Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

1969. fdlhs 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) sége* azbeszt-cementcsövek, nyomásközpontok, gépek biz­tosítása az ipar feladata. Kérem időben készüljenek fel a várható szükségletek kielégítésére. Az országgyűlési képviselő ezután arról szólt: nagyon fontos, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek mit termeljenek, milyen végterméket vigye­nek piacra. Harmadik gon­dolatként a leendő tározó mentén fekvő tucatnyi köz­ség gondjaként említette, hogy a vízszint változása kedvezőtlenül fogja befolyá­solni az ásott kutak víz­szintjét, s ezek többsége ivó- és háztartási vízszol­gáltatásra alkalmatlanná vá­lik. Ezért szükséges e tele­püléseken törpevízművek építése. — megfelelő állami támogatással —■ még a duz­zasztás megkezdése előtt A szóbanforgó települések ren­dezési tervét is el kell készí­teni, figyelembe véve a tá­rozó menti egészségügyi, üdülési, idegenforgalmi és sportolási lehetőségeket Ez­zel kapcsolatban javasolta, hogy a kormány központilag hozzon létre egy megfelelő szervet, vagy intéző bizott­ságot — mint amilyen pél­dául a Duna-kanyar intéző bizottság — amely szervezet­ten foglalkozna az említett feladatokkal, elkészíttetné a területre vonatkozó tanul­mánytervet Befejezésül az új technika alkalmazásához szükséges mérnökök, technikusok és a szakmunkásgárda képzéséről szólva hangsúlyozta az or­szággyűlési képviselő: igen örvendetes, hogy a KISZ védnökséget vállalt a kiskö­rei vízlépcső építése fölött Kérte, segítsenek abban is, hogy az üzemeléséhez szük­séges több száz szakember, több ezer Szakmunkás között minél több fiatal vállaljon munkát Bégen Imre államtitkár ezután összefoglalta a vitát Az ismételten szóba került nagyobb beruházási igények­kel kapcsolatban hangsú­lyozta: lehetetlen az ország minden településén belátha­tó időn belül azonosan fej­lett viszonyokat teremteni a vízgazdálkodásban. A törek­vés a kiegyenlítettségre mind­amellett jogos, de gyakorla­tilag úgy értendő, hogy a szélsőséges helyzeteket kéül leggyorsabban megszüntetni. Szólt a vízügyi szervék szo­ros együttműködéséről a szaktárcákkal. amelyeknek eredményeképpen az építés­ügy gyors ütemben növeli majd az azbesztcement csö­vek gyártását, a nehézipar pedig intézkedéseket tesz a bányászattal kapcsolatban keletkező vízgondok megelő­zésére. A vízgazdálkodás ko­rábban gyakran szemben állt az iparral, most egyre in­kább szövetségesként együtt lépnek fel... Miután az árvízvédelmi feladatok, különösen az egyik képviselői hozzászólás alap­ján. némileg túlhaladottnak tűnhettek, az államtitkár szükségesnek tartotta meg­jegyezni, hogy nem beszél­hetünk még a veszély egy­szer s mindenkorra való tel­jes kiküszöböléséről... A közepes árvízveszélyt való­ban teljesen megszüntettük, jelentette ki a továbbiakban, s ennek folytán most már egyre nagyobb eredményes­séggel vehetjük fel a harcot az esetleges nagy árvízveszé­lyekkel szemben is. De azok megszüntetéséhez még sok munka kell. Végül a vízgazdálkodás társadalmi méretű folyama­tát méltányolva, elismerését fejezte ki mindazoknak az ipari, mezőgazdasági, építő­ipari és más szakemberek­nek, intézményeknek, ame­lyek a vízügy követelményei­re is figyelmet fordítva foly­tatják tevékenységüket. Ha­sonlóképpen a lakosság leg­szélesebb rétegeinek is. kü­lönösen azoknak akik meg­értik milyen jelentősége van, ha nem hagynak rossz sze­relvényeken gondatlanul el­folyni száz meg százezer köbméternyi értékes vizet. Dégen Imre nagy tapssal fogadott összefoglalója után az országgyűlés elfogadta a Vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről szó­ló beszámolót. Következtek az interpellá- ciós ügyek. Bodonyi Pálné — Pázsit Árpád képviselő korábban benyújtott inter­pellációjára válaszolva — is­mertette a kulturális, vala­mint a szpciális és egészség- ügyi bizottság jelentését a vállalati bölcsődék és óvo­dák számának csökkenéséről. Elmondotta. hogy ez az irányzat már I960 óta érez­hető. És nem is a reform­mal, hanem elsősorban azzal kapcsolatos, hogy nagyszámú, ideiglenes jelleggel létesített gyermekintézsnényt megszün­tettek, valamint, hogy a vál­lalatok, — miután egy ren­delkezés értelmében lakóte­rületi gyerekeket is el kel­lett helyezniük — inkább át­adták az intézményeket a tanácsnak vagy pedig meg­szüntették. A bizottságok úgy vélik, egyszerű, admi­nisztratív intézkedéssel nem sok eredményt lehet elérni, viszont bíznak az elkészült pénzügyminisztériumi ren­delet-tervezetben. amely le­hetővé teszi a vállalatok és a tanácsok társulását gyer­mekintézmények fenntartá­sára és létesítésére. Ezen túl­menően, a negyedik ötéves tervben, főleg a lakóterüle­teken, erőteljesebb fejlesz­tésre van szükség; főleg a lakóterületeken; a számítá­sok szerint 27 ezer óvodai és 7 ezer bölcsődei új férő­helyre. Az országgyűlés ezt a választ tudomásul vette. Borivó Károly képviselő interpellált ezután a pénz­ügy- és az igazságügyminisz­terhez a közvéleményt meg­lehetősen foglalkoztató telek- kisajátítások ügyében. El­mondotta, hogy a rendeleti­leg megállapított 40 forintos kisajátítási egységárat a tényleges árak már messze túlhaladták, ezért rengeteg a polgári peres ügy. de so­kan idegenkednek a peres­kedéstől, s miért kerüljenek ezek hátrányos helyzetbe. Vályi Péter pénzügyminisz­ter válaszolt mindkét tárca képviseletében az interpellá­cióra. Véleménye szerint a kisajátítások számának csök­kenésére nem lehet számíta­ni, ezért méltányos a kíván­ság, hogy az 1965-ben meg­állapított és azóta túlhala­dott irányárakat megváltoz­tassák. A megoldás folyamat­ban van, de ezt össze kell kötni az egész állami telek- politika kidolgozásával és időszerű jogi rendezésével. Addig is. lehetőség van ar­ra hogy a kisajátító eleve reálisabb, magasabb árat ajánljon fel. A miniszteri választ az országgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette, majd az el­nöklő Kállai Gyula bere­kesztette az ülésszakot. DIÁKOK a futószalag mellett Az egyik fiú szinte bebújt a hűtőszekrénybe. A másik mellette állt, kezében csa­varó. huzal, mérőműszer. — Teljes odaadással „bütyköl­tek”. Rajtuk kívül még százkét szünidős diák dolgozik a jászberényi Hűtőgépgyárban. Közülük hatan lányok, a szolnoki Tisza-partj Gimná­zium tanulói. Egy hónapot töltenek a gyár szereldéjé- ben, a hűtőbútor és szer­számüzemben. valamint a TMK műhelyben. A szerelde világos, csupa- fehér csarnok. A nőkön fe­hér köpeny, pirospettyes ken­dővel lekötve a hajuk. Futó­szalagok mellett állnak, vagy apró villamosvezetékeket szerelnek az asztaloknál. A hat szolnoki kislányt kere­sem. Molnár Anna és K6- hidi Adrien most végezte a harmadik, illetve a második osztályt. Szabályozástechni­kai műszerésznek készülnek. — Milyen munkát bíztak rátok, itt a gyárban? — szó­lítom meg őket. — Segédmunkát, betanított munkát végzünk. Pillanat­nyilag reliefeket szerelünk — mutat Adrien az asztalán tornyosuló huzalokra. — Hogy tetszik? Hamar beletanultatok? — Szeretünk itt dolgozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Anna is. Én már arról ér­deklődtem. hogy visszajöhet­nék-e ide az iskola elvégzése után. Azit mondták lehet róla szó. — A munkásnők nagyon rendesek, megtanítanak az apró fogásokra, együtt ebé­delünk, beszélgetünk. Az üze­mi rendet, fegyelmet az első napokban azonban nyomasz­tónak éreztük. Az ember szeme állandóan a munkán. A futószalagnál nincs meg­Pénteken a hajnali órák­ban befutott a szolnoki állo­másra 11 napos szovjetunió­beli útjáról utasaival a Ba­rátság vonat. Sokezer kilo­métert utaztak szovjet fölön a különvonat Szolnok me­gye utasai, ismerkedve az ősi Kiewel, a történelmi nevezetességű Leningráddal, találkozva a dalos ünnepé­lyek 100. évfordulóját ün­neplő vendégszerető tallin­Vetített A hatalmas szekrényben katonás rendben filmteker­csek sorakoznak. Feliratuk csupa érdekességről árulko­dik: Egér és oroszlán, Egy bűn története- Ismeretlen is­merős. Ezek az izgalmas cí­mű rövidfilmek a Szolnok megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás film- tárábap találhatók. Csupa egészségügyi, felvilágosító, ismeretterjesztő film. — Százhetvenkilencféle rö­vidfilmünk van, összesen 459 kópia — mondja Házy János, a KÖJÁL előadója. — Mintegy negyven rövid filmplakáttal, szaknyelven „agitkával” rendelkezünk. Bár a kifejezés nem magya­ros, mégis ezt használjuk, mert nagyjából hűen tükrözi ezeknek a néhány perces pedagógiai hatású anyagok­nak a célját. — Az emberek általában szívesen járnak egészségügyi felvilágosításra. Különösen, ha az érdekfeszítő és egy­ben látványos. Filmtárunk az egészségvédelem majd­nem minden témájából ren­delkezik filmmel. Mezőgaz­dasági, üzemi, gyermekvé­delmi és még sorolhatnám állás. Pillanatnyi figyelmet­lenség és kész a zűr. — Biztos láttad hogy min­denkinek piros kendővel van bekötve a feje, ez munka- védelmi előírás, — mondja Anna. — Nekem félcentis hajam van s nem kötöttem le. Aztán mondta a műveze­tő, hogy 30 fillér levonásra büntet az órabérből, ha nem hordok kendőt — Énnek ellenére azt mondtatok szívesen vissza­jönnétek... — Sőt most is tovább itt ma­radnánk, ha engednék. De sajnos, ha lejár az egy hó­nap, nem alkalmaznak to­vább bennünket. — Mennyi fizetést kaptok? — Nem tudjuk pontosan. Állítólag 2,20 vagy 2,40 az órabérünk és naponta 7 órát dolgozunk. Az otthonról ka­pott pénzből élünk, elég szű­kösen. A terem túlsó végében a futószalag egyik oldalán már a kész, csomagolásra váró hűtőszekrények sorakoznak. Négy fiúból álló kis brigád emelgeti le a futószalagról. Egy> villanyszerelő felügyele­te alatt az utolsó simításokat végzik a masinákon. A jász­berényi Lehel Vezér Gim­názium második osztályosai. Géplakatosok. — De még egyszer sem adtak a szakmánkba vágó munkát. Segédmunkát vég­zünk, néha ezt, azt javítunk, apróbb dolgokat szerelünk. Miért? A kérdést, a kísérő fel­ügyelő tanárnak szegezik, ő már ismeri ezt a problémát. — Géplakatosokat csak a TMK üzemben tudnak fog­lalkoztatni. A többieket máshová osztják be. ahol nagyobb szükség van a mun­kájukra. Itt is látnak, tanul- naik hasznosítható tapaszta­latokat szereznek a gyerekek, niakkal és csodálták a szé­pülő, épülő fővárost, Moszk­vát. Az út csodálatos volt, fe­lejthetetlen élményekkel gazdagította résztvevőit, — akik sokáig nem fogynak ki elbeszéléseikből, — mindig újabb és újabb történet jut majd eszükbe a látottakról, a Szolnok megyeieket meleg szeretettel köszöntő tallinni barátaink körében töltött szép napról. valóság hányféle tematikájú film található meg nálunk. Az „Egér és az oroszlán” pél­dául színes NDK bábfilm, a gyermekeket oktatja a he­lyes fogápolásra. Az érdek­lődő felnőtteknek is tudunk ismeretterjesztő anyaggal szolgálni, akár munkahelyi probléma, vagy csak általá­nos érdeklődés vonzza őket vetítéseinkre. — Ahol ismerik filmjein­ket, ott igénylik is egyre na­gyobb számban. Sajnos, van­nak még a megyében olyan helyek, mint például Tisza- roff, Tiszasas, ahová egyál­talában nem, vagy csak na­gyon ritkán jutnak el isme­retterjesztő filmjeink. Egy sokkal kisebb községben, Mezőhéken például igen nagy népszerűségnek örven­denek vetítéseink. Számunk­ra csak öröm, ha több fil­münk kerül előadásra, hi­szen ez a munkánk. Ezek a filmek több százezer forin­tos költséggel készültek. — Kell, hogy betöltsék külde­tésüket az emberek egészsé­gének védelmében — mon­dotta Házy János. — kgy — ha nem is az eredeti szak­munkájukban dolgoznak — mondja. Más sérelmük is van a fiúknak. Kiszámolták: 320— 340 forintot kaphatnak hó végén, holott szerintük ugyanolyan nehéz munkát végeznek, ugyanazt a telje­sítményt követelik tőlük, amit a 6—8 forintos órabé­rért dolgozó felnőttektől. — A munkabérek kötöttek. A nyári kötelező szakmai gyakorlaton életkortól füg­gően 2 forint. 2.20, illetve 2,40 lehet az órabérük. Vi­szont a gyár — mivel elége­dettek vagyunk a gyerekek teljesítményével és munka- fegyelmével — a legjobbak­nak: két fiúnak és két lány­nak 200—200 forint jutalmat ad — válaszolta a panaszra Sass András, a szerelde fő­művezetője. Délután 2-kor lejár a munkaidő. Az itt dolgozók közül sokan laknak kollégi­umban. — Mivel töltitek a dél­utánt, milyen ott az élet — kérdezem a körülöttem ál­lóktól. — A zuhanyozón mindig huzakodunk a fiúkkal — jegyzik meg tréfás duzzogás- sal a lányok. — Igen, mert ti folyton mostok — ez a felelet. — Más probléma? — Kicsit unatkozunk. Van egy tévénk, meg egy rá­diónk és a sportpálya. Igaz az a fiúké. Röpködnek az apró pana­szok, a jogos észrevételek, vélemények. De végső soron. szívesen maradnának tovább, mert megtetszett nekik a gyár élete, munkája, kollek­tívája. És sokan úgy érzik, hogy a szakközépiskolában nemcsak szakmát hanem hivatást is választottak. Horváth Mária Csaknem 60 ezer kilométer hosszá a magyar­országi „víziül" A jófejű kisdiák könnyen elsorolja hazai folyóinkat, hiszen csak alig 30 elneve­zést kell megjegyeznie. Nagy bajba kerülne azonban, — hogyha a tanár a folyók ma­gyar szakaszának hosszát tu­dakolná- de tanítója is za­varba jönne, ha az összes magyar vízfolyás számát, hosszát kellene megmonda­nia. Nincs is még teljes kö­rű összesítő, s csak hosszas búvárkodással, sokféle nyil­vántartásból lehet kinyo­mozni ezeket az adatokat Meglepő számok. Kiderült hogy a föld egyenlítőjét majdnem másfélszeresen ér­nék körül a magyar vízfo­lyások, tehát csaknem 60 ezer kilométer hosszú víz­meder hálózza be hazánk területét. A folyók rövidek, együtt­véve is mindössze 2800 kilo­méter hosszú folyómeder szállít vizet magyar terüle­ten. A patakok, erek, cser­melyek hálózata már jóval kiterjedtebb, összesen 26 315 kilométer hosszú. Legtöbb­jében nyáron másodpercen­ként alig 2—5 liter víz csör­gedez, de haragos kedvük­ben jobban megduzzadnak, mint a folyók. A Duna nagy áradása legfeljebb 12—14- szer annyi vizet szállít, mint nyári sekélyes időben. A pa­takok nyári vizét azonban több mint ezerszeresére meg­dagasztja egy-egy kiadós felhőszakadás. A természet erőivel folytatott küzdelem és áldozatos munka méltó és érdekes jele hazánkban, — hogy sokkal hosszabb — kereken 30 ezer kilométer hosszú — az emberi kéz al­kotta belvízlevezető csator­nahálózat, mint folyóink, patakjaink érrendszere, me­derhálózata. Végeredmény­ben ha játékcsónakot bocsá- tanánk vízre és a vízsodrás sebességével éjjel-nappal utaztatnánk- akkor is majd­nem egy évig tartana, amíg bejárná az ország 60 ezer kilométeres „víziútját” Hazaérkezett a barátság vonat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents