Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1969. június 1. ....................... » Sz ÖfcKröK ftSrSÄ# 7 Száxharminchárom meg egy A halálraítélt város A Magyar Távirati Iroda jelenő június 5-én: „Szol­noknál az ellenség a Tiszán való átkelést kísérelte meg.” ■fr Az első budapesti vörös ezred május 23-i támadása felszabadította a várost az intervenciósok ágyútüze alól. A burzsoá csapatok kényte­lenek voltak hátravonni üte­geiket a város körzetéből. A vörös hadsereg Köblös ro­hamzászlóalja a Tisza bal- partján, az Aranyiakat ven­déglő környékén levő pará­nyi szigeten, az ártéri hid feljárójánál és a szajoli gát oldalában létesített hídfőál­lást. A Szolnokot védő katonai parancsnokság tisztában volt azzal, hogy az intervenciósok előbb-utóbb támadást kísé­relnek meg a hídfő ellen, hogy tüzérségüket a város közvetlen környékén he­lyezhessék el, a Tiszán való esetleges átkelésüket biztosi-: tani tudják, és közvetlen irányítással lőhessék az éhe­ző Szolnokot, az ellenállás megtörése érdekében. te tSaícariS* városparancsnok rövid bejelentést tett a vá­rosi tanács ülésén? — Tájékoztatásul közlöm; hogy a városban mindenne­mű csoportosulást megtil­tunk. Az utcákon két-három embernél nem járhat több együtt. Erről falragaszok ér­tesítik a lakosságot. F. Bede László a vároísí ve­zető testület szűkebb tanács­kozásán magyarázatot kért. : hogy miért van szükség a korlátozó intézkedésre. — A bálpartcm levő híd­főnk védhetetlen. Nincs hely arra, hogy erősebb katonai egységet vigyünk a túlsó partra. Alig pár négyzetkilo­méternyi sziget áll Tci az ár­térből, ezen az ellenséges tá­madást nem tudjuk kivéde­ni. Várható, hogy fel kell adnunk a hídfőt, az interven- dós tüzérség újra elhelyez­heti ágyúit Szandaszöllős térségében. Hírszerzőink sze­rint a város teljes lerombo­lására készülnek... Az események igazdRák a katonai vezetők előrelátását. te Ä békák koncertet adtak á flöltés két oldalán. A Tisza szűnni nem akaróan áradt. A hídfő legénysége szinte te­nyérnyi helyen ásta be magát. Éjféltájt Martfű felől lőni kezdett a román tüzérség. Az ágyúzás egyre erősödött. A zászlóalj felkészült a tá­madásra A folyó túlsó part­ján újabb századokat helyez­tek készenlétbe. A román gyalogságot erős géppuskatűzbe hajtották tisztjeik. Űjabb és újabb hullámokban támadtak, a töltések mentén és dereglyé­ken. A halottak százait nyel­te el az ár. Két óra felé Szajol irányá­ból is megindult az inter­venciósok rohama. A hídfő­állás parányi szigeteire mint jeges eső hullt az ólom. Minden sebesült és hősi ha­lált halt vöröskatona he­lyére átkúszott a Tisza-hídon egy-egy harcos. A helyzet így is reménytelennek lát­szott. Hadosztálynyi erőt ve­tettek be párszáz vöröska­tona ellen. : ‘ te' A Szolnokot védő vörös csapatok parancsnoksága éj­fél után néhány perccel ösz­szeköttetést teremtett a Had­seregparancsnoksággal. Je­lentette az erőteljesen ki­bontakozott intervenciós tá­madást. — A hídfő jelentősége igen nagy! Mindenképpen tartani kell a túlsó partot. Az ártéri, „százlábú” híd­nál védekező harminc egy­néhány vöröskatona helyzete ekkorra már tarthatatlanná vált. A fehér ellenforradal­márok katonai különítmé­nye a Mentetten felől, pon­tonokon, a szajoli útelágazá­sig hajózott és fedélzeti gép­puskákkal oldalba támadta a védőállást. Hat vöröskatona maradt csak életben, de ők már nem bírták idegekkel a halálfélelmet, megadták ma­gukat. Egy csendőr különítmény még aznap hajnalban főbe­lőtte őket a szajoli sorompó mellett. Az ártéri hídí védőállás el­este után az intervenciósok és a fehér ellenforradalmá­rok géppuskákkal pásztázták a Tisza-hidat, Az utánpótlás lehetetlenné vált. «r Á túlsó partról egyre két­ségbeesettebb segélykérések érkeztek. — A századnak már a fe­le. ha életben van. Után­pótlást...! A hadtáp katonái nem tud­ták megfelelően biztosítani ez ember és hadianyagszállí- tásfc, — A hordókat^ A Szolnokot május S-án visszafoglaló egységek kato­náinak jutott eszükbe a kü­lönös ötlet: hatalmas hordó­kat töltöttek meg homokkal és felgurították azokat a híd­ra, A mozgó golyófogók fe­dezete alatt átkelt egy század — Lassan pirkadL Az inter­venciósok abbahagyták a támadást. — Az éjszaka Újra roha­moznak — mondták a pa­rancsnokságon. A Hadsergtől űjabb ISw- mondat érkezett: — A hídfőt megtartani. & Délután a műszaki század fiatal mérnöke, Schwimmer Antal jelentkezett az ezred- parancsnokságon. — A katonák azt beszé­lik a hídfőállásban, hogy az éjszaka döntő rohamot kap­nak. Beszélgettem a térképé­szekkel, azt gondolom, meg tudjuk ezt akadályozni. — Mondja el az elképzelé­sét. — Szolnok—Kocsoros tér­ségében át kell vágnunk az ártéri gátat. Ez lehetetlenné teszi az ellenség felvonulá­sát. Az áttörés helyét tüzér­ségi tűz alá kell helyezni. Az ezredparancsnok a tér­képet nézte. — Ez az a pont, ahol az átvágás célszerű lenne. Mé­lyen az ellenséges első vonal mögött van. — Igen, csali vízi úton te­het megközelíteni, sötétben, a legnagyobb óvatossággal. A felfedés a vállalkozásban résztvevők halálát jelenti. — Vállalod? Schwimmer elvtárs. ^ — Az embereimmel már megbeszéltem. . te Nem sokkal sötétedés után megszólaltak a Szolnokon el­helyezett ágyúk. A Tiszával párhuzamos gát Szanda előt­ti szakaszát lőtték. A záró­tűz igen erős volt. A Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói nevében a pedagógusnap alkalmából szeretettel köszöntőm Szolnok megye Pedagógusait Papp László igazgató A cukorgyártól négy vö­röskatona indult el egy kis, könnyű lélekvesztőn. A szan­dál rét tengernek látszott. — Siessünk, mielőtt feljön a hold. A hídfőben már tombolt a csata, amikor elérték a védőgát melletti erdőt. A la­dikot egy fához kötötték. Le­dobták magukról az overált. Fekete zsírral volt bekenve a testük. Hangtalanul bele­ereszkedtek a piszokszín vízbe. A robbanó töltetet gu­mitömlőn tolták maguk előtt. Kiúsztak a gát tövéig. A töl­tésen bojár tisztek nyarga- lásztak, fenyegetve zavar­ták embereiket a tűzvonalba. Egy szétszaggatott rőzseka- zal mögött méteres lukat ás­tak a gát oldalába. A gyújtó­zsinórra laza főzsekötegeket raktak, olyan csendben, hogy szinte egymás szívdobogását is hallották. Meggvyjtották a zsinórt, visszaúszak. Már az erdő fedezete alatt eveztek, amikor tompa ro- bailással átszakadt a gát. A víz átzúdult a túlsó oldalra a hatalmas sebhelyen. — A többi a tüzérek dol­ga. Most már az intervenció- sok előtt is van egy kis ten­ger — mondta a vállalkozást irányító Schwimmer mérnök. A robbanás után néhány perccel a vörös tüzérség már belőtte a gátszakadás helyét. A hídfőt támadó román csa­patok visszavonulási paran­csot kaptak, Szajol irányába menekültek. A Tisza-hídon átözönlöttek a proletár ka­tonák. Szolnok újra megmenekült az életveszélytől. Tiszai bajos A lenini gondolatok nyomában A potya eszem-iszomról és a rongyrázásról LENIN: Tartsd számon gondosan és lelkiismeretesen a pénzt, ne henyélj, ne lopj, tarts szigorú fegyelmet a munkában — éppen ezek a jelszavak, amelyeket a for­radalmár proletárok joggal kigúnyoltak akkor, amikor a burzsoázia, mint kizsákmá­nyoló osztály az efféle be­szédekkel leplezte uralmát, — éppen ezek a jelszavak válnak most, a burzsoázia megdöntése után, a mai helyzet aktuális és fő jel­szavaivá. ☆ Másfél évtizede ;8 lehet már, — abban az idő­ben, amikor kezdtünk „élni is tudni” a megszerzett ha­talommal — volt egy főnö­köm. Felelős állami beosz­tás nehezedett a fiatal, rö­viddel azelőtt kiemelt és iskoláztatott káder vállára. Ahogyan ..fontos funkcióját betöltötte, az utólagos kri­tika sem találhat benne cseppnyi kifogást. Vele tör­tént, hogy funkciójához rep­rezentációs keretet is kapott. (Akkoriban már kezdtünk így is „élni tudni” a hata­lommal.) A titkárnő elindult vásárolni. A reprezentáció az esetleges vendégek foga­dásához kell. Szólt tehát a megrendelés: Hozzon télisza­lámit (nagy dolog volt ak­kor!), szőlőt, őszi barackot, süteményeket, italt. Igen ám. de ezek a finomságok rom­landók. Ezért esténként a fő­nök és titkárnője testvérie­sen megosztozva hazavitte a finom falatokat. Tudja isten, ma sem ta­dok haraggal, vagy megve­téssel visszagondolni erre. A nagy ranghoz kevés fizetés járt abban az időben min­denkinek. Évtizedek éhezése, nyomora. pusztító háború után álltunk. Jegyrendszer volt az országban... Szóval az vesse erre az emberre akár utólag is az első követ, aki ívművelés) Primőr árú Egy idegen szó inflációjáról A francia prime ur (=prl- mőr) nagy nemzetközi elter­jedtségnek örvendő szó. Ná­lunk is nagyon mozgékony, s lassan meghonosodik a köz­nyelvben is. Ilyenkor, a tavaszi hóna­pokban különösen változato­sak azok a nyelvi formák, amelyekben ez a szó szere­pet vállal: primőr saláta, primőr retek, primőr hagy­ma, primőr paprika stb. Gyakran találkozunk vele a következő szókapcsolatok­ban is: primőr áru- primőr­szállítmány, primőr-üvegház, primőr termelés, primőr ker­tészet stb. A felsorakoztatott nylevi formákban elfogadha­tó szerepet játszik, hiszen ennek a francia eredetű szó­nak a jelentéskörébe bele­tartoznak a következő jelen­tésvél tozatok: újdonság, új­ság, korai, friss, tavaszi gyü­mölcs- és zöldségféleség. Ezek a magyar megfelelők arról is árulkodnak, hogy a primőr szót több jó magyar szóval, kifejezéssel helyet­tesíthetjük, tehát nincs rá olyan nagymértékben szük­ség, mint azt most elterjedt­sége mutatja. A magyar szavak között különösen. « korai hangsor az, ami pontosan és egyér­telműen jelenti azt, amit ma csak a primőr idegen szóval fejezünk ki: korai retek, ko­rai saláta, korai uborka. A primőr szó inflációja miatt háttérbe szorulnak még a következő jó magvar nevek, hangsorok: új, friss, tavaszi, zsenge stb. Egy régi magyar gyermek­versben a primőr szónak az újság hangsor volt a meg­felelője. Az ősi népi bajhárí­tó varázsmondást megőrző gyermekvers e két sora bizo­nyítja ezt: „Újság hasamba, betegség pokolba”. A pri­mőr szó elevensége miatt még majd megérjük, hogy ez az évszázadok óta kötött szöveg így módosul: „Primőr hasambaf?), betegség pokol­ba...” Olykor egészen furcsa nyel­vi szerepet is vállal. Egy vi­déki város boltjának kiraka­tában hivalkodott ez a fur­csa szöveg: „A primőr ruha- kollekciókp.?) már megér­keztek és kaphatók”. Ennek a szövegnek megfogalmazó­ja azt hitte, hogy a primőr sző, mint kereskedelmi szakkifejezés általában csak azt jelenti, hogy tavaszi. Va­lójában azt akarta közölni hogy az üzletben már kap­hatók a tavaszi kabátok, a tavaszi ruhák stb., stb. Ha a primőr sző ilyen jelzős szer­kezetekben is nyelvi szere­pet kap. még megérjük, hogy nem tavaszi kabátok­ban fogunk járni, hanem pri­mőr kabátokban. Természetesen a primőr, mint kereskedelmi műszó a megfelelő szakmai körökben jól teljesítheti szerepét. A mindennapi élet nyelvhasz­nálatában azonban éljünk inkább a megfelelő magyar megnevezésekkel, s piacain­kon kínáljuk és vásároljuk továbbra is a korai retket, a korai uborkát. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa De ami néha ma megy. az mégiscsak sok. Olyannyira sok, hogy érdemes a Ludas Matyi hasábjairól kölcsön­venni a „potya eszem-iszom” témát és egy kicsit komolyan is szólni róla — még ha pusztába kiáltódik is. A konyak Ma már nem lehet üzleti tárgyalást, megbeszélést, hivatalos láto­gatást elképzelni anélkül, hogy adott pillanatban ne libbenne be egy titkárnő a kis konyakos poharakkal. Ez már olyannyira megrögzött, beidegződött szokás, hogy egy Franciaországban utaz­gató tudós emberünkre az tette a legnagyobb benyo­mást, hogy tárgyalásai alkal­mával nem kínálgatták szün­telenül. S ha még csak eny- nyi, egy-egy pohár konyak, fekete volna-•• A példák .sorát lehetne idézni a potya eszem-iszom- ra, mindenki ismeri — ezért csak néhányat. Egyik nagy­üzemünk reklámfilmet ké­szíttetett. Amikor elkészült, díszbemutatót tartottak és fogadást adtak. Különterem, kaviár, lazac és millió ven­dég. Valamikor ez úgy tör­tént, hogy átvették filmet, kifizették a tiszteletdíjat és a dolog rendje szerint elkezd­ték a mozikban vetítem. Hogy most honnét és miért ez a rongyrázás? Másik példa. Elkészült egy halastó. Valamikor úgy, volt, “hogy beleengedték a vizet, utána a halivadékot, s mond­ták: na, Isten áldása rája, hadd szaporodjon. Esetleg a kubikus bandának fizettek áldomást is az elszámoláskor. Ma már ez nem így megy. Ünnepség és bankett van, il­lusztris szónokkal és vendé­gekkel. Meg eszem-iszom. (De nem a kubikosoknak.) A közelmúltban valami­lyen vetélkedő díjkiosztására közel egy órát várt a közön­ség, mert a megfelelő meny- nyiségben feltálalt reprezen­tációt kóstolgatta a „főkiosz­tó” — aki osztás közben majd átesett a zsüriasztalon. bizonyos „repi-konyak” nyo­mására. Oly kor az az érzése az embernek, hogy mindenfaj­ta vetélkedőket, seregszemlé­ket, fesztiválokat, ilyen — meg olyan heteket nem má­sért, hanem a különtermek­ben feltálalt reprezentáció kedvéért rendeznek meg. Ez így bizonyosan túlzás. De, hogy vannak a rendezők kö­zött olyanok, akik elsősor­ban ezért ügyeskednek, szor­goskodnak — az biztos. a minap tanúja voltam, ho­gyan járták meg néhányan az ilyen potyalesők közül. Neves előadó érkezett. Mint ez manapság illik, népes gyü­lekezet sereglett össze a fogadására. Már jó-elöre be­szerezték a finom borokat, konyakot, a kávéfőzők üzem­kész állapotban... Megérke­zik az előadó. Még van egy­két óra, beszélget az őt fo­gadókkal. Tíz perc után el­hangzik a szíves kínáló szó: konyakot, vagy bort tetszik? A válasz: köszönöm, előadás előtt nem szoktam szeszes­italt inni, meg egyébként is ilyen délutáni órákban so­sem szoktam. Ha egy pohár szódát lennének kedvesek-- Látni kellett volna, hogyan kezdtek diftezni a szárazán maradt szomjas ádámcsut­kák. (Meggyőződésem, hogy — ami késik, nem múlik — az előadó távozása után el­fogyott a konyak és a bor. Ha már beszerezték. ne menjen kárba — felkiáltás­sal). Egyszóval: így reprezen­tálgatunk a közösség pénzén. Mit sem törődve azzal a le­nini intelemmel, amely így szól: „e jelszavaknak (a cikk elején idézetteknek) a Szov­jethatalom által, a Szovjet­hatalom módszereivel, és a Szovjethatalom törvényei alapján történő gyakorlati megvalósítása a szocializmus végleges győzelmének szük­séges és elégséges feltételé S ebből mindjárt ki is derülj hogy itt nem valami krajcá- roskodásról van szó. Nem csupán arról — ami önma­gában is elegendő indok volna, — hogy jobb helyre is lehetne az elreprezentált pén­zeket költeni. Ennél sokkal többről: gondolkodás — és magatartásmódról. Mert aí takarékosság erkölcsi tulaj­donság, amely az embernek' az anyagi és szellemi javak­hoz való gondos, körültekin­tő viszonyát jellemzi. A mi esetünkben a potya eszem- iszomok rendezőinek a szó-' cialista tulajdonhoz való vi­szonyát. Nem véletlenük mondja ki a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexei mindenki gondoskodjék a közvagyon megőrzéséről és gyarapításáról. Gondolkodásmód —«• állítjuk. Nézzük csak köze* lebbről egy kicsit. Az egy­kori. a reprezentációs finom falatokat esténként hazataJ risznyázó káder csak pilla-* natnyi bódulatnak, a mindigf csak megkívánt, de soha meg: nem kapott Ínyencségek csá- bításának engedett. Valami* nagyon primitív és naív mó> don a téliszalámival a hata-4 lom ízét is kóstolgatta.. Nerr* volt ez szükségszerű, még* kevésbé jellemző abban az» időben sem. De az. aki ma szinte törvényes járandóság­nak, jövedelemkiegészitésnekr tekinti, hogy időnként (ven­dég érkezése, vagy fesztiváL halastó átadás, vagy alapkő- letétel alkalmával — neki a# mindegy) degeszre tömje út bendőjét és ájulásig igya a potyapiát — az arról árulko­dik. milyen a szocialista tár­sadalom anyagi javaihoz való viszonya. Akinek ilyen ese­tekben ..mindent ami bele­fér!” a jelszava, nem sok köze van ahhoz, amit szo­cialista. erkölcsnek nevezünk!! Hiba volna ebben a kérdésben is az ellenkező véglet prédikálása. Nem kí­vánható az sem, hogy ä hosszú útról érkező vendé­get küldjük el a vendéglőbe a szomját oltani, vagy a presszóba egy frissítő kávé­ra, mielőtt tárgyalni kez­dünk vele. Van ennek olyan kialakult tisztességes normá­ja, amely a „magyaros ven­dégszeretet” jelzőt is elbír­ja — de még sem esztelen pazarlás. Az is természetes, hogy a hivatali teendők vég­zése közben nem lehet az ilyen szükséges házigazda! teendőket mindig a saját zsebből fedezni. De hisz ez egészen más dolog, nem keverhető össze azzal a jelenséggel, amiről a cikkben szóltunk. A jelzett esetek olyan szemléletet tük­röznek, mint csepp a ten­gert, amely a szocializmustól idegen, a régi társadalom ránkmaradt káros öröksége. Megszabadulni tőle — Le­nin szavaival — a szocializ­mus végső győzelmének szükséges és elégséges felté­tele. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents