Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

1969. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Két kövayv két Adolfról Ketten írtak könyvet Nya- gafc-Németországban, mindkét szerző bevallja hogy hitt saját Adolfjaiban... Az egyik kötet Baldur von Schwach műve, és az a címe: „Hit­tem Hitlerben”. A Hitler­jugend volt vezetője alig- alig szabadult ki a spandaui börtönből. máris megírta emlékiratait. Hamis, álszen­teskedő „vallomások” soroza­ta ez ,,valójában védőbeszéd az elvakultság mellett” — állapítja meg a Le Monde kritikusa Paul-Jean- Fran- ceschini. Baldur von Schirach tu­dott a koncentrációs táborok létezéséről, de azt hitte „em­beribb dolog valakit tábor­ba küldeni, ahol szabadon mozoghat, mint börtöncellá­ba zárni” — hangzik a kép­mutató vallomás. Amikor a náci Németországban felcsap a könyvégető máglyák láng­ja ős az első pogromok nyo- 'oán pataikokban folyik a vér, Baldur így elmélkedik „Első ízben volt az a benyomásom, hogy már nem tiszteletre méltó emberek körében moz­góké. Azután hallgatott es csinálta a maga egyáltalán nem tiszteletre méltó dolgát A másik könyvet bizonyos Franz Florian "Winter írta és már ősem hisz többé sa­ját Adolfjában. „Hittem az NPEi-ben” a könyv címe. — .Az első példányt a szerző Adolf von Thadden-nek, az NPD párt vezetőjének dedi­kálta ilyenképpen: „Für To­ni — von Franz". Ez a Franz Florian Winter 45 éves kol­bászgyáros. az újnáci beállí­tottságú NPD bajorországi részlegének volt vezetője 128 oldalon át vall, miért nem hisz többé szeretett pártjá­ban és annak főnökében. Ä nemzeti demokraták vá­lasztása. annak idején, azért esett a katolikus, hithú Winterre. mert úgy vélték „a fekete Bajorországban jól képviselheti a barnainges mozgalmat” — írja a Per Spiegel Igen ám, de egy- esztendei hasznos együttmű­ködés után. a vaskeresztjét büszkén viselő volt hitler- pilóta Winter. egyszeriben túl jámbornak tűnt a nem­zeti demokratapárti vezetők számára, míg ez utóbbiak, „túl barnáknak” tűntek Win­ter szemében. „Csak most látom — kiáltott fel Winter — miféle bajtársak közé ke­veredtem”, azután a bajor NPD párthívekhez intézett körlevelében már világosab­ban beszélt: „Nem akarom váltamra venni a felelőssé­get azért. hogy •nemzetünk, fölött újból istentelen fanati­kusok uralkodjanak és sze­rencsétlenségbe döntsék.” (Ezzel kapcsolatban említ­sük meg, hogy 1967. augusz­tusában hfiannovertöl nem messze, egy bissendarfi villá­ban holtan találták az NPD „főideológusát”. Otto . Hesst „Anyagi gondok okozta ön- gyilkosság” — állapította meg a rendőrség. Hess vál­lalata a törik szélén állt Ezt az állítást később megcáfol­ták és az is kiderült, hogy Hess az 1930-as náci párt­tag, volt SS-Oberführer ide­gileg és anyagilag a legjobb „egészségnek” örvendett. Vi­szont az is kiderült hogy Otto Hess nemcsak pártpro­pagandával foglalkozott, ha­nem az NPD különleges szol­gálatával is. Mint ilyen, összeköttetésben volt a ka to. nai kémelh ári tóval, az MAD- vel — Militärischer Abschirm dienst — ahonnan anvagj és egyéb természetű segítséget kapott. Hans Müller, aki át­vette Hess helyét és munka­körét, folytatta, a megkezdett munkát: 1. az NPD ellenfelei­ről elkészített kartotékrend­szer tökéletesítését; 2. a kar­totékok alapján, felállított listák összeállítását. E lajst­romok alapján fognák össze és végeznék ki az NPD ura- lomrajutásának pillanatában az újnáciknak nem Sietsz» személyeket „A dél-afrikai NPD anya­gilag támogatja a nyugat­német NPD-t — írja köny­vében Winter. — Sűrűn találkoznak, ilyenkor külön­böző dalokat énekelnek, pél­dául a - Horst Wesse'-t,,. a. nem hivatalos üdvözlés a „Heil Hitler...”' - ■ A pénzügyi segítség tekin­tetében Winter kevesebbet mond. mint amennyit tud. Mert nemcsak a dél-afrikai újnácik segítik az NPD-t A londoni Daily Express nyíl­tan megírta: „...Egyes nagy­iparosok, biztosítani akarják jövőjü'ket, ezért igen diszkrét körülmények között, tekinté­lyes összegeket bocsátanak az NPD rendelkezésére. Éppen úgy. ahogy elődjeik Hitler esetében tették.” Ez év február végén, a Nürnberg melletti Schwa- bahhan megtartott országos kongresszus utáni sajtóérte­kezletén. von Thadden kije­lentette: ,,Az NPD erősebb mint valaha, jóval hatalma­sabb. mint ellenfelei elkép­zelik”. Azután hozzátette, hogy az 1969 szeptemberi vá_ lasz tások előkészítésére 10 millió márkát fognák „befek­tetni”. Vajon miből? Az NPD tagok pártdíjából? — Amikor ezzel a kérdéssel kapcsolatban a nyugatnémet sajtóban bizonyos feltétele­zések jelentek meg (a Dél- Amerlkában. megbújó, gaz­dag máeik pénzelik az új náci mozgalmat, akik egyben az NPD rendelkezésére bo­csátották a svájci titkos bankszámlák kulcsát is), von Thadden és társai diplomati­kus hallgatásba burkolóztak. Nekik és nagyiparos támo­gatóiknak kényelmesebb, ha a világ ezt a változatot hi­szi eL Az NPD megkísérelte Winter kötetének bíród úton történő visszavonását, maga von Thadden pedig most azzal van elfoglalva, hogy Winter ellen eljárást indít­tasson „politikai pletyka és rágalmazás’’ címén. Ugyan­akkor a Spiegelnek adott in­terjújában) a második számú Adolf azzal fenyegetőzött, hogy amennyibe-, a kormány betiltaná az NPD-t, úgy ő is kénytelen lenne könyvet ki­adni. egy Barna Könyvet egyes bonni magas állású személyiségek múltjával. — Valaki ezzel kapcsolatban azt mondta: „A másik Adolf egyszerűen fizikailag tüntette el túlzásait. Ez pedig túszo­kat szed a politikusok köré­ben és politikai félreállitás- sál fenyegeti őket...) Elmondja a berepülőoilóta: r Óránként kétezerötszáz kilométer a TU—144-el 1900 méteres nekifutás után a négy sugárhajtómfl levegőbe emeli ezt a repülőgépet, amelynek utazósebessége 2500 km/óra. Leszállás nélkül 6500 km távolságra képes elrepülni és 20 km magasságba emelkedhet. A gépről és az első felszállásokról beszél Jelján, a Szovjetunió Érdemes berepülőpilótájau Az összes közlekedési esz­köz fejlődése a sebesség nö­vekedésének útján halad. Minden — a legkisebb — előrelépés hihetetlen erőfeszí­téseket követel. De néha az a fejlődés — amint azt mon­dán; szokták — hétmérföl- des léptekkel halad. A szovjet polgár; repülő- gépgyártás fejlődésének egyik ragyogó bizonyítéka a TU—« 144. amelyet Tupoljev akadé­mikus irodája tervezett, a professzor fia, — Alexej — irányításával. Ez a világ el­ső szuperszonikus utasszállí­tógépe. Moszkvából a Távol- Keletre három, Indiába két és fél, Londonba kevesebb, mint két óra alatt repül majd ez a gép. Le- és fel­szállásához a jelenleg hasa- nálatos nemzetközi repülőte­rek adta lehetőségek elégsé­geseké A nyújtott törzs és a vé­kony deltaszárny kiváló aero­dinamikai tulajdonságot és a lehető legkisebb légellenállást biztosít a szuperszonikus se­besség esetén is. A kilátás biztosítása érdekében az orr lefelé billenthető. A kezelő- személyzet két pilótából és egy hajózómérnökből áll. Az irányítási rendszer — ideértve a robotpilótát is —• lehetővé teszi, hogy a repü­lést optimális feltételekkel — a rossz időjárás, vagy az éjszaka körülményei között is lebonyolíthassák, A leg­Sivatag—délibáb nélkül A Szovjetunió területének 10 százaléka sivatag. A két legnagyobb a türkméniai Kara-Kum és az Üzbegisz­tánban lévő Kizil-Kum, me­lyeket az Amu-Darja sápadt kék szalagja választ el egy­mástól. Olyanok, mint egy gigantikus homokóra, mely nem perceket és éveket, ha­nem századokat és korsza­kokat mutat. Az utóbbi években azon­ban a szovjet emberek las­san legyőzik a sivatagot, s Az Ashabad alatti Bekrov helységben kísérleti napku­tató állomást építettek, mely a Türkmén SZSZK Tudomá­nyos Akadémiája fizikai- műszaki intézete mellett mű­ködik. Az állomáson a nap­energia hasznosítását kutat­ják. (Foto: A. Blohnyin.) arra kényszerítik, hogy adót fizessen nekik. A Kizil-Kum Muruntau aranyával, az or­szág legnagyobb lelőhelyével fizet, a Kara-Kum pedig olajjal és gázzal. Ezenkívül a két sivatag gyapotot és perzsaprémet is ad. A siva­tag meghódítása azonban nemcsak azt jelenti, hogy kényszerítjük a méhében rej­tőző , ásványi kincsek átadásá­ra, de azt is, hogy az ember felhasználja a fékezhetetlen szél energiáját, mely 200 millió hektár erdőtlen vidé­ken csavarog, valamint a nap energiáját, mely az év 200 napjában a legcsekélyebb felhővel sem találkozik az égen A sivatag meghódítása azt jelenti, hogy földjét termő­vé, legelőit dússá, a homokot pedig mozdulatlanná tesz- szük. Repülőről már sok he­lyen láthatók az oázisok zöld foltjai. Ezek azonban egyelő­re csak szigetek, és az em­bernek még sokáig kell a homoktenger hullámaitól vé­delmezni a' sivatagban fel­épített városokat, falvakat, olajkitermelő helyeket, üze­meket, vasutakat, autóutakat, elektromos- és gázvezetéke­ket Az ember legfőbb t szövet­ségese a sivatag elleni táma­dásban a víz. Ha a sivatag­ban tengert látunk, tudjuk, hogy ez — délibáb. A Kara- Kum sivatagban mint arany­keretbe foglalt türkiz ragyog a tenger Délibáb? — Nem! Ez az Asha-badi-tenger, ame­lyet szovjet emberek hoztak létre. Ashabad Türkménia fővárosa. A város, melynek szélét évszázadokon keresz­tül ostromolták a sivatag ho­mokhullámai, kikötővárossá lesz. A Kara-Kum-i csator­na, mely 800 kilométert tesz meg a homok közt', vizet ho­zott Ashabad lakóinak, a nagy közép-ázsiai folyóból, az Amu-Darjából. Pedig nemrég még az Ashabadtól nem messze lévő Tedzsen városába is tartá­lyokban szállították az ivó­vizet, mintahogy még ma is így szállítják Krasznovodszkba, amely név a sors iróniája folytán, a víz szóból ered. Az emberi munka megvál­toztatja a sivatag arcát. —■ Türkméniát már régen a „fe­Egy régi türkmén szólás szerint: „A nap a termés atyja, a víz pedig anyja”, A Kara-Kum sivatagban napfényben nincs hiány — évente 200 napon át az égen egyetlen felhőt sem látni. A Kara-Kum csatorna az Amu-Darja vizét hozta el a sivatagba, és vetések zöldje kezdi kiszorítani a homok sárgáját. (Foto: L. Usztyinov.) fontosabb berendezések mű­ködését külön automaták is ellenőrzik. Az utasok két szalonban helyezkednek el. A kényel­mes ülésele, az új konstruk­ciójú légkondicionáló beren­dezés, a hő- és hangszigete­lés megteremtik a teljes komfortot A négy hajtómű a szárny alatt, a hátsó részen helyez­kedik el. Típusuk, elhelyezé­sük, műszaki jellemzőik ki­választása a zaj és vibrációs hatásuk minimális szintjét eredményezte. A gép szerkezete alumí­niumalapú ötvözet, a hő­igénybevételtől függően után- ötvözött, és ahol fokozott szilárdság szükséges, acél. A kohászok különleges hő­álló ötvözeteket, „ vegyé­szek hőálló szigetelő és a belsőtereket díszítő anyagokat készítettek. Az elektrikusok új berendezéseket és veze­tékrendszert terveztek. A rá- dióteehnikusok komplex, automata vezérlőberendezést bocsátottak a tervezők ren­delkezésére A végleges forma megvá­lasztása előtt aprólékos kuta­tást végeztek a szélcsatorná­ban. A 0-széria első darabjá­nak építésekor az egyes al­katrészeket, szerkezeti ele­meket a tényleges igénybevé­teleknek megfelelő körülmé­nyek között vizsgálták. Eh­hez a munkához repülő-labo­ratóriumokat és számítógépe­ket is felhasználtak. A gép levegőbeemelkedése előtt már jóval korábban — élethú maketten — gyakorolt a személyzet. A szerelési munkák után a gép készen állt a berepü­lésre. Először futópróbát tar­tottak a felszállás kezdetéig fokozva a sebességet. Ezután elemezték a fékezési tulaj­donságokat. Ez egyben • felfüggesztés, a rádió és egyéb berendezések próbáját is jelentette. Aztán 1968. december 31-nek fagyos reg­gelén ez a hatvanméteres, száztonnás óriás készen állt a felszállásra. A hajtóművek feldübörögtek — Hát akkor szép csend­ben induljatok, de a jóked­vetek ne hagyjátok Itthon! — hallatszott a fülhallgatóban a főkonstruktőr hangja: Egyre gyorsuló sebességgel futottunk. Az irányt köny- nyú tartani. Egy könnyed mozdulattal felémhúztam a botkormányt. A gép engedel­mesen követte mozdulatomat. Nem is éreztük, amikor el­szakadtunk a betonszalagtóL Mind magasabbra széliünk. A gép engedelmes. A beosz­tottak jelentik, a berendezé­sek megfelelően üzemelnek. Üjabb fordulópróba, minden úgy történik, ahogy akarom. Megértjük egymást a TU— 144-el, mint régi baráttaL A legénység végzi a dol­gát. A hajózómérnök halkan maga elé dúdol. Kitűnő a hangulatunk. Elérjük az elő­írt magasságot, hozzákezdünk a feladat következő fázisá­nak végrehajtásához A berepülés alkalmával nyert adatokat most értéke­lik. Mielőtt a TU—144 mun­kába lép, mégegyszer próbán esik keresztül. Így kívánják az emberi élet biztonságá­nak írott és íratlan szabá­lyai. hér arany” országának ne­vezik: 1968-ban 1 millió ton­na gyapotot termeltek. Türk­ménia a „fekete arany” or­szága is. Itt van a Szovjet­unió harmadik legnagyobb olajlelő helye, mely 1970-ben évi 15 millió tonna olajat ad. A „kék arany” — a gáz — tartalékát. Türkméniában mintegy 6 trillió köbméterre becsülik. A Szovjetunió öt év múlva már 15 milliárd köb­méter gázt kap Türkmenisz­tánból. S milyen színű aranynak nevezzük a híres türkmén perzsaprémet, melynek sú­lyát a szőrmeárveréseken a valódi arany súlyával egyen­értékűnek tekintik? Napjainkban a pusztaság­ban 800 kilométer hosszan szállítja a vizet a Kara-Kum csatorna. 1980-ban hossza már megkétszereződik, s a sivatag térképén megjelennek az új víztároló tengerek kék folt­jai. (APN — KS) KÜLPOLITIKA! A srénőriás reaülés közben APN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents