Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 2. Örömmel figyelhettünk fel az elmúlt héten két olyan újításra”, műsoron belüli stílusváltozásra és eszközbővülésre, amellyel friss vér került két színvonalas sorozatban jelentkező televíziós program vérkeringésébe. A Századunk és a Világirodalmi Magazin váltott formát, keresett új megoldást. Nem mintha vérszegénységben szenvedtek volna. Az említett két műsor eddig is a televízió erősségei közé tartozott, kisebb hibáktól eltekintve. (Pl. terjengősség a Magazinban.) Az újat keresés dicséretes szenvedélye ragadta el a szerkesztőket és az alkotókat, s a formai-tartalmi felfrissülés a frissebb nézői élményt, a fokozottabb érdeklődést szülte a képernyő előtt is. Az alapvetően dokumentumokra épülő Századunk „megirigyelve” a krimi sikerét egy történelmi bűnügyből kiindulva nyomozás formájában derített fényt az egykori bűntény történelmi hátterére, s adott átfogó képet magáról a kor társadalmáról. Kitűnő megoldás, hiszen a nézőnek is nagyobb fokú bekapcsolódást tesz lehetővé, nyomozó aktivitása, érzelmi és indulati többlettel is párosul. És mi történt a Világirodalmi Magazinban? Pódium as „eretnekség“ Szántó Erika megszegve a Magazin eddigi világirodalmi szabályait a központi gondolat kifejtése érdekében magyar írókat is belopott a Magazin műsorába. A forradalmi módon gondolkodók sorába, az emberi gondolkodás nagy „eretnekjei” közé például oda sorolta a mi Madáchunkat is. — Joggal. Tematikus műsort szerkesztett, s merész vállalkozással azokat szólaltatta meg, akik korukban fantasztikusnak, sőt tiltottnak tartott igazságokat mondtak ki. Műsora a régmúltból indulva a jövőbe torkollott. A Magazin bevezető képei jelezték — magasba induló rakéta, Ikarus, a repülés mitológiai őse, majd a szellemi nagyravágyás jelképe, a Bábel tornya — hogy miféle igazságokról van szó. Giordano Bruno például lelkesen azt hirdette, hogy a világ végtelen, s hogy a világmindenség nemcsak a Földből áll. El is égették máglyán eretnekként. Az ő és a hozzá hasonló eretnekek nélkül eljuthatott volna-e az emberiség odáig, ahol most van. Az összeállítás első fele ezt a fő kérdést érinti, akár Bruno megelevenített kihallgatásaira, akár a Tragédiából kivett űrjelenetre gondolunk. Megelevenített, és nem eljátszott; stilizált formában előadva, a pódium eszköztelen szűkszavúságával.- S ebben is új a Magazinnak ez a mostani száma. Egyébként Kézdi Lóránt díszletei is nagyszerű televíziós képi környezetet teremtettek a fi- ;. lozófikus gondolatok megszó- i (altatásához. Elegendő utalni a Bruno kihallgatásai című részletben alkalmazott eretemberi: a világ elembertele- nedik. Lem némi iróniával, Bradbury viszont érzelmes nosztalgiával ábrázolja ezt a még elgondolni is elképzelhetetlen XXI. századot. Rémítő és fantasztikus kép! Mi, magyar nézők azonban azzal a tudattal követhettük képzeletük „sötét” útjait, hogy bízunk a társadalom nagyarányú, sőt teljes technizáló- dásával együtt jelentkező ellentétek értelmes feloldásában. Alighanem a Magazinban elénk tárt nyomasztó képet sem fogadhatjuk másként, mint a; még időben való írói figyelmeztetést: legyetek résen, hogy megszerzett emberi értékeitek, s kiharcolt emberi valótok maradjon épségben még a technikai zsarnokság idején is. Sokféle egyéb gondolatot is ébreszthetett még a stílusosan megoldott és célszerű formába öntött Magazin, s ha netán kicsit hosszabbra is sikerült volna a vasárnap esti elmefuttatás, az elsősorban a központi gondolat természetéből, pontosabban bonyolultabb voltából is származik. (A Kosztolányi-rész- let azonban elhagyható lett volna, mert csak zavart okozott a gondolatmenetben.) — Végül megállapíthatjuk, hogy a csaknem két órás intellektuális feszültség megteremtésében és kellő hőfokon való tartásában nem kis szerepe volt az egységes nevezőre hozott, elmélyülten nagyvonalú színészi munkának. A Világ- irodalmi Magazint Dömölky János rendezte. V. M. IJj lap a Szovjetunióban Kedden reggel többszázezer példányban új sajtóorgánum jelent meg a Szovjetunióban: a Szocialisztityi- cseszkaja Indusztrija, az SZKP KB lapja. Az újonnan megjelent új'ság főszerkesztője Vaszilij Golubjev: a szerkesztői gárda munkáját és az olvasók jobb tájékoztatását negyven vidéki és — távlatban — hat külföldi tudósító fogja elősegíteni. Az országos napilapnak máris százezer előfizetője van. Az új lap arculatáról már az első szám alapján is megállapítható: az ipar kérdéseivel kíván foglalkozni, nem annyira szűkén értelmezett technikai, mint inkább gazdasági, gazdaság-politikai szempontból. A vezércikk külön hangsúlyozza, hogy a lap figyelmének középpontjában fognak állni a tudományos-műszaki haladás problémái. A lap első száma „A Szo- jetunió ipara ma és holnap” címmel figyelemre méltó beszélgetést közöl Alekszej Go- regljad-dal, a Szovjetunió állami tervbizottsága első elnökhelyettesével . Á sziklatámaszpont blokádja Megszűnt az utolsó kapocs is Gibraltár és Spanyolország között. A madridi hatóságok megszüntették az Al- geiras és Gibraltár között közlekedő kompjáratot. (Ü j s á g h í r) Különös konfliktus parazsa izzik az Ibériai félsziget legdélibb csücskén: Franco blokádot hirdetett Gibraltár ellen, megtiltotta a támaszpont-városban dolgozó ötezer spanyol munkásnak a további munkavállalást az angoloknál, sőt a turistákat sem engedik át a legendás sziklaerődhöz. Katonák sütnek kenyeret és Marokkóból próbálnak munkaerőt importálni Gibraltár Dominium hatóságai. A spanyol—angol vita közvetlen előzményei: Franco néhány év óta „nemzeti felszabadítást” hirdetett meg a „Spanyolország területén lévő brit gyarmat ellen”. Az angolok erre népszavazást rendeztek még 1967-ben, amely majdnem 100 százalékos győzelmet hozott a számukra. Az ügy azonban az ENSZ elé került, amely a felszabadult országok szavazataival „gyarmatosításellenes” határozatot hozott, magyarán: az ENSZ távozásra szólította fel Angliát. London válasza: az idén májusban a szikla dominiumi státust kapott. A kép — enyhén szólva — tragikomikus. Mert mégcsak vitatkozni sem érdemes azon, hogy a gyarmatosításnak a legutolsó maradványait is el kell tüntetni a világ térképéről. Az adott esetben viszont felettébb érthető, hogy a korántsem gyarmati sorban élő, inkább a brit alattvalók helyzetét élvező gibraltáriak nem óhajtanak a fasiszta Spanyolország állampolgáraivá válni. Valóban furcsa „felszabadulás” volna, ez egy olyan kis közösség számára, amely gyermekeit évtizedek óta a polgári demokratikus tradíciók szellemében nevelte, másfelől semmi köze sincs a spanyolokhoz, mert angolul beszél, eredetét tekintve pedig portugál, génuai olasz és ki tudja még hány levantei származású család keveréke. A legérdekesebb a helyzetben az, hogy a sziklaerőd Anglia szempontjából elveszítette értékének háromnegyed részét. Néhány éve még valóban ellenőrizték innen a Földközi-tengert, korábban — a második világháború idején pedig — sakkban tartották Francot, Hitler potenciális szövetsiégesét. Azóta azonban Anglia tengeri szerepe erősen csökkent, ráadásul a Földközi-tenger térségét stratégiailag nem Gibraltár, hanem a középhatósugarú vagy ennél is nagyobb rakéták határozzák meg, s végül; ami imperialista „aprómunka” ebben a térségben akad —, azt úgyis az amerikaiak látják el a Gibraltár közvetlen szomszédságában, spanyol területen lévő rotai támaszpontjukról. Marad tehát a konfliktus Francoval, illetve ezen felül még évi, mintegy 40 millió dollárnyi költség. Ennyit kell a brit adófizetőknek Gibraltárra küldeniük, hogy fenntartsák ott is az angol életformát. (H.) nek-tudósok képi-galériájára; . De egyebütt is. Díszletei le- I vegős teret biztosítottak a j gondolati lényeg emberközeli I «megszólaltatására. Ä tematikus műsor másik . tele némi áthajtással — Beat- nik-monológ — a jövőt vallatta. Vajon mit tartogat majd az ember, az emberiség számára a technikában fogant jövő. Sokakat foglalkoztató kérdés ez, és már tudományunk is van születőben, amelyik ezzel a problémakörrel foglalkozik, a futurológia. Sokkal szélesebb körben ismeretesek azonban a tudományos-fantasztikus irodalom termékei, amelyeknek szerzői szubjektív alapon találgatják a jövendőt. Szántó Erika is ehhez az irodalomhoz fordult, amikor Stanislaw Lem és Ray Bradbury novelláit használta fel műsorában. A kép, amely az általuk elképzelt jövőt, nem is annyira a távoli jövőt, mint a közelit mutatta, bizony lesújtó. Szerintük a gépek oly módon igázzák majd le az embert, hogy maga az ember is géppé válik. Ki- és^ beszerelhető alkatrészekből áll, s érzelemmentes világ veszi körül. Gépi rendőrautomaták cirkálnak az úton, s eltűnik minden, ami szép és Milyen lobogót lenget a távol-keleti szél? L A okinál kérdés" ma és holnap Az 1969. június 5-től 17-ig Moszkvában megtartott nagy, nemzetközi tanácskozás iránt megnyilvánuló várakozásokat igazolta az idő. És igazolta a megtartott tanácskozás sikere is. E kommunista világ, értekezlet úgy kerül be a forradalmi munkásmozgalom történetébe, mint az imperializmus elleni harc újabb, fontos állomása. Történelmi jelentőségű esemény az, hogy az imperializmus elleni küzdelemben a kommunista és munkáspártok közös harci tapasztalataik alapján elemezték a jelenkori kapitalizmus jellegzetes vonásait, a „modem” imperializmusnak a „természetrajzát”, és megfogalmazták az imperializmus ellen\ folytatandó küzdelem konkrét és gyakorlati programját. Együttes elhatározással e harcnak most közös akciótervét dolgozták ki a tanácskozás résztvevői, az egymással szolidaritást vállaló munkáspártok. Az értekezlet által ei- , fogadott dokumentumok elméleti és gyakorlati útmutatást nyújtanak a közös harchoz. A közreadott dokumentumok minden pártot segítenek abban, hogy a történelmi tapasztalatokkal rendelkező osztályellenséggel, a világimperializmussal szemben egységesen léphessenek fel napjainkban, még akkor is, ha több kérdésben a kommunista és munkáspártok nézetei el is térnek egymástól. A nemzetközi tanácskozás dokumentumai nem foglalkoznak a Kínai Kommunista Párt vezető köreinek hibás ég torz. az objektív valóság törvényeinek felületes ismeretéből, vagy éppen fel nem ismeréséből, eredő politikájának bírálatával. Nem elemzik. és nem sorolják fel e dokumentumok azokat a károkat, amelyek valójában a pekingi politikából származnak. Nem szólnak azokról a nehézségekről sem, amelyeket ma e politika okoz, és okozott eddig is, a nemzetközi munkásmozgalom számára. A tanácskozásnak nem ez volt a feladata. De fel kell figyelnünk arra hogy e nagy nemzetközi tanácskozáson, ha voltak is több kérdésben eltérő vélemények, a pekingi hivatalos párt- és állami politikát senki sem vette védelmébe. — Egyetlen párt sem kívánta magyarázni. tolmácsolni, vagy akár csak mentegetni is a pekingi politikát. Így a tanácskozáson — ha az előkészületek során kialakított közös álláspontnak megfelelően nem is kerültek be a Mao-ista politikai vonalvezetést bíráló megállapítások a tanácskozás által elfogadott dokumentumokba, — a legtöbb küldött szükségét érezte, hogy a pekingi politikával s e "olitika által okozott károkkal foglalkozzon. Megemlékezzen azokról a. nehézségekről, amelyeket e politika előidézett. Erről a felszólalások során csaknem valamennyi párt kifejtette véleményét. A felszólalások egymást követően szinte kivétel nélkül az imperializmus elleni harc akcióegységét akadályozó tényezőnek minősítették Mao Ce-tung és körének politikáját s a maó-i teóriát. Súlyos tragédiának és gondnak érzik, hogy e politikát most a Kínai Kommunista Párt IX. Kongresz- szusán ia sikerült elfogadGeorgi Dimitrov — halálának 20. évfordulójára Elkerülhetetlen „istencsapása”-e a fasizmus? A kispolgár lázadása? Hétköznapi kormányváltozás? Olyan hatalom, amely felette áll mind a burzsoáziának, mind a proletariátusnak? Ilyen kérdések foglalkoztatták Georgi Dimitrovot, a bolgár nép nagy fiát, amikor a német fasiszták 1933-ban kirakatpert indítottak ellene is. ö arra is felelt, mi a teendő a fasizmus ellen. A Reichstag-per idején Dimitrov mögött már nagyszerű forradalmi múlt állott. Blageev oldalán, 1903- ban lépett a bolgár marxisták mozgalmába, smind magasabb szintű vezetőként szolgálta a forradalmi fejlődés ügyét. Egyik irányítója volt az 1923-as szeptemberi bolgár felkelésnek: in contumaciam halálra ítélték, ö akkor már a Komintern, a III. Intemacionálé Végrehajtó Bizottságában dolgozott, s mint e világszervezet főtitkára 1935 és 1943 között történelmileg bizonyított értékes munkát végzett, amit haláláig Bulgáriában folytatott. Dimitrovot 1933-ban Goring vérbírósága a Reichstag épületének felgyújtásával vádolta. így akarták őt és minden kommunistát befeketíteni a néptömegek szemében. Dimitrov azonban fantasztikus lelki erővel és csodálatot keltő szellemi fölénnyel a per folyamán bebizonyította, hogy a fasizmus a munkásosztály és minden dolgozó leggonoszabb ellensége, a nemzetközi ellenforradalom zászlóvivője. Dimitrov fellépése milliók szemét nyitotta ki, s világszerte heves mozgalmak kezdődtek megmentésére. Végül a Szovjetunió fellépésére 1934-ben megszabadult Hitler börtönéből, hogy aztán a Komintern főtitkáraként kidolgozza híres antifasiszta téziseit és megszervezze a Komintern VII. kongresszusát, amely az egész haladó emberiséget mozgósította a fasizmus ellen. A VII. kongresszus elemezte a német fasizmus uralomra jutásának tanulságait. Megállapította, hogy a hitleristák azért győztek, mert a német dolgozókat a munkásegység hiánya és a testvérharc dezorganizálta, s ebben a helyzetben a burzsoáziának alkalma nyílott a parlamentarizmus, a polgári demokrácia, a szabadságjogok fokozatos lebontására. Dimitrov és a Komintern VII. kongresszusa bebizonyította, hogy a fasizmus, mint államforma, nem osztályok feletti és nem kispolgári lázadás. Ellenben olyan népcsalás, amely gátlástalan szociális demagógiával, nacionalista jelszavakkal, a „plutokrá- cia” szidalmazásával, „szocialista” frazeológiával képes volt a maga oldalára állítani az elégedetlen kispolgárt és a proletariátus elmaradt elemeit. A Komintern 1935-ös VH, kongresszusa — Dimitrov tézisei nyomán — a fasizmus elleni harc sikere feltételének jelölte meg a forradalmi párt létét, a proletariátus harci egységét, a megfelelő politikát a kispolgárság és a parasztság megnyerésére, s a cselekvést a megfelelő időben. Kimondotta, hogy a siker- legfőbb tényezője a munkás-egységfrontra épített népfront. Dimitrov életműve nagy hozzájárulás volt az antifasiszta küzdelmek végső sikeréhez. És bár dicsőséges életútja 1949. július 2-án, 76 éves korában véget ért, tettei alapján milliók szívében él tovább.. 3 F. M. tatni, határozatokkal „törvényesíteni”. „A Magyar szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága... sajnálja, hogy a Kínai Kommunista Pártban így alakultak a dolgok. De az elvekben nem lehet megalkuvás., és semlegesek sem lehetünk. Itt nem két párt vitájáról és valami alárendelt kérdésről^ hanem a nemzetközi kommunista mozgalom, harcunk fő vonaláról van szó. Ezért pártunk Központi Bizottsága elítélte g kínai vezetők kispolgári álradikalizmusát, szakadár tevékenység gét, nacionalizmusát, szovjet- ellenességét, fegyveres határ- provokációit” — mondotta felszólalásában, az értekezleten Kádár János elvtárs. De nemcsak az európai kommunista és munkáspártok vezetői szólották sorra aggodalmaikról. Elítélték a maó-ista politikát, és nem egy esetben az e politikát elméletileg is igazolni szándékozó egész nézet-rendszert a „harmadik világban” működő kommunista és munkáspártok is. M. Campos elvtárs, a Paraguayi Kommunista Párt Politikai Bizottságának és Titkárságának tagja például felszólalásában elmondotta; a Kínai Kommunista Párt vezetői .,a kommu~- - • - mozgalomtól idegen célokat tartanak szem előtt, saját nacionalista. kispolgári számításaikból kiindulva provokációkat követnek el a szocialista közösséghez tartozó országok ellen. Ez mélységesen aggasztja pártunkat és — bizonyos vagyok benne — a világ minden kommunistáját”. Osztozott az aggodalmakban Rodney Arismendi elvtárs, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára is. ,,Peking akciói ideológiai ziláltságot idéznek elő. csökkentik a szocializmus és a kommunizmus vonzóerejét a tömegek körében, újabb ürügyeket teremtenek a kommunista-ellenes és szovjetellenes propaganda számáraH — mutatott rá. A Brazil Kommunista Párt főtitkára, Luis Carlos Prestes elvtárs pedig tájékoztatta a kommunista világértekezletet arról, hogy a brazil testvér- pártnak milyen mérhetetlen károkat okozott eddig is a pekingi politika és a kispolgári kalandorkodás. „A Brazil Kommunista Párt elsők közt tapasztalta a saját bőrén a Mao-csoport által kifejtett frakciós tevékenység kárát. Pártjaink egysége érdekében nyíltan fel kell lépni a kínai vonalat követő szakadár ok proletárellenes és antimarxista állásfoglalásaival szemben” — hangsúlyozta a brazil forradalmi munkáspárt vezetője. Császtvai István (Folytatjuk}, i ACTfäKEPERNVSJE ELŐTT
