Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
1969. Jtffios 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hajóállomás—magyar tervek alapján A tudomány nemzetközisége Magyar tervek alapján épült lel Pozsony hajókikötő központja. A közeljövőben átadásra kerülő hajóállomás a város központjában a múzeum előtt foglal helyet. A legmodernebb építészeti megoldásokkal. vasbeton, acél. aluminium szerkezettel, üvegborítással készült épület emeleti teraszán kávéházat létesítettek. — (MTI foto — Balassa Ferenc felvétele.) „A tudomány nemzetközisége”:, ma közhely. Nem volt ez azonban mindig így. Az ókor Pythagorasa vagy Ar- chimidésze magános lángelmeként lobogott. A lengyel Kopernikusz, a német Kepler. az olasz Galilei, az angol Newton és a francia Descartes azonban más országhatárokon keresztül fe- lelgetett egymásnak, építve egymás kutatásainak eredményére. A XVI. század elejét tekinthetjük úgy a tudomány történetében, amelytől kezdve fokozatosan kialakult a természettudományok, ezt követően pedig más tudományok művelésének nemzetközi jellege. A könyvnyomtatás révén a tudomány új megállapításai gyorsan hidalhatták át a teret és az időt. viszonylag kurta időn belül termékenyíthettek meg agyakat mind nemzeti, mind pedig nemzetközi keretekben. S amilyen mértékben tágult a Földszinti liílek Szolnokon a Szántó utca 46. számú épületében, a 45 lakásos MÁV bérházban három lift van. Sajnos nem írhatom azt, hogy három lift működik, mert lassan három éve lesz, hogy a jobb sorsra érdemes személyszállító eszközök a földszinten rostokol- nak. Legyünk azonban pontosat A liftek műszaki átadása csak 1968 júliusában történt meg(?) ezért a liftek munkanélküliségét egy évre kell redukálnunk: Ki meri azt állítani, hogy ez nem nagy idő? Gyalog róni az emeleteket, amikor a lift hasznavehetetlenül „ül” a házában. De miért nem működik? Hosszú sora van annak. Ügy gondolom — bár nem vagyok liftszakértő — az alapvető baj az, hogy nem lakóépületbe, hanem irodaházba való gépezet került a Szántó út 40-be. Logikai sorrendben az első kérdésünk: na és a beruházó? Nem tudta, milyen lift kellett volna? A MÁV szolnoki Pályafennartási Főnökségén elmondták, hogy a beruházó a főnökségük, sőt még annak is a főnöksége. Második kérdésünk: mégis elkészült 60 liftkulcs, — amely hasznavehetetlenül fekszik a házmesternél? A válasz ugyanaz. Ott fent rendelték el. Hiába ... Harmadik kérdésünk: már többször többtagú bizottság szállt ki Szolnokra a liftekhez. Mégis mikorra várható, hogy meginduljanak? Megtudtuk, megszületett a megoldás. A liftajtókra indítókulcsos zárakat kell szerelni. Hogy mikor lesz ebből valami? Nem, valóban nem jövendőmondók. Talán még ott fent, a főnökség főnöksége sem tudja. Pedig a „maeasban” az „emeleten” tudhatnák. Ajjaj... Az „emeletes” felelőtlenségekből így lettek földszinti liftek. r- b j Egyház és vallásos élet egy mai faluban Kardos László néprajzkutató 1965-ös részletes, alapos szociográfiai vizsgálódásainak eredményeképpen jött létre ez a kötet. A Fejér megyei falu, a 3800 lakosú Bakony- csemye vallási viszonyait tárja fel a felszabadulástól eltelt húsz esztendő forradalmi átalakulásának tükrében. Természetesen visszanyúl a megelőző történelmi korszakok gazdasági-társadalmi folyamataihoz, egészen a XVIII. század elejéig, miközben a mostani lakosság karakterét igyekszik megrajzolni és a falusi vallásosság mai helyzetét és szerepét elemezni. Gyökeresen megváltozott az egyházak helyzete az államban; elvesztették korábbi kiváltságos pozícióikat, mindemellett az állammal kötött megállapodások szerint, az alkotmányban biztosított lelkiismereti szabadság elvének megfelelően folytatják működésüket Az egyházi intézmények — gazdasági-társadalmi befolyásuk megszűntével — kizárólag csak a hitélet centrumai Általában lojálisak a községvezetéssel és a politikai-társadalmi feladatokkal szemben. Kardos László következtetései, elvi tanulságai, — noha könyve csupán egy község bonyolult hitéletének alakulásával foglalkozik —, jóval általánosabbak. Túlmutatnak Bakonycsemye határain, például az úgynevezett történeti egyházak és a szekták mai tevékenységéről, a tudatformák társadalmitörténeti meghatározottságé, ról és mozgásáról szóló megállapításai. A vallás öröksége még ma is tetemes, bár rendkívül sokat változott a falu. Az alakuló új szocialista életforma azonban biztosítéka annak — miként a szerző írja —, hogy „falun is egyre mélyebb ideológiai kiegyenlítődés jöjjön létre a szocializmus világnézete alapján, hogy egyre jobban oldódjanak a vallási reflexek, kevesebb legyen a vallási előítélet, s eltűnjenek az idejétmúlt tradíciók”. (Kossuth Könyvkiadó, 1969.) Segítőkész tsz Szelevényen elismeréssel beszélnek a helybeli Szikra Tsz-röl. A segítőkészségéért! A szövetkezet vezetői ugyanis — ahogy a lakosok mondják — évek óta „kö- szönömért” patronálják az iskolás gyerekeket — különösen a tanyáról bejárókat. A Réti pusztáról mindennap tizenöt, húsz gyereket kocsival visznek be az iskolába, s délután haza. Kivették a részüket — anyagilag és társadalmi munkában egyaránt — az autóbuszváró, a napköziotthon, s a játszótér építéséből is. Szinte hagyománnyá vált, hogy a gyermeknap alkalmával kétszáz gyereket megvendégel a szövetkezet. Idén nyáron pedig harminc szelevényi és tiszaugi iskolást ingyen vittek a kocsijukkal Balatonszárszóra nyaralni. Gondoskodásuk, az iskola és a tanács munkájának a segítése, anyagi áldozatvállalásuk például szolgálhat H. M. tudományos információk cseréje a közlekedés és a hírközlés mind újabb eszközeinek a révén, oly ütemben bővülhetett a nemzetközi együttműködés is a tudományban. Az ebben való részvétel hasznára van az egyes nemzeteknek és a maga nemében pótolhatatlan módon járul hozzá a nemzeti keretekben ápolt tudományok haladásához. Ma nincs a földön olyan nemzet amely önmagában zártan, elszakítva más nemzetek tudományos vívmányainak megismerésétől, ugyanolyan eredményekhez juthatna el. mint a tudomány nemzetközi áramába való bekapcsolódással. Napjainkban nem egy olyan feladat áll a tudomány előtt amelyet kizárólag több nemzet tudományos kutatási , erőfeszítéseinek egyesítésével lehet megvalósítani, minthogy nincs olvan nemzet amely egyedül rendelkeznék az ehhez szükséges pénzzel, ipari és tudományos kutatási potenciállal, képzettséggel, képességgel. Gondoljunk csak a geofizikai évekre, vagy például az űrkutatás nagy vállalkozásaira. A Hold meghódítása például lehetetlen volna, ha az űrkutatásban korábban elért tudományos eredményeket nem kamatoztatnák a soronlevó kutatásoknál. Ha napjainkban emberek indulhatnak el, hogv felkeresnék bolygónk állandó égi útitársát. akkor ebben látnunk kell mindazoknak a tudományos és technikai felfedezéseknek a gyümölcsét, amelyeket közvetlenül az űrkutatás kezdete óta értek el. A Hold expedíció magába olvasztja a kutatás vívmányait attól kezdve, hogy 1957. október 4-én a Szovjetunióból felbocsátották a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik—1-et — egészen máig. Hasznosítják benne azokat a tapasztalatokat, amelyeket 1957. november 3-án a Szputnyik—2, az. első élőlényt szállító mesterséges égitest felbocsátásával (Lajka kutya volt az utasa), majd a Lunák, az első embert szállító űrhajó, a Ga- garinnal a fedélzetén 1961. áorilis 12-én felemelkedő Vosztok—1 a Ranger-ek. a Surveyor-ek, a Zondok. és a korábbi Apollo űrhajók útján szereztek. Sót a sort talán jóval korábbi időponttól kellene kezdenünk. Ha Pto- lemaiosz (i. e. a II. században), Arisztarkhosz (i. e. 320—250). vagy Hipparkhosz (i. e. 150 körül) valamikor tudományosan megbecsülte a Holdnak a Földtől való távolságát, ha valamikor Galileo Galilei (1564—1642) távcsővel kutatta a Hold ábrázatát. akkor ma túlzás nélkül állíthatjuk: az 6 gondolataik, eredményeik is beépültek a napjainkban útrakelő űrhajók falába. Kizárólag nemzetközi együttműködéstől lehet- remélni azoknak a jelentős feladatoknak a teljesítését, amelyeket az ENSZ nemrég — 1968 augusztus 14 és 27 között — tartott űrkutatási konferenciáján kerültek szóba, mint elérhető célok. Itt kilenc szocialista ország javaslatot tett mesterséges iholdakkal működő hírközlő világrendszer (Interszputnyik) létrehozására és számos olyan területet körvonalaztak, amelyen az űrtechnika már elért vívmányainak alkalmazása igen sokat segíthetne az emberisSrt C7{ímos P'fo+Ó TWOblémájának a megoldásában. Napjainkban rendkívül gyakorivá váltak a tudósok személves találkozásai, különböző konferenciákon, kongresszusokon, szimpóziumokon, szemináriumokon. Intézmények éoültek. s épülnek ki. amelyek a nemzetközi együttműködés kereteiként szolgálnak vagy szolgálhatnak. Ez a törekvés nyilvánvalóan csődöt mondott. nem volt képes megakadályozni azt, hogy a Szovjetunió tudományos nagyhatalommá emelkediék. Hazánk a maga erejével igyekszik előmozdítani a nemzetközi tudományos együttműködést, amelyet szükségesnek és hasznosnak ítél. mind a szocialista, mind pedig a fejlődő kanitalista országok vonatkozásában. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb irányelveket fogadott el tudománypolitikánkra vonatkozóan. Ezek az irányelvek hangsúlyozzák hoev a magvar tudomány növelni kívánia részvételét a nemzetközi tudományos együt‘‘z"',-aa^<iV1on Csató István Napóleon Kőbányán — Aranyos «2 a gyerek — mondja Bindercsikné, aki kora ellenére, fiatalos. A dicséretet Lázár Géza kislányának szánta. Valóban aranyos, négy éves kislány. Egész nap csacsog, sőt filozofál. Nevetése gyakran betölti az üdülő társalgóját. Kint megszakítás nélkül esik az eső. Legfeljebb néhány percre mozdulnak ki a beutaltak. Aztán sietnek visz- sza a társalgóba. Itt zajlik az élet. Elet... Kártyacsaták. Ulti, romi, kanaszta, tarokk. Néhányon olvasnak. Lázár olvas. Mellette felesége horgol, Marika, a csöppség építőkockákból csodálatos házat formál. Olyan kacsalábon forgót. Az apja az új bekezdések között oda-oda- figyel vajon sikerül-e. Többnyire mindig akkor dől össze az építmény, amikor mar csaknem kész. Aztán tovább épít. kitartóan. A szomszéd asztalnál ülő női társaság hangos diskurzus kíséretében kanasztacsa- tát vív. Az a korosodó, ősz- behajló hölgy, Bindercsikné is közöttük van. Lázár csak látásból ismeri. A férjéről annyit tud. hogv nagy beosztású. Villában laknak a Rózsadombon. Bindercsikné feláll a kártyaasztaltól, és Lázárékhoú fordul. A gyerek munkáját figyeli. Mosolyog. Aztán megszólítja Lázamét. — Nem ismerjük még egymást kedves. Mutatkozzunk be. Ttindéri ez a csöppség — közben leül az asztalhoz. — Mit horgolsz? — kérdi Lázáráét. — A tegezést, a fiatalabbat szembeni közeledésnek szánja. — Blúz lesz. A gyereknek. — Milyen ügyes vagy. Ez csodaszép minta és kitűnő műanyag fonal. Hercig lesz benne ez a kis tündér. Lázár változatlanul olvas, de azért a párbeszédre is odafigyel. — Hasonló anyagból, persze jobb minőségből, mert nem magyar, a múltkor Párizsban vettem egy szettet magamnak. Itt van velem. Ha felveszem megmutatom. Igazán nem is volt drága és Párizsban a választék... A férjed elmélyedt a könyvben. Mit olvas? — szól Lázárhoz. — Tolsztoj Feltámadását — feleli. — A! Ebben mm az a csata, ugye? Hogy is hívták azt a hadvezért?... Pedig emlékszem... _ hahotázik. — N apóleon? __ Az, az. ö ütközik meg az orosz hadsereggel... — Ez nem az a Tolsztoj könyv. Az a Háború és béke. — Ja értem. Az volt filmen is. ugye? — Igen. Ez a Feltámadás. Hatodszor olvasom. — Annyira izgi? Krimi? — nevet. — Izgalmas, de nem krimi. A hölgy visszatér eredeti témájához. — Tündért ez a gyerek. Mondd édes, hol laktok? — Kőbányán _ feleli Marika. — Kőbányán? — fordul hitetlenkedve Lázár felé. Hogy lehet ott élni? — csapja össze a kezét, aztán észreveszi, hogy megjegyzése bántó volt. s igyekszik zavarát leplezni. — Élni? — kérdi Lázár. — íme itt vagyunk. Testben egészségesek és — talán leiekben is. — Aztán az idős hölgy kérdésének hangnemében megjegyzi. — Tudja, asszonyom, a Rózsadomb, túl meredek. Ahhoz kocsi kell. s egyelőre persze, csak egyelőre, ezért nem költözünk oda. — Mondja kellő flegmaság- gal. _ Meg aztán... — Bindercsik elvtársnőt külföldi interurbán híváshoz kérik! — kiabál a portás. A korosodó hölgy felugrik La- zárék asztalától. — A, biztosan a férjem Baselból. Ott van kiküldetésben. Hát felhívott! De rendes... * Pocsékul ráz ez a húszon- 7 7 n />o Jümi Sfvf iparvágány torkollik bele, vagy átszeli. Akkorát dob az öreg sárga bódén, hogy az ember agyvelejéből csaknem rántotta lesz, mire végigmegy a Kőbányai úton. És a tarkaság: modem házak és öreg munkáskolóniák, szűk ablakokkal, kiirthatatlan rovarokkal. Rámennek azok a kenyérre, az alvó emberre. Csak akkor pusztulnak el, ha majd ideállnak a dózerek és eltaszítják őket házastul a múltba, ahonnan származnak. A kolóniák előtt madzagon ruhák száradnak. Lázár figyeli ezt a neorealista tarkaságot. Aztán leszáll a huszon- nyolcasról. Vasárnap délután lévén van ideje a sétára, hazamenet. A nap is pokolian füt. A sarki fagyialtosnál kér egy kétforintos adagot. Raf- fináltan meríti az eladó az adagoló kanalat. Fél oldalán semmi. Szóval fél gombóc az eaész helyett. Lázár nem szól érte, mert mögötte hosszú sor áll Még elzavarnak, mondva, miért tartja fel az eladót, miért höbörön? Megy hát tovább a kolónia lapos házai között. Délután öt óra. Az egyik ablakon kibömböl a rádió, valamiféle cigány- nótát. a másikon beat-zene gurgulázik. Odébb csetepaté két szomszéd között. Az egyik égre nyíló ajtón fiatal lány lopakodik ki. Mozgásán látszik, hogy esti találkára indul. Melleinek játéka, ritmik\ts árnyékban kúszik a Porban Istentelenül kifestette magát. Még műszempillája is van. Lázár kószál a kolónia nyári szagai között. Egy ösz- behajló hölgyet vesz észre. Egymás mellé érnek a keskeny úton. Az őszes hölgy is felismeri Lázárt. Nem tudja; elmenjen mellette szótlanul vagy... Nincs idő a gondolkozásra. Lázár ráköszön. — ...az üdülőből, tetszik emlékezni? — mondja. — Ó. hogyne — feleli az asszony olyan mealeo^tten. mintha tetten érték volna. — Hogyan kerül ide? Igazán. ilyen véletlen. Éppen fél éve. Micsoda hideg volt. Most meg az ember majdnem elolvad. — Igen. igen. Szömvn a hőség. Ráadó ml bedöglött a kocsink is. Képzelje ezen a huszonnyolcason. va és a tizenkettes busz Budától az Emkéig... Megfő rajta az ember. — Mi járatban Kőbányán és énpen itt? — kezével, vé- girrmvt-t a kolónia homed! háztetőin. — Ez nem valami szép látvány. — Semmi különösebb — feleli az asszony. — Itt lakik an vám. aztán ha néha jut rá időm, eljövök megnézni. — Nyolcvan éves és — széttárja kezét —, annyi baj van az öregekkel... Vincze György
