Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
erew,nruK MEG VEI NEPLAX £ Eredmények és tanulságok A IV. Szolnoki Kulturális Hetek mérlege r Épül az Erzsébef-híd „kistestvére” A Kis-Dunán a régi tahid helyén épül Győr új színfoltja, az „Erzsébet-hid II'’ nevű függőhíd. Az új híd, mely Révfalut és a Szigetet köti majd össze, egyedülálló az országban, mert csak egy tartópilonja lesz. Tervezője: Mányoki János. Hossza 100 méter, pilonmagassága kb. 20 méter. Készíti a Magyar Vagon, és Gépgyár hídépítő osztálya- Képünkön: épül a híd. A béremelés kulcsa Lezajlottak a szolnoki kulturális hetek. Elcsendesült a város, újra hétköznapok ritmusában folyik „az új színek városában” az élet Többször írtunk már róla; sajátos helyzete van Szolnoknak megyénkben. Egy nagy mezőgazdasági körzetnek centruma, s a város lakosságának többsége iparban, szolgáltatásban, kereskedelemben. közlekedésben dolgozik. Szolnok nem csupán 1919-ben, a 134 nap alatt, de e napokban is vállalkozott arra, hogy munkásfellegvár szerepét töltse be. A szocialista kultúra terjesztésében megyénkben különleges feladatokat vállaljon. Á hónap közepén három napig az ország legjobb amatőr versmondóit látta vendégül a város. (Nevezzük így végre a „szavalókat”. Régi műkedvelő teadélutátnoknak e terminológiáját érdemes lenne felcserélni végleg.) Soksok fiatal érkezett ekkor Szolnokra, alkalom nyílt az ország legjobb amatőr versmondóinak ízlését, stílusfelfogását megismerni, ezzel bepillantást nyerni a mai ifjúság e téren legigényesebbjeinek „életérzésébe”. költői eszménykép-rendszerébe. (Mindez olyannyira tanulságos volt, hogy erről még külön is szólani szeretnénk lapunkban.) Ezekben a napokban nyílt meg a tavaszi tárlat, zajlott a katonai főiskoláknak művészeti fesztiválja. S került bemutatásra az a három film is. amit a Tisza Cipőgyár kéA vlagyivosztoki kereskedelmi kikötő vízterületét — automata „tengeri házmester” tisztítja meg a kőolajtól. A kikötőben egy másik érdekes gép is megjelent: Az úszó állomás, amely átveszi a hajók fedélzetéről az olajjal szennyezett vizet. A Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek az „olajveszély” elleni harcnak. A nemrég megrendezett pályázaton egyes mérnökök hatékony technikai és vegyi eszközöket javasoltak az „olaj- v eszély” elhárítására. a nálvázatot a Torry CaEppen ezért a IV. Szolnoki Kulturális Hetek programja sem értékelhető — még ha ánnak szervezését, lebonyolítását a városi tanács és ennek különböző szervei, intézményei is végezték hatalmas energiával, vállalkozókedvvel — egyszerűen városi eseményként. Hatása olykor a megyére terjedt, nem egyszer pedig országos érdeklődést váltott ki. A város egy hónapjának életét áttekintve éppen azokat a pontokat keressük, amelyek egy-egy alkalommal az egész megyére vagy egy szakmára országosan sugárzó energiával hatottak, vagy éppen ilyen kisugárzó erővé válhatnak a jövőben. szíttetett. Kiemeltük e filmek közül is az áruprooagandát igényesen szolgáló film ötletességét és valóban szépségeit. Közben több tudományos és szakmai tanácskozás is zajlott; sikerrel. A mezőgazdasági napok, az egészség- ügyi tanácskozás s a vasutas orvosok országos konferenciája. Ez utóbbi különösen — mint kezdeményezés — kivívta a szakmában az elismerést Szolnok igazi „fesztiválváros” lesz! Ezt jelentette be Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke és Papp László, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója a képzőművészeti rövidfilmszemle megnyitásanyon tankhajó katasztrófájából okulva rendezték meg. A pályázat zsűrije több mint 200 berendezést, műszert és vegyszert vizsgált felül. Igen nagyra értékelték azt a berendezést, amelynek segítségével hasznosítani lehet a tankhajókban maradt kőolajat. Hatékonynak bizonyult a tankhajók tisztítására szolgáló újfajta vegyszer is. A Szovjetunióban olajjal szennyezett vizet nemcsak a kikötők körzetében tilos a tengerbe ereszteni, hanem még a kikötőktől számított több tucat mérföldre is. kor. Az a szemle, melynek keretében most képzőművészek és film-szakemberek találkoztak először, s éppen szolnoki kezdeményezés nyomán, felkeltette szerte e hazában az érdeklődést. Nagy eseménye volt ez városunknak, megyénknek, s az országos sajtó is végig figyelemmel kísérte a szolnoki kezdeményezést. Igazi fesztivál hangulat uralkodott napokon át, s már az első alkalommal megért, felnőtt e kezdeményezés ahhoz, hogy nemzetközi filmfesztivállá válhasson! A szövetkezeti kórusok országos dalostalálkozója ismét színes, hangulatos programmá változott Most már az események lázában és színes forgatagában élte a város életét, s egy-egy találkozó után hazánk csaknem valamennyi megyéjébe utaztak haza a vendégek úgy, hogy vitték magukkal emlékeiket. „Szolnok kitűnő, meleg szívű házigazda!” — mondták búcsúzáskor a dalos találkozó részvevői. A találkozót kővető szakmai tanácskozás pedig ismét olyan tanulságokkal szolgált, amely a szövetkezetek kulturális életére vonatkozóan általános érvényű felismerések, összefüggések feltárásához vezethet A záró rendezvény nagy sikere Méltó befejezése volt a IV. Szolnoki Kulturális Heteknek az, hogy az ország legjobb amatőr népi táncosai találkoztak városunkban. A találkozó szakmai tanulságait nem egy napilapunk, feltehetően majd a szaksajtó is ösz- szegezni fogja. S a közönség is gyönyörködhetett a műsorban. A záróünnepség is szervezett, hangulatos volt. Hagyományai vannak már Szolnokon e találkozónak. Szervesen s elválaszthatatlanul hozzá tartozik megyeszékhelyünk életéhez, hogy e találkozónak házigazdájává váltunk. Egyetlen cikk keretében nem lehetséges egy hónap eseménydús programjának minden lényeges tanulságát s a további munkára vonatkozó javaslatokat összegezni. Nem is sikerült minden esemény, rendezvényről megemlékezni. Az egyes események hatásfokát, „kisugárzó” erejét kíséreltük csak meg feimémi, s számításba venni; a IV. Kulturális Hetek programjával 1969-ben mint hajtotta meg e város — mint az szándékában állott — „a kultúra zászlaját” a Tanácsköztársaság „fényes emléke előtt”. A párt IX. kongresszusa a jövedelepolitika egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nemzeti jövedelme, amely a legfontosabb mutatója a népgazdaság fejlődésének. az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 százalékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente átlagosan 8—9 százalékkal növekedtek. A lakosság fogyasztása pedig mintegy 17 százalékkal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus haitározatai- nak megfelelőén az egy főre jutó reáljövedelemnek 14—16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 stzázaléikkal kellett volna emelkednie 'öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 százalékkal emelkedett és ezzel meghaladta az ötéves terv végére tervezett szintet. A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett erősen megközelítve az öt évre tervezett célt Az eredmények mellett azonban mégis fel keli figyelnünk arra. hogy bár jövedelempolitikánk kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igazságosságot ér. vényesítő szocialista gondoskodás és. a társadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megvalósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban abban jelentkezett. hogy a lakosság összes jövedelméből az évk során csökkent a munkateljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatásokból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957. évi 82 százalékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. A reálbérek és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mérteiket jelentősen meghaladva közel két és félszeresen olyan gyors ütemben emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Ebben az eltérő növekedésbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az, hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonalpoliti- káhk ellentmondásosságát. — Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvára, soknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazdasági ösztönzés céljait. Ugyanis. ha a keresetek, bérek növekedését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül háttérbe. Ha viszont a szociálpolitikai. foglalkoztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbérek) nagvobb mértékű emelkedését és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nagy szerepet kaptak a szociálpolitikai intézkedések. a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ennek nyomán, a nemzeti jövedelem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társadalmi juttatások költségei, a pénzbeni és a természetbeni juttatások is jelentős mértékben növekedtek. Az adatok szerint s nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—55 százalékkal nő. az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított ösz- szegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd forintról közel 32 milliárd forintra. tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy felosztható összes jövedelem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap ne»m csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, keresetek növekedését. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a foglalkoztatottsági struktúra változása. A munkás — alkalmazott keresők száma I960—1967 között 23 Százalékkal emelkedett és 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmá* nya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbiztonr ság megteremtése, ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság " gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a rálbérek emelkedését. Ugyanis az új munkaerőt is meg kell fizetni és ha a munkabér össz- tömegének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újonnan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános munkabér-színvonal, tehát reálbér emelkedés. Ezek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb növekedésének első és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jövedelme. Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek. sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelése, bizonyos béremelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál az oktatás területén. Ezek az intézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötelezettségét, újabb összegekre lesz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni, nem kétséges, hogy a több bérhez, több tiszta jövedelemre van szükség. A több jövedelem megszerzésé, nek pedig nincs más módla, mint a gazdaság: hatékonyság, a jövedelmezőség. a termelékenység fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vagv rossz munka ián múlik tehát, hoev a reálbérek a jövőben miként emelkednek. milyen szintet érnek el. Dankovits László Küzdelem az „olajveszély“ ellen •••Ne vegye magára! Ismét egy fényes példa, mennyire önérzetesek az emberek. Konkrét esettel is tudunk szolgálni. Ha esetleg egyebek is kiderülnének ebből a példábólt az már az újságíró bűne. Történt, egy alkalommal, hogy lapunk megírta. „Durr- bele Ferdinánd tegnap este italosán belekötött a kiszolgálóba a Gólyahír cukrászdában, mert az nem akarta kiszolgálni”. Másnap vésztjósló mosollyal arcán megjelent Durr- bele úr a szerkesztőségünkben. Közölte, hogy neki tanúi vannak ártatlanságára. — Látta két ember, akik hivatásos tanúk házasság- kötésnél, tehát hatósági emberek, hogy nem voltam ittas. Különben is én a premontrei atyáknál nevelkedtem. Áldassék emléke derék osztályfőnökömnek, ő mindig példás magaviseletét adott — lobogtatta a viharvert bizonyítványt Durrbele. — Hogy én dulakodtam?Ugyan kérem — az esti tornámat végeztem, jógáztam. Ép testben, ép lélek — harsogta nekivörösödve. — Ez a kis büntetés csak félreértés lehet — Nekem priuszom van az ártatlanságomról — kiabálta Durrbele úr. Másnap levél érkezett szerkesztőségünkben — családi béke — jeligére. A levélíró, egy másik Durrbele kérte a szerkesztőséget, írják meg, nem ő volt a garázda. „Kérem a feleségem tegnap nekem esett, mert 300 forinttal kevesebbet adtam haza a szokottnál. Nejem kijelentette; neki a szomszédasszony mondta, aki a Néplapban olvasta, hogy megbüntettek engem. Pedig kérem azt a nyomorult pénzt egy szegény árva, elhagyatott negyven éves asszonykának adtam, az irántam mutatott jósánáért” — fejeződik be a levél. Szerkesztőségünkben most lázas tippelések folynak. Hány Durrbele fog még jelentkezni helyesbítésért. Pedig akinek nem inge... — kékesi — Az „első félidő" Az a tény. hogy Bányai Kornélra emlékezett Szolnok város közönsége, valóban jelentős esemény. Lapunkban közzé tettük Fája Gézának erre az alkalomra írott levelét, emlékezését Bányaira. A megyei könyvtár által vezetett emlékest azonban nem vált impozáns eseménnyé. Május 4-én az aranyérmes Öttörő kórusok adtak hangversenyt Bár nem volt túlzottan nagy számú közönség, a szervező munka is akadozott ekkor még, megyei szakmai tapasztalatcserévé s országos tekintélyű szakemberekkel való konzultálás lehetőségévé nőtt így is. Hasonlóan „túlnőtte” kereteit a május 5-én megtartott pedagógiai tanácskozás. Az a tény, hogy a gyakorlati nevelőmunka kérdéseit a pedagógiai elmélet tükrében vizsgálta meg a konferencia, olyan érdeklődést váltott ki, hogy még az elhangzó felszólalások után is érkeztek levelek. Valójában három megye művelődésügyi osztálya — a Győr megyeiek, a borsodiak és Bács-Kiskun megyének szakigazgatási osztálya — ismerte fel e tanácskozás jelentőségét, értékeit, s üdvözölték szóban s írásban e tanácskozást. Javasolták többen; évente meg kellene rendezni, s tárgya éppen olyan kérések megvitatása lenehézkesen indult gyen, amely problémák az iskolai s a mozgalmi nevelő munkának közös gondjai, találkozási pontjai. Ezzel sajátos színt s országosan is speciális profilt lehetne biztosítani e kezdeményezésnek, illetve; a kezdeményezés folytatásának. Három ? vidéki, amatőr szimfonikus zenekar szakmai találkozójaként könyvelhetjük el a szomfonikus zenekari találkozót. S jó alkalmát annak; felismertük saját zenekarunk érettségét, értékeit összehasonlítási alapot teremtett ehhez ez a közös hangverseny. Feltétlenül el kell viszont marasztalni azt a mulasztást hogy az eredetileg a Magyar Történelmi Társulat országos vándorgyűlésének ígért tudományos ülésszak, — amelyből végül mégsem lett a salgótarjáni, a kecskeméti és a zalaegerszegi vándor- gyűlésekhez hasonló esemény — olyan szerény keretek között, s ebből eredően oly csappant érdeklődés mellett v zajlott. Nagy lehetőséget mulasztottunk. A Járműjavítók szociatista brigádjainak országos vetélkedője, egy jól sikerült tánc- zenekari fesztivál, amelyen több jónevű amatőr együttes is részt vett, s az észt—magyar baráti est és iskola-névadó ünnepség zárta az „első félidőt”. Rangos országos események
