Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

1969. augusztus 14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tanyai élet mai kérdéseiből írta: Csáki István A' tanyai élet — a tanya­rendszer jelene és jövője — társadalompolitikai életünk rangos kérdése. A tanyavi­lág, mely évszázadokon át szilárdan tartotta magát, kö­zel másfél millió ember elfo­gadott életformája volt, ne­gyedszázaddal ezelőtt — de különösen a mezőgazdaság szocialista átalakulásával — sorsfordulóhoz érkezett. Meg­indult a tanyavilág átalaku­lásának folyamata, s ez a fo­lyamat az utóbbi időben meggyorsult Nem ..véletlen” jelenség, nem „ránk sza­kadt” probléma ez. A fej­lett szocialista társadalom építésének várható és szá- mantartott problémája volt ez eddig is, az ma is. A párt­nak. kormányzatnak kiala­kult álláspontja van ebben a kérdésben, s ha a mögöttünk levő negyedszázad esemé­nyeihez és problémáihoz e kérdésben most újak sora­koznak, ez a folyamat meg­gyorsulásából következik. A párt- és tanácsi vezetésnek ezeket az új jelenségeket számba kell venni, a megol­dást spontán folyamatból tu­datossá és tervszerűvé kell tenni. L Szolnok megyében a ta- riyavilág mai kérdései ko­molyan esnek latba, hiszen a legutóbbi népszámláláskor 1960-ban — a megye lakos­ságának majdnem 20 száza­léka élt tanyán. Azóta sokan szakítottak a tanyai élettel. Egyes területek kéne alap­jaiban változott meg. A karcagi tanvavilág épületsű­rűsége ma kb. egyharmadaa felszabadulás előttinek. Jász- boldogházán több mint 400 ház épült a községben. Tu­lajdonosaik szinte kivétel nélkül volt tanyai lakosok. A változás ellenére azonban ma is tanyán él a megye la­kosságának mintegy 15—17 százaléka, s azzal kell szá­molnunk. hogy még egy év­tized után is a lakosságunk 7—10 százaléka tanyán fog élni:- Amikor a tanyavilág át-' alakulásának, a régi tanya- rendszer felbomlásának gyor­suló folyamatáról szólunk, nem valami eddigi eltérőre gondolunk, ilyet ne is vár­junk. A tanyavilág jelenére és jövőjére vonatkozóan egyér­telműen újra le kell szögezni, hogy a párt, a kormányzat álláspontjában semmilyen változás nincs, nem szüksé­ges és nem is lesz. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a tanyavilág kérdéseiről a la­pok hasábjain, a folyóiratok­ban megjelenő cikkek, ripor­tok helyenként növelték a tanyai emberek bizonytalan­ságát. Területenként szárny­ra kaptak olyan hírek, hogy rövidesen ..felszámolják” a tanyákat. Ilyenről szó sincs. Tény viszont hogy a moz­gás, a zárt településekre va­ló beköltözés — és az ilyen­re törekvés — megnőtt. En­nek azonban megvannak az indítékai. A megyei párt- és tanács­vezetés társadalompolitikai kérdéseink között nagy gond­dal foglalkozik a tanyavilág problémáival. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb ilyen irányú lépése, a tanyai gyerekek iskoláztatásának korszerűsítése volt. A körze­tesítéssel, községi és városi iskolákba való bejárás köz­lekedési feltételeinek megte­remtésével. a tanvai iskolá­sok kollégiumi hálózatának kifejlesztésével lényegesen csökkentettük a tanyai gye­rekek tanulási hátrányát. A felnőtt lakosság érdeké­ben is számos intézkedés történt. A városokban, köz­ségekben való építkezés anyagbeszerzési lehetőségei javultak. Indokolt esetekben' az építkezni szándékozó elő­nyös kö!<-sönhöz iuthat. A művelődés és kulturális igé­nyek kielégítése érdekében klubok, könyvtárak, filmve­títő helvek létesültek tanyai területeken. Művelődési »utók keresik fel időközön­ként a határrészeket. Mind­ezek után is. a tanyai élet alapjában a régi maradt. Nagyon sok oka. indítéka van annak, hogy a . tanván lakó emberek közül sokan — pgvre többen — törekednek a községekbe, városokba, sű­rűn lakott településekre va­ló beköltözésre. Had sorol­junk fel ezekből néhányat. 1. A paraszti lakosság anyagi helyzete a szövetke­zeti gazlálkodás általánossá válása óta alapjaiban meg­változott. 1968-han a szövet­kezeti tagság közösből szár­mazó jövedelme megközelí­tette az évi 20 ezer forintot. Kialakult a létbiztonság. a rendszeres bevétel, s ez le­hetővé tette a paraszt csalá­doknak olyan cikkek megvá­sárlását, amire egy évtized­del ezelőtt — nem is szólva a felszabadulás előtti idők­ről — alig gondolhattak. Pa­rasztságunk — joggal — tö­rekszik a kulturáltabb élet­re, a rendezettebb életkörül­ményekre, korunk technikai vívmányainak, alkotásainak élvezetére. A tanyán ennek — az eddigi erőfeszítések el­lenére is — csak töredéke érhető el. Elképzelhetetlen a szétszórt tanyák villamosítá­sa. E nélkül pedig az élet­körülményele lényeges átala­kítása alig képzelhető el. S ki győzné vezetékkel az ivó- vízellátást. járdával, szilárd burkolatú utakkal elősegíte­ni és biztoságossá tenni a ta­nyai közlekedést. Az „urba­nizáció” a városias iellegű településfejlesztés viszont egyre szélesebben bontako­zik ki országszerte, megye- szerte. Gondolhatta volna va­laki negyedszázaddal ezelőtt, hogy a vezetékes, gázellátás­ra Szolnok megyében is sor kerül? Ma pedig már 4 vá­rosban — Szolnok, Török- szentmiklps, Kisújszállás. Karcag — bent van a föld­gáz, s egyre több háztartás­ban ée üzemben váltja fel az évszázadok óta hagyomá­nyos fűtőenergiát. Mór ké­szülnek a tervek újabb irá­nyok. térségek gázzal való ellátására. A városokban, községek­ben népi nagy időtávon éli érhető lesz a lakosság egészé­nek vezetékes ivóvízzel való ellátása. Élvezni akarják mindezt a ma tanyán élő emberek is. Ki Vitatná el jogo­sultságukat. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a városi, községi lakosság és a tanya- világ lakóinak életkörülmé­nyeiben — az erőfeszítés el­lenére — a különbség nem csökken, hanem növekszik. 2. A tanyai épületek álla­ga rendkívül gyorsan rom­lik. Ez sem véletlen jelenség, hiszen zömük a felszabadu­lás előtt, jelentős részük pe­dig a múlt században, vagy a század elején épült. Az al­föld építkezés szempontjából mindig hátrányos helyzet­ben' volt. mert itt szilárd anyag csak a tégla volt. A tanyai lakóépületek mintegy S0 százaléka szilárd alap — kő. beton, tégla — nélkül. Vályogból, döngölt agyagból (vertfal) készült, talajvízszi­getelés nélkül. Megfigyelhető, hogy csapadékos tél és ta­vasz esetén minden évben több az elemi kár címén megsemmisült, lakóépület és ezek között legnagyobb arénvt az összedőlt tanyai la­kások képviselik. A jövőben ezzel még fokozottabban kell számolni. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogv a ta­nyaépületek karbantartására, állag megőrzést célzó rend­betételére a nagy építkezési igény miatt kapacitás alig jut. A termelőszövetkezet is csak akkor végeztet ébítőbri- gádiával ilyen munkát el, saját tanyai tagjainak, ha a közös építési igény és a közös építmények karbantar­tási feladata megoldódott. Azok hátrányára nem is képzelhető el ilyen munka. Valójában a tanyákra építő, karbantartó kapacitás nem jut. A tanvai lakosság látja, érzi ezt a helvzetet. Ezért törekszik vásárlás, vagy épí­tés útján községben, város­ban lakáshoz jutni. Ma már ezrekre megy az olyan rész­ben tanyán élő lakosok szá­ma, akik teremtettek maguk­nak bent a községben hajlé­kot. de a tanyai élet gazda­sági oldalról létező előnyeit kihasználják s életük egy ré­szét kint töltik. A városban. községben, zárt településen való építés­nek azonban sok és bonyo­lult feltétele van ma is és lesz a jövőben is. Ezek kö­zött első helyen van az épí­tőanyag, a tégla, a kő, a ce­ment. a faáru és tetőanvag- ellátás. Hirtelen változásra, gyors mennyiségi növekedés­re nem is lehet rövid távon számolni 3. A nagyüzemi gazdálko­dás előrehaladása nem teszi ugyan sem feleslegessé, sem lehetetlenné a tanyakörüli gazdálkodást, mégis az a ta­pasztalat. hogv ennek mérete fokozott tempóban csökken. A fiatalabb generáció nem rendezkedik be a tanyai élet­re és a tanyán való gazdál­kodásra. Azok az általános iskola felső tagozatát elvég­zők. akiket a körzetesitett is­kolák szakrendszerű osztá­lyaiban oktatnak, vagy a ta­nyai iskolák kollégiumaiban helyeznek el a tanulás ide­jére, a nyolcadik osztály el­végzése után zömükben kö­zépiskolákba, szakmunkás- képzőbe pályáznak. Ezek so­raiból a tanyavilág már nem kap számottevő utánpótlást. A középkorúak és idősebbek azok, akik ragaszkodnak a megszokotthoz, akik nehe­zen szánják magukat új élet- körülmények teremtésére. Közöttük viszont sok a haj­lott korú, az idős ember. Mindenképpen számolni kell tehát a tanyai lakosság csök­kenésével. a ma kint élők tö­meges beköltözése nélkül is. A termelés és gazdálkodás struktúrája is gyors ütemben változik, általában a háztáji gazdaságban és ezen belül a tanyai területeken. Ilyen szempontból azonban ismét különbséget Kell tenni a ha­tárrészek között Jászszent- andrás tanyavilága. Tisza- kürt, Cserkeszőllő környéke — ahol a gyümölcsöt, szőlőt, zöldségfélét a tanyakörüli gazdaságban is nagy mennyi­ségben termelik — egészen más. mint a külterjes karca­gi, kisújszállási, kunhegyesi tanyavilágé. Az utóbbi terü­leteken régebben is és most is az állattartás és tenyésztés adta a tanyai gazdálkodás többségét. Az állattartó és tenyésztő háztáji és házkörü­li gazdaságokban — község­ben és tanyán lakóknál egy­aránt — van a legnagyobb változás. Itt csökken gyorsan a szarvasmarha, a háztáji te­hén állomány. Ezért különb­séget kell tenni ilyen szem­pontból az egyes tanyai terü­letek között is. Ma ábránd lenne a ház­táji gazdaságokban olyan ál­talános célt kitűzni, hogy növeljék a tehénállományt. Ennek sem tárgyi, sem lélek­tani feltétele nincs meg. Reális célnak az látszik, hogy különböző ráhatások­kal a közösből a háztáji felé irányuló segítséggel fékezzük le a háztáji szarvasmarhaál- lomány csökkenését, s a le­hetséges módon — erók és eszközök összpontosításával fejlesszük a közös tehenészete­ket. Nem túlzás viszont eb­ben a fő figyelmet a tanyai területekre összpontosítani, hiszen a takarmányozásnak ott sok jól kihasználható fel­tétele adott ma is és adott lesz a jövőben is. A háztáji tehénállomány csökkenésének fékezésében — megállításában — a közös gazdaságok vezetőinek hoz­záállása meghatározó jelen­tőséggel bír. Számos helyen alakult ki olyan móris/^r, hogy a borjak felvásárlását, felnevelésével kötik össze s ezért a munkáért munkanap jóváírást eszközölnek. A háztájiban változatlanul lehetséges — és erre a kedv meg is van — a sertés és baromfi nevelés, ezekben az ágazatokban á hústermelés. Pazarlás lenne, ha azokat a kisüzemi férőhelyeket, ame­lyek a háztáji gazdaságok­ban rendelkezésre állnak — a falvakban és tanyákon is — nem törekednénk a leg­jobban kihasználni. Ez egyé­ni érdeke a tulajdonosnak és közös érdeke az ország élel­miszergazdaságának. II. Ä tanyavilág ma jelentke­ző problémái összetettek, sok­rétűek. Egyrészük termelési jellegű, az ország élelmiszer ellátását érinti, másrészük építési, kommunális, egészé­ben azonban ezek a kérdések politikai értékkel .bírnak. Éppen ezért megoldásuk a pártszervek és pártszerveze - tek közvetlen részvételével — irányításával és ellenőr­zésével — képzelhetők el. A megyei párt és tanácsi vezetés nemcsak napirenden tartja a tanyai élet kérdéseit, de keresi a problémák meg­oldásának útját és módoza­tait. Készséggel vállalkozott pl. arra, hogy részese legyen a legnagyobb tanyavilággal rendelkező öt alföldi megye — Bács, Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok — felmé­ri), elemző munkájának. Az eddigi felmérő és elemző munka eredményeként meg­közelítő pontossággal látjuk a helyzetet és a feszítő prob­lémákat. Nem elégszünk meg a felméréssel, a helyzet át­tekintésével. A következő években — különösen pedig a negyedik ötéves terv idő­szakában — számos lépést szándékozunk e kérdésben is tenni. Milyen elképzelések ala­kulnak ki. milyen intézke­dések várhatók a megoldás érdekében? 1. A tanyavilág kérdéseit a maguk valóságában, reáli­san kell felfognunk, a ta­nyarendszert alacsonyabb társadalmi rendszer szülte és tartotta fenn. A szocializ­mus, mely anyagiakban és kulturális téren egyaránt a társadalom egészének feleme­lésére törekszik, nem lehet közömbös a tanyai emberek sokszorosan mostoha körül­ményéi iránt. A társadalom anyagi és szellemi javaiból nekik is a kijáró mennyisé­get kívánja nyújtani. A szo­cializmus a tanyarendszert örökölte, de nem fogja örök­ké az örökölt formában és elmaradott állapotában fenn­tartani, Szocialista társadal­munkban a gazdasági, politi- ki és kulturális élet együt­tesen ható erői a tanyai la­kosságot is a sűrűn beépített területek felé viszi. Ezt a folyamatot meg kell ismerni, elő kell segíteni, de a segít­ségből mindenféle adminiszt­ratív és erőszakos eszközt ki kell zárni. A tanyarendszer­nek nincs és nem is lesz meghatározott „kihordási” ideie. Az évszázados tanvai életforma nem foe néhány évtized alatt megszűnni. Még jóslásokba sem szabad bo­csátkozni arra vonatkozóan, hogv milyen hosszú lesz ez a folyamat. A különböző riportokban, tudósításokban nem egyszer „dramatizálják” a kérdést. Előfordulnak olyanok Is, akik a romantika oldaláról közelítik meg. a csend, a nyugalom, a mozdulatlanság kelti fed érdeklődésüket, to­vábbá a frissen fejt „gőzöl­gő” tej és más különlegessé­gek. Van. aki „sajnálja” a tanyarendszer széthullását, van aki mindenáron „gyorsí­taná” azt. A vezetés minden szinten tárgyilagosságra tö­rekszik a kérdés megítélésé­ben és nem is enged ebben semmilyen más törekvésnek. A tanyai kérdéseket a tanyai lakossággal együtt, egyetér­tésben lehet megoldani, úgy ahogy a nagyüzemi gazdálko­dást, csak más módon és hosszabb időn keresztül. 2. A folyamat azonban a mi társadalmunkban nem lehet spontán. Miközben a tanyai életforma bizonyos létező előnyeinek kihaszná­lását minden eszközzel elő kell segíteni, igenis van tár­sadalmi kötelezettség, társa­dalmi feladat a tanyán élő lakosság magasabb és kultu­ráltabb életkörülmények felé való segítésében. Ebben is­mét nagyon körültekintően kell eljárni. A tanyavilágot sem lehet egységes, azonos jellemzőkkel bírónak felfog­ni. Megyénként, járásonként, sőt határrészenként nagyok az eltérések. Vannak tanyai területek, amelyekkel mint megmaradókkal és fejlődők­kel kell számolni, Olyan, szinte kis falu képét mutató települések vannak Szolnok megyében is tucatszámra, amelyeknek fejlesztése, be­kötőd ttal, telefonnal, víllany- nyal való ellátása célszerű lehet. A legutóbbi években ilyen irányú lépések történ­tek is. Annak érdekében, hogy a megoldásnak ez járható útja legyen, változtatni kell a településhálózat-fejlesztési elképzelésekben is. A mi te­rületünkön sem képzelhető el a jövőben sem, hogy csak városias jellegű települések és nagyközségek lesznek. Gondosabban meg kell vizs­gálni a ma tanyacsoportnak tekintett települések egy ré­szét, s a fejlesztésre alkal­masakra nagyobb figyelmet kell fordítani. A szétszórt, egyedülálló ta­nyák útja nagy távon a tö­mörülés a zárt településire, községbe, városba. 3. A települések tömöríté­sében a rossz állagú tanyák értékének megmentésében zárt településeken való fel­építésben legtöbbet a mező- gazdaság szocialista nagyüze­mi — az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek — tehetnék. A gazdálkodásnak ez a formája lendítette át mezőgazdaságunkat a jórészt naturális körülményeik közül, az egyszerű újratermelés, a szegénység, az elmaradottság állapotából a mai fejlettebb formára, s ezek segíthetik át dolgozóikat, tagjaikat a rendezett körülmények közé. Ez nem állami beruházás kérdése — noha vannak elv­társak, akik csak annak képzelik el. Csupán Szolnok megyében mintegy 25 ezer a tanyai lakás. Ki győzné ezt állami erőből pótolni. Lehetségesnek az ígérkezik, hogy a gazdaságok terv sze­rint évről évre » megfelelő számban „mentsenek át” ta­nyát a zárt településre, a tag Igénye és anyagi kötele­zettség vállalása mellett. A lanyaépület anyagainak fel­használásával — és űj hozzá­adásával — építsenek lakó- és gazdasági épületeiket tag­jaiknak. Lakás és egziszten­ciális kérdés a faluba, a vá­rosba való betelepülés és csak együtt oldható meg. 4. Az állami szervek — a tanács és közintézmények — szerepe és feladata abban je­lentkezik, hogy előreláthatóan tervezzék a telekellátást, az építőanyagtermelést és forgalmazást, a városok és falvak, az új lakókörzetek, közüzemi, kommunális és kereskedelmi ellátását. Ez sem csekély teher, hiszen a mai községi és városi kerü­leti ellátás is alacsony szín­vonalú. A hosszabb távú ter­vekben azonban a tanyai la­kosság bizonyos százalékú betelepülését — feltétlenül számba kell venni. 5. Nagyobb figyelmet ér­demel a tanyán élő lakosság életkörülményeinek fejlesz­tése. Ez nem tanácsi intéz­ményi probléma csupán, ha­nem üzemi, műszaki kérdés is. A tüzeléstechnika a pa­lackos gázzal, olajkályhákkal átalakítható, fejleszthető ta­nyán is. A tranzisztoros és telepes rádióval a kommu­nikációs kérdés is megoldha­tó. De megérdemelné a ta­nyavilág, hogy nagyobb számban álljon rendelkezés­re kisteljesítményű áramfej­lesztő, gázzal, olajtüzeléssel üzemeltethető, vízmelegítő, víztisztító, szűrő, fertőtle­nítő berendezés és sok min­den más. Ma ezeknek ép­pen úgy nincs kínálata, mint a házkörüli gazdálkodást szolgáló kisgépeknek. Pedig semmi sem indokolja, hogy ezek nem kerülnek gyártás­ra, vagy ami van az sem kapható. A közfelfogás a tanyarendszerről, a tanyai élet jövőjéről való gondolko­dás is felülvizsgálatra, pon­tosításra szorul. A tanyai lakosság szívesen áldozna — van is miből — körülményeinek korszerűsí­tésére. — Ha lenne honnan megvásárolni. Nem a sivárságot, a nyo­morúságot, a sötétséget akar­juk konzerválni, amikor a tanyai élet lakásváltoztatás nélküli fejlesztését vetjük fel. Meggyőződésünk, hogy ezt a fő folyamatot — az év­százados tanyarendszer fel­bomlását —. nem változtatja meg. De könnyebbé, szebbé tenné az életét azoknak a dolgos, tisztafejű és gondol­kodású embereknek, akiknek a szocializmus egzisztenciát, biztos létalapot teremtett. A tanyai élet egykoron a „fennmaradásnak” a megél­hetésnek bizonyos kis szigete volt. Távol a világ zajától, a dolgos hétköznapok, sokszor emberfeletti erőfeszítések töl­tötték be az itt lakók életét. A szocializmus egész életük­nek új medret vágott. Ebben a mederben a különböző fog­lalkozási ágak és különböző lakóhelyek nem lehetnek el­választhatók és életnívó fo­kozatok. Megkülönböztetés egyes-egyedül a végzett mun­ka mennyisége, mértéke és társadalmi értéke alapján le­hetséges és ez válik uralko­dóvá. A fejlett szocialista társa, dalom megoldja a tanyai élet kérdéseit is. Nem spontánul és nem egycsapásra. Fontos, hogy ebben ne kergessünk illúziókat, ne becsüljük túl a lehetőséget és ne is hagyjuk a folyamatot spon­tánul zajlani. Javítsuk a fel­tételeket ahhoz, hogy a ta­nyai élet átalakulása szocia­lista társadalmunk nagy cél­jaival összhangban valósul­jon meg. i

Next

/
Thumbnails
Contents