Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. június 14. Öi vilá ~ rész nőküldöiie­inek tanácsko­zása „Közös vágyunk, hogy a béke tartós legyen, s hogy érezhesse azt a földkerekség valamennyi országa.. Egye­süljünk, hogy mozgósíthas­sunk minden erőt a háborús veszély ellen, hogy biztosít­hassuk a tartós békét az egész világon. Ha akarjuk, diadalmaskodik az élet!” — Tapsvihar köszöntötte Eugé- nie Cotton asszonyt, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség azóta elhunyt elnökét, amikor 1963 júniusában a Nők Világkongresszusának zá­róközleményét Moszkvában felolvasta a fényárban úszó kongresszusi palotában. A felhívásból idézett mon­datok ma is időszerűek és hozzátehetjük: ma még szo­rosabb összetartást, több erő­feszítést parancsol a béke védelme, mint öt esztendő­vel ezelőtt. Ezért találkoz­nak ismét az öt világrész nőküldöttei Helsinkiben ma, június 14-én. Nemcsak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagországainak képviselői jönnek el a talál­kozóra, hanem ott lesznek a legkülönfélébb felfogású, vi­lágnézetű nők, nőszervezetek tagjai, akik korunk legfon­tosabb tennivalóiban, a béke védelmének ügyében egyet­értenek, és megvitatják a ma asszonyának sok más problémáit is. A kongresszus programja híven tükrözi a női egyen­jogúságért folytatott harc célját, ezért az ott megvita­tandó témákat így foglalta össze: „A nő szerepe a mai világban”. Az átfogó problé­ma ismertetője Cécile Hugel lesz, a Nemzetközi Demok­ratikus Nőstó vétség főtit­kára. Fontos napirendi pontja lesz a kongresszusnak „A nő a családban” című téma, — melyet Elsie Leyden ausztrá­liai küldött tár a kongresz- szus elé. Nagy érdeklődéssel várjuk az „Évszázad asszo­nyának”, Valentyina Nyiko- lajeva Tyersekovának „A nő a munkában” című referá­tumát. Végül a kongresszus rész­vevői jelentőségéhez mérten megvitatják majd Marta Lopez Portillo de Tamayo asszonynak, a Mexikói Nő­szövetség elnökének „A nő a közéletben” című elő­adását. Helsinkiben négy napig tart a Nők Világkongresszu­sa, s az utolsó napon a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség megválasztja új veze­tőségét. Az előzetes információk szerint több mint száz ország nőmozgalma küldötteinek részvételére számítanak. Ha­zánk tíztagú delegációval képviselteti magát a kong- i esszuson. N. I. HÁROM CSEPP RÓZSAOLAJ IV. A törökszentmiklósi Al­kotmány Termelőszövetkezet vezetősége a kulturális alap­ból évenként 180 ezer forin­tot költ arra, hogy jól dol­gozó tagjait utaztassa, nya­raltassa. Tavaly Lengyelor­szágban jártak, azelőtt Cseh­szlovákiában, még korábban a Szovjetunióban. Bana Mi­hály állattenyésztőnek pél­dául ez volt a kilencedik külföldi útja. S minden úton gazdagabbak lettek jónéhány tapasztalattal. Az idén Bulgáriába jöttek — az IBUSZ-szal kötött meg­állapodás alapján. Tóth Lászlótól, a szolnoki IBUSZ iroda vezetőjétől tudom; egyik legjobb ügyfelük ez a szövetkezet. Augusztusban például 65 tagot visznek 5 napos balatoni túrára. S a szövetkezet vezetői is úgy nyilatkoztak: nagyon elége­dettek az IBUSZ szolgálta­tásaival. Az embereket — főként a fiatalokat — egy- egy ilyen közös kirándulás­sal még inkább a szövetke­zethez kötik. A jól gazdál­kodó szövetkezetek közé tar­tozik az Alkotmány, amely nemcsak abban mutatkozik meg, hogy jól keresnek a ta­gok. Abban is, hogy gondol­nak arra, ne csak a munka, hanem a pihenés, szórakozás is jusson az ott dolgozó em­bernek. Sok gazdaság követ­hetné példájukat. Számtalan élményünk volt Bulgáriában. Egyik reggel nagy nevetésre ébredtünk: dr. Riegler Kálmán, Győri Miklós meg a többiek a te­raszon mesélték éjszakai ka­landjukat. Sétáltak a hegyen, zeneszóra lettek figyelmesek. Egy cigánytáborba jutottak. Közelében egy csacsi volt kikötve. „No — gondolták — megordíttatjuk ezt a szama­rat, megcsavarjuk a fülét”. Csakhogy nem volt füle a szamárnak, valamikor levág­hatták a csacsi eme ékes­ségét. Másnap többen útra keltünk: kerestük a fületlen szamarat. Aztán kiderült, hogy a csacsi reklám, a ci­gánytábor egy nagyszerű mu­lató. ahol szép fekete szemű lányok szolgálják fel az áni- zsos pálinkát, a pezsgőt, van sztriptíz és hangulatos zene. Ezután már igazán ked­vünk kerekedett, hogy köze­lebbről is megismerjük az éjszakai Aranyhomokot. Ül­dögéltünk a Vörös Rák te­raszán, az öreg Tölgy ven­déglőben. S most hadd mond­jam el: nagyon tetszett aho­gyan a tengerparton — ahol egyébként bőven van növény — bánnak az öreg fákkal. Nem vágják ki ezeket. Kö­rülépítik, s a vendéglők egyik ékessége a hatalmas nagy fa. S ami szintén figye­lemre méltó: az egész Arany- homokon majd minden szál­loda szomszédságában, pará­nyi kis kerthelyiség van. Né­hány asztallal, ahol regge­lizhet, vacsorázhat a ven­dég, elüldögélhet egy po­hár jégbehűtött ital mellett. Mindenütt van ugyanis hi­deg narancslé, sör az arra szomjazónak. Voltak kedvenceink is! A nagyfűlű, szürke csacsik, amelyek csengővel a nyakuk­ban. kis kocsit húztak, ab­ban szállították a vendégeket hegyre föl, hegyről le. Véget értek a tengerparti szép napok: a várnai repü­lőtéren felbőgtek az utas- szállító gép motorjai. Gábor bácsi ekkor három csepp ró­zsaolajat simított arcunkra: búcsúzzunk a rózsa illatával a rózsák hazájától. Igaz, most még kevés rózsa virí­tott, megkésett náluk az idei tavasz. Ám szegfűt és sokféle fát, bokrot csodálhat­tunk. És bőrünkön már ma­gunkkal hozhattuk a tenger­parti nyár ígéretét, fényét, szívünkben a bolgár embe­rek kedvességét, vendéglátó szívélyességét. Vége. Varga Viktória A műanyagpálma, a nádkunyhó tengerparti díszlet Pekingi riasztóSövések A föld rádiókul tárnokát bocsát ki A Föld a Jupiter bolygóé­hoz hasonló rádióhullámokat bocsát ki. Ezt a felfedezést tette egy kis amerikai űr­szonda, az Explorer 38 amely több száz méter hosz- szú antennájával kis frekven­ciájú rádióhullámokat fogott fel. Ezek a rádióhullámok ha­sonlóak azokhoz a dekamé­teres (10 m-es nagyságrendű) hullámokhoz, amelyeket két amerikai a Jupiter bolygó tanulmányozása közben mu­tatott ki 1955-ben. A felfogott jelek közötti hasonlóság arra enged kö­vetkeztetni, hogy a két boly­gó rádiósugárzásának forrá­sául azonos mechanizmus szolgál. A Jupiter kétféle rá­dióhullámot sugároz ki: egy eléggé rövid (deciméteres) és egy hosszabb (dekaméteres) hullámot. A deciméteres hul­lámok kisugárzását szinkrot- ron mechanizmusnak tulaj­donítják, azaz a Jupiter mágneses erővonalai körüli rendkívül gyors elektron kör­mozgásnak. Ami a dekamé­teres hullámok eredetét illeti, ez egyelőre rejtély. Mivel ezek a rádióhullámok igen erősek, úgy hiszik, hogy a Jupiter igen erős mágneses mezejével lehetnek összefüg­gésben. Különben a Jupiter mágneses mezeje a Földnél százszorta erősebb azonos magasságokban. A Jupiteren a dekaméte­res hullámok forrása korlá­tozott kiterjedésű: a bolygó átmérőjének mindössze kö­rülbelül egyhuszadára ter­jed ki. Ügy rémlik, hasonló lehet ez a Föld esetében is. A szakemberek lokalizálták az Explorer 38 által a déli pólus közelében felfogott rá­dióhullámok forrását, tehát abban a térségben, ahol a mágneses viharok igen gya­koriak, s ahol a földi mág­neses erővonalak hirtelen szétágazása következtében a Nap-részecskék szabadon el­érhetik bolygónkat. Amíg Moszkvában a kom­munisták nemzetközi érte­kezlete nyugodt légkörben munkálkodik, a reakció elle­ni harc stratégiájának kidol­gozásán, Peking utcáin még éjfélkor sem csitulnak el a riasztólövések. Így például, vasárnap éjjel, miután a kí­nai népet a Mao-féle sajtó- orgánumok vezércikkének felolvasásával a rádióban tömörülésre szólították a „KKP IX. kongresszusának zászlaja alatt”, riasztólövé­sekkel és dobpergéssel ver­ték fel a főváros lakosait álmaiból. Ki ellen? Maga a tény, hogy L. Brezsnyev- nek az SZKP küldöttsége vezetőjének a tanácskozáson tartott beszéde után a ka­tonák utcára vezényelték az álmatlan gyerekeket is, ön­magáért beszél. A szerkesz­tőségi cikkek ismét a „nagy háborúra”, a „hagyományos és atomháborúra” való fel­készülésről beszélnek, a vi­déki rádióállomások pedig továbbra is harsogják a „fel­készülés a háborúra és éhségre” jelszót. Miért kell Pekingnek Moszkva határozott hangjá­ra a lakosságnak ijesztgeté­sével válaszolnia? Az egyik magyarázat kézenfekvő: a „kulturális forradalom” még nyitott sebeinek, az egység hiányának és az országon belüli még fennálló éles kon­fliktusok következtében a pe­kingi vezetőség legjobban attól fél, hogy a józan ész áttöri a kínai falat. Felte­hető, hogy a „nagy kormá­nyos” rádiója és Ling Piao, a katonák vezére kénytelen háborúval ijesztgetni, hogy támogatásra találjon, amely- lyel, nyilvánvalóan, nincs minden rendben. Ha Peking már régen katona-várossá alakult, akkor az általános mozgósítás az ország többi részében a legjobb mód arra, hogy Kínát egy hatalmas ka­szárnyává változtassák. Ak­kor azután nem kell Mao- nak. a „nagy kormányosnak” nyugtalankodnia a tömegek feletti ellenőrzés miatt, a tömegeknek pedig, akik kincstári kosztot kannak, az élelmezés miatt Az Egyesült Arab Köztársaság egyezménye a Szovjetunióval ásványolaj kutatásra Az Egyesült Arab Köztár­saság és a Szovjetunió Kai­róban szerződést írtak alá, ásványolaj kutatás tárgyá­ban. Az Egyesült Arab Köztár­saság részéről a szerződést Aziz Sidky, ipar-, ásvány­olaj- és bányászati miniszter, szovjet részről Szem jón Skat_ csov, a Szovjetunió gazdasá­gi (kapcsolatok állandó bi­zottságának elnöke írta alá. A két ország közötti együttműködés célja az egyiptomi ásványolajkincsek feltárásának fejlesztése. A Szovjetunió adja a szakértő­ket. Az aláírási ünnepség befe- jeztekor, amely az iparügyi minisztériumban volt, Aziz Sidky és Skatcskov megelé­gedésüket fejezték ki a két ország közötti kooperáció fejlődéséről minden terüle­ten. Hangsúlyozták, hogy ez az egyezmény hozzájárul „e kooperáció folyamatosságá­nak megerősítéséhez”. A Szovjetunió a világ legnagyobb cementgyártója 1968-ban 90 millió tonna cementtermelésével a Szov­jetunió több mint negyedé­vel megahaladta az USA ter­melését. A Szovjetunió építő­anyagipari minisztere közöl­te, hogy 1970-ben át kell lépni a 100 millió tonnát. Az 1968-ban a Szovjetunió által termelt 6,5 millió tonna az­besztcement a világ összter­melésének felét jelentette. A Szovjetunió építőanyagipara összesen 4500 üzemet foglal magában, kereken 2 millió alkalmazottal. . Az első román Renaultok A román országutakon már futnak az első Dácia—1100 típusú autók. Ezeket a fran­cia Renault-cég alkatrészei­ből Pitestiben szerelik össze, a kibocsátás már a tervezett idő előtt hat hónappal meg­kezdődött. A kocsiknak Re­nault—8-típusú, ötüléses ka­rosszériájuk van, motorjuk 1100 köbcentiméteres és 46 lóerős. Műúton óránként 135 kilométeres sebességet érnek el. A kibocsátást évi 50 000 darabra tervezik. Az együttműködés húsz esztendeje A KGST tagországok ten­geri szállítása, amely 1958- ban a világon a 11. helyen állt. 1965-re a 6. helyre ke­rült fel; A kereskedelmi flotta rakodóképessége, amely az együttműködés első évé­ben 2 millió tonna volt. 1965 végén 12 millió tonnára emel­kedett. A KGST tagorszá­gok flottájának átlagos évi növekedési üteme az 1959— 1966 években 15,1 százalék volt. A növekedési ütem több mint kétszeresen túlszárnyal­ta a világflotta növekedésé­nek ütemét, gyorsabb volt a tagországok külkereskedelmi forgalma növekedésének üte­ménél (ami átlagban évi 10 százalék volt) és felülmúlta a tagországok 1961—1966. évi tengeri export-import szállí­tásainak növekedő»! ütemét, amely ebben az időszakban átlagban évi 14 százalékot ért el. A KGST tagországok ten­geri flottájának mennyiségi növekedésével egyidejűleg minőségi változások is tör­téntek. Közéjük tartozik a hajók rakodóképességének és gyorsaságának növelése, a specializálás, a hajókon vég­zett termelési műveletek au­tomatizálásának bevezetése. Megnövekedett a Diesel-haj­tóművekkel és gőzturbinás berendezésekkel ellátott nagy vízkiszorítású hajók hánya­da, valamint a specializálj hajók — az ércet, fát. sze­net. tömegcikkeket szállító hajók, valamint a gyorsjára­tú tartályhajók — száma. A KGST tagországok flot­tájában nagyobb lett azok­nak a hajóknak a hányada, amelyek tíz évnél „fiatalab­bak”. Azokban a KGST tagor­szágokban, amelyeknek ki­járásuk van a tengerre, át­építették a régi kikötőket és nagy új kikötőket építettek (Rostock az NDK-ban, Ilji- csevszk a Szovjetunióban), megnövelték rakodófrontju­kat, raktáraik befogadó ké­pességét. A kikötőket jobban ellátták a rakodómunkálatok gépesítéséhez szükséges esz­közökkel. A KGST tagországok anyagi-technikai bázisának fejlődésével lényegesen meg­növekedtek a saját hajókkal lebonyolított száll!tások. E szállítások mérete az 1950. évi 27 milliárd tonna-mér­földről 1967-ben 380 milliárd tanna-mérfö 1 dre növekedett. Hat év alatt (1961 és 1967 között) Bulgária hatszorosá­ra. Lengyelország ötszörösé­re. az NDK csaknem 10-sze- resére növelte a külföldi ra­kományok saját hajókon való szállítását. 1967-ben minden hatodik tonna rakományt a KGST tagországok hajóin szállítottak. A KGST tagországok 20 éves együttműködése a ten­geri szállításban jelentős mértékben elősegítette a ten­geri országok tengeri flottá­jának, kikötőinek és hajó­javító bázisainak fejlődését, tengeri flottájuk leghatéko­nyabb felhasználási formái­nak megszervezését és pozí­cióik megszilárdítását a világ hajófuvarozási- és árupiacain. Gyorsul a városiasodás Lengyelországban A legutóbbi időszakban, különösen az ötvenes évek­ben Lengyelországban rend­kívüli módon felgyorsult a városiasodás üteme. A váro­sok lakossága 1948-tól körül­belül 8 millió fővel emelke­dett és meghaladta a 16 mil­liót, vagyis csaknem kétsze­resére nőtt. A városi és a fa­lusi lakosok száma 1966-ban ki egyenlítődött. A Statisztikai Hivatal ada­tai szerint az ország városi lakossága ez év közepén már 16 millió 218 ezer főt szám­lált és naponta 640 fővel emelkedik. A statisztikai adatok sze­rint gyorsabb ütemben fej­lődnek a 10 000—100 000 la­kosú kis- és közepes váro­sok. A nagy városi központok lassú fejlődése az állam po­litikáját tükrözi, amely kor­látozza a lakosság beáram­lását ezekbe a központokba. A lengyel pártkongresszu­son elhangzott felszólalások­ból is kitűnik, hogy a kis központok fejlesztésére cél­szerű növelni a beruházáso­kat. Hirdessen a NÉPLAP-ban MiSM ^ Jnáw&Wc ....

Next

/
Thumbnails
Contents