Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1969. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ll Nagy területek válnak t'&riTfccícf’O l^n ri© Á civilizáció árnyoldalai A Dardanelláktól nyugatra Az emberi civilizáció tér­hódítása évente 10—15 kilo­méterrel szorítja vissza Bra­zíliában az erdők frontját. A „zöld arany” nagy térsé­gei pusztasággá és sivataggá pusztulnak. Háromszáz év alatt a kon­gói fennsíkon több mint 10 millió hektárnyi őserdő vált homoktengerfé. Madagaszkár szigetén 60 év alatt a 60 millió hektárnyi erdőség egy­millió hektárral szűkült. F ranciaország hatvanéves gyarmaturalma alatt ötmillió hektár erdőt irtott ki Észak- Afrikában. Az emberiség szédítő iram­ban változtatja pusztagággá az erdős vidékeket. A me­zőgazdaság térhódításáról és korszerűsítéséről szóló ada­tok megtévesztőek. a Nero császár uralkodásától Napó­leon koráig kiterjedő idő­szakban a hektáronkénti bú­zahozam 7 métermázsa volt. Jobb megműveléssel 1850 tá­ján 10 métermázsa, a szá­zadfordulón pedig 20 mé­termázsára növelték a hoza­mot, manapság pedig sok he­lyen már 40 mázsás hozamot takarítanak be. Az ókorban egy földműves egy hektár búza termésével három em­bert tartott el, manapság ugyanakkora területről húsz embert is élelmezhetnek. Áz USÁ-ban 1$ Hasznavehetetlenné válik a föld Rendszerint megfeledke­zünk arról, hogy milyen következményekkel jár ez a fejlődés. Az eredmények oly­kor lesújtóak. A műtrágyák és a korszerű agrotechnikai módszerek széles körű alkal­mazása ellenére még Ameri­kában is nagy területek vál­nak pusztasággá. Húsz év alatt csak Georgia szövetségi államban a szél és az eső­zések több mint húszmillió hektár földet tettek haszna­vehetetlenné. A túlméretezett jószágte­nyésztés is kevezőtlenül hat a növényzetre. Észak-Ameri- ka indián törzsei évszázado­kon át nomád ' állattenyész­téssel foglalkoztak, egyik le-, -géléről 3 másikra, vándorol­tak, és a jószágállomány mindig arányban volt a ren­delkezésre álló földterületek­kel. Amikor megérkezett a fehér ember, nem múlt ©1 száz év sem s az indiánok által benépesített 630 000 hektárnyi terület sivataggá Mondják hozzáértő tudós férfiak, hogy az emberi agy mechanikai működését a ki­bernetikus gepek hovatovább helyettesíteni képesek. Sőt, egy elektronikus számológép pillanatokat alatt annyi szá­mot ad össze, von ki stb. amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legföl­jebb egy év alatt volnának képesek. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt halálfinom precíziós gépek csodálatosan pontosak, erze- kenyek. Gombnyomás és mint az őrült: készítik a statisztikát, mifenét. Laikus lévén eltátom a szám, amikor ilyesmit olva­sok népszerű tudományos la­punkban. Laikus lévén álmo­dozni kezdek. De jó volna, ha egy komoly tudós, vagy akár egy nemzetközi tudós­kollektíva feltalálná szép csöndben az emberi szívj óság kibernetikai gépét. Az özve­gyek, az árvák, az elhagyot­tak, a szerelmi búbánatosak odajárhatnának az állam jó­ság kibernetikai gépének jó Jsútjához gyógyírért Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyómná „ gé­pen a maga kis gombját, és inkáig sütkérezne, melegedne változott Megismétlődött az, ami korábban Mexikóban, Spanyolországban, a Közel- Keleten megtörtént, és ami manapság is folyamatban van Üj-Zélandon és Ausztráliá­ban. A rövidlátó ember önmagának okoz kárt A gazdaság túl gyors és nem eléggé körültekintő-fej­lesztése olykor háromszoros árba kerül. Az Egyesült Ál­lamokban az édesvizek több mint 80 százalékát ipari hul­ladékszennyeződés fertőzte meg. Dr. Friberg svéd tu­dós azt magyarázza, hogy a széngázok, a gyárkémé­nyek füstje is hozzájárul a földek termékenységének csökkenéséhez. T ennessee amerikai szövetségi államban egy nagy rézkohó füstje húszezer hektárnyi területet változtatott meddővé. A le­vegő szennyeződése halálos csapást mér a növényzetre, csak az Egyesült Államokban évi 500 millió dolláros kárt okoz. Az ember önmaga alatt A bolíviai kormány ez­úttal első ízben hivatalosan beismerte, hogy az amerikai Central Intelligence Agency ügynökei részt vettek azok­ban a hadműveletekben, amelyek során Ernesto „Che” Guevarát 1967 októbereben Vallegrándéban foglyul ej­tették, majd meggyilkolták. Guevara halála óta szá- m«s tanú mondotta el, hogy a Délkelet-Bolíviában lévő Vallegrandéban egy Gonzales nevű CIA-ügynököt láttak, aki azt állította magáról, hogy az Egyesült Államokba emigrált kubai. Ezt az em­bert többen látták és le is fényképezték azon a napon, amikor Guevara holtteste a vallegrandei kórházban volt, később azonban eltűnt.. Ki volt valójában ez a Gonzales? Antonio Arguedas volt bo­líviai belügyminiszter peré­ben (Arguedas „bűne”, hogy eljuttatta Fidel Castróhoz a neki hiánya} jóságsugár­ban. Es a jóság sugara to­vább hatna az emberekben, még otthon is melegítené őket. És veszélyes sugár len­ne ez is, mint a radioakti­vitás, megfertőzne bennün­ket, tovább adnánk minden­kinek. Először 3 kicsi csalá­dunknak, aztán a kollegák­nak, aztán mindenkinek, aki­vel találkoznánk. Aztán min­denki. mindenkinek és ak­kor minden ember vidám lenne, örömmel járna haza, szívesen dolgozni ,.. Botor almaiban a jóságki­bernetika segítségével elren­deztem a világ ügyeit, meg­oldottam a Kelet és* Nyugat problémáját, az ázsiai helyze­tet. Felszabadítottam minden elnyomott népet, kinyitottam a börtönök kapuit, békésen elrendeztem az embereket a villamosokon és a buszokon. Nem volt már egyetlen bol­dogtalan ember sem a Föl­dön. * Álmom rögeszmémé vált. Elhatároztam, hogy addig is, míg valaki ezt a gépet fel­fedezi, és államunknak telik a megvásárlására, én. ajándé­kozom mag a* emberiséget jósággal; vágja a fát, amikor a termé­szet ellentmondásait akarja elsimítani. Az afrikai kroko­dilvadászok kiirtották a krokodilokat, ezzel azonban maguk is hozzájárultak az árvizek keletkezéséhez. Igen érdekes az összefüggés két dolog közt: a vízilovak meg­szabadultak természetes el­lenségeiktől, a krokodiloktól, és elszaporodtak, *ekkor azon­ban a vadászok a vízilovakat pusztítottál-:., megcsappant te­hát a vízilovak száma, nem törtek csapásokat a vizeket borító sűrű növényzetben, a víjz nem folyhatott le, a fo­lyók kiléptek medrükből. Jamaica szigetén, a cukor­nád-ültetvényeken a patká­nyok évente sok milliós kárt okoznak. Hogy kiirtsák a kártékony , rágcsálókat, az ültetvényesek monguzokat vittek a szigetre. A hasznos kis állatok először ki is ir­tották a patkányokat, ké­sőbb — egyéb táplálék híján — a hüllőket is felfalták, így aztán kipusztultak azok az állatok is. amelyek rova­rokkal és petéikkel táplál­koztak és ennek folytán el­szaporodtak a rovarok. A kár kétszer akkora, mint a patkányok okozta kár volt. Guevara naplójának fotókó­piáját) Jopquin Zenteno Anaya tábornok, a Gueva­rát annak idején foglyul éjtő csapatok volt parancsnoka tanúvallomásában kijelentet­te; az amerikai kémközpont két titkosügynöke volt Bolí­viában 1967 októberében. Nevük Felix Ramos és Eduardo Gonzales volt, való­színűleg mindketten az Egyesült Államokba mene­kült kubai emigránsok. Zenteno tábornok kijelen­tette, hogy a két CIA-ügy- nök az amerikai hadsereg tagja volt kapitányi rang­ban. Maga René Barrientos, a most elhunyt bolíviai el­nök küldte őket ahhoz a partizánellenes alakulathoz, amely Guevarára vadászott. A CIA — bolíviai ügynökei, Ramos és Gonzales révén — megszerezte Guevara híres naplójának példányát is, a partizán harcokra vonatkozó jegyzetekkel. csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslegesen, hi­szen a szememben már ré­gen kikönyököl a jóság. • Jött a kollégám, beteg a házmestere, gyomoroperáció, azonnal szanatóriumba kell szállítani. Vidd pajtás a ko­csit, igaz az államé, de én most az emberi jóság nevé­ben odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és minden betegnek. Jött a másik kollégám, esküvője lesz a román ha­tár szélén. Vidd pajtás a kocsit, az ember boldogságá­nak egyik kelléke, hogy messzi utakon he gyalog jár- jék. Jöttek még vagy tizen ko­csiügyben hozzám és én bol­dog voltam, hogy segíthet­tem rajtuk. Boldogságot kí­vántam a nászúihoz, bol­dogságot kívántam az új té­vékhez, a randevúkhoz Az állam jóság tekinteté­ben messze elmaradt a szí­vemtől, megfizettette velem a sok száz kilométer árát. De jóságom, vakká tett, sem’ a kollégákat, sem az államot nem votam képes szidni. Jó­saggal mindent le lehet győz­ni. gondoltam. A gépet úgyis, nemsoká felfedezik, addig ki kell tartanám. Csak az idegesített, hogy közben Vietnámban bombáz­ták az amerikaiak az ártat­lan lakosságot, az arab és az A bolíviai kormány beismerte: A CIA ölte meg Che Guevarát /óságkibernetika (Eredeti tudósításunk egy szovjet hadihajóról) Valaha különös hőstettnek számított révkalauz nélkül átkelni hajóval a Boszporu- ruszon. Ma már nem az. Ha­jónk kapitánya, a fiatal fe­délzetmester először járt ezen a vízére mégis ideges­kedés nélkül, nyugodt han- ' gú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyörködtünk, akiknek a hajón nem volt . különösebb feladatuk. A ha­jó személyzete megfeszítet­ten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljes kényelem vett kö­rül bennünket. A Márvány­tengeren filmet néztünk, az­tán megcsodáltuk a Darda­nellák sziklacsúcsait, — de amint elhagytuk a Darda- nellákat, s kifutottunk az Égei-tengerre, vihar foga­dott bennünket. A hullámok veszélytelen­nek látszottak- A lehorgony­zóit hadihajóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A ..Kutuzov” hadihajón már vártak bennünket. Nem is annyira engem és fotóripor­ter barátomat, hanem a pos­tát. Ott volt Nyikolaj Fjodo- rov. elsőosztályú kapitány, a hajó parancsnoka, ott volt minden, tiszt, minden mat­róz. Végre ismét szárazföldön. A matrózok sétára indulnak a- városba. (APN fotók) ikráéit férfiak pedig egy­másra lövöldöztek. Közben Pista. hivatalunk Benjáminja elkövetett vala­mi kisebb hülyeséget, egy lánnyal Szegeden, a mama nem hagyta, a mama felje­lentette, a tárgyalást Szege­den tartották. Pista hozzám jött és elmondta, nincs egy huncut vasa sem, tehát nem tud leutazni a tárgyalásra. Nekem sem volt, most mi le­gyen? Megnyomtam a kis- gombot és eszembe jutott a táskaírógépem.. Azonnal oda­adtam Pistának: vidd el fiam, a zaciba. A pénzből ve­gyél el kétszáz forintot, az elég lesz útiköltségre, majd megadod, ha lesz, A zálogcé­dulát és a többj pén 2t ho<zd vissza nekem. Pista örült, az írógépet hó­na alá kapta, elvitte, aztán eltűnt cédulával, pénzzel együtt. Harmadnap kaptam egy táviratot tőle „Az írógépre kaptam 620 forintot, a zálog­cédulát eladtam a Marx té­ren háromszázért, tehát jö­vök összesen 920 forinfal. Ne haragudj, meg kellett nő­sülnöm.” Nem haragudtam rá, tud­tam kis. idő még és meglesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott mindenkire. Mancika is bejött a hivatalomba és elmondta: a vőlegénye egy gazember, nem jött eá a ran­devúra, pedig 6 megvette a két jegyet a Fényes szelek­re. Meg sem nyomtam a kis- gombot a ‘ szívemen, csak mentem vele a vőlegénye he­lyett, bár az egy kissé za­vart, hogy a lány nagyon csi­nos és a hivatalból ismerem. Mozi után sétálni mentünk. Éjféltájt arra gondoltam, na­gyon. rossz ember lehet az a vőlegény, aki ezt a lányt ott­hagyta. Hajnali háromra még nem találhatták fel a jóság kibemeikai gépét, mert a rendőr elég gúnyosan írta ki a házassági adataimat a személyazonosságimból. Man­cika sírt és csábítónak neve­zett. Kissé letörve ballagtam haza. Leültem feleségem mel­lé az ágy szelére, és kifejtet­tem neki, hogy közeli már az idő. a jóság, az emberi boldogság ideje, amikor az ember az embernek embere lesz és nem farkasa, ami­kor ... A kis csacsi! Míg én az emberiség megváltásának esz­méit ecseteltem előtte, 6 ásí­tott egy nagyot. Felkelt, fe­ketét főzött nekem, kikefélte a ruhámat, meleg fördőt ké­szített és megcsókolta az ar­comat. Nem értette a jóság kibernetikai elméletét, sze­gényke, csak a maga kis ügyeivel foglalkozott. De azért nem tudtam rá hara­gudni. Saia Andor Sorakozó a. fedélzeten A postabontás után min­denki, aki csak nem volt őr­ségben levelet, újságot, fo­lyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is hozott a hajónk, amelyeket estén­ként, sötétedés után a fedél­zeten szoktak vetíteni. A Földközi-tengeren az ember elég gyakx-an találko­zik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajóival. Ez fokozott éberséget követel matrózainktól, hisz szorosan egymás mellett úsznak az amerikaiakkal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzet­közi vizek gazdáinak tartják magukat, és nem idegenked­nek a különféle provoká­cióktól. Egy alkalommal résztvet- tem a hadihajó egyik gya­korlatán. Lövészetet is tar­tottak, amelyről, a szokások­nak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Reggel aztán feltűnt egy amerikai „Goodrich” aknalö­vőhajó, és egy mérföld tá­volságból kisért bennünket a fejünk fölött pedig megje­lentek a mélyrepülést végző Shakletonok. Egy szombati napon vetet­tünk horgonyt, a1 hajó sze­mélyzete a vasárnapi pihe­nésre készülődött. A műked­velők következő műsorukat próbálták, a különböző egy­ségek között evezős versenyt rendeztek, a társalgóban bi- liárdoztak, folyt a röplabda- mérkőzés, igaz, szokatlanul kicsi pályán, s a labdát vé­kony műanyag fonálhoz kö­tötték, nehogy átrepüljön a hajókorláton. Egyszóval bé­kés vasárnapi pihenőt tar- tottunk­A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab országok kikötői­ben. Szívesen fogadjak őket Egyiptomban, Szíriában, Al­gírban. A kikötők lakosai fellátogatnak a hajóra, virá­got hoznak, s elismeréssel adóznak hadihajóinknak, — amelyek a partjaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, lát­tam az utcán sétáló matró­zainkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők taláp az általuk ismert egyetlen orosz kifeje­zéssel üdvözölték őket: „Rusz- ki karaso”. Matrózaink megcsodáljál-, fényképezik az „Európa el­rablása” szoborcsoportot, a bazárokban emléktárgyakat válogatnak, — valamennyien szeretnének ajándékot vin­ni az ősi kultúrájú Egyipr temfóL 1L Novlkew j

Next

/
Thumbnails
Contents