Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
1969. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 így készül az emlékmű A hatalmas figura szinte ez egész műtermet betölti. Az emberek eltörpülnek mellette. Gipszporban járunk. A fal mellé állított bútorokat és a falat is a munka közben szétfröccsenő gipsz fehér cseppjei pettyezik. — Jelenleg milyen munkát végez? — Az elkészült és egy hete zsűrizett agyagfigurára rakom a gipszet — mondja Szabó László, a szobor alkotója. — Milyen munka van még hátra? — Ha a gipszréteg elég vastag lesz, az agyagot eltávolítóm belőle és a helyére gipszet öntök. Ha megköt, a felszíni réteget leverem róla ég megkapom a figurát, amelynek alapján majd az öntés történik. Az alakot szétfűrészelik körülbelül 80 centiméteres darabokra és elszállítják Budapestre a Jász utcai bronzöntődébe. Ott homokba negatívot készítenek és abba öntik a bronzot A darabokat összecsavarozzák, beleteszik az acéltámasztékokat és az összeillesztés mentén elkalapálják a bronzot, hogy az egyes részeket ne lehessen megkülönböztetni. — A munkának abban a végső szakaszában milyen szerepe lesz még a szobrásznak? — Már nem túl Jelentős. A munkát figyelemmel kísérem, de jórészt csak szemlélő leszek. Közben megindul majd az emlékmű alapjának építése is. Nagy munka lesz, mert a felépítés helyén a talaj eléggé laza, mélyen kell alapozni. Az emlékmű legmagasabb pontja kilenc méter 85 centi, a fáklyát tartó figura pedig a talapzattal együtt majdnem hat méter magas lesz. Jövőre, a fel- szabadulás ünnepén leplezik le. R. A. „Sóder* A címben idézett sóder szóval újabban gyakran találkozhatunk. A német Schotter szóból magyarított sóder eredeti, alapjelentése folyami kavics, apró kavics, kerti utak felhintésére használt kavics stb. Továbbképzett alakjai: sóderes, sóderos, sóderez, sóderoz. Mi most nem azokról a nyelvi formákról kívánunk 6zólni. amelyekben eredeti jelentéssel kaptak szerepet a sóder, a sóderoz szavak, hanem azokat az argó jellegű, zsargonízű nyelvi képleteket, frezeplógiai egységeket állítjuk előtérbe, amelyekben a sóder névszó és a sóderoz ige elvesztette eredeti jelentését, és átvitt értelemben vállalt nyelvi szerepet. Különösen sokszor halljuk ezt a szólást ,.Nyomja a só- iertAlakváltozata: „Löki a sódert”, „Csak sóderoz*. Arra az emberre mondják, aki feleslegesen sokat beszél, lényegtelen dolgokról fecseg, nagyhangú frázisokat pufog- tat. Apáink e jelentéstartalmak kifejezésére a következő szólásszerű nyelvi formáikat használták fel: üres szalmát csépel, levegőbe beszél, mellébeszél, csak a szót vesztegeti stb. Később feltűntek a következő kifejezések is: nyomja a szöveget, nyomja a szószt. Ezek, az eleinte csak nyelvi humort tükröző szólások később külön jelentésámyalatot kaptak. Már nemcsak arra utalnak, hogy valakinek semmit sem nyom a szava ha nem arra is, hogy nincs egységben a szó és a tett, „sok a srótlanná vált sző’’ a beszédben. A nyomja a sódert szólás elsősorban azt fejezi ki, hogy valaki visszaél a szóval. Ha pedig a beszélő tudatosan él vissza a szavakkal, akkor a beszélőtársban kétely támad. A kétely árnyékában megjelenik a cinizmus is. Valójában ennek a folyamatnak az eredményeképpen született meg a nyomja a sódert. illetőleg löki a sódert szólás is. Van-e olyan beszédhelyzet, amelyben megengedhetőnek tartjuk az idézett szólások használatát? Ha valaki azzal a céllal él e szólásokkal, hogy kíméletlenül elítélje a szóval való visszaélést, a lényegtelen dolgokról való tudatos fecsegést tompulhat bennünk a szólások ellen érzett ellenszenvünk is. Azt azonban már nem tartjuk megnyugtatónak, hogy egyesek ajkán akkor is elhangzik a nyomja a sódert, löki a sódert, amikor komoly bírálatokat, intéseket, előterjesztéseket hallgatnak. Ne váljék tehát divatos szóvá a sóder hangsor, s ne tolakodjék nvelvünkre és toliunkra akkor, amikor nincs rá szükség. Dr. Bakos József Sxásharminchárom meg egy••• Harapófogóban Mozdulatlan, forró éjszaka volt A katonák izzadtak. A Tisza csöndes csobogással válaszolt pihegésükre. Mesz- sze egy kutya kezdett csaholni A lövés elcsendesítette Idegekrazit volt a város. Tízezrek nézték az órát A túlsó parton lusta alapossággal kutattak a fényszórók. Ott is csend volt ^..érezzük a természet zsongását. de nem tudjuk mitől ered, nem tudjuk honnan jön; talán a levegő járat mozgatja, őrli a közéjük tévedt porszemecskéket, vagy hallucináció az egész, és csak a feszült várakozás lesz úrrá idegeink felett. Kutatjuk az okát és míg gondolatokat kapcsolunk hozzájuk, elfelejtjük a betolakodott hangokat; időzünk az álom nagy előcsarnokában, az ábrándozás világában. Halotti kék fény zománcozza a Tiszát. Véres lesz-e az átkelés? A tisztek marokbaszorított cigarettákat rágtak. A parancsnoki figyelőállás a Zagyva-torkolatnál lapult a fák alatt. A telefonosok a bokrok alján markolták a kagylókat, — 5, 4, 3, 2, t, Ö.~ Az ágyúk felbömböltek. Hajnal} 2 óra 50 perckor kezdődött, 1919. július 20-án, vasárnap. Kétszáztíz acélcső szórta a halált a túlsó partra. -A Hasitz tanyán villant az első tűz, beletelt IS másodpere is, amíg a robbanást láttuk a másik oldalon. A lövedékek ezrei csattantak. A keresztül-kasul száguldó S-asok visítását elnyomta a mélyhangú 15-ösők bömbölé- se, de ez a hang is hamar eltörpült a 21-es furioms bömbölésében. Majd a 30 és feles hördült fel, orkánszerű vijjogással rántva maga után a hatalmas légtölcsért. Az ezrével villanó 8-as gránátok mintha csak azt a célt szolgálnák, hogy örökösen kigyúló és elalvó lampionok módjára megvilágítsak a halálszörnyek iszonyatos munkáját.* A gondolatok sokkal mesz- szebbre szálltak az ólommagoknál. A katonák arca hamuszürke. „Hogyan jutunk át, ki marad itt örökre, a zizegő avaron.’’ — Emberek, elvtársak! A bokrok megmozdultak. Az első vonalon végigfutott a parancs: — Felkészülni? A katonák hosszan kígyómintha az anyaföldből nőttek volna ki az emberek, itten is. ottan is, megmozdultak. Szenvedélyesek és bátortalanok, várakozásteljesek, — mind rossz sejtelmekkel telve, hogy szemtől- szembe nem fogadja őket az ellenség tüze. De gondolkodásra most nincs idő. A gránátok közvetlenül a Szolnok —Rákóczi úttest előtt robbannak hogy az ellenségnek ne legyen ereje feltartóztatni őket. Ezalatt új csapatok rohannak át a hídon, mások nekifeszített erővel pontonokon eveznek, ágyúkat, gépfegyvereket cipelnek. A mögöttük rohanók erőt öntenek az elöllévőkbe. Az első hullámvonal, mint a szélvész megrohanja a Szajol—Rákóczi útvonal mögötti állásokat. ' Hajnali négy óra után, mint óriási szitakötők, repülőgépek szállnak délnek. A csapatok ekkor Szolnoknál már jó tíz kilométernyire maguk mögött hagyták a Tiszát, Az első hadtest egységeivel azonos időben a 2. hadosztály Csongrádnál kelt át a Tiszán. „Három óra 30 perckor ültek csónakba, több helyen, részint a Körösnél, részint a Tiszán, az átkelésre kijelölt csapatok és rövidesen bravúrosan hajtották végre az akciót A csongrádi átkelés páratlan az egész haditörténelemben. Még soha sem volt eset hogy ilyen nagyobb folyón, olyan primitív anyagokkal, hevenyészett kompokkal, kis csónakokkal történjen átkelés. erős ellenséges ágyú és gépfegyvertűzben, mint ahogy ez a csongrádi fronton végbement Az ellenség az átkelő csapatok elől menekülve, felszerelésének nagy részét, sok géppuskát és rengeteg lőszert otthagyott éa menekült keleti irányba.* Az offenzíva második napján érezhetően növekedett az intervenciósok ellenállása, de július 23-ig a Vörös Hadsereg támadó egységei még nem találkoztak az ellenség főerőivel. — Nem sokkal később a tiszai arc- vonal északi szárnyán is ellentámadás bontakozott ki. A III. hadtest katonái azonban ezt feltartóztatták; Ju- Iier ennek ellenére visszavonulásra utasította a hadtesgyobb fákra gukkerral máz meglátjuk Szögedét— A csongrádi vöröskatonák a Tisza-parton fogadkoztakj „holnap bent leszünk a városban’’. Távcsővel már látták a tornyokat Estében kapták meg a visszavonulási parancsot A tiszántúli katonák egymás után engedték el a gyeplót Lehajtott fejjed mondták: — Nem megyünk tovább, jó komák! Előre jöttünk, egy életünkkel, egy halálunkkal, de vissza néni. Mentünk volna tovább is, de vissza nem. Ott a falum.~ Káromkodtak, keserűen legyintettek-. — Elintézték már a mi háborúnkat a tisztek. Vafc, aki nem látja, hogy ezek elárultak. Juli er parancsa bomlást okozott a frontokon, leginkább az L hadtestben. nA döntő harc elől kitérve az L hadtest szolnoki csoportja általában Fegyvernek—E. St Fegyvernek—Pnsztanagypö* vonalába veendő vissza* A katonák már nyíltan beszélték: — Árulást Aratás Í0N térd. A pár nappal azelőtt még, a győzelemben reménykedő hadsereg felbomlófélben vénült vissza. „Szolnokon má& 26-án jól lehetett hallani aSr ágyúzást. Az éjszaka folyttá mán megérkezett train teljesen ellepte a vásárteretm’ A robbantásra előkészített szolnoki Tisza híd július 27- én este tüzérségi találat kő-' vetkeztében a levegőbe repült. A balparton maradt vörös egységek fogságba estek. Az intervenciósok ágyú? újra lőni kezdték Szolnokot, ff Mardarescu főparancsnok- a kenderesj kastélyban tar-, tóttá haditanácsát: — Parancsot adók a Ti— sza-vonal áttörésére. Erőtökről részletes jelentést_ A referátum a térkép előtt hangzott el; — Hóiban tábornok úr két hadosztálya Fegyvernek körzetében helyezkedett éli Mosoiu tábornok úr csoportja. két hadosztály. Szolzó sora a híd jobboldali lépcsőjénél várakozott — Roham! A komisszár fellépett a hídra, intett Csak a szerelvények surrogtak. Fekete csík rohant át a folyó felett perc sem telt. elérték a túlsó oldalon a ligetet. A telefonosok hátáról kígyózva szaladt le a sárga huzal; — Hídfő a balparton. A rohamosztag átkelt. Veszteség nincs. Hajnali három óra volt. A hadosztályparancsnokok kiadták a parancsot: — Az átkelést megkezdeni! Derengett a via felett tét A visszavonulás elrendelése után a III. hadtest parancsnoksága jelentésben szögezte le, hogy „a mindig győzelmes III. hadtest csapatai a visszavonulást csak az általános helyzetre való tekintettel kénytelenek végrehajtani. A csapatok zömében a támadási kedv az utolsó pillanatig élt.” Julier, ciki a támadás kezdetekor a szárnyak fedezete nélkül kockázatos vállalkozásba vitte hadseregét, az ellenség nagyobb erőinek harcbavetésekor, pánikszerűen visszavonulást rendelt el. -ár — Ha fölmászunk a nanok és Törökszentmiklós között vár parancsra, Demet- rescu tábornok úr három hadosztálya pedig Kunmadaras község térségében gyülekezik. Hadierőink: 84 ezer puska. 12 ezer kard. 392 lö- veg. A kommunisták csökkenő erői; 31 ezer puska, 311 ágyú, lovasság nem számottevő... Mardarescu napóleoni pózban állt — Az átkelést holnap, július 30-án virradóra. Szolnoktól északra kezdjék meg! Irány: Budapest. Tiszai Lajos \ C!i^ffilPYELÉS)
