Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
1969. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Keieskedők Legyen verseny a vevőért m. Hogyan vélekednek a bolti munka színvonaláról az érintett vállalatok vezetői? Elsőként Budai Mihályt, az iparcikk kisker igazgatóját kerestük fel. Ismertettük vele véleményünket, az üzletekben hallottakat és tapasztaltakat 0 — Az a meggyőződésem, hét a munkaszervezésben előbbre lépnénk, sokat javíthatnánk a kiszolgálás színvonalán. Én is úgy látom, hogy a kereskedelmet elsősorban mennyiségi, azaz termelékenységi alapon ítélik meg. Nem azt kérik számon, hogy milyen az üzletvitel kulturáltsága, hanem mekkora a forgalom, mennyi a költségszint, mekkora a nyereség. Nálunk az élőmunka költsége évi 12 millió forint. a csökkenő termelékenység rontja a gazdálkodásunkat. Tavaly óta 10 százalékkal bővítettük az eladói létszámot. Az akkorihoz viszonyítva a termelékenység 0,7 százalékkal visszaesett, míg az átlagkeresetek 4,7 százalékkal emelkedtek. A vezetés is présben van. A boltok nem akarnak több embert felvenni, mert óitól tartanak, kisebb lesz a segédek jövedelme. Az viszont már nem mehet tovább, (éppen az előbb elmondottak miatt) ha nő a létszám, a jutalékkules is növekedjen. — Min kellene a legsürgősebben javítani a boltokban? — Tömören szólva: az eladástechnikán. Aztán ez információ szolgálaton, propagandán. Mindenek előtt a munkaszervezés javításában látom a legtöbb lehetőséget. — A boltvezetők a jutalék W százaléka fölött szabadon rendelkeznek. Valóban a legjobb eladókat Jutalmazzák? — Nem. Az egpenlősdi a jellemző. Csak azt nem értjük, miért tűrik el? — Ügy tűnik, a boltvezetők lassan már mindennel foglalkoznak, csak a vevőkkel nem. Az üzletben ritkán látni őket. — Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta sokkal több feladat hárul rájuk, mint korábban. ök foglalkoznak a beszerzéssel, bizonyos értelemben az árpolitikával, és az összes adminisztrációval. Szerintem az lenne a megoldás, ha a tanácsi kereskedelmi vállalatok és a vendéglátóipar közösen létrehozna egy gépesített ügyviteli központot. Győr, Sopron és Békés megyében ezt már megvalósították. 0 Kovács Béla, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat igazgatója ezeket mondotta: — Kevesen értették meg a mi szakmánkban, hogy az alapfeladaton túl — ami a lakosság ellátásának kötelezettségét jelenti — eladás is van a világon. A mi embereinknek 97 százaléka szakképzett kereskedő. De közülük nagyon kevesen kereskednek. Az élelmiszer piacon itt is, ott is fellép a konkurrencia. Ezért nekünk úgy kellene dolgoznunk, hogy megtartsuk, sőt bővítsük a vevőkörünket. Arunk van, a választék növelhető, árpolitikánk szolid. De ez az üzletnek csak az egyik oldala. A vevőt jól, kulturáltan kell kiszolgálni ahhoz, hogy el ne veszítsük. Tudom, nem mind- igyik üzletünkben gondolkodnak így. S Mint olvasóink bizonyára emlékeznek rá, e cikksorozat jevezetőjében azt irtuk, a kereskedelmi munka színvonalának elégtelensége döntési a konkurrencia hiányából 'akad. Soós Lőrinc, a megyei an ács vb kereskedelmi o szál yának helyettes vezetője is ezen a véleményen van. Szerintünk ezért a válla- ati és a fogyasztói érdekkel s egybeesne, ha legalább ki- sontakoztatnák a cégen beüli konkurrenciát Például áy módon, hogy a kb. 20— !5 millió forintot forgalmazó izleteket „gyáregységként" kezelnék, önelszámolóvá terveznék át A kísérletelésre már most is megvan a ehetőség. Több szakértő véleményét meghallgatva magunk is meggondolásra ajánlanánk a főbodt-rendszer bevezetéséi vagy ahogyan másképp nevezik, a bokrosítást Ezeknek élére a legkitűnőbb szakembereket nevezhetnék ki. Az egykori „Hangya metodika” kereskedelmi körökben közismert és bizonyítottan előnyös. A főbolt-rendszerben aligha fordulhatna elő például, hogy ugyanabban a városban ugyanannak a vállalatnak az egyik üzletében sorba állnak a kenyérért, a másikban meg este leírják a maradékot. A főbolt főnök ilyesmit biztos nem engedne meg. A termelékenység valóban fontos mutató. Bár véleményünk szerint szorosan vett ipari termelékenységről a kereskedelemben csak nagyon óvatosan lehet beszélni. Annak alakulása nemcsak az eladó jó, vagy rossz munkájától függ, hanem az ármechanizmustól, a vállalat üzletpolitikájától, a bolt adottságaitól stb. Éppen ezért olyan jutalék rendszert kellene kidolgozni, ami a kereskedő minőségi munkáját is honorálná, arra nagyon ösztönözne. És ami biztosítaná az eladók bolton belüli versenyét is. A vevő maga is még egy kicsit hódol a „mennyiségnek". örül, hogy sokkal több mindent kapni az üzletekben, mint a korábbi években. Csakhogy, ami ma az újdonság erejével hat, az holnap természetessé válik. Az igények, a vásárló igényessége szakadatlanul növekedni fog. És erre a kereskedőknek is fel kell készülniük. Ügy, hogy önmagukkal szemben mind nagyobb igényeket támasztanak. Minden egyébtől eltekintve lényeges változás „ konkurrencia nagyobb arányú fellépésétől, a verseny éleződésétől várható. Ab új gazdasági mechanizmusban a közgazdasági hatásoktól, szabályzóktól feltétlenül több eredmény remélhető, mint a ráolvasástól. Ezt a szemléletet kellene jobban meghonosítani a kereskedelemben, szűkebben véve a bolti munkában is. Vége. Fábián Péter A növényvédelem fejlődése megyénkben Milliók mennek veszendőbe A korszerű mezőgazdasági termelés alapja a termelékenység állandó növelése, amely elsősorban a termelés technológiájának tökéletesítésével és a műszaki fejlesztéssel biztosítható. Az elmúlt időszakban Szolnok megyében a műszaki fejlesztés főként a gépi bázis megteremtésére irányult, ma azonban már egyre nagyobb jelentőséget kap a kemizálás — a műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem is. A növényvédejem jelentősége viszonylag kevéssé ismert, pedig a gyomnövények, állati kártevők és növénybetegségek évenként rendszeresen harmad résszel csök- csentik a mezőgazdaság termelékenységét. A védekezés kiterjesztésével, a hatékonyság fokozásával tehát milliókat lehet megmenteni. A növényvédelem szervezetének a kialakítása Szolnok megyében a növényvédő állomás létrehozásával kezdődött, de a szervezett növényvédelmi munka megindulása csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után vált lehetővé. Ettől kezdve rohamos fejlődés indult meg, mert megteremtették a hatékony védekezés személyi és technikai feltételeit. A kendere« növényvédő állomás több mint ezer szak-, és segédmunkást képzett ki, — ugyanakkor csanem háromszorosára nőtt a vegyszerfelhasználás, 3,5-szeresére a növényvédő gépállomány. — Ennek megfelelően nőtt a védekezésben részesített terület is; Megyénkben a munkák 40 százalékát a vegyszeres gyomirtás, 60 százalékát a növénybetegségek és állati kártevők elleni védekezés képezi. A vegyszeres gyomirtásban legnagyobb a fejlődés; 1960- hoz viszonyítva csaknem 3,4- szeresére nőtt, és 1967-ben már közel 300 ezer holdon, a szántóterület 41 százalékán védekeztek. Egyelőre főként gabona, rizs, kukorica, len kezelését végzik, s évenként bővül a vegyszeres védelemben részesített növények köre. Legnagyobb elmaradás a legelőknél tapasztalható. A vegyszeres gyomirtás a legelő-terület 7 százalékát sem éri el, pedig nagy jelentőségű lenne a gyephozamok növelésében. Az állati kártevők, és növénybetegségek ellenj védekezésben is sok még a tennivaló. Megyénkben az utóbbi négy évben — a növényvédő állomás felmérése szerint a védekezés ellenére szőlőpe- ronoszpóra 43, „ mezej pocok 48, a lucemakártevők 17 millió forint terméskiesést okoztok. 1967-ben például a teljes fertőzött terület védelmét is csak a burgonyabogár ellen végezték el a megye termelő üzemei, mely a fertőzött területnek csak 60—90 százalékára terjed ki. A fentiekből is látható, hogy az utóbbi években megyénkben is sokat tettek a korszerű növényvédelem megvalósítása érdekében. Bár a szakmunkásellátott- ság még korántsem megoldott, és a vegyszerfelhasználás is az országos átlag alatt maradt, néhány vonatkozásban viszont előbbre léptűnk az országos átlagnál. A növényvédő gépek kihasználtsága például 25 százalékkal magasabb, a vegyszeres gyomirtásban részesített terület aránya csaknem kétszeres. Rózsa Tamásné 1ÍSH megyei igazgatóság Féltékenység Különös érdekvédelem Május 21-i lapszámunkban N. J. tiszafüredi tudósítónk megírta, milyen öröm volt számukra, hogy áprilisban 34 600 liter pasztőrözött tejet biztosított a község lakóinak a tejüzem, örültek, mert a nap minden szakában lehetett friss tejet venni a boltokban. Most viszont bosszantja őket, hogy az ÁFÉSZ megszüntette a tejboltban a vasárnapi árusítást s a tiszta üzlet helyett a piaci bódék előtt úgymondván a porban árusítanak, s ott is keveset mérnek ki. Vasárnapokon sokan nem is jutnak tejhez. S ahogyan írja ez ellen a községi tanács egészségügyi és kereskedelmi szervei is a lakossággal együtt tiltakoznak. A levél közlése utáni napon újabb levél érkezett hozzánk. Szigeti József, a Tiszafüred és Vidéke ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke azt irta: „A szóban lévő tejboltok bezárása ellen szövetkezetünk is tiltakozik. Részben a lakosság ellátatlansága miatt, mert ezt mi nem akarjuk. De tiltakoznak az érintett boltok dolgozói is, mert így kevesebb a keresetűk. Mindezt annak „köszönhetjük”, hogy a KPVDSZ élt a vétójogával és ahogyan ők mondják: a „dolgozók érdekében” köteleztek minket a szóban forgó boltok bezárására. Mi éppen úgy, mint a tiszafüredi tanács illetékes szervei nem értünk egyet azzal, hogy a község lakossága ilyen alapvető élelmiszerrel vasárnapra ellátatlan maradjon, Illetve, hogy a higiénikus bolt helyett, az utca porával szennyezett helyen történő árusításra kényszerítsenek bennünket. Nem a mi döntésünk volt a vasárnapi bezárás, mi Is a tiltakozók között vagyunk”. ír Mindenki tiltakozik tehát, mert mindenki értelmetlennek találja a KPVDSZ merev „érdekvédelmét”; a vevők, az eladók és mindenki, aki azt szeretné, hogy vasárnap tejet mérhessenek kulturált körülmények között. S ami ellen ennyien egybehangzóan tiltakoznak, az különös és megalapozatlan érdekvédelem. B. K. Nem a szerelmi féltékenységről akarunk szólni. Ámbár, így tavasz táján- erről is lehetne mondani egy és mást. Amiről beszélünk az nem függ az évszakoktól, viszont hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezhetjük. Köny- nyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gopdok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat — gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant körülöttem. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj. nehogy a fejemre nőj jön! De- hát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendelkezésére. A legkézenfekvőbb: elkedvetleníti az új munkatársat, hátha odébbáll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az „ellenfél” gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglévő vagy kitalált fekete pontot. Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét, szorgalmát, jóindulatát, hiszen biztosítékként mindig odatesszük, hogy csakhát... Ezt a csakhát-ot aztán őrizni kell. mint a kincset. A féltékenységről vitázva úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog természetéből adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy hij- ján vannak gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesszük, de helytelen, ha ezt választjuk „fekete pontnak”, kizáró tényezőnek. „csakhát”-nak. Mert a gyakorlati ismeretekről nem szokás bízonyitványt kiállítani, szemesztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csak- hát”-ot? Egy év. öt év. tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudomány-történetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, felelős „felnőtt” beosztásba való fiatal azonban bizonyára több akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérésről, amelynek adatai szerint a tsz-ek többségében például egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk! A születési dátum ne legyen akadály A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói, vagy tsz-elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a ..kispadra” tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, a derékhad katonái azok. akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopgtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, „felnőtt” munkára alkalmasak. Köny- nyű a felelőtlen, szemtelen, cinikus ifjúságról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnák sajnos olyanok, akik példát Is szolgáltatnak ehhez. Kecskére valóban nem bízhatjuk a káposztát. De most nem ezekről van szó. Hanem azokról — s bizton hisszük, hogy ők vannak többen — akik tudást is szereztek a felkészülés időszakában, nem csupán az éveket töltötték. Nem ellenfél — utód Tudom, egyszerű lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti . években semmi szükség arra, hogy néhány szeleburdi gyereket beengedjünk a „nagy pályára”, hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. Node — folytatva a hasonlatot — valahol meg kell tanulnia „játszani” a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni. mint a tornateremben, vagy a medence partján. Erről van hát szó. Az arra érdemeseket támogatni, bátorítani, türelmesen „edzeni” kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyerekeire féltékeny. A. J. Tíz tudományág az olajért A fém-megmunkáló olajok gyártásával, használatuk tapasztalataival és fejlesztésük lehetőségeivel foglalkozó nemzetközi konferencia nyílt szerdán Esztergomban, a Technika Házában. A három napos tanácskozást a Magyar Kémikusok Egyesülete az NDK Technikai Kamarájával és a Lengyel Kohászati Egyesülettel közösen rendezte. Világviszonylatban is ez az első ilyen témával foglalkozó nemzetközi konferencia. Az érdeklődésre jellemző, hogy 170 részvevőjének csaknem 50 százaléka külföldi. A rendező országokon kívül Angliából, Ausztriából, Franciaországból, Bulgáriából, Hollandiából, Jugoszláviából, az NSZK-ból, Svájcból, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból érkeztek szakemberek. A fém-megmunkáló olajt* gazdasági értéke önmagában nem nagy: Magyarország évi szükséglete Jelenleg mindössze 2000 tonna. Használatuk gazdaság; kihatása azonban jelentős. A Dunai Vasmű hideghengerművében például évi 500 millió forint haszonnal járt a nagynyomású kísérleti intézet és a komáromi kőolajipari vállalat új fém-megmunkáló olajának alkalmazása. A korábbi 10 százalékról 35 százalék^ növelte az elsőosztályú áruk arányát s ezzel 50 ezer tonna lemez vált exportképessé. Ugyanakkor a hengerde kapacitása is 25 százalékkal nőtt. Így lehetőség nyílt arra, hogy a hazai igények változatlan kielégítése mellett az exportlehetőségeket is kihasználják. Jelentőségét tovább fokozza az a körülmény, hogy szerszámgép - iparunk termelése 1965 és 1975 között hatszorosára növekszik s a fokozódó szükségletek kielégítésé, re a szőnyi kőolajipari vállalatnál épülő új gépzsírgyár- ban egy külön hűtő- és kenőolaj üzemet is kialakítanak. A megfelelő kenőolajok kiválasztása és alkalmazása pontosan fel nem becsülhető, de megközelítően egymilliárd forint népgazdasági hasznot jelentene Magyarországon. Az óriási összeg „megfogása” 8—10 tudományág valamint a gépipar és a kenőolajipar szoros együttműködését követeli meg. Mind a kutató munkában, mind pedig a tapasztalatok átadásában nélkülözhetetlen a nemzetközi együttműködés. — A konferencia is ilyen célokat szolgál, ötvennégy előadásának tapasztalatai alapján tesznek majd javaslatot a kérdés hazai megoldására!
