Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
1969. 14nhis 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Űttőrő-cserelátogatás A vasgyüjto hetek mérlege Országszerte jő eredménynyél zárolt az április 21-től június 10-ig tartó vasgyűjtési kampány. Ez elsősorban a gyűjtők szorgalmának, s a jó szervezésnek köszönhető. Az új gazdaság mechanizmus lehetőséget adott * vállalatoknak, hogy szabadon szerződjenek a KAV-val, vagy a MÉH-faeL Ugrásszerűen megnőtt a MÉH által felvásárolt fémhulladékok meny- nyisége. Tavaly 25 ezer 300 tonnára teljesítettek a tervüket, az ideit pedig, amely 28 ezer tonna, előreláthatólag 30 ezer tonnára teljesítik; A vasgyűjtési kampány idején az‘országban 26 760 tonna vasat, illetve 300 tonna alumínium hulladékot adtak el a MÉH-nek a magánosok és a vállalatok. A Szolnok—Heves megyei MÉH vállalat a 2411 tonna vashulladékkal az országban az ötödik, a 28 tonna alumíniummal pedig a harmadik helyen végzett. Ha pénzben fejezzük ki a megyénkből begyűjtött hulladékvas értékét ez körülbelül hárommillió 617 ezer forint A tavalyi kampány eredményénél 19 százalékkal több. A sorsjegyekből 264 ezer talált gazdára. Húzásukat szórakoztató műsor keretében július 20-án tartják; A jászberényi Bercsényi úti iskola úttörői egyenként 76 kilogramm vashulladékot szedtek össze, ezért tízszemélyes sátrat kaptak munkájuk jutalmául. Ugyancsak sátorral jutalmazták a kő telki Zrínyi úti iskola tanulóit, akik személyenként 37 kilogramm vasat gyűjtöttek. A Tiszavárkony vasút tanyai iskolások a fémhulladékon kívül rongy- és papírgyűjtéssel is foglalkoztak. Ezért két futballabdát nyertek. A ci- bakházi és a csépai általános iskolák diákjai a szorgalmas rongygyűjtésért kaptak egy- egy sátrat; A MÉH vállalat az egyénileg legjobb eredményt elért gyerekeket nyári táborba viszi; Balatonszárszón húszán, a felsőtárkányi táborban pedig hatvanan nyaralnak majd. A felnőtt delegációk után az idén nyáron az úttörők is ellátogatnak testvérvárosunkba, Taffinnba. A húsa VII—Vin. osztályos pajtást eddigi kiváló mozgalmi munkájáért részesítik a tengerparti jutalomtáborozásban. A Ä címben rostára tett nyelvi formákkal gyakran élnek a hivatalos hangra s a hivaitaloskodó fogalmazásra törekvők. A „lerendezésre került ügy” nyelvi képletben nem közvetít tartalmas közlést a kerül ige. Ugyancsak töltelék az ige következő példáinkban: átadásra kerül, befejezésre kerül, rendezésre kerül, lebüntetésre kerül sitb., stb. Az átad, befejez, rendez tartalmas igék egyértelműbb és világosabb közlést nyújtottak volna. Olykor egészen megdöbbentő nyelvi torzulásokkal is találkozhatunk. Ezt példázza a következő mondat: „Lehelyszínelésre került a telek”. Az igei állítmányok (beruház, leszállít, megrendel) rovására a belőlük képzett -ás, -és végű elvont főnevek (beruházás, leszállítás, megrendelés) s a tartalmatlan kerül ige kapcsolatával alkotott nyelvi formák (megrendelésre kerül, leszállításra kerül) elsősorban arról árulkodnak, hogy a beszélő, a hivatalos írást szerkesztő egyén a közlés tartalmára vonatkozólag sem vállal egyértelműen és személyében is felelősséget. Üjabban a megold ige is egyre falánkabb, és nagyon sok kifejező igét szorít ki a nyelvhasználatból. Ezt bizonyítja a következő példatár is: „Az építkezéshez szükséges anyagok elszállítását megoldottuk.” (?) — „Az utak portalanítását is megoldotta a tanács” (?). Az elszállít és a portálanít ige elég lett volna a tény, a gondolat kifejezésére. Feleslegesein vállal szerepet a megold ige a logikai bukfencet is vető következő mondatban: „A jelentkező hibákat egyre sikeresebben oldjuk meg” (?). Ha fegyelmezettebben gondolkodik, és ennek hatására világosabban fogalmaz e furcsa információnak közlője, akkor ezt írcsoportot két felügyelő tanár kiséri, június 30-án éjjel indulnak és körülbelül egy hónapot töltenek az Észt Szocialista Szovjet Köztársaságban. Utazásuk költségeit a megyei tanács vállalta. ta volna: „A jelentkező tubákat (vagy rövidebben: a hibákat) kijavítottuk. Éppen a megold ige felesleges használata miatt lassan kikopnak nyelvhasználatunkból a következő nagyon kifejező magyar igék is: elvégez elrendez, tisztáz, végrehajt, megfejt, kiderít, megtalál sítb. Ludas abban is ez az ige, hogy mind ritkábban találkozunk a következő nyelvi képletekkel: rájön a nyitjára, megtalálja a helyes utat, kideríti az igazságot stb. Sok hivatalos írásban éppen azért hiányoznak ezek a nagyon szemléletes I nyelvi formák, mert egyesek mindent megoldanak vagy elindítanak a megoldás útján (?). Természetesen a megold igének van létjogosultsága ma is. Továbbra is oldjuk csak meg a ránk bízott feladatokat és problémákat, de „ne kerüljön megoldásra a hiba, ne jusson megoldásra a terv” stb., stb. Széles körben vitatkoznak arról, helyes-e, hogy a hivatalos iratok nyelvi formája túlságosan elszemélytelení- tett„ olykor feleslegesen is hivataloskodó. A vitában kevesen szóltak arról, hogy nemcsak a nyelvi formát kell rostára tennünk, hanem a nyelvi képletek mögötti gondolkodást, magatartást is. Ha fegyelmezett, világos a gondolkodás és a gondolat, érthetőbb a nyelvi forma is. A kerül és megold igékkel szerkesztett körülményeske- dő, hivataloskodó kifejezések éppen arról árulkodnak, hogy sokan nem tudnak szabadulni a fontoskodó nyelvi formáktól, s nincs bátorságuk, hogy néven nevezzék meg azokat a feladatokat, amelyeknek elvégzésére, — megoldására embertársaikat mozgósítani kívánják. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa „Lerendezésre kerülő ügyek, megoldott hibák“ ? I Ssáxharminchárom meg egy sen Á jászok Bandija Egy kismama és egy nyurga fiatalember topogott a népbiztos előszobájában— Velemi elvtársnak mindenfajta más dolga van. Jöj- jönek legközelebb. Mit akarnak tulajdonképpen? Rózsi, a domborodó kötényét leste. A gyerekembernek meg az ádámcsutkája szaladgált. Először csak hümmögött. — Az apaság miatt. Hogy legyen a gyereknek apja. Amikor bejutottak a jászapáti járási népbiztoshoz, a fiatalember már magabiztosan beszélt: — Én vagyok a kicsi apja! El akarom venni a Rózsikát, de nem hagyják. Csak tizenkilenc éves vagyok, apám nem ír alá, az árvaszék se ír alá. Meglesz o gyerek, de nincs apja! A fiatal pár már régen elment, Velemi még akkor is mosolygott. Nézegette az irataikat. A fiú gazdásznak tanul, az apja földbirtokos. A lány summás. Megszerették egymást, megesett a „baj”. A legény apja megtagadta a hozzájárulást. A törvény szerint módjában áll. A megyei árvaszék szintén. *...Iskolázottságát még nem befejezett fiatalember, csak hátránnyal járna a házasság, a nála korosabb kétkezi munkás hajadonnal. Vagyoni és szellemi különbség is van köztük. Ezért a kérést elutasítjuk. Szolnok, 191$. december 28. Megyei árvaszéki ülnök”. A népbiztos rfkomorodott. Papírt húzott maga elé. jellegzetes, szép ívelésű betűi fölött sercegett a toll." Igazságügyi Népbiztosság. Budapest. N. Rozália és M. János felkerestek kérésükkel. Mivel az új házassági törvényekkel még nem vagyok tisztába, felterjesztem a két fiatal ügyét, kedvező döntést várva, hogy boldog kis család lehessenek. A társadalmi származás a mi rendünkben már nem gátolhatta az útját a szerelemnek sem... — Velemi”. a Az embert cselekedeteiről lehet igazán megismerni. Velem it ismerjük. Levelezése megőrizte számunkra emberi nagyságát. Tanult forradalmár volt, humanista. Puritán, de korához és környezetéhez mérve igen nagyműveltségű. Intézkedései radikálisak. de megfontoltak. Kérlelhetetlen és melegszívű. Kézírásos ügyiratai az ok okozati összefüggések állandó kereséséről vallanak. Logikus, az események megítélésében sosem téved. De egyszer igen és ez végzetes... A szülőhelye Jászapáti. Pesten tanult, lakatos segédként dolgozott. Korán megismerkedett a forradalmi eszmékkel, 1918 őszén pártmegbízatással a családjával együtt hazaköltözött A párt helyi vezetője lett. A Ta- nácsközársaság kikiáltása után a jászapáti direktórium elnökévé, majd járási népbiztossá választották. Az első intézkedése a vörös őrség megszervezése volt. Cselekedetei mindig humánusak voltak, többször hangoztatta, hogy az egyik legfontosabb feladat a proletár törvényesség betartása. Sokat tett az éhező jászapáti szegény nép érdekében. A raktározott búzát kiosztatta, megszervezte a községek áruellátását, orvosi ápolásról gondoskodott, gyógyszerről. Nagyhatású szónok volt. Beszédeire az idősebb jászapátiak még most is emlékeznek. Olyan ember volt, akiből a faluban 100 esztendőnként jó, ha egy születik.” * — A főváros munkássága a segítségünket kéri. Élelmet kell adnunk. Csepe/l, Angyalföld éhezik. A tanácstagok) hümmög- tek; miből? Néhány nappal később megszervezte a jászapáti értékesítő szövetkezetét. Élelmiszert eladni csak a szövetkezet megbízottjainak lehetett. törvényes áron. A nagygazdák, a kofák megpróbálták kijátszani a rendelkezést. Maguk szállították Pestre az árut, a feketepiacra. — Ellenőrizni az utakat, a vasútállomásokat. Az árut elkobozni! Fel kell számolnunk a feketepiacot. A vöröskatonák a feketézők százaitól vették el az élelmet Feljelentették, a Belügyi Népbiztosság bürokratái letartóztatással fenyegették. Naponta kérték tőle az igazoló jelentéseket. „Tudom proletár kötelességemet. A budapesti munkásságnak élelemre van szüksége, nem kofákra. Mi segíteni akarunk, de csak akkor tudunk, ha megakadályozzuk a feke- tézést. Forradalmi időket élünk, szükség van a forra- ralmi tettre. Az események majd igazolni fogják intézkedésemet* — Népbiztos elvtúra, kőt feketéző határt fogtunk el a hatvani úton. — Az árut kobozzák el, vegyék listára, az esti vagon- szállítmánnyal küldjék Pestre1 — De a felsőbbség rendelkezése...? — Az árut kobozzák ef, a feketézőket pedig kísérjék fel a Közélelmezési Népbiztossághoz! A Közélelmezési Népbiztosság vezető tisztviselője, aki Velemi letartóztatását szorgalmazta, később Horthy helyettes államtitkára lett...Levél a Forradalmi Kormányzótanács szakigazgatási osztályához: „A kis talicskája után élő jászkubikos nép nyomorog, nincs sóra, pet- róra valója sem. Nem kap munkaalkalmat, nincs sehol, hiába is vándorolnak. De nem is akarnák nyakukba venni kis, maradék avassza- lonnás tarisznyájukat, mert itthon szeretnének megélni. Ha lenne munka! Pedig volna: félmillió m3 földet kellene a töltésrendszerhez megmozgatni: az is végzendő lenne már végre. Jászladány, Jászapáti környékének vizle- csapolása ugyancsak. Ezek a munkák felvennék az ásólapátos szegények zömét. — Költőpénzhez így jutnának”. Egy másik levél, 1919. júliusából: „Megterveztettem a leendő munkásházak alaptípusát, amelyet rajzon mellékelek. Az élhetési szempontokon kívül teljes mértékben figyelembe vettem az építkezés olcsó voltát, hogy az új gazdáknak ne keljen egész életükben kuporgatniuk a ráválót. Megterveztettem a termelőszövetkezeti társuláshoz szükséges mezőgazdasági épületeket, istállókat, ahol a közöstulajdon lenne. A jászsági parasztság boldogulását egyes- egyedül a közösen termelő — és értékesítő mezőgazdasági szövetkezetekben látom. A következő gazdasági évben már ebben a szervezeti formában lenne a leghasznosabb dolgozni.” ür Hihetetlen munkabírása volt, éjjel-nappal dolgozott. Kimerült volna a kritikus napokra? Ez magyarázza talán élete egyetlen, de végzetes tévedését Tudatos forradalmár volt, mentes minden roman ticizmustól, demagógiától. S mégis végzetesen tévedett. Július végén — amikor már Jászapátiban is hallatszott az ágyúdörgés — beszédet mondott. Megérezte közelgő tragédiáját? „A forradalomért halok meg, halálom azonban nem lesz hiábavaló. Amint az itt jelenlévő diákok és munkásfiatalok tömegeire nézek, megerősödik bennem a tudat, hogy minden szenvedés ellenére is van várományosa a szebb és boldogabb proletár, jövőnek...” Tikkasztó augusztusi nap ígérkezett Vágó Pál festőművész mégis felvette a fekete ferencjóslkáját A mellén a francia becsületrend szalagja díszelgett... Velemi a községi istálló alomján feküdt A nyaka a jászolhoz volt láncolva. Fekete vércsíkok szabdalták az arcát Eszméletlen volt... Vágó a műtermében tépe^ lődött: miért nem ment el,' menekülhetett volna? Tud-, háttá mi vár rá. Ä l A román királyi csapatoki mór Jászapáti határában jártak, amikor Velemi felhívta telefonon Kun Bálát' Utasítást kért, hogyan szer-; vezze meg az ellenállást A beszélgetés további részleteit nem ismerjük, Velemi mindenkinek azt mondta] „Én nem szököm meg! A helyemen maradok. Az ügyi amiért harcoltam becsületes, szökésemmel nem tagadom meg nézeteimet” Az intervenciósok még azt-' nap elfogták, eszméletvesz-' tésig verték, a jászolhoz- kötötték. Ä A festő fölényes nyugalmat erőltetett magára: =3 Jelentse a kapitány in*, nak, Vágó Pált, a francia' becsületrend tisztjét! A Cranciaimádó bojár kapitány azonnal fogadta: — Megtisztelve érzem maí gam, művész úr. Rendedkez-r zék hatalmammal. — Volt mesteremberemet} Velemit. Önök letartóztatták} Súlyos kompromitáltság a vádja. Én, mint a helyi magyar osztály képviselője, a honi törvénykezés elé utaltatnak látom ügyét. A sza- badonbocsátását kérem. Jogrendünkre hivatkozom. A királyi tisztet meglepte! a parancsoló hang. Arra következtetett, hogy a híres festőnek befolyásos támogatói vannak Párizsban. Semmit sem akart kockáztatni. — A kérés meglepő mű^ vész úr, de mint a nagy szövetséges, Franciaország magas kitüntetettjének... Velemi Endrét fellocsolták, hazaengedték. A román királyi tisztnek Vágó egy festményét ajándékozta. A híres festő, akkori szőkébb társaságának elbeszélése szerint este felkereste Velemit, menekülésre próbálta rábírni. A volt népbiztos a fejét rázta: — Nem! Hajnalban újra elvitték, egy veranda oszlopához kötözték. A családja reggel kereste. Megverték őket, elkergették. A szürkületben lóután kötötték, a jászjákóhalmi út irányába vonszolták. Egy kukoricás szélén hat, hátulról leadott lövéssel végeztek vele. A gyilkosok a Jászberényben összeverbuvált „neInzeti,, fehér gárda terroristái voltak. Harmincnégyéves korában pusztították el. Tiszai Lajosi
