Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969. június 19. SZOLNOK MEOYEl NÉPLAP A kommunista és munkáspáttok nemzetközi tanácskozásának 1969. június 17-én Moszkvában elfogadott fő dokumentuma (Tolytat&s a 4. oldalról) és aktívan vállaljon szoli­daritást azokkal a népek­kel és országokkal, ame- t lyek a2 imperializmus ag- resszív merényleteinek cél­pontjai — A Német Demokratikus Köz­társasággal. a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel A tanácskozás síkra száll amellett, hogy a Kínai Nép­köztársaság kapja meg tör­vényes jogait az ENSZ-ben és adják vissza neki Tajvan szigetét, amelyet ez idő sze­rint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak meg­szállva. A Kubai Köztársa­ság védelmét továbbra is kötelességüknek tartják La- tin-Amerika, az egész világ kommunistái és minden más forradalmi és imperialista- ellenes erő. Mi, kommunisták egységes akciókra hívunk fel min­denkit az imperialista ag­resszió minden cselekedete ellen, az imperializmus ál­tal kirobbantott helyi hábo­rú ellen és az intervenció más formáinak alkalma­zása ellen a világ bármely térségében. Az imperializmus és az iz­raeli vezető körök folytatódó agresszív politikája láttán kijelentjük, hogy szolidári­sak vagyunk az arab népek­kel, amelyek az izraeli hódí­tók által efoglalt területek visszaadását követelik. E te­rületek visszaadása halaszt­hatatlan és elengedhetetlen feltétele a béke létrejöttének és a közel-kelets helyzet po­litikai rendezésének a Biz­tonsági Tanács 1967 novem­beri határozatának maradék­talan végrehajtása alapján. A kommunisták megerősí­tik szolidaritásukat fe függetlenségért és a nem­zeti szuverenitásért, az im­perialista körök, a monopó­liumok mindenfajta gazdasá­gi és politikái hegemóniájá­nak lezárásáért, az imperia­lista hatalmak által rájuk kényszerített katonai szövet­ségek és tömbök rendszeré­ből való kilépésért, — a földrészeiken folytatott fegyverkezési verseny foko­zásának imperialista tenden­ciái; a feszültség gócainak fenntartása és újabb gócck létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpontok fel­számolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsalatok megteremtéséért küzdő ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek harcával. Maradéktalanul meg keli szabadítani földgolyónkat a gyarmatosítás szégyené­től, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gó­cait, nem szabad megen­gedni a kolonializmus fel­éledését új, álcázott for­mákban, Ez korunk paran­csa. Az összes jóakaratú em­bert, a demokrácia minden hívét felhívjuk arra, hogy közösen iparkodjon megszün­tetni a gyarmatosítás ma­radványait és harcolni a neokolonializmus ellen. Ha­tározott nemzetközi intézke­déseket követelünk Angola, Mocambique, Portugal-Gui­nea, Zimbabwe, Namibia és Dél-Afrika hazafiainak és a világ minden elnyomott né­pének támogatására. A kommunista- és mun­káspártok ráirányítják a közvélemény figyelmét a je­lenkor egyik legnagyobb problémájára, amelynek meg­oldásáért energikusan har­colnak. Fel kell számolni szá­mos ország és egész konti­nensek elmaradottságát, — amely a hosszú gyarmati és imperialista uralom követ­kezménye. Ezeknek az országoknak az alapvető feladata a jelen időszakban a gazdasági, tár­sadalmi és politikai fejlődés, amely csak az imperializ­mustól való tényleges füg­getlenség kivívásának kere­tei között és mélyreható de­mokratikus és forradalmi át­alakulások eredményeképpen valósulhat meg. E feladat megoldása érdekében feltétle­nül mozgóstani és egyesíteni kell mindegyül ország ha­ladó erőit, s fejleszteniük kell ezeknek az országoknak a kölcsönösen előnyös kap­csolatokat, mind egymással, mind pedig a szocialista or- -szágokkal. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erősíteni kell a harcot a fasiszta veszély ellen és kíméletlenül visz­szavágásban kel! részesíte­ni a fasiszta jellegű kiro­hanásokat. A fasizmus fokozza aktivi­tását, amikor az imperializ­mus válsága súlyosbodik, s a reakció fokozottan igyek­szik a durva elnyomás mód­szereit alkalmazni a demok­ratikus és forradalmi erők- kél szemben. Görögország­ban az újfasizmus megkapa­rintotta a hatalmat. Spa­nyolországban az „ultrák” megkísérlik a visszatérését az elnyomás fasiszta mód­szereihez és nagyszabású erő­feszítéseket tesznek a hatal­mas tömegmozgalom megál­lítása érdekében. Portugáliá­ban a fasizmus, amely a növekvő népi mozgalom nyo­mása alatt válságos helyzet­be jutott, terrorista politiká­jának tényleges folytatását liberális demagógiával igyek­szik leplezni. Nyugat-Német- országban az újfasiszták nyíl­tan kijelentették, hogy igényt tartanak a hatalomra. Akti­vizálódnak az újfasiszta erők más országokban is. A neo- fasizmus összefonódik a reak­ciós államcsínyeket szervező imperialista hírszerző szer­vek tevékenységével. A fasizmus e megnyilat­kozásai a néptömegek nö­vekvő ellenállásába ütköz­nek. Ez ellenállás sikeréhez feltétlenül szükség van min­den antifasiszta erő egysé­ges fellépésére. Nemzetközi támogatásban keli részesíte­niük ezt az ellenállást a kommunista- és munkáspár­toknak, s minden ország de­mokratikus és haladó moz­galmának. A fasiszta rendszerek el­len folytatott harc lényeges része az imperializmus el­len, a. demokratikus szabad­ságjogokért indított akciók­nak. Minden demokratának és a szabadság minden hí­vének — tekintet nélkül po­litikai felfogására, világné­zetére, vagyx vallásos meggyő­ződésére —■, közös feladata, hogy reális támogatást nyújt­son a reakciós és a fasiszta gócok, például a spanyol és a portugál kormányzat, a görög ezredesek reakciós juntája, a latin-amerikai ka­tonai-oligarchikus klikkek és minden, az amerikai impe­rializmus szolgálatába sze­gődött zsarnoki rendszer el­len harcoló haladó nemzeti erőknek. Mi, kommunisták újra fel­szólítjuk a világ minden be­csületes emberét, hogy egye­sült erővel harcoljon a faj­üldözés, embergyűlölő ideo- lőgiája és gyakorlata ellen. A legszélesebbkörű tiltakozó mozgalom kibontakoztatása érdekében felszólítunk min­denkit, hogy tiltakozzék a jelenkor legszégyemteljesebb jelensége, az Egyesült Álla­mok 25 milliós néger lakos­ságának barbár üldözése, a dél-afrikai és rhodesiai faj­üldöző terror, a megszállt te­rületek és Izrael arab lakos­ságának üldözése, a faji és nemzetiségi megkülönbözte­tés, a cionizmus és az antisze­mitizmus ellen, Mindezeket a jelenségeket a reakciós kapi­talista erők szítják és hasz­nálják fel a tömegek politikai megtévesztése céljából. Az imperializmus a fajgyű­löletet a néoek egységének megbontása és saját uralmá­nak konzerválása érdekében használja fel. A széles néptö­megek elutasítják a fajüldö- zést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harcba. Eköz­ben megérthetik, hogy a rasz- szizmus kiirtása szoros kap­csolatban áll az általános an- tíimperialista harccal és az imoerializmus ideológiai bás­tyái ellen folytatott küzde­lemmel. Az alapvető emberi szabad­ságjogok eltíprására törekvő imr>erializmus ellen folyta­tott harc érdekei lankadatlan harcot követelnek a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tün­tetési, és a szervezkedési sza­badságjogok védelme, illetve kivívása érdekében, minden állampolgár egyenjogúságá­ért, és a társadalmi élet min­den oldalának demokratizálá­sáért Szilárdan szembe kell szállni a reakció minden olyan kísérletével, amely — egyebek között népellenes törvények segítségével — meg akarja semmisíteni az osztályharcokban kivívott demokratikus jogokat és sza­badságokat. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a halálveszélybe került haza­fiak és demokraták megmen­téséért, a kommunistákkal és más hazafiakkal szemben al­kalmazott bírói önkény ellen; harcolni kell a börtönökben sínylődő hazafiak és demok­raták kiszabadításáért és vé­delmezni kell a politikai me­nedékjogot Mi, kommunisták ellenez­zük a népek és a nemzeti kisebbségek elnyomásának minden formáját, állást fog­lalunk amellett, hogy min­den nemzet és nemzetiség fejlessze saját kultúráját és nyelvét; szilárdan védelmez­zük minden nép önrendelke­zési jogát. Nekünk kommunistáknak meggyőződésünk, hogy nem lehet véget vetni az impe­rialista agresszió politikájá­nak, nem lehet mindörökre felszámolni a gyarmatosítást és a neokolonializmust, nem A tanácskozás résztvevői a kommunista és munkás­pártok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt felmerülő problémák megol­dásához, ennek legfontosabb feltétele magának a kom­munista mozgalomnak a jer lenlegi követelményeknek megfelelő magasabbfokú egysége. Ez határozott és ál­landó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és mun­káspártok tömörítése min­den imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője. A tanácskozás részvevői megerősítik azt a' közös ál­láspontjukat, hogy a testvér- pártok kölcsönviszonyainak alapját a proletárinternacio­nalizmus, a szolidaritás, és a kölcsönös támogatás elvei az önállóság és egyenjogúság tiszteletbentartásának, vala­mint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betar­tása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttműködés fej­lesztésének, s a kommunista mozgalomban az egység meg­erősítésének. A testvérpártok együttműködésének termé­szetes formái a kétoldalú ta­nácskozások, a regionális ta­lálkozók, a kommunista moz­galomban elfogadott elvek alapján lebonyolódó nemzet­közi tanácskozások. Ezek az evek és formák minden le­hetőséget megteremtenek ah­hoz, hogy a kommunista- és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célo­kért, a forradalmi világmqz- galom növekvő sokrétűségé­nek helyzetében a közös cé­lokért vívott harcban. Jelen­leg, amikor a nemzetközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központja, külö­nösen megnő a kommunis­ták akcióinak önkéntes egy­behangolása az előttük álló feladatok sikeres megoldása érdekében. A kommunista és munkás­pártok akcióegysége elő fog­ja mozdítani a kommunista mozgalomnak a marxizmus— leninizmus elvei alapján megvalósuló összefogását. A jelenkor forradalmi és álta­lános demokratikus mozgal­mai előtt álló gyakorlati fel­adatok megoldását célzó szo­lidaritási akciók előmozdít­ják a kommunista mozgalom különböző osztagai között az elengedhetetlen tapasztalat- cserét — Hozzájárulnak a marxi—lenini elmélet gazda­godásához és alkotó feilesz- téséhez, az aktuális politikai kérdésekben elfoglalt inter­nacionalista, forradalmi ál­láspontok megerősítéséhez. A tanácskozás résztvevői kijélentík: hogy pártjaik el­lehet kiirtani a fasizmus és a faji elnyomás gyökereit, ha nem harcolunk a monopol tőke hatalma ellen és az olyan demokratikus követelé­sekért, amelyeknek megvaló­sítása egészében meggyengíti az imperializmus hadállásait és alapjaiban rendíti meg annak uralmát. Ezáltal ked­vező feltételek teremtődnek meg a munkásmozgalom vé°ső cél iáinak eléréséhez. A jelenlegi helyzet meg­követeli a szocialista orszá­gok népei, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító moz­galom minden osztaga kö­zött az antiimperialista harci szolidaritás megerősí­tését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös po­litikájának leleplezését és a közvélemény éberségének fo­kozását az imperializmus ag­resszív szándékaival és ter­veivel szemben. A tanácskozás résztvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazot­takat, az ifjúságot, a diáksá­got, az értelmiséget és a nő­ket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfo­gású filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi ré­tegeket és csoportokat, a ka­pitalista országok reálisan IV. tökélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tö­megek és a társadalmi ha­ladás érdekében, azért, hogy közelebb hozzák a nemzet­közi tőke teljes legyőzését. Az imperializmus ellen foly­tatott és az általános de­mokratikus követelések elfo­gadását célzó közös akciókat a szocialista forradalomért és kizsákmányolás rendszeré­nek felszámolásáért vívott harc egy-egy részének és szakaszénak tekintik. A tanácskozás résztvevői­nek meggyőződésük, hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért si­kereitől és a többi testvér­párt eredményeitől, együtt­működésük mértékétől függ. Mindenegyes kommunista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és né­pe előtt és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista- és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elvá­laszthatatlan egymástól, A marxisták—leninisták egy­szerre hazafiak és interna­cionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek ta­gadását vagy lebecsülését, mind a hegemonista törek­véseket. A kommunista pár­tok a munkásosztály és vala­mennyi dolgozó pártja, s egyúttal a tényleges nem­zeti érdekek zászlóvivői is, szemben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztályokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körülményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mérték­ben a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége révén a munkásosztály és szövetségesei kivívják a ha­talmat. A kommunista- és mun­káspártok rendkívül változa­tos, sajátos körülmények kö­zött fejtik ki tevékenységü­ket Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a ■ konkrét feladatok megoldását. Mindenegyes párt a marxizmus—leniniz­mus a-lapelveitől vezérelve, saját konkrét nemzeti körül­ményeit számba véve, tel­jesen önállóan dogozza ki saját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializmusra való áttérés békés vagy nem békés útját, valamint a szocializmus épí­tésének formáit és módszereit országában Ugyanakkor a kommunista pártok tevé­kenység! körülményeinek sokfélesége, a gyakorlati fel­adatok más-más megközelí­tése. sőt az egyes kérdések­ben mutatkozó Aézeleltéré­gondolkozó, politikusait az összes demokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetkö­zi társadalmi szervezetet, — hogy a kommunista pártok­kal együtt tegyenek erőfe­szítéseket egységes antiim­perialista harci akciók ■ vég­rehajtására a feszültség fel­számolása és a béke védel­me érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széleskörű eszmecserében, amely az imperialistaellenes harc kérdéseinek legszéle­sebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erők­kel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemok­ratikusabb előkészítésének és lebonyolításának hívei. Minden tőlük telhetőt meg­tesznek azért, hogy nagyobb egyetértésre jussanak a sok különféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalommal, figyelembe véve e mozgal­mak sajátszerűségét és tisz­teletben tartva önállóságu­kat. Az önkéntes alapon és közös megegyezéssel kivá­lasztott együttműködési for­mák lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus ellen foly­tatott harc olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követel­ményeinek sAk nem gátolhatják a test­vérpártok összeegyeztetett fellépését a nemzetközi po­rondon, különösen nem az imperialistaellenes harc alap­vető problémáit illetően. Minél erősebb és összefor- rottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja be­tölteni szerepét mind az or­szágon belül, mind a nem­zetközi kommunista mozga­lomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgal­munk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődé­se során az utóbbi években súlyos nehézségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldód­nak. Ez a meggyőződés azon a tényen alapul, hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei kö­zösek, minden kommunista párt a felmerült problémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. — Azon alapul, hogy a kom­munisták nemzetközi össze­fogásra törekednek. A kommunista- és mun­káspártok néhány nézetkü­lönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egy­séges frontban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek vélemény- csere során simulnak el vagy pedig úgy szűnnek meg. hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamosabb ideig fennállhat­nak. A tanácskozás meggyő­ződése, hogy a vitás problé­mákat meg lehet és meg is kell helyesen oldani a kom­munista pártok különböző formájú együttműködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a ta­pasztalatok kölcsönös tanul­mányozásával, az elvtársi vi­tákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi szin­téren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt in­ternacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdít­sa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fej­lődését valamennyi párt kö­zött, újabb erőfeszítéseket te­gyen annak érdekébe, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egy­sége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése előmoz­dítja az egység megszilárdu­lását Az együttes antiimperialis­ta fellépés irányvonala meg­követeli a marxista—leninis­ta pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demok­ratikus mozgalmak élvona­lában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot folytat­nak a burzsoá ideológia el­len, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elérésének fel­tételeit. az imperializmus el­leni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása érdekében propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek körében, s közte az ifjúság körében is a tudományos szocializmus eszméit, következetesen vé­delmezni fogják elveiket, tö­rekedni fognak a marxizmus —leninizmus diadalra jutta­tására. a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és ? politika jobboldali és baloldali op­portunista eltorzítása ellen, a revizionizmus, a dögmatiz- mus, valamint a balos szek­tás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint le­becsülik azoknak a reális erőknek a jelentőségét, ame­lyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionaliz­mus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szo­cializmus közös ügyének önzetlen és odaadó szolgá­lata elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy a kom­munista és munkáspártok egységes akciói eredmé­nyesek legyenek és helyes Irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük ki­tűzött történelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modern társalalom elválaszt­hatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demokratikus jogok és a né­pek létérdekei ellen. A ta­nácskozás résztvevői kivétel nélkül támogatják a világ valamennyi kommunista pártját, amelyek azért har­colnak, hogy legálisan ve­hessenek részt országaik po­litikai életében. Haragosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a terrort, amelyeknek ezer és ezer kommunista, s más demok­rata és forradalmár vált ál­dozatává Indonéziában, Spa­nyolországban, Portugáliá­ban, Görögországban, Bolí­viában, Brazíliában, Kolum­biában, Mexikóban, Vene­zuelában, Panamában, Pa- raguayban, Guatemalában, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Haitiban, Malaysiában, Irán­ban, a Fülöp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról biztosít­juk közös harcunk fegyver­társait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkés országok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk ki­szabadításukért. A mostani értekezlet részt­vevői úgy tekintik, mint fontos szakaszt a kommu­nista világmozgalom egybe- forrasztásának útján. Ügy vélik, hogy a testvéri kap csőlátókat, az együttműkö­dést kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt között, nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pár­tok nem vettek részt a ta­nácskozáson. Az értekezlet résztvevői kifejezik elhatá­rozásukat, hogy együttesen lépnek fel az imperializmus ellen, a nemzetközi munkás- mozgalom közös céljaiért ví­vott harcban azokkal a kom­munista és munkáspártokkal is, amelyek a jelenlegi ta­nácskozáson nem képvisel­tették magukat. Az imperializmus ellen ví­vott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhe­tetlenül éles osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperia­lizmus és a belső reakció ál­lásai ellen, A forradalmi és a haladó erők győzelme el­kerülhetetlen, A szocialista országok né­pei, proletárok, tőkés or­szágok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek — fogjatok össze a közös harcban, az imperia­lizmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért.

Next

/
Thumbnails
Contents