Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
1989. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 KISS ATTILA: NŐI PORTRÉ s ~ KALDI JANOS: TAGORE-SÉTÁNY \ Hogy mondja itt ez a sok-sok virágfolt, az élénk-parazsú violák, 6 hallgasd meg a nyárfák négy sorát, milyen lázasan rezgi az; ez világít halhatatlanul — bár szerényen — f a tó katáng színében, r> , s üzeni lent, 5 ahogy dereng szelíden a szélzilálta szöveg a vízen, melynek végén felkiáltójel a vítorlarúd; / \ ó, hallgasd csak itt Tagore hársfájának apai-szavű • leveleit, figyeld e telt emberekkel-ékes reggelt, az énekek finom ág-bogait, a hajók sejtelmes, távoli fehérségét, minden arról beszél: a szépség és tisztaság legyőzhetetlen! Egy világhírű kutatás krónikája Megkezdték az ÁCTH emberi hormon gyártását Sorra érkeznek a levelek a világ minden' tájáról a Kőbányai Gyógyszerárugyár címére. Svéd, amerikai, csehszlovák, szovjet, ausztrál, lengyel, finn és dél-amerikai gyógyszerkutatóintézetek neves professzorai Írják: „tudományos problémáink megoldására és kutatási célokra kérjük küldjenek a szintetikus emberi ACTH hormon- készítményükből'’... és válaszként útrakelnek a világ legkisebb csomagjai 5 milligramm emberi ACTH-val, hogy az orvostudomány fejlődését szolgálják. A világon első ízben Magyarországon előállított szintetikus ACTH-hormon „születésének” körülményeiről és sikeréről dr. Fekete György, a tudományos és kutatási főosztály vezetője és dr. Kisfaludy Lajos, a szintétikus kutatócsoport vezetője tájékoztatta lapunkat. Nexő Közel járt a nyolcvanhoz, amikor a magyar írók vendégeként hozzánk érkezett, de senki nem gondolhatott a korára. Nexő, akinek most ünnepeljük centenáriumát, fiatalos frisseséggel, lelkes kíváncsisággal járt-kelt Budapesten és az országban. Ismerkedett a magyar munkásokkal, parasztokkal, az írókkal és a művészekkel. Az aggastyán lelke ifjú maradt. Talán azért, mert nehéz, küzdelmes élete volt. Dán kőfejtő fiaként, tíz testvére között nevelkedett, a szegényemberek mindennapjaiban, szegénységben, hányatatásban. Ötéves korában már pénzt keres, rikkancsként dolgozik. Aztán nyájat őriz. béres, cipészinas, majd kőműves. De nemcsak dolgozik, hanem tanul is. Gyermekkorának és ifjúságának emlékeit novellái őrzik, amelyek 1898-ban jelentek meg. Ekkor még alig figyelnek a proletáríróra. 1910-ben jelenik meg Hódító Pelle című regénye, amely ismertté, híressé teszi Nexőt. Hőse jellegzetesen dán proletár, akinek sorsában milliók ismerhettek maguk életére, küzdelmeire. Hódító Pelle a skandináv munkásmozgalom ban olyan szerepet töltött be, Gint Gorkij Az anya című regénye Oroszországban Számos nyilatkozat mellett mindenekelőtt a mű árulkodik Hódító Pelle önéletrajzi jellegéről. Az író saját élet- tapasztalatait emeli művészi szintre. Maga Nexő az a Pelle, aki olvasottságával, higgadtságával meglepi környezetét, értelmiségi barátait. Pelle is cipészszövetke- zetet alakít. El akarja pusztítani a szegénységet. Olyan forradalom, olyan világ álmával barátkozik, amely minden ember számára lehetővé teszi a harmonikus életet. Felle-Nexő voltaképpen békés természet, de mindketten tudják, hogy a béke és a testvériség holnapjáért ma kemény harcot kell vívni. Martin Andersen Nexő születésének századik évfordulóján a forradalmár, a szocialista békeharcos jóbarát alakja mellett a magyar olvasói köztudatban is fontos szerepet játszó dán proletár-íróra és élő műveire emlékezhetünk. d. — 19ő9-ben az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem Szerveskémiai Intézetével, a Gyógyszeripari Kutatóintézettel együttműködve megkezdtük az összehangolt kutatást az ACTH-hormon előállítására. Az idő sürgetett bennünket, mert több külföldi gyógyszerkutatóintézet is megkezdte a kísérleteket. Négy évvel később — miután negyedszer kezdtük el — sikerült aminósavakból előállítanunk a teljes emberi hormont, és értékes részeit külön is. Kutatásaink eredménye világraszóló jelentőségű volt, mert a természetes emberi ACTH-hormont eddig csak néhány alkalommal, különleges engedélyekkel, klinikákon meghalt emberek agyalapi mirigyéből sikerült kiopreálni és mindössze néhány milligrammnyi meny- nyiségben. — Milyen próbákat kellett kiállnia a szintétikus hormonnak, hogy gyógyszer lehessen? — Először állatokon próbáltuk ki, rendélkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel a használatban lévő természetes eredetű hormonkészítmények. Meg kellett állapítani biológiai aktivitását és a kísérleti állatokra gyakorolt hatását. Ezután következett a legfontosabb: kipróbálni élő emberen. Hosszú ideig nem találtunk olyan embert, aki önként vállalta volna a kockázatot. Külföldön közben elterjedt a híre kutatásaink eredményének. A svéd Ferring cég ajánlotta fel elsőként aiz együttműködést. Vállalták, hogy részt vesznek a további munkálatokban, kipróbálják embereken és forgalomba hozzák a nyugateurópai országokban. Küldtünk nekik egy kisebb meny- nyiséget s megtudtuk, hogy mielőtt betegnek adták volna, dr. Jan Mulder orvos, a cég tudományos igazgatója kipróbálta saját magán. Megállapította, hogy a készítmény hatékony és nincs semmilyen mellékhatása. Azóta az eltelt 14 hónap alatt már mintegy száz betegen próbálták ki és rendszeresen tájékoztatnak bennünket a klinikai próbák eredményéről. Nálunk, az első svédországi próbák után a Szegedi 1. számú Belgyógyászati Klinikán kezdték kísérleti alkalmazását. — Miért jobb szer a szintetikus, mint a természetes ACTH és milyen betegségeket gyógyít? — Semmivel sem gyógyít több betegséget, mint az eddig használt ACTH-készítmények. A természetes hormonok azonban — miután állati anyagokból készültek — idegenek maradtak az emberi szervezet számára. Használatuk az esetek 20 százalékában túlérzékenységet, kiütéseket, vérnyomásesést, súlyos eszméletvesztést és több esetben halált okozott. A szintetikus emberi ACTH- nak nincsenek ilyen mellékhatásai. mert emberi anyag és nagy előnye, hogy korlátlan mennyiségben előállítható. Megfelelő adagolásban a mellékvesét hormonok termelésére ösztönzi, ezáltal mintegy negyven féle betegséget gyógyít, általában gyulladásos betegségeket, mint például különféle bőr-, reumás-jellegű és szembetegségeket. A szintetikus emberi hormon gyártását megkezdték. Aminósavakból 130 bonyolult kémiai folyamat eredményeként állítják elő. A Kőbányai Gyógyszerárugyár a tervek szerint annyit termel majd belőle, amennyi a világszerte jelentkező igények kielégítésére elegendő lesz. Hazánkban a jövő év elején kerül injekcióként forgalomba. T. P. íme, a kész mesterséges hormon érezte magát az intézetben, ruhákat, ingeket, börtáskát, tankönyvet, radírt, füzetcsomagot kapott. Később megtanulta, hogyan kell észrevétlenül elbújni az idősebbek elől. mert neki kellett összehajtogatnia a ruhájukat, és ha rákiáltottak: Lábhoz! — Guzi Kálmánnak a földre kellett vetnie magát. Egyik nap megunta, és megszökött az intézetből. Egy hegyoldalban megtömte magát dióval, almával és lefeküdt. Mire fölébredt, elfogták. Büntetésből egy ideig szoknyát viselt. A hatodik szökés után az intézetben megjelent egy középkorú, hízásra hajlamos nő. — Velem jössz! — mondta szigorúan. — Hová? — Az új anyukádhoz. Az új anyák az állomás előtt várakoztak a megbeszélt helyen, a podgyászraktárnál, többségükben falusi asszonyok. Kis kerek csoportban összebújtak. — Melyik az enyém? — kérdezte Guzi Kálmán. Egy év múlva megtudta, hogy él az apja, egy ideggyógyintézetben ápolják. Levelet írt, két hét múlva megjött a válasz: „Volt egy ilyen nevű ápoltjuk, jelenleg egy másik város intézetében van”. Guzi Kálmán a térképen megnézte a várost, és nagyon furcsa volt, hogy abba a kis fekete pontba apját is bele kellett képzelni. De tudta: senki sem akadályozhatja meg, hogy elmenjen abba a városba. Homályos elképzelései voltak arról, hogy mi lesz azután, ha megtalálja az apját. A vonatban egy asszony a csomagja után érdeklődött, egy katona pedig bátorítóan hátba veregette: — Ilyen kis országban, mint a miénk, nem lehet eltévedni!... Az ideggyógyintézetben azt hitte, hogy rögtön az apjához vezetik, de két ápoló lefogta. Kifaggatták, később telefonáltak valakinek. Végül jött egy hosz- szúhajú nővér, és Guzi Kálmánt bedugta m fii Í..-1 r> híl . —■ 'Az apám? — Majd reggel. Ha a főorvos úr megengedi. S egy napon, amikor először döbbent az életére, eszébe jutott a távoli gyógyintézet, az apja betegsége, és elkezdett panaszkodni. hogy fáj a feje, homályosan lát, nem tud aludni, arcát a falhoz szorította, és azt mondta: rettenetesen szédül. Napokon át vizsgálták a klinikán, megröntgenezték a fejét is. Amikor a nevelőotthonból kiöregedett, az igazgató az állomáson szerzett neki munkát. Félév telt el, amikor az állomás- főnök behívatta magához. A főnök izgatottnak látszott, időnként fürkészve végigmerte Guzi Kálmán vékony, izzadt alakját. — A mi kezünk alatt már nazarénus is dolgozott — mondta mérgesen. — A háború alatt egy halálraítélt lengyel hadifoglyot is elbújtattunk. De...? Az állomásfőnök megtörölte a homlokát. Guzira pillantott. — Legutóbb is megevett húsz tablettát... Guzi Kálmán elmosolyodott. Eszébe jutott a simahajú lány, az első lány volt az életében. Azon az estén azt hitte: az egyetlen. Egy bokorba húzódtak. A közelben mentőautó szirénázott. Fent, a lovarda magasságában megdördült az ég, mintha fel akart volna robbanni. Guzi Kálmán torkát egy idegen, rángatózó vonal kötötte össze a gyomrával, a hangok szokatlanok voltak, aztán feleslegessé váltak. Valahonnan melegség jött, amiben föl kellett oldódni, s akkor valami különös elégedettséget érzett, mintha egy hosszú, fáradtságos út végéhez érkezett volna. Esni kezdett az eső, de ez már nem számított. Hazakísérte a lányt, majd visszament a bokrokhoz. — Nem tehettem okosabbat — mondta az állomásfőnöknek. — Éjszaka bőrig áztam, a szél is fújt nagyon. Tudtam, hogy legrosszabb esetben kórházba kerülök. — Megszáradhatott volna otthon is. — Akkor nem volt otthonom. Ágyrajáró voltam egy szipirtyónál. — Mindegy. Most felmondunk magának. — De hát, mit rontottam el? — Semmit. De a mozdonyvezető szólt a tolatásvezetőnek, hogy neki két gyereke van. Nem vállalja magáért a felelősséget. — Hat hónapja velük dolgozom. — Semmát se tehetek. Valaki megtudhatta magáról ezeket a dolgokat és félnek hogy csinál valamit. A vasút nem játék, fiatalember! A főnöktől már nem ment vissza a mozdonyhoz, nem búcsúzott el azoktól az apróságoktól, amelyek megszerettették vele a rendezőt, a gurítót, a száraz, salakos vasúti pályát, a vagonok meleg árnyékát, a vasutasok világát. Az első hónapokban alig tudta kivárni a fizetését. Délben elköszönt a mozdony m'ellett, mint akit szabályos ebéd vár, aztán átmászott a kocsik alatt, és ott várta meg az ebédidő végét, elrejtőzve. Szabadjegye volt, s hét végén mindig felült egy céltalan vonatra, és utazgatott, mintha hazautazott volna. Napokig a tányérsapkák jártak az eszében. Éjszakánként a mozdony gázfelhőjében mosolyogtak az overállarcok. A felmondás után egy héttel Guzi Kálmán este elment abba a vendéglőbe, ahol a mozdonyvezető szabadidejében sörözni szokott. Guzi megállt a pultnál, lehajtott egymásután három pohár rumot. A sarokban ott ■ ült a mozdonyvezető, szemben vele egy madárfejű ember támaszkodott a könyökével az asztalra. Guzi Kálmán semmit se sietett el, de miután úgy érezte, hogy már releget ivott: rátámadt a mozdonyvezetőre. A tárgyaláson súlyos testisértésért és garázdaságért hat hónapra ítélték... A titkárnő asztalán felbúgott a szerkezet jelzőhangja. — Bemehet! — mondta. Guzi Kálmán, aki húszéves korára megtanult gyanakvással és kihívással nézni a vele szemben álló emberek szemébe: lehajtott fejjel állt a nagy szőnyeg közepe táján. Az igazgató szokása szerint mellény- v ben ült az asztalnál. Szögletes álla elfoglalta az egész arcát, és így inkább farag- ványnak tűnt, mint emberi arcnak. A hangja szárazon csikorgott. — Elolvastam a levelét — mondta. Guzi Kálmán a másik lábára nehezedett, de nem szólt. — Jó hosszú levél volt — mondta az igazgató, és végre elmosolyodott. — Nem tetszik kérdezni semmit? — szólalt meg Guzi Kálmán. — Mit kérdezzek? Az igazgató egy szelet papírt húzott maga elé. és ráirt valamit egy vastag tollal. — Menjen le a hármas műhelybe — mondta, miközben írt. — Itt a cédula! Ezzel keresse föl Kántor művezetőt. Már beszéltem vele. Majd ö rendbeszedi magát. Guzi Kálmán átvette a papírt, de vem. mert belepillantani. — És ott mi lesz? — kérdezte ügyetlenül. — Mi lenne? Dolgozni kell. Na, induljon már! A titkárnő majd megmagyarázza, hogy merre kell menni... A szavak megragadtak Guzi Kálmánban, aztán beléje hatoltak. Nem értette, hogy csak ennyi az egész, voltaképpen csak ezen a néhány szón múlt, hogy az élete ide, vagy oda. Boldog zavarában motyogott valamit, majd meg is hajtotta magát A feje fölött, mintha látszott volna egy darab az ég kékjéből.
