Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
A szerelemért mindent Mert az ütés kétszer fái az embernek: először, amikor kapja, másodszor, amikor rágondol. Most éppen rágondoltam. Imádott Pannikámmal már harmadik hete jártunk jegyben, amikor mélabúval kellett tudomásul vennem, hogy a törékeny választottamnak mennyire imponálnak a szolid lelkek. Mert a szelídséggel csakugyan hadilábán állok. Teli szájjal magyaráztam neki, hogy az ember ereje sérthetetlenségének egyik biztosítéka. Próbáljon csak valaki velem szemte- lenkedni. lesöpröm a térképről. Egyébként ő is nagy nyugalommal lépkedhet az olyan ember oldalán, amilyen én vagyok. Védelmezem az utcán, társaságban, éjjelnappal, amikor velem tartózkodik. Belém csimpeszkedett, a nagy bogár szemét rám függesztve mondta: — Ugyan, Károly, sokkal többet ér a szikrázó ész, mint a dülleszkedő erő. Az nem baj, hogy te ilyen nagy darab vagy, de szelíd lélek lakozzék benned. Hát mondd, nem szebb, ha az ember a felebaráti szelídség lovagjaként éli le életét, ha nem fitogtatja az erejét, sőt el is ■tűri az emberi gyarlóság fricskáit?!... Valaki a tömegben akkorát lökött rajtunk, hogy kitértünk az eredeti irányból/ s imádott Pannikám nem tudta kellő mértékben beadagolni a szokásos lelki fröccsöt. Már éppen nyelvemen volt a szó, amikor rápillantottam kereken mosolygó arcára, s mordulás helyett nagyot nyeltem. És aznap csak nyeltem, egészen a búcsú pillanatáig. Ha nem lettem volna olyan mérhetetlenül szerelmes belé, bizony miszlikre tördeltem volna néhány alakot. De a türelemnek is vége szakad egyszer... Mint minden vasárnap, most is kimentünk a folyóra. Rengetegen menekültek ide a forróság elől. A kedvelt strand kedvelt fái alatt minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. Az izzadó testek sora egészen a vízpartig húzódott, ahol néhány felnőtt és gyerek iszapgombóccal dobálta egymást. Kart-karba öltve lépdeltünk a heverészők felett a víz felé. Óvatlan pillanatban belebotlottam egy, iszappal bekent férfiúba. A botlás kissé nagyra sikerült, mert a kulimászos test egyet pör- dülve a tengelye körül neki ütődött a mellette napozó hölgynek. A hölgy sikoltott, a férfi felpattant. — Pardon — mondta helyettem mosolyogva Pannikám. — Ez nem pardon! — ugrott elém a támadó állásba helyezkedő vakarcsnyi alak. — Ez kihívás! Maga, maga... nagy mélák. Ez a jelző számomra a legsértőbb a világon. Karom ütésre lendült, de Pannikám apró kacsói megakadályozták, hogy lesújtson. Csak a szavakra jutott lehetőségem; — Maga meg... — dadogtam dühömben — meg egy nyámnyila nyápic. Ügy látszik, számára ez volt a leginkább sértő kifejezés, mert felágaskodva, iszapos tenyerével bemázolta az arcom, és az akciót csattanós ütéssel meg is toldotta. Rögvest ott helyben, a röhögő nézők szeme láttára felfalom a szokásos ebéd- utáni palacsinta-adagomnál csöppet sem nagyobb férfiút, ha az én drága Pannikám testével nem nyújt neki fedezéket. — Ugyan, Károly — mondta csilingelő hangon, majd hátrafordulva a kakaskodó figurához szólt: — Maga pedig tűnjön el, amíg nem késő... Apró karocskáival a folyó felé vonszolt. Vizet merített a tenyerébe és óvatosan lemosta arcomról az iszapot... — Látod, Karcsi, így szelíden sokkal vonzóbb vagy — suttogta... Néhány nappal az incidens után a közeli kiskocsmában találkoztam a nyámnyila nyápic Csurgóval, az én volt régi kedves kollégámmal. Megköszöntem neki a közreműködését. hiszen azóta sokkal jobban ragaszkodik hozzám az én kicsi Pannikám. Kelletnem mintha több arasz- szal nőtt volna a szemében. Vészjósló ábrázattal közeledtem Csurgóhoz: — Tudod, — lassan tagolva mondtam a szavakat kitűnően csináltad. De, te vakarék, arról szó se volt, hogy szájba is vágj!--. Zsemléri Ottó Ma már a tudomány csodákra is képes! BABONÁS EGÉR — Félek, nem lesz szerencsém. Fekete macskát láttam az ajtó előtt! (a Parts Match karikatúrája) KIBERNETIKUS FIA — Már megmondtam, hogy magad oldd meg a szám- tanpéldádat! (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Próbaidő Becskereki Kázmémak, a Lózungimpex munkaügyisének határozottan rósz napja volt a mai, és ezt rögtön megérezte a szobájába belépő Kerekes is. _ Hivattam, igen, mégpedig fontos ügyben hivattam — mondta Becskereki. — Ma 31-e van, május 31-e és ez jelentős dátum kettőnk kapcsolatában, ugyanis a mai napon jár le egyhónapos próbaideje. Egy hónapig próbálkoztunk magával, 23 munkanapon kíséreltük meg a lehetetlent, ügyintézőt nevelni magából. Sajnos, ez nem sikerült, mert maga rendszeresen későn járt be a munkahelyére, ahonnan korán és nap közben többször is eltávozott, főleg nem ügyintézett és azt is a szakértelem teljes hiányával cselekedte. Ennek következtében a mai nappal munkaviszonyát megszüntetjük. Munkakönyvét és egyhavi fizetését a szomszéd szobában Várko- nyinétól kapja meg. A viszontlátásra! Al ig lépett, ki Kerekes a szobából, amikor csengeni kezdett a telefon. — Te vagy az, Pintyő? Itt Cicus beszél — búgta a vonal túlsó végén bizonyos Cicus. — Igen, én vagyok — válaszolt Becskereki — de nem mint Pintyő, hanem mint Becskereki Kázmér, akinek ön a mai naptól kezdve nem Cicus, hanem csupán Slezák Elvira hajadon. Nem kérem, nem bolondozom, csak közlöm, hogy hat hónapos próbaideje a mai nappal lejárt. Fél évig próbálkoztam magával, az első időben naponként, az utóbbi időben már csak hetenként, de sajnos, nem váltotta be reményeimet. Az első napon, az első napokban, sőt az első héten még bizakodtam, mert teljesítménye maximumát nyújtotta, de később... Mivel hathónapos próbaideje lejárt, viszonyunkat tekintse a mai naptól megszűntnek, többé ne telefonáljon és ne írjon levelet, a viszontlátásra... Letette a telefont, és mert időközben munkaideje is lejárt összepakolt és hazament. Otthon a vacsoráját szó nélkül ette meg, majd a feleségéhez fordult. — Kedves Lujza — kezdte fennhangon — fontos Közölnivalóm van számodra. Ma van tíz éve, hogy tíz évi próbaidőre feleségül vettelek, azért, hogy lehetőséget adjak számodra, hogy bebizonyítsd: helyesen választottam. Ma már tudom, talán te is sejted: nem választottam helyesen. Gyakran emlegetted, hogy nekem adtad az ifjúsá- I godat és legszebb éveidet, de I ezek az évék sajnos nekem | nem voltak a legszebbek. Próbaidőd elejéri többször fenyegettél azzal, hogy visszamégy a mamához. Nos, a mai naptól ennek nincs semmi akadálya, keresd fel özvegy édesanyádat a Puma utca 8 bében, a részleteket pedig beszéld meg az ügyvédemmel és a házmesternével. Pá kedvesem ! Amikor egyedül maradt, konyakot töltött magának és a harmadik pohár után a tükör elé állt: — Becskerekikém, kedves Becskerekikém — mondta szomorúan — sajnos negyven éves próbaidőd lejárt, el kell búcsúznunk egymástól. Nehéz negyven esztendő volt, de most, hogy a próbaidőnek vége, be kell vallani nem feleltél meg a követelményeknek. Pedig biztató volt a kezdet, de mindig közbejött valami. Az is kiderült, hogy költőnek nem vagy eléggé realista, közgazdásznak eléggé álmodozó. Hogy mit tegyél? Akaszd fel magad! Szólt, és felakasztotta magát az ajtófélfára, s ezzel negyven éves próbaideje végérvényesen megszűnt. Határozottan rossz napja volt a mai. Miklósi Olló Kisautó — Én tv operatőr leszek ... _ Fcltehrlem már főzni a burgonyát? — (A Stern ka rikatúrája)
