Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

<s°m — Nézzük, mi akarok len- öi««» IMPORT Előírás szerint Az orvos: — önnek azt írtam elő, hogy jő melegen takaródzék be és feküdjék ön viszont egész nap az üzleteket járja, A beteg: — Takarót keresek. Aggodalom A lány apja megkérdi jö­vendő vejétől: — ön természetesen do­hányzik, iszik, kártyázik, és szívesen udvarol a csinos nőknek? HUMOR — ön téved. Nincsenek ilyen szenvedélyeim. — Akkor nem lesz lakoda­lom. Nem akarom, hogy a fe­leségem állandóan önt állít­sa elém példaképül. Mégis megoldotta — Látod fiam, kiderül, hogy a papa is meg tud für­detni, pedig azt mondtad, hogy a mama nélkül semmi­re se megyünk! — kiáltotta diadalmasan az apa. — Igen apuka, csakhogy, a mama fürdés előtt valami­lyen oknál fogva mindig le­veszi a cipőmet is! Jóváhagyás Évszázadok óta zúgtak a gyönyörű hársak az omlado­zó bástyafal árnyán es el­jött az idő, amikor Európa vette szájára őket. Húsz or­szág botanikusai sereglettek össze csodálatukra. A hajda­ni színház alagsorában — más mindent betöltötték a líszteszsákok — így zokogott egy izlandi tudós a bankett tetőpontján: — Hogy nálunk miért csak törpenyírek nőnek?! Egy emberként határozták el a híres hársak bekerítését. Akta szerkesztődött. Lediktálta egy heves ifjú, aki munka közben csókot lo­pott gépírónője hamvas nya­kára és ezért két egyforma pofont kapott Kiszignálták. Aláírták. Megint aláírták. Iktatták. Felterjesztették. Végleg jóváhagyták. Alig fél év alatt! — Nálunk aztán tényleg nincs bürokrácia — vágta ki kevélyen a pénzügyi osztály vezetője s rögtön ki is adta a megrendelést a „Tupír” fod­rászszövetkezetnek, amelyet az egykori patkókovácsok alapították, hogy legyen va­jaskenyerük továbbra is. — Ebben nincs pénz — morgott a főfodrász-főkovács. — Hét hárs köré alig kell kerítés! — Fenét hét hárs! Hetven hárs az, komámuram! — Hét az! Itt van la! Gépelési hiba folytán — oka volt a kapott csók — az aktában tizedrészére csök­kent a fák száma. Rendkívüli értekezlet ült öszp nyomban. — Egy jóváhagyott akta megváltoztathatatlan! — így igaz! — Most mi legyen? — Igazság. Vagyis, ami gé­pelve vagyon. Hét hárs. A többi hatvanhárom azonnal kivágandó. Csak a hivatalsegéd jaj- dult fel — És mi lesz a hírnevünk­kel? — Örökké élni fog — me­redt a jövőbe az ülés. — Példás ügykezelésünk híre szétgyűrűzik a nagyvilág­ba... És így is lett. ÍRÓASZTALOK Darázs Endre Tavaszi munka Fejére találta a szöget 1840 novemberének egyik borongás délutánján egy fe­ketébe öltözött sovány férfi nyitott be Ricord doktor ren­delőjébe. Az orvos fürkésző pillantással végigmérte érde­kes látogatóját, magas hom­lokát, sápadt arcát és vé­kony ajakét. — ön beteg? — Igen, doktor űr. Azt hi­szem halálosan. — Mi baja van? — Szomorú vagyok, melan- kólikus. Szenvedek és nem tudom, hogy miért. Gyötrő­döm, fáj a szívem, Nem tu­dok aludni. — Ez nem háláló® — vá» laszotta az orvos —, tudok önnek egy nagyszerű orvos« Ságot. — Milyen orvosságot? — Olyat, amely önt min» den bajából kigyógyítja, — Menjen el „ színházba és néz­ze meg Jean Baptiste Bebul rau játékát! Egész Párizs rajta nevet A sápadt férfi meghajolt és szomorúan mondta: — Én vagyok Jean Bap.; tiste Deburau! Sok a szöveg«.) Új módszer he rögös feleségek megszelídítésére A nebraskai Lincoln város éjszakai mulatóhelyein ra­gyogó üzleteket csinált egy férfi, aki a későig szórakozó férjeknek élő egereket adott el, hogy „nyugtatószerként” vigyék haza a hajnali órák­ban feleségüknek. Propaganda jelszavai: .El­bűvölő egérkéim gyorsan megnyugtatják haragvó fele­ségét!” Az állatvédő egyesü­let követelte az ötletes ke­reskedő iparengedélyének be­vonását. Egyébként az egye­sület elnökének — felesége is. Olvastam a Néplapban, hogy olasz rádióadók hu­szonnégy órás sztrájkjuk alatt csak tánczenét közvetí­tettek. Elgondolkozva ezen a té­nyen, eszembe ötlött, hogy hasonló esetben mennyire könnyebb helyzetben lenne a Magyar Rádió ügyeletes szer­kesztője. Csak kezébe vcn-t né a műsort és a lemeztár leltárát és máris írhatná az új összeállítást. Ilyesféleképp képzeltem eh az „Orvosok a mikrofon előtt” című actós helyett egy­szerűen a következő táncszá­mot tenném fel: „Nem érti más csak én” — Az értelmes rá­dióhallgató rögtön tudná, milyen műsorról van szó. A „Lányok asszonyok” állandó rovata helyén az „edd meg amit főztél” hangjai szállná­nak az éter hullámain. Csak annyit kéne bemondani, — Mit üzen a rádió — máris felcsendülnének ezek a dal­lamok — „Te tudod mit csi­nálsz” — garantáltan minden levélíró biztos támpontokat kapna problémáihoz. Ezek után már termész©« tes, hogy a „Séta a bökső- helyem körül” helyébe az „Amikor én még kis sráo voltam” illenék. Lenne még néhány ajánla­tom. Frissén végzett egyete­mi hallgató nyilatkozata —> „Meg akarom váltani a vilá­got”. — öregek műsora „sose halok meg!” Mi újság a nagyvilágban? — Aki hall­ja adja át! — Rendőrségi razzia a Rákóczi téren, —» Hová tűnt a sok virág? — Tanulság, — Túl fiatal va­gyok a szerelemhez. — Hir­telen ennyi jutott eszembe; Nem mintha slágertermé­sünk lenne ilyen szegényes, de már így is kimerítenénk egy hónap teljes prózaszük­ségletét ... Tulajdonképpen irigyelnem kellene az olaszo­kat; ök csak huszonnégy óráig kapták azt, amit ná­lunk hiányként könyveinek el... Vitalij Gabelko: Nem elég konkrét Jakov Zepjatih tervező­mérnök karcolatot írt és azonnal megmutatta az üze­mi faliújság, a „Kurbli” szer­kesztőjének. — Kakovkám, kedves — szólt a szerkesztő —, már ne is haragudj, de a „Kurbli”-ban mégsem kö­zölhetjük ezt az írást. Vala­hogy nem elég konkrét, túl általános. Mivel én nem kö­zölhetem, azt javaslom, vidd a megyei lap szerkesztőjé­nek. Zapjatih nem találta rend- jénvaiónak, hogy egy ilyen kis írással személyesen állít­son be a megyei lap szer­kesztőségébe, éppen ezért el­küldte postán. A karcolat a szerző legnagyobb csodálatá­ra megjelent a megyei lap­ban. a tervezőmérnök, azaz az újdonsült karcolatíró ro­hant a faliújság szerkesztő­jéhez, hogy megköszönje a jó tanácsot. De akkor megcsörrent a telefon: — Zapjatih — kiáltotta az iroda főnöke. — Kvaszov hivat, sürgősen. Jakov letette a ceruzát és menet közben megigazítva a nyakkendőjét, sietett a helyi szakszervezeti bizottságra. Kvaszov savanyú arccal fogadta: — Zapjatih. nem tudtam, hogy te ilyen sértődékeny vagy. Miért nem jöttél ide a panaszoddal? Azt a beuta­lót; bár másnak szántuk, azonnal odaadtuk volna ne­ked. Te pedig, ehelyett — piff-puff, dirr-durr — egye­nest az újsághoz. — Miféle üdülőjegyet? —« csodálkozott Jakov. — Figyelj ide, Zapjatih, hagyd a fenébe azt a firká­lást. Nem komoly dolog ez, — és ujjával odabökött az asztalon fekvő újságra. Itt van! Fehéren feketén. „És Volk a beutalójával már a tengerparton üdül.” No, hát a főmérnök utazott el a Krímbe, ő részesült ebben a kedvezményben. Hát mi van ebben? És te azonnal futsz az újsághoz... — Igen, de én ezt csak úgy általában írtam... — mormolta az orra alatt za­vartan az újonc szerző. — Volk, ez csak olyan általá­nosító figura. Valamennyi karcolatíró így általánosít. — Ezt nem vártam tőled — Intett a kezével ismét az írásra a helyi szakszervezeti főnök. 4 Az ebédszünet előtt az igazgatási osztály igazgatójá­nak a vonalán keresték: — Zapjatih! Kiril Petro- vics kéreti önt. Az ajtótól a főigazgató asztaláig bordó szőnyeg ve­zetett. — Foglaljon helyet — in­tett a főigazgató az oldalt élló székre. — Én mindig odaadó, becsületes dolgozó­nak tartottam önt, mint em-. bért pedig korrektnek, aki nem képes meggondolatlan dolgok elkövetésére. Beval­lom. csoportvezetővé szándé­koztam kinevezni önt. Erre maga felfújja ezt a kis je­lentéktelen történetet, ami­ről most az egész megye be­szél. — Kiril Petrovics, higy- gyen nekem, én semmit sem fújtam fel — mondta hal­kan, felállva Zapjatih. — Hagyja csak. Hisz ezt maga írta. „Az Oroszlán úrfi ezalatt Nyúl komát gallér­jánál fogva tartotta fogai között.” — Ez allegória, hogy úgy mondjam, a műfaj sajátos­sága, általánosítás, ha úgy vesszük. — Általánosítás? A szak- szervezetek városi bizottsá­ga tói egy különleges bizott­ság jön hozzánk, hogy ellen­őrizze a munkánkat... Az igazgató bánatosan né­zett Zapjatihra és az asztal fiókjából cigarettát kotort elő. Fordította: Sigér Rmre — Kékesi

Next

/
Thumbnails
Contents