Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

-~t ÍÜé9. június IC. SZOLNOK MEGIE1 NÉPLAP LVASÖINK Balatoni kiránduláson voltak as öregek Június 12-én megjelent számukban olvastam az Elő­térben a területi szociális gondoskodás fejlesztése” című cikküket. Úgy vélem — írásuk is erről győzött meg —» többet kellene e témával foglalkozni. Valóban nagy a kü­lönbség a régi, rosszhírű szegényházak, s a mai szociális otthonok között. Ma nemcsak hajlékot, élelmet adunk a magányos, idős, beteg embereknek, hanem gondoskodunk ruházkodásukról, szórakozásukról. Csak egy példát említek a sok közül. A közelmúltban harminc gondozott (húszán Szolnokról, tízen Jászberényből) tölthetett tíz kellemes, gondtalan napot a Balaton melletti Ábrahámhegyen. A megyei tanács végrehajtó bizottságának köszönhetik a magányos emberek ezt a felejthetetlen néhány napot. Az ellátás kitűnő volt. Az időjárásra sem volt panasz. Az otthonba visszaérkezett emberek még most is emlé­keikről, élményeikről mesélnek. A badacsonyi kirándulásról, az ottani borozásról, s az azt követő vidám nótázgatásróh Nem fogynak ki a hajókirándulásnak, a gyönyörű tájnak az ecseteléséből, öröm látni, mint ragyog a szemük a bol­dogságtól. S ezek a szemek nem hazudnak, hisz a szem a lélek tükre. Gergely Istvánná Jászberény A tiszta, virágos Szolnokért! A városi tanács az utóbbi Időben örvendetesen szívén viseli a megyeszékhely tisz­taságát. Amint felhívásából értesültem, anyagiakat is ál­doz érte. Ezért kellene min­den városát szerető ember­nek is munkálkodnia a szép, tiszta Szolnok érdekében. S az érem másik oldala? A Kulich Gyula utcai bér- házak egyikében lakom. Haj­nalban, négy óra tájban min­dennap megjelenik három — 30—40 év körüli — asz- szony. Egymás után kiöntö­getik a szeméttároló edények tartalmát a földre. Kiválo­gatják belőle, ami nekik kell, a többi marad a földön. A szél pedig szanaszét hord­ja a szemetet. Ha jól tudom, nemcsak ne­künk vannak ilyen korareg­gelt „vendégeink”, hanem más bérházaknak is. Érthe­tetlen, hogy sehogyan sem lehet védekezni ellenük. így soha nem lesz Szolnok tiszta város! Ruttkay Aladár Szolnok A kirakatban olcsóbb, ax üzletben drágább A szolnoki „Páva” kirakatában megtetszett egy bordó színű retikül, az ára is megfelelt, 120 forint volt az ár­cédulán. Az üzletben azonban kiderült a tévedés, nem 120 forint, hanem 220 forint az ára. Vásárlókedvem rögtön le­lohadt és elballagtam retikül nélkül. Dühös voltam a kirakatrendezőre, aki összekeverte az árcédulákat és ezzel kellemetlen perceket szerzett egy vevő­nek. L. A. Szolnok Vas a meder szélén tositással nem rendelkezik; akkor is el kell látni azon­nal és díjtalanul, ha nem tud fizetni, viszont, ha fi­zetőképes, a fenti díjazás felszámítása nem jogtalan...” Szót kér egy nagycsaládos Olvastam május 31-én megjelent „Kell a segítség, de...” című cikküket. Bi­zony, elkeseredtem közben. Arról írtak abban, mennyi cigánycsalád kapott jelentős segítséget, hogy családi házat építhessen magának. Aztán többségük elkótyavetyélte az otthonát. Szegényen kezdtem a há­zaséletet. Aztán jöttek a gye­rekek. Hét született egymás után. Bizony, nem könnyű a megélhetés, annál is inkább, mert egyedül keresek kílen- cedmagamra. A lakásunk ma sem mondható elfogadható­nak. 1954-ben igényeltem e9y portát. Akkor még tud­tam volna kedvezménnyel házat, építeni a családomnak, de nem kaptam segítséget. Miért? A magyar emberek — s különösen a nagycsalá­dosok — kevésbé érdemlik meg? Sándor János Törökszentmiklós Ismét a kertvárosi keresztutcáról Fellebbezés helyett — ezt a címet adta munkatársunk júnus 5-én megjelent cikké­nek, amelyben Engler Ist­vánról, helyesebben az őt most legjobban foglalkoztató problémáról írt. Legyen-e keresztutca a Szivárvány és a Napsugár .utca között? — ez a kérdés jóideje Szolno­kon a Kertvárosban; Min­denki azon van, hogy legyen, méghozzá minél előbb, szük­ség van rá. Csak ne az ő portáján vezessen! Jóllehet, ezért húzódott már hosszú hónapok óta a keresztutca körüli vita. A megyei tanács vb épí­tési, közlekedési és vízügyi osztálya osztályvezető fő­mérnökétől érkezett cik­künkre válasz. Magéra Ist­ván részletesen ismerteti a kertvárosi telekalakítás, la­kóházépítkezés helyzetét. Lé­nyege azonban a levélnek ez: „...Megértjük Engler Ist­ván helyzetét, de a hatóság­nak a közérdeket kell első­sorban figyelembe vennie. A kerítés mellett telepített évelő bokor vagy lugasszőllő a telekre való belátást meg­akadályozza. Ha Engler Ist­ván a lakóépületétől 10—15 méter hosszban tömör kerí­tés létesítését kéri, úgy a ha­tóság a megépíttetéséről gon­doskodni fog. Ezt a II. fokú határozatban azért nem ren­deltük el, mert így a kerítés mellett kb. 2 méter széles­ségben a kertészeti tevé­kenység csak csökkentett mértékű lehet... A kialakítandó utca szé­lességét az I. fokú építésügyi hatóság 7.50 méter szélesség­ben határozta meg. A felleb­bezési eljárás folyamán Eng­ler István helyzetét mérle­gelve méltányosságból csök­kentettük az út szélességét 3 méterre... A rendezési terv szerinti^ utat csak Engler Ist­ván lakó- és melléképületé-, nek elavulása után (évtize­dek múlva) fogja a hatóság megnyitni... Szeretném hangsúlyozni, hogy az osztály minden in­tézkedésnél figyelembe veszi az embert és mérlegeli a kö­rülményeket. A tervezett ke­resztutca megnyitásához a lakosság ragaszkodik. Olyan döntést hozni az ügyben, melyben a jogaikat legki­sebb mértékben is korláto­zott emberek úgy érzik, hogy igazságos, nem lehet, mert az érintettek mindig sérel­mesnek találják azt...” Kórházi tapasztalatok Gyűjtsük a vasat! — ez a jelszó! A szolnoki Tisza-híd város felöli oldalán, a meder szélén betonidomokba be­ágyazva mégis sok mázsa haszonvas hever a híd épí­tésének befejezése óta. Cso­dálom, hogy ennek kiemelé­sére még nem került sor. — Sok-sok vasgyűjtő kampány K. L. karcagi olvasónk szüleit Abonyban szerencsés kimenetelű közlekedési bal­eset érte. A baleset színhe­lyétől nem messze lakó’fog­orvos — korábban körzeti orvos volt — Ultraseptylt szórt a sebre, gézzel átkötötte. Majd azzal bocsátotta útjára az elsősegélynyújtást kérő­ket: lakóhelyükön kérjenek Tetanus injekciót. Mindezért harminc, forintot fizettek. K. I. (Jászapáti) tenyerét egy szög hasította fel mun­ka közben. A körzeti orvosi rendelő szomszédságában tör­tént ez„ s oda ment elsőse­gélyért. Sok kérdezősködés után az asszisztensnők kötöz­ték be a sebet, s adtak neki Tétanus injekciót. Az ellátá­sért 30 forintot, az injek­cióért 3.70 forintot fizetett. Olvasóink , azt kérdezték hozzánk küldött levelükben: jogosan számolta-e fel az orvos a 30 forint költséget? Dr. Bartha Lászlótól, a Me­gyei Tanács Rendelőintéze­tének felülvizsgáló főorvosától az alábbi választ kaptuk: „Az Orvosi Rendtartásról szóló 1959. évi 8. sz. törvény- erejű rendelet 28. §-a és a Vhr. 79 §-a pontosan előírja a fizetőköteles személyek által a körzeti orvosnak fi­zetendő díjak mértékét. A tvr.* ,22. § (1) bekezdése sze­rint a gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott volt már az elmúlt években, mégis itt maradt az értékes anyag. Remélem, javaslatomra — nem a kisdiákok látnak e veszélyes munkához, hanem az arra illetékes vállalat szakemberei. R. A. Szolnok orvos magángyakorlatában magánbetegként nem kezel­heti azt, akit hivatalos munkakörében díjtalanul kö­teles ellátni. Tehát a körzeti orvos a körzetében lakó biz­tosítottakat magánbetegként nem kezelheti. Tekintettel arra, hogy a két levélíró nem lakik az általuk igénybevett orvos körzetében, az orvosok által felszámított díjazás mértéke megfelelne az Orvosi Rend­tartás által előírtaknak. — Amennyiben mindkettőjük­nek van engedélyük magán- gyakorlat folytatására, úgy a sebellátásért 30.— forint felszámítása jogos lenne. Vi­szont a Vhr. 19. § (1., 2., 3.) bekezdése minden orvos szá­mára előírja az elsősegély­nyújtási kötelezettséget. Ar­ról azonban nem intézkedik, hogy elsősegélynyújtás ese­tén engedélyezett magángya­korlattal rendelkező orvos felszámíthat-e díjazást vagy sem, a nem a saját ellátási területén lakó biztosítottnak, vagy biztosítással nem ren­delkezőnek. Véleményem szerint az a helyesebb, ha biztosítással rendelkezőnek nem számít fel semmit, hiszen az őt nem mint magángyakorlatot is folytató orvost kereste fel, hanem segítséget kért attól az orvostól, akit legközelebb talált. Ha a jelentkező biz­Nemrég jöttem haza a megyei tanács kórházából, ezért érthető érdeklődéssel olvastam június 12-i szá­mukban a „Javult a megyei kórház munkája” című tu­dósításukat. Hadd tegyek né­hány észrevételt én is. A Il-es belgyógyászati osz­tályon feküdtem tizedma- gammal egy kórteremben. Túlnyomórészt idős emberek voltak betegtársaim, akiket sokszor magam is kiszolgál­tam. -Bizony, kevés az ápoló­nő. Sok munkájuk mellett nem csoda, ha időnként el­fogy a türelmük. Némelyi­küknél már csak a betegek türelmetlenebbek. — Mégis, meg kell ragadnom az al­kalmat, hogy megköszönjem Május 23-án közöltük „Ap­róságok — bosszúságok” cím­mel munkatársunk jegyze­tét, amelyben a vezsenyi áruellátást bírálta. Csontos Béla, a Tószeg és Vidéke ÁFÉSZ ig. elnöke válaszolt cikkünkre. — Elismerte, van kívánni való az áruellátás­ban, mégsem tartja igazsá­gosnak azt a megállapítást, hogy felületesen, közönyösen kezelik a lakosság igényeit. Egy sor objektív akadály ne­hezíti munkájukat. Vegyük sorra: A télen valóban nem volt zökkenőmentes Vezseny szén­ellátása. Kicsi a tárolóudvar. Tervezik, hogy telket bérel­nek erre a célra, ahol a ti- szajenői telepvezető hetente két-három alkalommal áru­sít majd tüzelőt. S remélhe­tőleg több faita szenet is árusíthatnak akkor. Gyermekcipő, szandál, pa­pucs! Ezekből lehetne több, mind az orvosoknak, mind az ápolónőknek a betegek érdekében végzett gyógyító tevékenységüket. Az élelmezést illetően két­ségtelenül tapasztaltunk ja­vulást. Nem mondom én ez­zel, hogy most már egyálta­lán nincs mit tenni, mert még mindig van. A tisztaság fél egészség — szól a köz­mondás. Ezért lehetne javí­tani a takarítás „frontján”. Arról viszont egyáltalán nem a kórháziak tehetnek, hogy a Vöröshadsereg úton sűrűn közlekedő járművek éjjel­nappal nagy zajt csapnak. Emiatt pihenni sem igen lehet. Tóvizi István Kengyel bár a kereslet nem nagy. (1967—£8-ban 18 000 forint vesztesegük volt a lábbelik leárazása miatt.) „Ludas” a nagykereskedelem is; nem mindig megfelelő a szállítás. Sz'ikvíz! A répcelaki saj­nálatos robbanás miatt ki­utalásra kapják most a szén­savpalackot. Annyi szikvizet gyártanak belőle, amennyire „telik”. Kevés volt a burgonya is a boltokban — írta munka­társunk többek között. A tá­jékoztatás szerint az ország különböző részein próbáltak vásárolni, azonban a termelő gazdaságok olyan magas áron kínálták, hogy csak ráfize­téssel tudták volna forga­lomba hozni. Kifogásolta munkatársunk, hogy az egyetlen vendéglőt havonta egy vasárnap bezár­ják. Szakemberhiánnyal ma­gyarázza ezt a jogos észre­vételt az fmsz elnöke. Ke­Jogos vagy nem? Gondok Vezsenyen A kiskorúak állami gondozása és örökbefogadása 1969. október 1-én l^p hatályba a 20/1969. Korm. sz. rendelet a kiskorúak ál­lami gondozásáról és örök- befogadásáról, amely fejlő­désünknek megfelelően je­lentős változásokat tartal­maz. A rendelet kimondja, hogy a kiskorú gondozása, nevelése, tartása, testi, ér­telmi és erkölcsi fejlődésé­nek elősegítése, valamint személyi és vagyoni érdekei­nek védelme a szülők köte­lessége. Az olyan kiskorú érdekében —, akinek gon­dozása, nevelése, tartá­sa, testi, értelmi vagy er­kölcsi fejlődése bármilyen oknál fogva nincs biztosít­va, a gyámhatóság haladék­talanul intézkedik. — A gyámhatóság e feladatok el­látása során védő- és óvó­intézkedést tehet, a kiskorú érdekében eljárást indíthat, illetőleg kezdeményezhet és végül elrendelheti a kiskorú állami gondozásba vételét. Az állami gondozás célja a kiskorú gondozásának, ne­velésének és tartásának biz­tosítása, valamint testi, ér­telmi és erkölcsi fejlődésé­nek irányítása, ha ez kör­nyezetében biztosítva nincs. Ha a kiskorú állami gondo­zásba vételének elrendelése indokoltnak mutatkozik és elhelyezése érdekében azon­nali intézkedés szükséges, a kiskorú a legközelebbi me­gyei gyermek- és ifjúságvé­dő intézetbe ideiglenes ha­tállyal beutalható, A kisko­rút bármelyik gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgató­ja ideiglenes hatállyal az intézet kötelékébe felveheti. A kiskorú ideiglenes ha­tállyal történő beutalására jogosult a gyámhatóság, a bíróság, az ügyészség, a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága vagy a rend­őrség, illetőleg községekben a községi tanács végrehajtó bizottságának vezetője. Az ideiglenes hatállyal beutalt kiskorúnak a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe való beszállításáról a beutaló szerv gondoskodik;. A beszál­lításról, illetőleg az intézet­be való felvételről egyidejű­leg értesíteni kell az illetékes gyámhatóságot. A gyámha­tóság az állami gondozásba vétel felől soron kívül hatá­roz és határozatát azonnal végrehajthatónak nyilvánítja. Ha jogszabály kivételt nem tesz, az állami gondo­zás költségeihez az köteles hozzájárulni, aki a családjo­gi szabályok értelmében a kiskorú tartására kötelezhe­tő vagy erre külön kötele­zettséget vállalt. A gyámha­tóság gondozási díjat a szü- .lökkel, az örökbefogadó szü­lőkkel, a nagyszülőkkel, vagy a nagykorú testvérrel, illető­leg az olyan személlyel szemben állapíthat meg, aki magát a tartásra közokirat­ban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban köte­lezte, vagy akinek tartási kötelezettségét bírói ítélet (egyezség) állapította meg. Ha a tartásra egysorban kö­telezett személyek mind­egyike önállóan rendelkezik keresettel, a gyámhatóság őket keresetük arányában külön-külön kötelezi a gon­dozási díj fizetésére. A gyámhatóság az állami gondozott kiskorú gondozási díja címén olyan összeget ál­lapít meg, amely általában megfelel a kötelezett sze­mély egyhavi átlagjövedelme 20 százalékának. A gondo­zási díj fizetésére kötelezett személlyel szemben megálla­pítható gondozási díj és egyéb tartásdíj a havi átlag- jövedelem 50 százalékát nem haladhatja meg. Ha az álla­mi gondozásba vett kiskorú megfelelő keresettel rendel­kezik, a gyámhatóság ezt a gondozási díj megállapításá­nál figyelembe veszi. Megszűnik az állami gon­dozás, ha a kiskorú tizen­nyolcadik életévét betölti vagy házasságot köt. — A gyámhatóság az állami gon­dozott kiskorú örökbefogadá­sát, ha az a kiskorú érdeké­ben áll, elősegíti. Az álla­mi gondozott kiskorú örök- befogadásához a szülők hoz­zájárulása nem szükséges. Az örökbefogadás engedélyezése előtt azonban a gyámható­ság a szülőket meghallgat­ja. Nem kell meghallgatni a szülőket, ha az örökbefoga­dás felől az állami gondo­zásba vétel alkalmával, vagy az örökbefogadást megelő­zően már nyilatkoztak, fel­téve, hogy nyilatkozatuk és a kérelem előterjesztése kö­zött egy évnél több idő nem telt el, vagy ismételt meg­hallgatásuk mellőzését kife­jezetten kérték. Nem kell meghallgatni továbbá azokat a szülőket, akiknek a szülői felügyeletét megszüntették, akik cselekvőképtelenek vagy ismeretlen helyen távol van­nak. Az örökbefogadók nevét vagy egyéb adatait a kiskorú vérszerinti rokonaival az el­járás során és annak befe­jezése után sem szabad kö­zölni kivéve, ha az örökbe­fogadók a vérszerinti szülők tudtával és hozzájárulásával kérték az örökbefogadás en­gedélyezését. i Dr. V. i,. resik a módját, hogyan ren­dezhetnék megnyugtatóan ezt a problémát. Talán sike­rül, helyettes beállításával. Itt szükséges megemlíteni, hogy sok esetben — kény­szermegoldásból — nem szakembert alkalmazott az fmsz. — Eredménye: leltár­hiány, veszteség. Még egyszer a tiszaroffi sör-árusításról A Néplap június 1-i szá­mában panaszos levél alap­ján cikk jelent meg „Mrbe kerül a sör Tiszaroffon?” címmel, melyben személy szerint úgy vagyok megem­lítve, mint aki felvilágosítást adtam a cikk témáját te­kintve. Ez így is igaz, azon­ban a cikk megírásában — megítélésem szerint bizonyos félreértésből adódóan — né­hány olyan hiba csúszott be, ami feltétlenül tisztázásra szorul. Mint a MÉSZÖV vendég­látóipari osztályvezetője — (nem pedig főosztályvezető­je) nem nyilatkozhattam és nem is nyilatkoztam úgy, hogy Tiszaroffon három har­madosztályú vendéglő van. Tiszaroffon ugyanis egyetlen harmadosztályú vendéglő üzemel. Nem az én szemé­lyes nyilatkozatomról van szó. — amikor a cikk írója kifejti, hogy az eladó esetleg elfelejti a betéti dí­jat a fogyasztónak visszafi­zetni. (Még akkor sem, ha ez egyébként feltételezhető.) Ugyancsak félreértésen alapszik az a kitétel is, mely szerint felvetődik, — hogy „helyben fogyasztásnál szük­séges-e egyáltalán az üveg­betétet is felszámolni”. — Ugyanis mindig az adott helyzet dönti el azt, hogy melyik módszer a jó. Egy kitelepülésnél például (mint ahogy az május 1-én is tör­tént) véleményünk szerint is az a helyes, ha felszámolják az üveg árát. Ám erről a fogyasztót tájékoztatni kell. Tévesen veti fel /a cikk a zenés ár említett módon va­ló ellenőrzésének szükséges­ségét. Ugyanis a törvényesen alkalmazott zenés ár eltéré­sek az adott egység teljes nyitvatartására vonatkoznak. Ez szakmai körökben annyi­ra napi téma, hogy ezzel kapcsolatosan téves tájékoz­tatás helyett ugyancsak fél­reértésről lehet szó. Végezetül a panaszosokat arra akartuk kérni, hogy ha további vizsgálatot kérnek, akkor forduljanak közvetle­nül a helyi fmsz vezetősé­géhez. Czinege Ferenc osztályvezető Szolnok, MÉSZÖV A&effy&éfeálf pOStajábÖl Eoz”,szS5»*«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents