Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
4 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1969. Június IS. Csúcsforgalom Petress István rendszeresen jelentkező közlekedési műsora nemcsak az autósok között népszerű. Hasznos és jó sorozat, sokan hallgatják munkából jövet táskarádión, autóban és tanulnak belőle észrevétlenül — közlekedni. URH-s kocsik, s a technika minden eszköze rendelkezésre áll, hogy a műsor eleven, mozgalmas legyen. A héten az udvariasságot választotta témájául Petress műsora, egy kitűnő ötlet kevésbé sikerült megoldásával. Heggel a krónikában bejelentették, hogy a rádió egyik autója résztvesz majd a „csúcsforgalomban” és beszámol arról, hogy hogyan és hányán voltak udvariasak, illetve hányszor volt módi a rádió autójának előzékenynek lenni. Gondoltam izgalmas közvetítés lesz, amolyan igazi helyszíni. Sajnos csalódnom kellett. Mindössze néhány mondatban, utólag mesélték el, hogy mi történt. Pedig igazán fordulatos lehetett volna, ha lépésről lépésre követték volna a rádió autóját. A Csúcsforgalomnak eddig a legnagyobb népszerűséget éppen a spontán helyszíni, előre meg nem írható helyzetek életteli izgalma adta, jó lenne a következőkben is erre építeni. Romantika, avagy szőnyeg az emlékeden Tudj’ isten miért — de szeretem a krimit. Már mint a jót. Ahol dolgozik az embernek az agyveleje. Mert attól jó a krimi. Ez a Gyárfás-játék pedig, ha nem is tiszta krimi — de rokona. Méghozzá meglehetősen közeli. Ha megfelelő jelzőt kell keresni ehhez a történethez, csak a zsargon segíthet: „meredek stori”. Gyárfás Miklós hangjátéka a butaság és az önkorlát szatírája, valahol az abszurdon még innen, de a realitást már csak alulról, óvatosan érintve. Egy szép cipészmesterné ügyetlenségében férje gyilkosa lesz (egy szilvalekváros í edényt ejt a fejére), de szán- § déktalan gyilkosságát nem T tudja a rendőrségen megval2 lani, mert mindenáron bele- I beszélik jóakarói — többek 3 között a rendőrszázados —, I bogy a férje disszidált. Elnyeri környezete megkülönböztető megbecsülését, a rendőrszázados szerelmét. Aztán mégis bezárul a kör körülötte, mert a segíteni kész jóbarátok miközben társadalmi munkában az asz- szony házát javítgatják, megtalálják a férj' elásott tetemét — a szobában a szőnyeg, a padló alatt, A kisvárosi társadalom egy-egy jellegzetes karakterének kitűnő rajzával élvezetes szatírát ad az író. Az ostobaság, a bárgyuság és *a jóértelemben induló, de épp a korlátoltság miatt fonákjára forduló emberség már- már az asszonyt megzavarító szövevénye izgalmas játékot tár elénk. A rendező Varga Géza megtartja a játékot azon a szinten, amelyet a szöveg diktál. Szuggesztívebb lenne a játék, ha tud hozzátenni, ha eltolja vagy a realitás, a könnyebben elfogadható irányában, vagy a játék abszurd elemeit hangsúlyoztat- ja jobban. Így — a közép- útón — ahhoz túl sok a már- már vígjátéki elem, figurafelfogás, hogy komolyan lehessen venni. Ahhoz viszont, hogy az abszurditás jelképeit keresse a gondolkodó hallgató — túlságosan konkrét a játék. — trömböczky — Színes, farka hét A műsor tablóján a színek közül is a derűsebbek kaptak fokozottabb hangsúlyt. A humor különféle alakban, változatos formában jutott szerephez. Régi idők diákhumorát idézte az ügyesen komponált zenés-táncos Rendkívüli diáknap; pajzán, csalafinta derűt kínált a Heltai-meséből készült tévéjáték; a fanyarabb, ironikus és parodisztikus nevetséget képviselte az angolok filmje, a Simon és Laura és még a börtön komorabb világát is beragyogta a Karikás Frigyes novelláiból épített tévédrámában. Nem hiányoztak erről a tablóról az egyéb színek sem; például a komoly színezetű, tartalmas összeállítás a nagy magyar fizikus, ról, Eötvös Lórándról vagy az érdekfeszítő portréfilm a kalandos életű polihisztor Lénárd Sándorról, de említhetjük a pasztelfinomságú beszélgetést is a hegedű virtuózával, Szigeti Györggyel. Ezentúl itt tüntetett az ismét csak bravúros Kék fény, és komorlott a lelkiis- meretvizsgálatra késztető Mi lesz veled, emberke. Még számba venni is sok, pedig még volna mindig említésre méltó. Most néhányról részletesebben. A borotva éle A Nemere László rendezte tévéjáték elsősorbani értéke, hogy a szocialista író, Karikás Frigyes munkásságának olyan területére vetett fényt, amely eddig még olvasóinak is elkerülte a figyelmét. Dévényi Róbert, a tévéjáték írója azokat a novellákat fűzte egybe, azokat gyömöszöte több-kevesebb sikerrel egy kalap alá, amelyeket Karikás a börtönben szerzett élményeiből formált. Az elbeszélések érdekességét még az is adja, hogy olyan emberekről szólnak, akik még a börtön falai között is megtalálták azt a kis sugaracskát, amely bevilágította rabságuk göröngyös útját. Ízes nyelven, páratlanul természetes elbeszélő- kedvvel szólaltatja meg „társait”, a börtön ismerős figuráit, akik között megtalálható jóformán mindenfajta bűnöző, az apró kis ruhatolvajtól a nagystílű gazemberig És természetesen politikai foglyok is akadnak. Velük még a börtön falai közé is befészkeli magát a politika és az agitáció. — A tévéjáték jól tükrözte ezt a harmincas évek elején kialakult politikus börtönhangulatot. A politizáló betörők közül Burda Istvánt emelte ki, akinek ugyancsak eredeti elképzelései voltak a kapitalizmus megdöntéséről. — Kasszafúrói okoskodással akarta megváltoztatni a világ sorát A kapitalizmust is egyetlen nagy kasszának nézte, amelyet holmi tömeges fúrással ki lehet üríteni. Vele szemen a tudatos forradalmár áll — az író —, aki rámutat, hogy társadalmi rendet nem lopással, hanem kisajátítással lehet megváltoztatni: kisajátítani a hatalmat és a termelőeszközöket. Az átdolgozás nagyon ügyelt, hogy az elbeszélések politikuma nehogy csorbát szenvedjen. A humorára azonban már korántsem vigyázott hasonló gonddal. — Dévényi Róbert olykor még dramaturgiai erőszak árán is hangsúlyozta az írások agitatív szándékú mondandóját, de ugyanakkor nem fordított elegendő erőt a figurák megrajzolására. Egykét kivételtől eltekintve — Burda, Barkóczy — az alakok egyhangúak, elmosódnak, belevesznek a börtön szürkeségébe, az egyéni íz, a zamat hiányzik belőlük. Alighanem ez annak is következménye, hogy az átdolgozó Dévényi az önmagukban is kerek történetekből mindenáron egységes drámát akart teremteni. Alighanem egy, az epikus jelleget jobban szóhoz juttató megoldás hívebben szolgálta volna a történetek élményszerűbb bemutatását. Aztán még valami. Köztudott, hogy Karikás olykor hajlik a naturalizmusra, ez esetben a besúgó véresre borotvál ásának bemutatásában. Képernyőn, egy az egyben látni, hogyan nyúzza véresre Burda „paciensét”, egészen más, mint csak elképzelni olvasás után. — A naturalizmus ilyen megjelenése a képernyőn, alighanem már kívül esik a tévé esztétikumán. A tévéjáték szereplői közül Mádi Szabó Gábor többszörös kasszafúrója, botcsinálta borbélya és naív, ösztönös, jószándékúan politizáló betörője emelkedett ki. Mindezek ellenére a vállalkozás becsülendő. Az ezerketiedik éjszaka Heltai Jenő három évtizede született mesejátéka úgy odaillett a szombat este műsorába, mintha mostani rendelésre készült volna. Azért, hogy legyen valami szombat esti szórakoztatnivaló. Messe, de van benne kevéske igaz is. Játék, de felőtteknek való. A két tolvaj és a ravasz menyecske meséje a királyi bolhával helyenként szellemesen is rímbe öntve még irodalmi igényeknek is megfelelt Tanulságos mese, igényes felnőtteknek; Jószerivel Mészöly Tibor el-elcsi- pett egy-egy darabkát a játék hosszából, merészebb vágásokkal azonban még lendületesebbé vált volna a kicsit eredetileg is fáradtabb Heltai-mese. És szórakoztatóbb is, ha Simon Zsuzsa rendező meg tudja teremteni a játék egységét. Ha például Bessenyei Ferenc az elveszett bolháját sirató szultán szerepét nem játssza ha- lálkomolyan, mint hogyha egyenesen valamelyik tragédiából cseppent volna a játék közepébe. És ha valamivel frissebb tempót is diktál. Akik maradéktalanul „hozták” a mese szellemét és hangulatát, az a két hoppon maradt tolvajt alakító Benedek Miklós és Harsányi Gábor. Röviden Ä Kék fény szenzációjához megyénk szolgáltatta az anyagot. A tartásdíj elől bujkáló törökszentmiklósi Szabolcsi Lajost szinte percek alatt kézrekerítette: a lelki- ismeretlen apát elfogták Karcagon; De nemcsak eredménnyel nyomozott a népszerű Kék fény, szerkesztői jó érzékkel is válogattak a képernyőre kínálkozó anyagból. A kommentárokat, magyarázatokat, beszélgetéseket hallgatva és nézve, szinte elszaladt az idő. Ami különösen vonzó ebben a műsorban: a különféle bűnügyek nagyvonalú, tiszta, hatáske- resés-mentes tálalása. Értelemhez szóló adás. Az Idegenvezető kerestetik döntője is megkezdődött. Az ezer induló közül a döntőbe került nyolc versenyző között Szolnok megyei is van, s már az első fordulóban felhívta magára a figyelmet rokonszenves, talpraesett szereplésével. Aiszkhülosz Perzsák című tragédiájának francia televíziós változatát láthattuk éjszakai előadásban. A franciásra hangszerelt — hanghordozás, zenei aláfestés — klasszikus mű szinte felfedezést jelentett. Fárasztónak hitt dráma támadt élvezhetőén frissé a képernyőn. V. M. Uj elnök a Francia Köztársaság élén A francia elnökválasztás döntő második fordulója nem hozott meglepetést: a várakozásnak megfelelően Georges Pompidou, De Gaulle tábornok korábbi miniszterelnöke szerezte meg a leadott és érvényes szavazatok többségét • Alain Po- herrel szemben. A várakozásnak felelt meg az is, hogy soha nem látott arányú volt a szavazástól tartózkodók vagy az érvénytelen szavazatot leadok száma. A Francia Kommunista Párt — történetében először — arra szólította fel tagjait és választóit, hogy ne szavazzanak se Pompidou-ra, se Poherra, hiszen „az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz...” Érdemes visszatérni a kommunista párt döntésére és ennek hatására: a francia munkásosztály nagy pártja, a francia baloldal fő ereje valóban nem adhatta oda tömegeit az uralkodó osztály egyik jelöltjének sem. Legkevésbé annak az Alain Po- hernak, aki programbeszédében „atlanti hűségnyilatkozatokat” tett, s aki értésre adta, hogy szívesen látna olyan „európai atom-haderőt”, amelyben a Bundes- wehrnek is szerep jutna. (Méltán született meg a gúnyneve: „Herr Poher”.) Pompidou-ra sem szavazhattak a francia kommunisták, hiszen a Rothschild- bankház egykori vezérigazgatója, aki 1958-ban De Gaulle tábornok hatalomra kerülésekor a tábornok-miniszterelnök kabinetirodájának főnökeként, majd 1962. és 1968. között a tábornokelnök „első minisztereként” a gaulleista rendszer megalapítójának, a gaulleista politika végrehajtójának volt tekintendő, most sem ígért mást, mint a gaulleizmus folytatását. A Francia Kommunista Párt pedig kezdettől fogva támadta a monopoltőkének szinte korlátlan uralmat teremtő rendszerét. Természetesen Pompidou választási programjában ígért változásokat is, „nyitást” a belpolitikában bal felé, „szociális kezdeményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák között, akiket megosztott az április 27-i népszavazás. Az új elnök „nyitása” azonban tulajdonképpen csak olyan reakciós „atlanti”, azaz amerikabarát elemek felé irányul, amelyek névlegesen a középpártokban vagy a szocialista (magyarul: szociáldemokrata) párt, a SFIO jobbszárnyán helyezkednek el. Nehéz feltételezni „szociális kezdeményezéseket”, ha tudjuk hogy Pompidou-nak rendkívül szoros kapcsolatai vannak a monopoltőkével. Pompidou — s ez bizonyos — nem fogja feloszlatni a jelenlegi nemzetgyűlést, a franciák egy időre megszabadulnak a választási kampányoktól... A párizsi Bourbon-palota padsoraiban kényelmes többsége van Pompidou-nak, Akármilyen kormánylistát összeállíthat... (Üj kormány megalakítására mindenesetre sor fog kerülni, a párizsi politikai megfigyelők jelentős személyi változásokra számítanak.) A mostani parlament megbízatása 1972-ig tart, Pompidou elnöki mandátuma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politikai fordulatok, válságos események nem rövidítik meg azt az időt, amig ő az Elysée-palota lakója. 1968. májusának—júniusának politikai-gazdasági válsága figyelmeztető számára is, hiszen akkor még Georges Pompidou-nak hívták a francia kormány elnökét... Nem kell nagy fantázia annak előre látásához, hogy ez év őszén — a nyári szabadság- idő elteltével — újra sztrájkok rázkódtatják meg a francia gazdaság épületét... Nagy várakozás előzi meg Pompidou külpolitikai állásfoglalásait. A párizsi politikai megfigyelők általában azt jósolják, hogy mind az Egyesült Államokkal mind a NATO-val szemben simu- lékonyabb lesz ezután a francia diplomácia. Nem gördítenek e várakozás szerint a francia fővárosban az elé sem akadályokat, hogy Nagy-Britanniával a Közös Piac országai megkezdjék a tárgyalásokat, az angol csatlakozás sokrétű problémáiról. — Ha másként nem, csöndben bizonyára újra megkezdi a francia repülőgép- és hadianyagipar a szállításokat Izraelnek, ugyanakkor azonban a Szahara! és az iraki olajérdekek miatt a hivatalos Párizs nem fordul szembe az arab országokkal sem. Ami pedig Franciaország és a szocialista tábor viszonyát illeti, arra vonatkozóan próbakő lesz a hosszúlejáratú — őt évre szóló — francia—szovjet kereskedelmi egyezmény megkötése. Ha a párizsi kormány túlteszi magát ebben a Közös Piac brüsszeli hatóságainak tilalmain és ellenkezésén, akkor ez jelezni tudja majd, hogy „a gaulleizmus folytatója”, Pompidou elnök továbbhalad-e azon a vonalon, amelyet De Gaulle tábornok a francia—szovjet kapcsolatok megjavításával, a szocialista országokkal való viszony normalizálásával követett. P ompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságosan magabiztosságra nincs oka már csak a választási eredmények ismeretében sem. Nem csupán a Poherra esett szavazatokat kell ellenzéki szavazatoknak tekintenie, hanem azokat is, amelyek nem hullottak bele az urnákba. Franciaország ipari városaiban, Párizs híres „vörös övezetében” a választójogosultaknak több mint a fele nem ment el vasárnap szhvazni! Országosan is a névjegyzékben szereplőknek mintegy egyharmada maradt távol vagy szavazott áthúzott — tehát érvénytelen — szavazólappal. Gyakorlatilag tehát korántsincs valamilyen demokratikus többség birtokában Georges Pompidou, az ötödik Köztársaság második elnöke. Sikerét elsősorban a baloldal megosztottságának, a jobboldali szocialista munkásárulók diverziós fellépésének köszönheti. Az elkövetkező években a francia baloldali és demokratikus erők fő feladata éppen az egységnek a kikovácsolása, a június 1-i első szavazási eredmény alapán, amely megmutatta hogy a Francia Kommunista Párt a baloldal fő ereje. Pálfy József Húsz millió éves őslcskónh — a fehér amur Tíz évvel ezelőtt telepítették be tavainkba a már közkedvelt növényevő halfajtánkat, a fehér amurt. A hazai fogyasztóközönség megkedvelte az ízes húsú halfajtát. A tógazdaságok is kedvelik, mert jól szaporodik. gyorsan növekszik és táplálása is előnyösebb a többi halfajtánál, mert mint növényevő, a túlszaporodott vízinövények fogyasztásával még külön hasznot is hajt. Az amur is otthonosan érzi magát a hazai vizekben, meghonosodott, gyorsan fejlődik, jól szaporodik. Ezen nem is csodálkozhatunk. Hiszen a legújabb régészeti leletek alapján kiderítették, hogy újdonsült, vagy újdon- főtt — halfajtánk tulajdonképpen őslakó hazánkban, bár állampolgársága a húszmillió éves távoliét alatt kétségtelenül elévülhetett. Egy Linz környéki homokbánya ásása során napfényre került leletek alapján ugyanis megállapították a régészek, hogy különböző azóta kiveszett állatfajokkal együtt a fehér amur is lakója volt a Duna-medence jégkorszak előtti — mintegy húsz millió évvel ezelőtti — vizeinek. Cethalak, teknősök, tapirfélék népesítették be akkortájt a medence mai területét. Persze az akkori fehér amur nehezen ismerne ma régi hazájára. Elektronikus eszpresszógép Stuttgartban olyan kávé- főzőgépet mutattak be a szakembereknek, amely a fogyasztó kívánságaihoz igazodva, gombnyomással betáplált program alapján, automatikusan készíti el a kávé- főzetet. A kávéfogyasztó válogathat a különféle ismert kávéfajták között, előre meghatározhatja a kívánt kávé pörköltségi fokát. Aszerint, hogy erősebb vagy gyengébb kávét kedvel-e, beállíthatja az átfolyó víz mennyiségét, ital hőfokát is. Az elektronikusan vezérelt gép ezután néhány másodpercen belül eleget tesz a kívánságoknak, „kiszolgáltatja” az illatdús. friss kávéfőzetet. A £TT?^K£FERNY&JE fjJ ELŐTT
