Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

1969. július 2. SZOLNOK MEGTKI NÉPLAP S Csendesebb közlekedést A nap 24 órájának min­den percében dolgoz­nak emberek és ugyanígy minden percben vannak pi­henni vágyók. A városban lakók azonban egyre keve­sebb nyugodt pihenési lehe­tőséghez jutnak. De nem­csak a pihenéshez, hanem a nagy figyelmet igénylő szel­lemi munkához, vagy tanu­láshoz, sincs megfelelő csend. A lakásokba, irodákba be­tört a közlekedés zaja, roba­ja. Nyitott kipufogójú moto­rok, dübörgő teherautók, vontatók, csikorgó fékek szűnni nem akaró hangor­kánját növeli az autódudák, kürtök sivitása, bömbölése. Nehéz ez ellen az idegölő, riasztó hangzavar ellen vé­dekezni, hiszen jónéhány gépjármű típus minden hang- tompítási kísérlet ellenére is átlépi a megengedett hang­erősség határát. (A zaj erős­ségét fon-ban mérik és 70—80 fon feletti erősségű zaj már ártalmas a fülre. És ezt bizony a nappali órákban alaposan túllépik a jármű­vek. Csökkenteni, elviselhetővé tenni persze lehetne a közle­kedés zaját. Rendelet tiltja például, hogy az autóbuszok a város belterületén elektro­mos légkürtjüket használják. Ennek a rendelkezésnek szinte kivétel nélkül fittyet hánynak a gépkocsivezetők. A kürtők éktelen sivításával zavarnak félre útjukból gya­logost* kerékpárost. A külön­leges jelzéssel rendelkező gépjárművek (pl. mentők) is sokszor indokolatlanul hasz­nálják szirénáikat. Budapesten kívül több na­gyobb városban kürtölési ti­lalom van. A környező or­szágok többségében pedig minden városban egységes a kürtölési tilalom. Ezzel lé­nyegesen csökken a városban a közlekedés zaja. Az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy a kürtölési tilalom be­vezetésével nem növekedett a balesetek száma, sőt óva­tosabban, megfontoltabban közlekednek a járművek. — Meg lehet figyelni, hogy jó­néhány gépkocsivezető kri­tikus közlekedési helyzetben, csúcsforgalomban fék helyett a kürt bömböltetésével igyek­szik „rendet” teremteni és magának szabad utat bizto­sítani. A kürtölési tilalom beve­zetése a helyi közle­kedésrendészet hatáskörébe tartozik. A csendesebb, óva­tosabb közlekedés érdekében érdemes lenne Szolnokon is tilalmat parancsolni a közle­kedés hangorkánjának. Em­bertársaink pihenése, nyu- godtabb munkafeltételei ér­dekében teremtsünk csen­desebb közlekedést Erdélyi György A Győr megyei Kisalföld írja: Szolnok a drága város Mi lesz míg felépül a vásárcsarnok Kozák János, a szolnoki városi tanács vb elnökhe­lyettese kinnjárt a Vörösme­ző és a Damjanich Terme­lőszövetkezetben. Honti Lász­ló kereskedelmi osztályveze­tő a városon kívüli közös gazdaságok közül kereste fel az újszászit, a tiszakécskeit, a nyársapátit az óbögit. Kér­ték 3 termelőszövetkezeti ve­zetőket hozzanak a szolnoki piacra zöldség-gyümölcsárut, s más termékeket. Segítsenek a város ellátásában, a magas árak letörésében. Nem jár a kofahajó Drága a szolnoki piac. Az idén a többi is az. A megye- székhely vezetőit természete­sen elsősorban az vezérli, hogy a városban mérséklőd- jönek az árak, s legyen kí­nálat. Szolnokot ugyanis szin­te kerülik a nagyüzemek, a háztáji felhozatalt pedig a MAHART egy intézkedése visszafogta az idén. Az tör­tént hogy leállították a ti­szai személyhajózást — A megszűnt kofa járatokon jött pedig az áru előtte a nagy­körűi, kőtelki, tiszapüspöki, óbögi, tiszakécskei háztájiból. Nagy kosaraikkal kényelme­sen és olcsón utaztak azasz- szonyok. E községek nagyré­sze nincs bekötve a vasúthá­lózatba. Az autóbusz pedig rázza a gyümölcsöt kisebb csomagokat hozhatnak csak : az drága. Nyilvánvaló, hogy az utazási költséget —, ha egyáltalán utazásra szán­ják magukat a háztáji ter­melők — a piacon fizettetik meg. A hajójárat szünetelte­tése nagyon érződik a szol­noki piacon. Hatásosan lehetett volna ellensúlyozni persze a szol­noki s a város környéki nagyüzemekből jövő áruval. Igein, de .,• A nagyüzemnek nem „bolt” a kisbolt. Nagy tételekben inkább olcsóbban adják termékeiket, minthogy aprózgassák, maguk árusít­sák. A szolnoki Lenin Tsz már néhány éve eladta pa­vilonjait. A Vörösmező Ter­melőszövetkezet a konzerv­gyárnak termel, mint a vá­rosi tanács kereskedelmi osz­tályán megtudtuk. Egyedül a kis Damjanich Tsz vállalta a város három közös gazdasá­gából, hogy kertészetének minden hozamát a megye- székhely piacára viszi. Jobb kapni, mint adni? Van ebben persze olyasmi is, hogy könnyen elfelejtet­ték a szóban forgó szövet­kezetek azt az időszakot, amikor a város munkásai szombat délutánjaikat, va­sárnapi pihenőjüket feláldoz­va fizetség nélkül dolgoztak náluk a megerősítés idősza­kában. Kapni mindig jobb, mint adni. Ebben most ugyan lesz változás, bár az is igaz inkább csak a jövő eszten­dőt érinti már. Arról van szó, tudniillik, hogy a Szol­nokon működő termelőszövet­kezetek szakirányítását, tör­vényességi felügyeletét eddig a szolnoki járás látta el. Az idén a városi tanácsnál is megszervezték a mezőgazda- sági és élelmezésügyi . osz­tályt, s ez átvette a felügye­letet. Eddig a városnak semmifé­le beleszólása nem volt saját mezőgazdaságába. Most azt mondták a város vezetői; az állami kedvezmények, jutta­tások elbírálásánál nagyban figyelembe veszik, melyik szövetkezet milyen arányban segítette a város ellátását. A Vörösmező és a Damjanich Tsz-t41 kaptak is ígéretet. De sokszor még a jószándék sem minden. Kozák János elnök- helyettes mesélt el egy fur­csa esetet. Éppen közbenjá­rására a Vörösmező Tsz gyü­mölcsöt adott át az fmsz-nek Szolnok terítésére. Az fmsz továbbadta a MÉK-nek, az pedig a konzervgyárnak. Szánt a görgőseke — Az egyik „nehéz" ember Véglgízlelgettem egy agyon hallgatott, majd mégis agyon írt témát, illetve annak me­gyénkre jutó kis részét. Tu­lajdonképpen örvendezni kellene, hogy egyáltalán ír­hatok arról jól szánt és már a megye szövetkezeteiben is szánt a Szabó-féle görgős eke. A megye nyolc szövetke­zete vásárolt görgősekét a csataszögi Szebb Elet Txz-tőL Köztük az ásványrárói gaz­daság is. Lőre Géza, az el­nök lelkendezik az ekéről: — Csaknem egész tavaszon mentünk vele. — Gyönyörű egyenletes munkát végez, és a szántás után a járulékos munkákra szinte alig vagy nincs is szükség. Az ekefej az ekevassal egy szélességben van, két gumiborítású görgő veszi át a föld továbbítását és szebben, egyenletesebben szórja, mintha végig kor­mánylemez lenne. A szoká­sosnál kevesebb vonóerő szükséges az üzemeltetéséhez, a görgőkön a gumi szinte elnyühetetlen, és ami ne­künk szintén nagyon lénye­ges: üzemanyagot takarítunk meg a használatával, — Ára? — Nem drágább a másik ekénél. * Mosonmagyaróvár, családi ház, kerttel és jóízűre érett sárgabarackkal. Jön is már felénk ruganyosán, puhán a görgőseke egyik szülője. Sza­bó István sorstárs, Edel La­jos, a Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár szak­embere, ennek a csupa kert háznak a gazdája. Egy másik társ, szintéin a gyár szakem­bere, Gordos Béla, jelenleg kiküldetésben Norvégiában van. A negyedik küzdő már meghalt, mielőtt megérhette volna az elismerést. Édel Lajos ölre való irat­tal, dossziékkal, a tíz-egyné hány évről: — ötvenhétben kezdődött. Az első nagy akadályunk volt nekünk, vasas emberek­nek, hogy a görgőkre megfe­lelő gumit találjunk. Ha lett volna valaki, aki segít... Az­tán 1965-ben mintha mégis kezdődött volna valami biz­tató,— Egy levelet mutat — mAz MSZMP Politikai Bi­zottsága határozatot hozott. A határozat alapján Kiss Já­nos kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes elrendelte, hogy egy kísérleti görgős­ekére a feltalálókkal a kísér­leti szerződést kössék meg* Ezután még néhányszor néhányan bebizonyították, hogy a görgőseke rossz. Edéi tovább: A szűk lehetőséggel bir­kózó, Szolnok melletti kis alföldi tsz, a csataszögi ha­tározta el, hogy segédüzemet létesít, de valami komolyat. Ennek másfél éve. Valahol hallották az ekéről. elutaztak látni egyet. — Csataszögön nagyszerűnek találták, és fel­utaztak Budapestre a Talál­mányi Hivatalba, hogy el­kérjék a feltalálók címét, — Szabó Istvánét és a többie­két Gyártani akarták az ekét Es azóta gyártják, egy­re sikerrel, már külföldre is. Azóta terjed a megye gazda­ságaiban. Minden ekén rajta a kis tábla: csataszögi Szebb Elet Tsz. * — Mennyi az üzemanyag­megtakarítás? — Harminc-negyven szá­zalék ezzel az ekével. — Teljesitmény? — Kétszer annyi, mint az eddig ismert ekéknek. — A szántás minősége? — Kitűnő, ezt a szövetke­zeti szakemberek mondják, — És most örül? — Ha időm engedi, járom a szövetkezteket, ahol szánt az ekénk. — Mi adott erőt ilyen szí­vós kitartáshoz? — Az, hogy az eke jó. Évadzárás a szakszervezeti oktatásban Megyénkben a most záru­ló oktatási évben nőtt a szákszervezeti politikai tan­folyamokon résztvevők lét­száma. A „Társadalmunk időszerű kérdései” oktatási formán több mint tizenhá­rom és fél ezren tanultak az idén. A hallgatók 70 százalé­ka Iparban és mezőgazda­ságban dolgozó munkás volt. A tanfolyamok tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a szervezett dolgozókat foglal­koztatják a gazdaságpoliti­kai kérdések. E témák tár­gyalásakor élénk eszme­cserék, jól sikerült foglalko­zások zajlottak. De nemcsak tanultak a hallgatók a szakszervezeti oktatás keretében, hanem felvetették gondjaikat, el­mondták javaslataikat is. Többen szóvá tették, hogy egyes vállalatoknál szüksé­ges lenne a szakmunkások, , a magasabb szakmai kultú- I rát igénylő munkát végzők nagyobb megbecsülésére. „A dolgozók, mint terme­lők és fogyasztók* című té­ma tárgyalása 'során a vá­rosok és a munkásosztály piaci ellátásának megoldat­lan kérdéseit észrevételez­ték. Többen felvetették a családosok közül, hogy az olcsóbb élelmiszerekből (belsőrész, máj, tepertő, kö­röm stb.) nincs elegendő a húsboltokban, s egyben, „rendszeresebb ellenőrzését” kérték az olcsóbb áruk el­osztásának. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége úgy értékeli .sikerrel zárult az idei oktatási évad, mind többen tanulnak és mindin­kább segíti a szakszervezeti oktatás a dolgozók politikai nevelését, egész társadalmi életünk fejlődését, — álla­pította meg az elnökség azon az ülésén, amelyen az idei oktatási évad tanulságait elemezte. Százhét bolt működik Ami a MÉK-et illeti ettől az esettől függetlenül dicsé- rően szólnak róluk a város vezetői. Tavaly hét, az idén három szaküzletet nyitottak, s kettő megnyitására most is benn van a kérelmük. — Szolnokon egyébként 107 ve­gyes élelmiszer, hús, zöldség és gyümölcsüzlet van. Ez csak az állami és szövetkezeti boltokra vonatkozik. Ezenkí­vül még 12 magánkereske­dő foglalkozik zöldség-gyü- mölcsárusítással, s a piacté­ren hét termelőszövetkezeti pavilonban árulnak. A ve­gyes élelmiszer boltok nagy- részében is kapható egyéb­ként zöldáru. A bolthálózatban egy-két éven belül várható nagy ja­vulás. Már ismert, hogy vá­sárcsarnok épül a megyeszék­helyen. Megnyitását 1971-re ígérik. Ezen az őszön hozzá­kezdenek az alapozáshoz, il­letve az ott lévő épületek le­bontásához. A szolnoki tsz- szövetségnél kész a tervdoku­mentáció az Ady Endre és a Móra Ferenc utca sarkán épülő termelőszövetkezeti élelmiszer áruház építésére. Nyolc termelőszövetkezet — a szolnoki Lenin és Vörös­mező, a tiszaföldvári Lenin és Szabad Nép, a tószegi Dó­zsa, a cibakházi Vörös Csil­lag, az öcsödi Szabadság, a zagyvarékasi Béke — tízmil­lió forintból építi meg és rendezi be az áruházat. Ab­ban a pillanatban indulhat az építkezés, amikor a hely felszabadul. Igen, de ezekben az esetek­ben a városi tanács azt sem tudja melyik ujját harapja meg. A leendő üzletházak helyén bontani kell, azokért új lakásokat kell adni. De honnan, miből? A harmadik ötéves tervben egyébként ed­dig átadták a Vörös Csillag úti ABC áruházat, az fmsz Jólét áruházát, boltokat nyi­tottak a város külterületein, még ebben az évben meg­nyílik az újjávarázsolt és je­lentősen megnövelt 60-as cse­mege üzlet, működik az ál­lami gazdaságok mintaboltja. Nyolcvanötezer ember ellátása Nyitáskor a gazdasági cse­megebolt vezetői is azt ígér­ték, hogy állandóan lesz ná­luk zöldség-gyümölcs is. A társulásban résztvevő Bács megyei állami gazdaságok ter­mékeire alapozták ezt. Üjab- ban azonban vitatják, hogy érdemes-e olyan nagy távol­ságról kis tételekben Szol­nokra fuvarozni a gyümöl­csöt. Csak azt nem értjük, miért kis tételekről beszél­nek? Hiszen Szolnok lakos­sága a 70 ezret közelíti. Nagy az átmenő forgalom, s a kör­nyékből is — Abonyból pél­dául — nagyon sokan ide­járnak vásárolni. A város vezetői 85 ezer ember ellátá­sában gondolkodnak máris. A vásárcsarnokot is erre méretezik. A vásárcsarnok most a nagy várományos. Biztosra is vehető, hogy meg- épültével sokat javul az el­látás. Node mi lesz addig? Három évig még enni kell az embereknek, s lehetőleg nem olyan drágán mint az esz­tendő eddig eltelt felében lehetett. A szolnoki tsz-szö- vetségnél állítják; sokat je­lentene egy ideiglenes sza­badtéri vásárcsarnok. Azt nem lehet elvárni a szövet­kezetektől, hogy tonna és va­gon számra termelt- áruikat csomózva, kilózva árusítsáka piacon. A szolnoki piactér egyébként is zsúfolt, kicsi, alkalmatlan. Ezért van, hogy a tsz-ek sokkal szíveseb­ben szállítanak a jóval tá­volabbi Budapestre. — Ott ugyanis egy helyben nagy mennyiségben átveszik tőlük az árut. Azt se csinálják szívesen, s legtöbbje nem is vállalja, hogy a sok boltba szállítson. Átmenetileg egy ideiglenes átvevőhely kellene. Olyan hely, ahová hajnalba befut­nak a nagyüzemi szállítmá­nyok, s ott várják már az állami, értékesítő szövetkezeti felvásárlók és magánkeres­kedők. Megérné. A város ve­zetőinek körútja, intézkedé­sei is változást ígérnek. De a legtöbbet a kereskedelem te­heti. Már az is furcsa, hogy állami vezetők járnak áru után. A kereskedelem megfelelő apparátussal dolgozik. Alkal­mazottai azért kapják fize­tésüket, részesedésüket, hogy megkeressék, felhajtsák az árut s eljuttassák a boltok­ba, a piacra, a vevőhöz. Job­bat, többet és olcsóbbat, mint amilyent eddig kapott a me­gyeszékhely. — borzak *•* lóreggeli, hétköznap 1 Mint egy maszatos vízfest­mény, olyan a hajnali égbolt. A harmat gyöngyként nyúj­tózik mindenen. Falusi han­gok: Kakasok riogatják a lustán tápászkodó Reggelt. Varjúcsapat húz bántó káro- gással a magasban. Mint vi­rág tálán növények indái gör­bülnek az égre az ívlámpák. Minden olyan idegenszerű a sápadt valótlan fényben: csupasz a város — hiányzik az élet. Alig látni embereket. Az utcákon álmos mozdulatok­kal hajtják a port a ház­mesterek. Az öreg sziklaarcú halász kinn ül a csónakjá­ban mereven figyeli a merítő­hálót. Még a Zagyva is lus­tán hömpölyög, a halásszal szemben kóbor. csapzott macska lesi a vizet. Belecsap a hínár közé, de a halacska elvillan. — utálkozva rázza vizes mancsát, összefonódott szerelmespár andalog az ut­cán, léptük már egy ütemre koppan. Bárgyú részeg ma­gyarázza dadogva bánatát a, hídon a zavaros folyónak. Egy-két elkésett taxi zúg vé­gig az utcán, mintegy nagy bogár: utasa még a vasárnap mámorában él. Autók sor­jáznak a piac felé, csomag­tartójuk tömve áruval. A té­ren gémberedett tagjaikat ro­pogtatják a koránkelö kofák. Alkudoznak. Megjelennek a reggel csal­hatatlan hírnökei a tejesko­csik. Csörömpölés, duhogás végig az utcán. Locsolókocsi ébreszti a kókadt virágokat. Nyújtóznak a házak, álmos arcok kémlelik az eget. A város megtelik az ébredés profán zenéjével: ajtó csap­kodással. ásítással, bőszen harsonázó vízvezetékek zajá­val. Csoportok alakulnak az ut­cán, az egy irányba menők. Szemükben még ott bujkál az alvás édes párája. Vastag hurlcaként húzódik az ingá­zók tömege a pályaudvarról. Kezükben ütemre lábalják a kopott táskát, a sportszaty- rot. Monoton lépteik automa­tikusan viszik őket előre. Kábán, álmosan a tegnapi meccsről és a mai munkáról beszélgetnek. Egyre távolibb a párnaszagú meleg otthon. A hideg csípős levegő a va­lót idézi. Az emberek be­özönlenek a gyárkaput}, dol­gozni kezdenek. Megindul a város érverése. — Kékesi — Ä tenger bosszúja Bejái-ta a világ összes ten. gereit, — Izland partjaitól a Japán szigetekig, Oroszor­szágtól Portugáliái0 Elég gyakran megjelent a latin­amerikai kontinens partjain hullámzó vizekben is. Vala­mikor nagyon gyakran le­hetett találkozni vele. de ma már ritkaságnak számít Ré­gi ismerősünkről, a legna­gyobb tengeri emlősállatról, a bálnáról van szó. A bálnák száma katasztrofálisan csök­ken, és ennek következtében fokozatosan megszűnnek a bálnafeldolgozó üzemek is. Chilében nemrégen bezárta kapuit s leenaevobb bálna- feldolgozó vállalat. A chilei Kintey öböl arcu­lata teljesen megváltozott. Ma már nem látni itt bálna­vadászokat. A tenger bosszút áll az embereken, amiért az 50-es évek eleién elpazarol­ták kincseit. Kihalóban van a kék bálna, amely tudomá­nyos vizsgálatok és heves vi­ták témája volt. Reális a veszély hogy a tengeri em­lősöknek ez a képviselője teljesen kipusztul. A tudósok most riadót fújnak. Sokan úgv vélik hogv szigorú sza­bályokat kellene hozni a bálnavadászat korlátozásira. A bálnavadász flotillák tu­lajdonosai azonban rahló módon tovább folytatják az értékes tengeri állatok ki- pusztítását, nem törődnek semmilyen tilalommal. Az első helyen szerepel közöttük Onasszisz görög milliomos, a legnagyobb európai bálnava­dász flottilla tulajdonosa. Onasszisz egyébként nagvon gyakran megsérti a latin­amerikai országok tengeri határait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents