Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

1969. június 14. SZOLNOK MBOTÉI NÉPLAP s Ifjúsági fásítási ankét • • Uzletházat nyitnak Jászberényben Szőlőfeldolgozó épül kooperációban? Jó termést vár az állami gazdaság Az Alföld bortermő vidé­kei között régi idők óta jegyzik a Jászságot Termé­keny homokján kellemes za- matú, tüzes hárslevelűt riz- linget, kadarkát termelnek. — Jelenleg 450 katasztrális hold termő szőlőnk van — újságolta dr. Nagy Mihály, az állami gazdaság igazga­tója. — Homoki szőlőterüle­tünk az országos rangsorban a harmadik kategóriába tar­tozik. Ezért nem érdemes nagyobb áldozatokat vállalni a termőterület növeléséért. A különböző árpolitikai té­nyezők is úgy alakulnak, hogy a homoki telepítés költ­séges, igen soká térülne meg a befektetés. Az állami gazdaság arra törekszik, hogy a meglevő szőlőből profitáljon, re­konstrukcióval, korszerű műveléssel biztosítsa a mi­nőségi. jó termést A 450 holdas nagyüzemi szőlőterü­leten évente 20—25 ezer hektoliter bor terem. A há­rom nemes fajta közül a hárslevelű és a rizling bo­raik márkának számítanak. A rizlinget a szegedi pince- gazdaság forgalmazza, míg a hárslevelűt az Állami Gaz­daságok Kereskedelmi Iro­dájának budafoki pincésze­te palackozza. Legmosto­hább a kadarka sorsa. Ezt a fajtát ugyanis nagy tételben nem vásárolják fel, így „háztól” igyekeznek értéke­síteni. Még az idén megnyí­lik Jászberény központjában a gazdaság üzletháza, ahol borozó is lesz, bő kínálattal. — Szeretnénk az idén el­érni a harmincezer hektoli­ter bortermést. Kilátásaink biztatóak, mert a szőlők szé­pek. A termés nagybani ér­tékesítésére ötéves szerződé­sünk van a Csongrád—Szol­nok megyei Állami Pince- gazdasággal. Tárgyalunk egy kooperációban létrehozandó korszerű feldolgozó, pince és présház építéséről. Megálla­podás egyelőre még nincs. Ha a szegediek nem vállal­koznak a kooperációra, ak­kor a ceglédi pincegazdaság­gal próbálkoznak — mondta. E. S, Pénteken a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban országos ifjúsági fásítási ankétot rendezett a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztálya, valamint a MÉM erdészeti és faipari hi­vatala. Értékelték a fiatalok fásí­tási programban való rész­vételét és a helyezetteket pénzjutalomban részesítik. Szorgalmas odaadó munká­jukkal Szabolcs-Szatmár megye fiataljai érdemelték ki az első helyet; az elmúlt két esztendőben társadalmi munkában 97 hektár fásítá­sát végezték el. Jutalmuk: 15 ezer Ft. A második he­lyen Pest megye fiataljai vé­geztek, míg a harmadik he­lyet a Bács-kiskun megyeiek szerezték meg. A MÉM és a KISZ KB a Csongrád me­gyeiek, a Veszprém me­gyeiek, a Nógrád, a Somogy, Békés, a Borsod-Abaúj- Zemplén és a Komárom me­gyeiek teljesítményét is ju­talmazta. Dr. Fekete József, a KISZ Központi Bizottságának osz­tályvezetője a fiatalokra vá­ró feladatokat vázolta. Látogatás a jászkiséri zo in á ií ce «I én r «várija ii Hogyan született a gyár? A jászkiséri szövetkezeti zamáneedén y gyár az állami vállalatokat is beleértve, or­szágos szinten a harmadik helyre küzdötte fel magát. Kezdetben két ktsz alakult a faluban, de rövidesen fuzio­nált Ha létezni akartaik, ma­guknak kellett megtalálni annak útját is. így kerültek fel a jászkiséri ktsz akkori vezetői a budafoki zománc- árugyárba. A tanulmányút kapcsán született az a me­rész gondolat, hogy jászkis- éren zománcedénygyártásra készüljenek fel. 1956-tól már meg is indították a gyártást egy volt lakóházban. Ma már csak mosolyogva beszélnek az akkori harminc fővel dolgozó kis üzemről, hiszen három és fél milliós termelési értéknél többre nem volt képes. Azóta a lét­szám százhetvenre emelke­dett, és a termelési érték tavaly már a húsz millió fo­rintot Is meghaladta. Jogo­san büszkék arra, hogy öt­szörös létszámmal közel tíz­szeres termelési értéket tud­nak produkálni. Most már el­érték a lehetséges kapacitás teljes kihasználását és ugrás, szerű további felfutást egye­lőre nem is terveznek. A ktsz profiljában válto­zatlanul döntő szerepe van az edénygyártásnak. Ezért a közgyűlés határozata alapján két éve a Zománcipari és Ipari tanulókat beiskolázunk kőműves, ács, parkettás, műköves, fehérmunka, hidegburkoló szakmákra. Kollégiumi elhelyezés­ről, — teljes ellátásról, munkaruháról, bakancs­ról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen, vagy levélben a 43- sz. Állami Építőipari Válla­lat szakoktatási csoport­jánál, — Budapest, XI., Dombóvári út 19. Szolgáltató Ktsz nevet vet­ték fel. A jelenlegi termelési kapacitásukat jól tükrözi az is. hogy évi 500 tonna duna­újvárosi hidegen hengerelt lemezárut dolgoznak fel, kü­lönféle edények előállításá­hoz és átlagban egy millió készedény hagyja el a kis gyár kapuját. Egyelőre csak a belföldi piacra dolgoznak, mert exportlehetőségük még nincs. Az ízlés és piac Az első félévben a lehetsé­ges kapacitásuk nem volt le­kötve teljesein, ezért a veze­tőség komoly fed méréseiket végzett a fogyasztói Igények, a kedvezőbb és kersettebb típusok kiválasztására. A nagykereskedelmi vállalatok információja azt mutatta, hogy a nehéz, és félnehéz edénygyártmányokat a la­kosság drágának tartja és in­kább a hagyományos típuso­kat keresd. Ez érthető is, mert a műanyagfogan tyús modem edényeknél a fülek deformálódtak, az ételmara­dékot nem lehetett a rések­ből eltávolítani és így kel­lemetlen „elszagosodás” jött létre. Az edények színe sem kö­zömbös. mert a vásárlók a pasztell színeket keresik. A gyár ezt az igényt is ki tud­ja elégíteni, mert a jó a fes­ték kollekciója. Ilyen felté­telek biztosítása mellett gyártmányaik az importból beszerzett edényeiknél is ke­resettebbek. El is érték azt. hogy a harmadik, negyedévi szerző­dések már a teljes gyártó- kapacitást lekötik és a má­sodik félév várható teljesí­tése alapján az idén is el tudják érni a húsz milliós termelési értéket. Ezt segíti elő az a félmillió darabszá­mos alkatrészgyártás is, amelyet az Unipress és Autopress kávéfőzőkhöz ren­delt a kereskedelem. Ebből még így sem tudják a keres­letet kielégíteni. A műszaki fejlesztésre is gondolniuk kell A gyárban több mint fél éve foglalkoznak a kettősfalú edénygyártás gondolatával. Ez a típus diétás ételek ké­szítéséhez és tejforraláshoz lenne kiválóan alkalmas. A kettős edényfal összeilleszté­sét azonban még eddig nem tudták megoldani, a gyár­tásra való felkészülés egyéb­ként is igen nagy körülte­kintést igényel, ezért a közel­jövőben ennek az idénytípus­nak a megjelenésére a vásár­lók továbbra sem számíthat­nak. Nagy hiány mutatkozik a tejeskannákból is, mert a Lámpáit nem tudja kielégí­teni a belföldi piacot. Ennek gyártásához egy háromszáz- ezer forintos gép beállítását tervezik. mert a jelenlegi mélyhúzó gépen ilyen nagy lökethosszat elérni nem tud­nak. Foglalkozik a vezetőség a hagyományos, 6—7 literes ceglédi kannák helyett 3—5 literes füles edény kialakítá­sával is, mert az nagyobb családok részére a tejhar- dást is megkönnyítené. Az öt literes típust vízhordásra is jól fel lehetne használni. Az új gyártmány kifejlesztésé­hez igénylik a vásárlóközön­ség véleményét is, azonban ezt természetesen csak a nullszéria piacrabocsátása után kaphatják meg. Mindenütt ^end és tisztaság Sok nagyobb termelési ér­tékkel dolgozó Szolnok me­gyei gyárnak lehetne példa­képül állítani a jászkiséri üzemet. Az összes munkahe­lyen tökéletes rend uralko­dik. a műhelyek tiszták, vi­lágosak és nem túlzsúfoltak. Hiányoznak a rendetlen ócs­kavas gyű j tőhelyek gépron­csok. alkalmi szemétgyűjtők, amelyekkel másutt szinte minden munkahelyen lehet találkozni. Különösen jók a munkavédelmi előírásaik és a védőberendezések. Egyedül a savazóteremre lehetne még valamivel több gondot fordí­tani. bár az elszívó beren­dezés itt is be van építve. (Ég működik is!) A ktsz dolgozói ilyen kör­nyezetben jól érzik magukat, szívesen dolgoznak és maxi­mális teljesítményüket nyújt­ják. Jól tükrözi ezt a vi­szonylag nagy ugrás is az egy főre eső termelésben. A vezetőség saját erőből most hozott létre egy kultúrter­met is. hogy a közös szóra­kozásra, pihenésre is legyen megfelelő környezet. r. i. Nézzünk a mögé A martfűi Tisza Cipőgyár nem hadiüzem, rövid pálya­futásom alatt mégis először itt került sor újságírói iga­zolványom kérésére. Egyál­talán nem ítélhető el ez az éberség, sőt különösen meg­érthető. ha az elmúlt napok sajtóanyagát nézzük. Egyet­len cikk sem nyilatkozott most elismerően a cipőgyá­rakról, beleértve a Tisza Ci­pőgyárat is. Csoda-e, ha e kérdéssel kapcsolatban a vállalat főmérnöke nem kí­vánt nyilatkozni? A cipőgyáriak új gyárt­mánnyal akarták meglepni a női vásárlóközönséget, a na­gyon csinos viseletnek in­dult harisnyacsizmával. A műlakkból készített fejrészre kellett egy könnyebb, hajlé­konyabb száranyagot kivá­lasztani. Az anyag megvá­lasztásánál az előírásokat be­tartották, mert a KERMI által is minősített készítmé­nyeket vizsgálták. Az elő­nyösebb, csinosabb kivitel miatt döntöttek az áporkai termelőszövetkezet által gyár­tott műbőr mellett. A KERMI erről azt álla­pította meg, hogy nem stra­A gyár minden pár csiz­mához használati utasítást adott. Ez azonban csak ar­ra terjedt ki, hogy a szár­részt a harisnyához hason­lóan kell felhúzni. Most már bánják, hogy nem tüntették fel ezen egyértelműen azt is, hogy a csizma az eddi­giektől eltérő, csak őszi-ta­vaszi viselésre alkalmas és a hideget, esőt nem' birja. (Az aporkai termelőszövet­kezet ügyesebb volt?) Nem tudni, hogy ezért, vagy az előírástól eltérő fel- és lehúzás miatt-e, de a le­gyártott 9300 pár készít­mény 9 százalékát a fogyasz­tók reklamálták. A gyár több mint 800 párat vissza­vont a kereskedelemtől és 40 forintos áron értékesített. Ez volt az első anyagi követ­kezménye a rosszul beütő Az azonban már megle­pett, hogy a védekezés le­hetőségét sem akarta kiak­názni. Kemény jellemre vall ez, vagy jogosnak vélt meg- bántottságra? Egy jó szak­ember mindig helyesen ítéli meg nemcsak önmaga szak­mai értékét, hanem az ese­ményekben, folyamatokban betöltött szerepét is, az az­zal járó felelősséggel együtt. Tulajdonképpen ezekre akartam csak választ keres­ni és, ha vontatottan is, de kaptam. pabíró. csak divatcikk ké­szítésére alkalmas (pl. mű­bőr táskák gyártására). Ha- risnyacsizmaszárnak szintén megfelelt, hiszen a divatcsiz- mánál nagyobb strapabírást nem is lehet kívánni. Ez a műbőrfajta drágább is volt a győriekénél, tehát nyerész­kedéssel sem lehet vá­dolni a cipőgyáriakat. Az áporkai termelőszövetkezet minden számlán pontosan feltüntette a KERMI véle­ményét, ezzel elhárította magáról a felelősséget. A teljes kockázatvállalás a Ti­sza Cipőgyárra hárult. kockázatvállalásnak, de a konzekvenciát készek voltak levonni. Az igazsághoz tartozik, hogy az NDK-ból ugyanezért az áruért alig érkezett rek­lamáció. Mindenesetre a ha­risnyacsizmát az idén nem fogják gyártani, egyszerűen azért sem. mert a Győri Mű­bőrgyár a szárhoz szükséges műbőrtípust nem gyártja. Ezzel a nagy probléma is megoldódott. Nehezen kép­zelhető el, hogy a nők dön­tő többsége egy szezonra ha- rishyacsizmát és téli vise­lésre is alkalmas strapa­csizmát fog beszerezni. A minőségi reklamációnál vi­szont ember legyen a tal­pán, aki a rendeltetéstől el­térő használatot meg tudja állapítani a visszahozott áru­nál, különösen, ha a hasz­nálati utasítás is hézagos volt. Meddig tart még a „cipőháborű“ A hiba tehát megesett, ahogy mondani szokás. A gyár a kiszabott 800 ezer fo­rintos büntetés következmé­nyét is kénytelen viselni. Az ebből származó anyagi hát­rány kiemelten sújtja a gyár vezetőit az új nyereségel­osztáskor. hiszen a vállalat »főmérnöke több mint 6 ezer forinttól esik el. Pedig az új gyártmányra való törek­vés, az egyéni kockázatvál­lalás alapjábanvéve helyes volt. Ma még vitatkozni lehet­ne azon, hogy' a gyár szak­munkásait is érinti-e a ki­szabott büntetés. Ök a ki­adott anyagból az előírt technológiával dolgoznak, amit nem változtathatnak meg önhatalmúan. A rek­lamáció viszont anyagminő­ségre és nem kivitelre vo­natkozott. Nem kívánunk szerecsent mosdatni, annál is inkább, mivel a vállalat főmérnöke a saját felelősségét — a gyártmányfejlesztéssel kap­csolatos jószándékának fenn­tartásával — gerincesen el­ismerte. Mégis ide kívánko­zik még valami. Megfigyel­hető, hogy 1965-től a cipő­iparral egyre több sajtócikk foglalkozik, martfűi megfo­galmazásban — megindult a „cipőháború”. A hibákat vi­szont eltúlozni, a publikálá­sukat túlhajszolni iparpoli- tikailag nem helyes. Ez in­dokolatlanul is ronthatja a magyar cipőipar exportlehe­tőségeit, mert a külföld hi­tele megrendül. Mélyebben kell a színfalak mögé nézni a bírálat előtt. Meg kell vizsgálni, hogy he­lyes volt-e a műbőralapanya­gú gyártás 1985. évre terve­zett szintjét már 1968-ban forszírozni, az ilyen gyorsan nem változtatható egyéb adottságok mellett. Főként pedig azt, hogy van-e értel­me a bátor kockázatvállalás­nak nem világszínvonalon dolgozó gyári technológia mellett. Fekete Imre Nem a szándékba roll a hiba Hiába Tolt a használati utasítás Magyar küldöttség a Nők Világkongresszusán Szolnok megyében nincs eladó föld A megyeszékhelyen elutasították az érdeklődőket Pénteken reggel tíztagú magyar küldöttség utazott Helsinkibe, a június 14 és 17 között megtartandó Nők Vi- lágkangresszusára. A kül­döttséget Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke vezeti. A de­legáció búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének több tagja. Tápéra vezetik az algyői földgázt A tápéi Tiszatáj Tsz-ben pénteken befejezték a föld­gázüzemi berendezések mű­szaki átadását, — s egyben megkezdték a gázvezeték- rendszer toyábbi kiépítését a községig. Elsőként ugyanis ez a tsz kap földgázt, amely­nek épületeit, istállóit an­nakidején elárasztotta a ter- málkútból feltört kőolaj — az algyői szénhidrogén me­dence első olaja. A tápéi olajipari tankállomástól ve­zették a szövetkezetbe a földgázt, amellyel fűszer­paprikát, terményeket szá­rítanak, istállókat, nevelőhá­zakat fűtenek. Innen viszik most tovább a gázt a faluig, ahol rövidesen 50 családi házba, majd a középületek­be, s a tápéi hajógyárba ve­zetik a szomszédos szénhid­rogénmező kincsét. Népi kis meglepetést kel­tett: hiába ad lehetőséget a földtörvény a nagyüzemi művelésre alkalmatlan föl­dek kiosztására, Szolnok me­gyében mindeddig egy négy­szögöl sem cserélt tulajdo­nost. Ez azért is érdekes, mert Pest, Vas, Nógrád, Bor­sod, s még néhány megyében viszont igen nagy területe­ket parcelláztak ki, ahogy a megyei földhivatalnál hallot­tuk. Ami azt illeti, nálunk is meglenne az érdeklődés. Csak Szolnokon, csak az olajbányászoktól hetvenen adták be földvásárlási kérel­müket. Érdeklődtek a papír­gyáriak, a vegyiművek mun­kavállalói, ktsz-ek dolgozói. Azt pontosan nem is lehet tudni, mekkora lett volna az igény, hiszen már az első jelentkezőket elutasították. Mert nem tudtak földet ad­ni. Azt mondja Szűcs Lajos, a megyei földhivatal vezető­jének helyettese: — A törvény alkotói olyan földterületekre gondoltak, — amelyek ugyan korábban nagyüzemek tulajdonába ke­rültek, de azokon nem le­het alkalmazni a gépeket, a nagyüzemi technikát. Vagy nem gazdaságos alkalmazá­suk. Ezért az ilyen földeket 200—400 négyszögöles par­cellánként eladják a községi — városi tanácsok, miután a üzemek bejelentik, hogy le­mondanak róla. A gazdasá­gok is jóljárnak, állandó gondtól, haszonnélküli föld­től szabadulnak meg. Az is megtalálja számítását, aki ebbe fekteti kis pénzét. Hi­szen nem a rosszminőségű, hanem a gépi technikára al­kalmatlan földekről van szó. Amiből nyilvánvaló, hogy ésóval-kapával még kiválóan lehet termelni rajta. Betele­pítik gyümölcsössel, kertkul­túrát valósítanak meg rajta. Egyszóval mindenki csak jól járna. A földhivatal felhívta a vízügy és az erdőgazdaság figyelmét, hogy véleményük szerint Tiszasas határában éppen a szóbanforgó esetről van szó. A válasz megérke­zett. Igaz, nagyüzemi műve­lésre nem felel meg az ő tiszasasi földjük, de illet­ményként szokták kiadni munkavállalóiknak. Jászbe­rény határában is vannak nagyüzemi gazdálkodásra ke­véssé alkalmas területek.— Azokon erdőtelepítésbe kezd­tek a gazdaságok. Végül is, nincs eladó föld a megyében. Igaz, még min­dig felajánlhatják a gazda­ságok, ha úgy találják, hogy mégis van. Senki nem akar­ja a szocialista tulajdont mindenáron felaprózni. A törvénynek sem ez a célja. S annak is csak örülni lehet, hogy a nagyüzemek ragasz­kodnak minden talpalatnyi birtokhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents