Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
1969. június 14. SZOLNOK MEGYEI NPPLAI 5 Három lépés a politikáért Elemi károk térítése a tsz-ekben Az Állami Biztosító koséi 30 millió forintot fizetett ki „NAPJÁT SZÜLEIBEN TÖLTI A QAZDANÉP..." A hivatásos politikusok leginkább csak alkalmi vendégként fordulnak meg egy-egy szocialista brigádban, de ez igazán nem lehet akadálya a politizáló mikro- centrum kialakításának. Néhány brigád ugyan tagjai között tudhat még parlamenti képviselőt is, pártbizottsági és pártvezetőségi tagot, szak- szervezeti vagy ifjúsági vezetőt. Ezeknek a brigádoknak csakugyan könnyebb. Köztük van X vagy Y elvtárs, aki szükség esetén ismerteti. megmagyarázza vagy ha kell. helyére teszi mindazt, ami egy ilyen kis közösségben szóba kerülhet, választ igényelhet. De mit tehetnek azok, akiknek nincsenek „saját termésű politikusaik?” „Ugyan kérem, ez csak nem probléma, nálunk a politikához és a futballhoz mindenki ért’’ — válaszolhatnak egyesek. E megállapítást természetesen nem vehetjük komolyan, de segítség hiányán valóban nem múlhat és indokoltan hisszük, hogy nem is múlik a dolog. „Szépen néznénk ki, ha még ennyit sem nyújtanánk brigádjainknak” — fakadhatnának ki joggal a munkahelyek pártszervezetei. De hogyan jelentkezik a segítség, ez már nem mindig ilven egyszerű. Kezdődik azzal, hogy az emberek többnyire nem nagyon szívlelik az. előre beprogramozott politizálásokat. Sok buzgó propagandistát lehangol, hogy szépen, szabatosan. jóéi őre kidolgozott és tervbe foglalt témák iránt gyakran a szocialista brigádok tagjai is érdektelenek. Egy-egy jobb pártnapi vagy ismeretterjesztő előadás még csak valahogy megmozgatja az embereket, bár egy kicsit azt egyoldalúnak tekintik. Ám lenne csak közöttük az előadó, amikor hallgatókból alkalmi előadókká válva szinte hajbakapnak egy-egy újságcikkein, televíziós vagy rádióriporton. Örömmel győződhetne meg arról, hogy ugyanazok az emberek, akik esetleg tisztelettudóan végig- bóbiskolják előadását most egymás szavába vágva kérdeznek, vitáznak, jól vagy rosszul állástfoglalnak. Lenne csak köztük! Dehát miért nincs? Ha nem is állandóan — mert ehhez talán az ország összes előadójának is kevés ideje lenne — legalább időnként. Olyankor, amikor erre is ideje jut az előadónak. kedve és igénye a brigádnak. Szóval, amolyan programon kívüli, — de azért mégis rendszeres — spontán beszélgetésekre gondolok, ahol egyszerre lehetne mindenki előadó is, meg hall- ^ gató is. Szőnyegre kerülhetne itt minden, ami az embereket érdekli, foglalkoztatja. A szóba jöhető témák skálájának ez a rugalmas ki. tágítása Persze olyan előadót kíván aki ha nem is mindentudó. de lehetőleg naprakészen tájékozott a világ, az ország, a vállalat vagy a gazdaság dolgairól. A pártszervezet azzal teheti meg az első lépést, azzal kezdheti a segítséget, ha legalább több-kevesebb rendszerességgel. gyakorlott politikusokat küld, de még jobb, ha az ott dolgozók közül nevel a szocialista brigádoknak. Nem okvetlenül valami nagykaliberű fenoménekre kell gondolnunk, hanem olyan felkészültségű emberekre, akik tájékozottságuk, műveltségük, józan politikai érzékük, vita- készségük és bátorságuk révén képesek jó értelemben vett politikai hangadókká, szóvivőkké válni, a brigádban és a brigád körül az állandó politikai közvéleményt kialakítani. Akár külső. akár belső embernek jut ez a szerep, elengedhetetlen a személyes és mindennapos kapcsolata azokkal, akik körében politizálni akar. Nem vitás, hogy ha ütőképes politikai szóvivő gárdát sikerül kialakítani, akkor minden a tájékozottságukon és tájékoztatásukon múlik. Ez lehet tehát a második lépése a segíteni akaró pártszervezeteknek. Persze, teljesen igaza van azoknak, alak azt mondják, hogy csak kellő tájékozottság esetén képesek a mélyebb, az emberek számára kevéssé ismert összefüggések tolmácsolására. magyarázására és minősítésére. A kis- és nagy- politikában nincsenek és nem is lehetnek titkaik. — Egyébként is az emberek nem az állami és katonai titokra kíváncsiak, hanem azokra az eseményekre, okokra és okozatokra, amelyek körülöttünk. vagy a nagyvilágban zajlanak, amelyek így vagy úgy hatással vannak életükre, sorsukra. íme tehát a pártszervezetek harmadik lehetséges segítő lépése. Figyelemmel kell kísérni, hasznosítani a szocialista brigádokban! és brigádok körül kialakuló politikai közvéleményt. Másszóval: választ keresni, igényelni és adni mindazokra a kérdésekre, amelyek — legyenek akár kényesek akár kevésbé kényesek — a közvéleményt foglalkoztatják. A tapasztalatok hasznosítását illetően pedig érdemes arra gondolniuk a pártszervezeteknek. hogy működési területeikre vonatkozó elhatározásaiknál. közelebbi és távolabbi terveik kialakításainál stabil támpontot nyújthat számukra a brigádok mindenről tudni akaró, mindenről állástfoglaló szocialista módon dolgozó és politizáló közössége. A politika így termékenyítheti, színesítheti meg a szocialistává váló embereik életét, s az életét így kötheti a valóságr-’- megfelelően a politikához. Gyertyános Zoltán A Dél-Urali Könyvkiadó most jelentette meg Alek- szandr Dudko monográfiáját Scsadr-ról, a nagy szobrász- művészről, Iván Scsadr — Iván Dmit- rijevics Ivanov művészneve — életére és életművére nagy hatással volt személyes ismeretsége és kapcsolata Makszim Gorkijjal. Gorkij bejárta Oroszországot, hogy jobban megismerje az ország és a nép életét. Csaknem ugyanilyen úton járt Scsadr is. Alkotói törekvésük is * egyfelé mutat, hogy megörökítsék a küzdő egyszerű embert. Gorkij megírta Az anyát, és Scsadr az 1905-ös viharos esztendő hatására elkészítette „A kockakő a proletáriátus fegyvere” című monumentális szobrát. A 20-as években megbízásból megalkotja a „Mag- vető”-t. Pénzeken jelent meg Scsadr több domborművé, így a Munkás, a Vörösgárdista, amelyeket a művész az Uraiban készített. Később, 1925-ben felajánlotta, hogy az 1922-ben készült „Anya” portréját is felhasználhatják. Ez az alkotás került az első szovjet bélyegre. Scsadr alkotásai, amelyeket az Állami Pénzverdének készített, a szovjet művészet értékes alkotásai. 1924-ben a szovjet kormány megbízásából megörökítette Lenint. Akkor született meg benne egy hatalmas Lenin-emlékmű gondolata. Ügy döntöttek, hogy az •*» emlékművet az akkor épülő Az Állami Biztosító Szolnok megyei igazgatóságán összegezték a termelőszövetkezeteknek az év első öt hónapjában kifizetett kártérítési összegeket. 1968. első öt hónapjában 8,3 millió, az idén 29,6 millió forint kártérítést fizettek ki. Az emelkedés szembetűnő, három és félszerese a tavalyinak. Milyen elemi csapásokból erednek a kártérítések? A zöme — mintegy 20 millió forint — az évelő és áttelelő növények után jár. A hosszantartó, száraz fagy, majd az olvadás, utáni belvíz okozott kárt. (Tavaly egyáltalán nem volt belvíz.) Az Állami Biztosító bővítette kockázatvállalását. A kifizetett kártérítés 90 százaléka a kockázatvállalás bővítéséből származik. Az új tsz vagyonbiztosítási rendszerben ugyanakkor tavaly csak két százalékkal emelkedett az ÁB-nak fizetendő díjtétel összege. Ez év január egytől a gabonatáblákat ért apró foltos kipusztulást is megtérítik. Ezeket gazdaságtalan lenne újból elvetni. Az ÁB a biztosított értéknek 60 százalékát téríti meg. Ugyanakkor a betakarítási többlet- költség címén kát. holdanként 150 forintot fizet ki. Zemo-Avcsalszki vízierőműnél állítják fel. A villamosítási terv, a GOELRO egyik alkotása az Aragvi és a Kura folyó találkozásánál, a hajdani grúz főváros, Mcheta közelében épült. A két folyó öleli közre a kiválasztott helyet. Lenin alakja mögött a Kazbek hóborította csúcsa emelkedik. A hatalmas, 25 méteres alkotás szinte uralja a völgyzárógátat és a környékét. A szobrász később is sokat dolgozott Lenin alakjának művészi megformálásán. Kitűnő mellszobrokat készített még Marxról. Lieb- nechtről, Ordzsonikidzéről és elkészült a Gorkij, a Puskin és a Cskalov emlékműve is. Számottevő volt megyénkben a homokverés is. A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben 100 kát. hold mákot fújt ki a szél. Ott a tervezett hozam 25 százalékát térítette meg a biztosító. A zagyvarékasi Béke, a tószegi Dózsa és az újszászi Szabadság Tsz-ben a homokverés után mínusz 3—4 fokos fagy pusztította a növényzetet. Az Állami Biztosító a bejelentett, biztosított hozamértékek után fizet kártérítést. Akadnak azonban olyan tsz-ek, ahol a reálisan várható termésátlagnál alacsonyabb hozamra biztosítottak. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az ÁB csak az alacsonyabb hozam erejéig fizeti meg a kárt. Vannak tsz-ek,' melyek a várható hozamnak csak felére, máshol a szőlő, gyümölcstermelésnek csak egyharmadára biztosítottak. Ez könnyelműség a tsz-tagok vagyona iránt. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán megtudtuk, hogy ezek a tsz-ek pótolhatják az elmulasztottakat. Bejelenthetik a ténylegesen várható hozamokat, amíg elemi kár nem éri gazdaságukat. Iván Scsadr munkássága előmozdítotia a szovjet szobrászat fejlődését. A harmincas években Scsadr rendkívül sokrétű alkotói és társadalmi munkásságot folytatott. A Moszkvai Képzőművész Szövetség egyik vezetője, a „Tvorcsesztvo” cí-~ mű folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Moszkvai Városi Tanács tagja. Részt vett az Állami Tretyakov Képtár tudományos tanácsának tevékenységében, képzőművészeti tanácsok és bírálóbizottságok munkájában. Scsadr 1941. április 3-án hunyt el. Nevét azonban őrzi a nép emlékezete és alkotásai. Két tiszta hangú Nem tudom miért, de aho gyan a könyv ünnepére megjelent versesköteteket végigolvastam. Horatius sorai jutottak eszembe, s váratlan fordulattal két költőt egymás mellé helyezett a képzettársítás. Mindketten úgy indultak az idén, hogy — beérkeztek. Nem a megjelent első, önálló verseskötetükkel, hanem már korábban. Csak most valahogyan „nyugtázódott” mindez. Lator László nevét jól ismerjük. Trakl verseinek varázslatos erejű megszólalta- tója, Lessing, Biok, Lermontov, Shakespeare fordításai tíz—tizenöt esztendőn át ismertté tették. Bényei József sem most indul, szőkébb hazájában,, Debrecenben évek óta széles körű olvasótábora van. Lator László életének negyvenkettedik esztendejében most versestót étével, saját verseivel jelentkezik. Oly szigorú, következetes — biztos és higgadt hangú és konokságú — változatlansággal írott verseivel, mely a tizennyolc éves ifjú verssoraiban bizonyos ígéretként, legújabb versekben pedig a teljesülés bizonyosságaként szólal. Azonos magatartás biztonságérzetével. A munkálkodó ember szerény magabiztossága jellemzi ezt a költészetet. S ha valaki nem tett mást, mint hogy a két évtizeden át szüntelen változó világban megérlelte magában a bizonyosság tudatát, s most erről énekel, az mélyen megértette korunk „titkát”. A szüntelen jövendő beteljesülést: „Vízként ragyog a csorduló meg nem született pillanat Folyékony csoda a világ e folyton mozgó héj alatt” (Folyékony világ) Valami színes, a kora felvilágosodás panteista megfogalmazású „szellemes materializmusa” — ahogyan Marx Francis Bacon filozófiáját jellemezte —, valami szent hit az emberségben, s az emberiségben, újra és újra felvillanó képei a háború borzalmainak, mint kamaszkori élmények rettenetének, ez valójában e líra legbensőbb alkotóeleme. „Ez ama pokolbeli borzalom vonalak nélküli képe Porként hullik a foszlé ember nélküli táj szemeidre” — tárja elénk Háború című versében „sárgán lángoló” a „bibliabéli” látomását a költő. A Szabadságról pedig — így, nagy kezdőbetűvel — olykor az az érzésem, úgy tud énekelni, mint Radnóti Miklós „ázott arcú párizsi legényei”. „Mikor a nagy folyón eveztünk fényedtől fényesült az árnyék te egyszerű emberekben élő, dolgok húsában rejtező...” Lator László költészetében „ragyog a hegyek homloka” „fák közt csobog a tisztaság”, s „zuhogó hét sugárba nő — a fényesszárnyú telt idő.” Az időnek felvetődik izgató, filozófiai problematikája, akár T. S. Eliot költészetében. miközben a tájaknak folyton változó története és örök. átfogó lét-törvényei vannak. Mélyen filozofikus költészet ez, annak ellenére, hogy egyetlen „szaknyelvi” terminológia sem árulkodik vagy helyettesíti éppen a filozofikus gondolatokat. S annak határát sem érzem, amire néhány kritikusa rátalálni költő érkeztére* vél, nevezetesen, hegy a tál jelent csupán végső k; ‘ élményt itt „Alázatában egyre szebb egyre átlátszóbb a világ” — írja Lator László. S most, hogy előttünk áll e kötet, érezzük: mennyire s hiányzott valójában ez a hang a mai magyar líránkból. A természet világában magát otthon érző szorgosan alkotó ember hangja. A napját szőlejében töltő munkálkodó, az alkotó ereje teljében élő ember jövőt teremtő bizodalmának éneke. A másik, már beérkezve első önálló kötetével induló: Bényei József. Hosszú évek óta folyóiratokban s napilapokban jelennek meg versei, de nevét a három kötetes irodalmi lexikon sem „jegyezte” eddig. Az ő kötete is olyan ember üzenete, ki dolgos hétköznapokban s csendes, önként vállalt fegyelmet, magasfokú tudatosságot követelő harcban küzdötte végig ifjú, s férfikorának eddigi évtizedeit E kötetben már nyoma sincs az ifjúkor romantikus illúzióinak. Annak, hogy „holnapra megforgatjuk” és fordíthatja egyetlen nemzedék az egész világot. De — mint írja — „történelmi türelemmel” megvívott harcok bizonyossága érlelődött azóta. (Ilyen biztonsággal tudott szólni Kovács András, a Falakban, amikor Párizsban filmjének főhőse, az egykori népi kollégista mérnök vall élete, múltja értelméről.) Bényei is a Ballada az éljenzésről című versében így ír — Villon balladájának formáját töltve korunk kérdésének s konfliktusainak tartalmával: „Herceg, én minden tévedésnek kínját, kudarcát hordozom. Megtanítottak öklök, érvek, kivel s mivel vagyok rokon, de emelt fejjel vállalom mindazt a régi hangos évet, amikor a Forradalom hurrázásokkal megigézett itt minden bűnben, hibában a türelmetlenül várt holnap, hazát munkáló akarás van Herceg, én sokat éljeneztem, nem szónokoknak, csak a hitnek, eszméknek, mely keresett engem, E bűnömtől — ne szabadíts meg.” A Vasárnap búcsúzik... feszültséggel teli falusi életkép. Valóságos, új s egymással szemben feszülő erőknek íve tartja, a groteszkjei pedig (Szónok, Kisvárosi korzó, Halottak, Presszó, Részegek stb.) olyan egészséges indulatos és őszinte (pózmentes!) kritikai hangvétel, emilyet így, mind e vonásokkal egyetemben az utóbbi két-három évben „közéleti” líránkban már ritkán lehetett ilyen tisztán hallani. Két költőt, kiforrott költészettel „első kötetes” poétaként jelentkező, sajátos arculatú egyéniséget nyílik alkalmunk megismerni a két verseskötet végigolvasása során. Két fanatizmus nélküli hittel élő. s küzdő, tisztán szóló költőt, kik más és más életutat járva, más és más élmények közepette „teremtették meg önmagukban” — a harmóniát. A munkára ösztönző nyugalom és a nyugalmat adó szüntelen munkálkodás egySégénoV ÓT7,etét. Császtvai István * Lator László: Sárangyal, S7énirodalmi Könyvkiadó, 1969 — Bényei József: Sugárverésben u. o. 1969. Nyikoláj Horkov Magvető” 1922. (Bronz) Iván Sc a forradalom művésze
