Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

1969- Június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A küszöbön kívül és belül A sikerek biztosítéka ülést tartott hétfőn a KISZÖV megyei vezetősége. A tanácskozás alkalmával ti­zenegy városi és huszonhá­rom községi szövetkezetben tartott vizsgálat alapján megvitatták, hogy a szövet­kezetek mennyire éltek az önállóság lehetőségével. Megállapították, hogy több­ségük megfelelően. Elsősor­ban ott. ahol a pártszerveze­tek és a szövetkezetek ve­zetősége között jó az együtt­működés. „Hétezer kilométer alkohol nélkül" Hattagú csehszlovák újság­íródelegáció járja be ezekben a hetekben Európa tíz or­szágát. Elsőnek hozzánk ér­keztek meg, s innen indultak tovább hétfőn délután, hogy fölkeressék Romániát, Bul­gáriát, Jugoszláviát, Olaszor­szágot, Svájcot, Franciaor­szágot, Belgiumot, Nyugat- Németországot és végül az NDK-n keresztül érkezzenek haza. Elindulásukat megelő­zően hétfőn délelőtt a Ma­gyar Sajtó Házában ismer­tették a „Hétezer kilométer alkohol nélkül’’ jelszóval szervezett európai expedíció­juk célját. Elmondották, hogy június 20 és július 13 között Pilzenben nemzetközi gasztro­nómiai kiállítás lesz, ame­lyen az alkoholmentes italok népszerűségét szeretnék fo­kozni. Az újságíró expedíció • meglátogatott országokban kapcsolatba lép az alkohol- mentes italokat gyártó üze­mekkel, az érdekelt kutatók­kal és más szakemberekkel, s igyekszik elősegíteni, hogy a nemzetközi kiállításon való­ban a legjobb alkoholmentes italok kerüljenek a látogatók elé. i i I j ; Balogh Dezső ott ül az udvaron kapát élesít. ka­szát kapál. — A szövetkezetbe? — Napszámba. Mikor ho­va kellek. A tsz-be eltapostak engem. Mikor megalakult két ökröt meg 13 hold földet vittem be. Most mi lesz én- velem? Ezt meg sem gon­doltam volna. Majd megse­gít a jóisten. Balogh Dezső hatvanhat éves parasztember. Tíz esz­tendeje, hogy belépett Négy napot dolgozott aztán felé se ment a közösnek. Töröl­ték. Most februárban bead­ta a belépési kérelmét A közgyűlés elutasította. Varga Ferencné aszott ki­csi asszony. Éppen hatvan éves. Sorolja az uradalmakat, ahol summáskodott. Mikor az uradalmak megszűntele, at­tól kezdve napszámba, al­kalmi munkába járt Varga néni. A férje meghalt, a lá­nya meghalt, a fia vette ma­gához. A fia tizenegyedma- gára keres. — Egy tál étel nekem is jut. Azt mondta a fiam, én se halok meg attól, amit ők megesznek. Jó asszony a menyem is, de beteges, nem tud dolgozni. Aztán tessék mondani az a kis rossz fize­tés, amit a vasútnál kap a fiam ennyifelé? Nyolc gye­rek. All az eresz alatt, nézi a szegényes környezetet. — Semmim sincs, úgy tar­tanak a fiamék. Arra gon­doltam, ha belépnék a tsz- be azzal a kis háztáji föld­del segítenék rajtuk. Varga Ferenenét is eluta­sította a közgyűlés. Urbán Józsefet is. — öreg vagyok, nem kel­lettem. Hatvanegy éves. Székfűt szedett éppen Kórson, azt adta el a gvógynövény-felvá- sárlónak. Kubikolt azután kap nyugdíjat. Van egy má­sodikos gimnazista lánya, bi­zony a nyugdíjból keserves. Arra gondolt, a háztáji föld sokat segítene. Lengyel Ilona naponta kérdezgeti édesanyját, mi­kor mennek fényképészhez, hogy kiválthassa a személy­azonosságit. Most tölti be a 16. esztendőt. Az ő ügye még nem került közgyűlés elé, de már értesítették, a vezetőség nem javasolja. — És most mi lesz? Édesanvja válaszol: — Bárdos Vendel bátyám a brigádvezető hívta a do­hányosokhoz. örültünk. Ak­kor már csak tag legyen, kell a háztáji is. Fogalmam sincs hogy miért nem vették fel. A nyáron már csak ott dol­gozik, amit keres, azt kifi­zetik neki. Jövőre meg majd lesz valahogy. Sok emberhez be lehetne kopogtatni Tiszafüreden, akik kirekedtek a szövetke­zetből. Csak a Szabad Föld Tsz csak februárban hat kérelmet utasított el. Azóta is hármat. De jönnének töb­ben is. Vesznek is fel. A feb­ruári közgyűlésen, negyvenöt taggal gyarapodtak. Azt m‘ondja Oláh Lajos az elnök. — Aki becsületes, szorgal­mas, tud dolgozni, az jöhet. Még vagy negyven embert fogadunk. Aztán nincs to­vább. Utána csak abban a sorrendben a tagok gyere­keit, ahogy az öregek men­nek nyugdíjba. Paragh László főkönyvelő még hozzáteszi. — És szakképzett fiatalo­kat. Akik a mezőgazdálkodás valamelyik ágazatát elsajá­tították. Itt van a párttikár. Nagy Imréné is. Sajnálják, meg­értik ők a magatehetetlen öregeket ,de ne akkor jelent­kezzen már a szövetkezetbe valaki, mikor senkije, sem­mije, s már dolgozni se tud. Elutasítanak persze fia­talabbakat is. — Itt ismerik egymást az emberek. Van, hogy a szom­szédja kér szót: nem ajánlja, mert kötekedő, iszákos, mun­kakerülő. Az idén réti emberek, tős­gyökeres parasztok is kivül maradtak. Az elnök szerint: — Akiket felveszünk, azért felelősséget vállalunk. Felelő­sek vagyunk értük, hogy le­gyen munkájuk, hogy meg tudják keresni a kenyerüket. Most ott tartunk, csúcsmun­kák idején még többen kel­tenénk, de máskor már ele­gen vagyunk. Az itteni ko­sárfonó szövetkezettel példá­ul megállapodtunk, hogy a mi tagjaink bedolgoznak ne­kik, amikor itt nincs munkai A főkönyvelő: — Télen vagy húsz asz- szonyt már nem tudunk fog­lalkoztatni. A férfiakat még igen. Van erdőnk, télen ott a munka. Építkezünk, télen az anyagot szállítjuk. Ismét az elnök: — És rövidítjük a mun­kaidőt. Eddig a gépműhely­ben például 12 óra hosszát dolgoztak. Az idén már 8 órát. Negyvenhárom trakto­runkra. két gépkocsinkra be­vezettük a két műszakot. Oda is kellett ember. Az egyik istállónkban áttértünk a gépi fejésre. A felszaba­duló fejőkből megszerveztük a váltást, ök akkor dolgoz­nak, amikor a többiek pi­hennek. De két embert még így is át kellett irányítani a növénytermesztésbe. De ott is van határ. Tavalyi 30 hold dohányunkat 50 holdra emeltük. Ezzel ismét sok em­bernek adtunk munkát. Csak Vizsgázik a Sex - Sál - Link Tojástermelés szériában — 250 tyúk ntán 20 ezer forint jövedelem Eddig alig ismert tojóhib­rid, a francia származású Sex-Sal-Link kezd meghono­sodni megyénkben. Legfőbb előnye a magas termelékeny­ség, garantált tojáshozama tyúkonként 240—250 egy év alatt. (A parlagi magyar faj­ta csak felényit tojja.) A szülőpárokat az Urai-Űjfalui Állami Gazdaság hozta be Nyugatról és szaporítja azo­kat. Az fmsz-ek érdeme, hogy a szakcsoportok útján terjesztik e kiváló fajtát me­gyénkben. Tavaly októberben a fegy- verneki fmsz. a helyi szak­csoport tagjainak hozatott a tojó hibridekből. A tíz hetes jószágokat — viszonylag ma­gas áron — darabonként 40 forintért értékesítették. A szövetkezet megelőlegezte a hibridek árát. Varga Istvánná kétszázöt­venet hozatott. Akkor 10 ezer forintot kellett fizetni értük, de megérte. A Dózsa György úti kis kertesház udvarán építették fel a baromfiszállást, s ön­etetővel, önitatóval. kifutóval látták el. A vörös tollazatú fajta otthonosan érzi itt ma­gát. Mindössze hat hullott el az állományból. Vargáék pontos kimutatást vezetnék a hozamok alaku­lásáról, a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelőség felkérésére. Varga bácsi so­rolja a nyilvántartás adatait: — Naponta 228—235 to­jást szedünk össze. Az állo­mány 90 százaléka naponta tojik. Egy tojás átlagos sú­lya 60 gramm, s előállításá­hoz 141 dkg takarmány kell. Egy tyúk eltartási költsége tehát 80 forint évente (kb 120 tojás ára). A gazdaságos­ához nem fér kétség, hisz a költségeket leszámítva az állomány 20 ezer forint jö­vedelmet hoz. Vargáné az fmsz baromfi- felvásárlója, a férj beteges, leszázalékolták. A mellékjö­vedelem tehát jól jön a csa­ládban. — Azelőtt is voltak tojó- hibrideinki először Shaver, majd a G—33-as fajta. De ez jobban bevált, s ha ki­öregszik az állomány, újra ezt holtunk helyette. A Sex-Sál-Link azonban csak néhány községben és kevés termelőnél van még a megyében. Jó lenne, ha gyor­sabban terjedne, mert meg­oldaná a tojásellátást. Ezen a tapasztalatcserék és a pro­paganda is segíthetne. . «— m. L —* hát ez nem pusztán elhatá­rozás dolga. A húsz hold do­hánynak most pajtákat kell építeni, arra pénz ketl. Még azt is mondják; kö­zepesen gazdálkodó szövet­kezet az övék, de már ta­valy 80 forint volt a napi kereset. Vonzó. Nekik első­sorban azt a félezer embert és azoknak a családját kell nézni, akik már itt vannak, ök a bentlévőkért felelősek, nem a kívülállókért, bár azo­kért is megtesznek, amit lehet Borzák Lajos Kavabata J aszún ári t SIMAMURA Mivel nagyon hozzáértően tudott csevegni a táncról, könnyen megnyerte a női szíveket, s így végül ezek az ismeretei gyakorlati hasznot hoztak neki. De talán az is lehetséges, hogy neki — tel­jesen tudattalanul — a nők ugyanazt jelentették, mint az európai tánc. Így aztán most, amikor látta, hogy frivol szavai meg- sebzik a lányt — a lányt, aki itt marad, ö pedig hol­nap, holnapután továbbuta­zik, hirtelen bűntudatot ér­zett. Igen, félrevezeti ezt a lányt. — Ha minden annyiban marad, ahogy volt, akkor legközelebb magammal ho­zom a családomat is, és ak­kor jó barátok maradhatunk. — Igen, ezt most már meg­értettem... Finom mosollyal, torrtpa hangon mondta ezt a lány. Volt most benne valami az igazi gésák derűjéből. — Most nagyon örülök. Az ttyen tiszta és nyílt kapcso­latok tartanak a legtovább. — Jól van. És most hívj nekem egy gésát! — Most? — Igen. — ön meglep. Hát hogyan akar vele világos nappal szórakozni? — Éjjel ki vagyok téve a veszélynek, hogy értéktelen hitványságot kapok! — Ügy látszik, nem tartja sokra a mi fürdőhelyünket! Ha egy kicsit alaposabban megnézné a falut, jobban megismerné! Így beszélt, nagyon komo­lyan, kesernyésen. Újból megismételte, hogy ebben a faluban nincsenek olyan nők. És amikor Simamura még mindig kételkedett, elfordult tőle. Azután mégis megeny­hült. A gésa, mondta, szaba­don dönt, mit tesz, mit nem tesz. Ha éjszakára a vendég­nél marad, anélkül, hogy előbb szólna erről a gésaház­ban, akkor maga viseli a fe­lelősséget mindenért, ami történik. A ház már nem törődik vele. Ha azonban elő­zőleg értesíti a házat, és az megadta az engedélyt, akkor attól kezdve minden felelős­ség a gazdáé, ö vállalja a következményeket. Ez pedig, magyaréba Simamurának, lényeges különbség. — Miért, mit jelent itt a felelősség? — Nos, megtörténhetik, hogy a gésa teherbe esik vagy beteg lesz. Simamurának mosolyognia kellett saját együgyű kérdé­sén, de azután a feleleten mosolygott. De hát ki tudja, mondta magában, ebben az isten háta mögötti hegyi fa­luban talán csakugyan ilyen Egy lépés előre A művelődésügy távlati tervei Jászberényben — Nem szabad légvárakat építeni. Az ismertetett ter­vek megvalósítása is hosszú időt igényel, eltarthat a kö­vetkező ötéves terv végéig vagy még tovább. Kluka István, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője mondta ezt a tanácsülésen felszólaló ta­nácstagoknak, akik közül né- hányan kevesellték a terv­ben szereplő új létesítménye­ket, a fejlesztés ütemét. Józan mértéktartás. a rea­litások szem előtt tartása jel­lemzi a művelődésügyi táv­lati tervet, amelyet május 30-án tárgyalt meg és foga­dott el a városi tanács. Je­lentkeznek a sok évszázados múltja ellenére is kamaszko­rát élő város növekedési gondjai. Kevesebb a gyermek, mégsincs elég hely A legutolsó felmérés ada­tai szerint a városban 440 óvodai hely és 1100 óvodás­korú gyermek van. Az óvo­dák kihasználtsága körülbelül 140 százalékos, és még így is sok kérelmet kell visszauta­sítani. A gyakorlat azt mu­tatja, hogy hiába van most kevesebb gyermek, mint ko­rábban, az óvoda irántti igény növekedett. Az ipar mind több nődolgozót alkal­maz, s ezzel egyenes arány­ban növekszik az óvodás gye­rekek száma, a következő 4—5 évben 330 óvodai helyet kellene biztosítani a város­ban, hogy a várható igénye­ket kielégítsék. Ennek csak körülbelül háromnegyed ré­szét ígéri a terv a jelenlegi és a következő ötéves terv időszakában. Ezzel ha eny­hülnek is, de nem oldódnak meg a gondok. A fejlesztés meggyorsítása a tervezetthez képest nem történhet úgy, amint néhányan, főleg nők felvetették, hogy a művelő­désügy más területéről von­janak el anyagi erőket az óvoda-gondok megszüntetésé­re. Viszont felmerül a gon­dolat, ha az óvodaépítés jó az üzemeknek, mert lehetővé teszi a nők fokozottabb mér­tékű munkába állását, járuL janak akkor hozzá jobban a városi óvodák építéséhez. A délutáni tanítás hatásfoka 40—50 százalék 1964 óta állandóan és foko­zatosan csökken az általános iskolás gyermekek száma, de a tantermek kihasználtsági foka még így is 175 százalé­kos. Ez azt jelenti, hogy még mindig délelőtt-délután folyik a tanítás a tantermek legnagyobb részében. Pedig a pedagógusok szerint a dél­utáni tanítás értéke sokszor a felét sem éri el a délelőt­tinek. A távlati terv azt a célt tűzi ki, hogy át kell térni a csak délelőtti tanításra. Eh­hez azonban, a létszám vár­ható további csökkentése mellett is körülbelül 40 tan­teremre volna szükség. A körzetek átrendezésével, új iskola építésével a meglé­vők bővítésével és felújítá­sával ez a szám elérhető a következő ötéves terv végére. A város iparosítási prog­ramjának megvalósítása so­rán az óvodai elhelyezéshez hasonlóan növekszik az álta­lános iskolai napközi ottho­nok iránti igény is. Ennek kielégítése, az iskolai férőhe­lyek számának növelésétől függ Kívánatos lenne a szo­ciális juttatás e formáját legalább a tanulók 40 száza­lékára kiterjeszteni. Kertészeti szakközépiskola nyílik Ez év szeptemberében a korábbi terveknek megfele­lően megkezdődik a tanítás az erősáramú szakközépisko­lában, körülbelül két és fél milliós beruházás eredménye­képpen. A következő lépés egy kertészeti szakközépisko­la szervezése, amellyel főleg az érettségizett lányok elhe­lyezkedési gondjain akarnak enyhíteni. Új művelődési házra van szükség A népművelési munka ha­tékonyságát a rendkívül rossz feltételek gátolják. Négy, egymástól távol eső, egyen­ként sem túlságosan megfe­lelő épületben nem lehet színvonalas munkát végezni. A megoldás csak egy új mű­velődési ház felépítésével biz­tosítható. Ehhez körülbelül 15 millió forintra volna szükség. Föltétlenül helyes lenne, ha az építkezés költ­ségeinek egy részét a járá­si tanács vállalná, mivel az új létesítmény a jövőben módszertani központként az egész járás számára hasz­nos munkát végezhetne B. A. gondtalan gyermetegséggel intézik a dolgokat. Minthogy ráérős, semmit­tevő élete folyamán teljesen önkéntelenül kifejlesztette magában a „mimikri” képes­ségét, utazásai közben is megvolt ez a finom érzéke valamely hely atmoszférája iránt. Ezért, amikor lejött a hegyekből, ennek a fürdő­helynek minden szolidsága mellett érzett itt valami de­rűs-megnyugtatót. A falu, biztosították a szállóban, egyike Hóország azon helyei­nek, ahol a lehető legkelle­mesebben lehet élni. Még nemrégiben, amikor a vas­utat idevezették, elsősorban a környék lakossága használta gyógyfürdőjét. Azoknak a házaknak ajtaján, amelyek­ben gésák éltek, általában fa­kult függöny lógott annak jeléül, hogy mögötte étterem vagy siruko-konyha találha­tó. Persze, ha valaki alapo­sabban szemügyre vette az öregségtől megbámult, ko­romtól megfeketedett tolóab­lakot, elfogta a kétség, hogy eayáltalán beteszi-e oda ven­dég a lábát. Némelyik olyan házban is, amelyben zöldség­félét vagy édességet árusí­tottak. tartottak éppen egv- egy gésát; amellett a gazda dolgozott a földjén. Ami pe­dig ezt a kis amatőr gésát illeti, aki ott ült Simamurá­nál, a gésák nyilván azért nem kifogásolták, ha kisegít az ünnepélyeken, mert a sa- minzentanárnőnél lakott. — És hány gésa van itt? — Hány? Tizenkettő vagy talán tizenhárom. — És igazában melyiket ajánlanád nekem? Simamura fölállt, és ■ meg­nyomta a csengőt. — Én most elmegyek, rendben van? — Most semmi esetre sem mehetsz el! — Ez az egész nem tet­szik nekem! És mintha valamilyen meg­aláztatást akarna elhárítani, így folytatta a lány: — Megyek! Már minden rendben van. Nem gondolok semmi rosszat. És vissza is jövök majd. Amikor azonban a szoba­lány belépett, újra leült, mintha nem történt volna semmi. A szobalány többször is megkérdezte tőle, melyik gésát hívja hát, de ő nem mondott nevet. * Részlet a Nobel-díjas japán szerzőnek a könyvhétre megjelenő Hóország című regényéből.

Next

/
Thumbnails
Contents