Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 29. Erdőtűz ellen gyúj tózsinór Szovjet mérnökök gry újtó zsinór alkalmazását javasolják erdőtü­zek oltására. A különleges gyúj­tózsinór segítségével a tűz jóval gyorsabban eloltható, mint bár­mely eddig alkalmazott módszer­rel. A gyújtózsinóron méterenként robbanótöltetet helyeznek el. — A robbanások következtében, — amely az erdőtűztől függően vi­szonylag elég hosszú szakaszon majdnem egyidejűleg zajlanak le, egy méternél szélesebb árok keletkezik. Ezután az árkon belül a tűz irányában meg gyújtják a bozótot. A mesterségesen oko­zott tűz és az árok rendszer gá­tat vet az erdőtűz terjedésének, mintegy lokalizálja azt. A különleges gyújtózsinór si­kerrel vizsgázott a gyakorlatban. Az erdővédelemnek különben nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetunióban, amely erdő- állományát tekintve első helyen áll a világranglistán. Az erdők tűzvédelmére állandó jelleggel több mint 100 000 embert moz­gósíthatnak a Szovjetunióban. — Azonkívül ejtőernyős szolgálatot Is megszerveztek. BEZÁRT A BNV Újjászerveződtek a fasiszta SA rohamosztagok az NSZK-ban Sairt a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár, s mint ilyenkor évről évre történni szokott, most is érdemes áttekinteni lefolyását. Feltehetően ea volt az utolsó, amely teljes egészében a Vá­rosligetben került megrende­zésre. A BNV az egyre fokozódó ér­deklődés következtében már 260 000 mt-nyi területet vett igénybe a Városligetből, melyből 108 000 mi állt a kiállítók ren­delkezésére. a pavilonok és a szabad téren helyet foglaló áru­bemutatók tehát csaknem felét igényelték a teljes területnek, ami annyit jelentett, hogy a vá­sár rendezői úgyszólván minden talpalatnyi belyet kihasználtak. További fejlesztésre a Városli­getben már nincs lehetőség. Ez­zel van összefüggésben tehát az a döntés, hogy következő évek­ben a Budapesti Nemzetközi Vá­sár egyes részlegei fokozatosan átköltöznek a Boráros téri híd budai oldalán kijelölt új vásár­területre. Ez természetesen nem jelenti — legalábbis még hosszú időre —, a gyönyörű városligeti vásárterület feladását. Az l»«»-es BNV-on SÍ külföldi országból 1400 cég vett részt és kereken ST 000 m> területet fog­laltak eL Ebből 22 hivatalos, U pedig egyéni kiállítóként mutat­ta be termékeit. A szocialista országok közül a legnagyobb kiállítók — a kiállí­tási területek nagysága szerinti sorrendben 1—I a Szovjetunió, Lengyelország, NDK és Cseh­szlovákia voltak. A nem szocia­lista országok közül Nagy-Bri- tannbt, Ausztria, Franciaország, Olaszország, az NSZK és az USA vette igénybe a legnagyob területet. — TERRA — Az NSZK-ban a neofasisz­ta Nemzeti Demokrata Párt (NPD), május 10-i stuttgarti kongresszusán olyan választá­si programot fogadott el, amely nyíltan hirdeti a párt revans törekvéseit és sovinisz­ta céljait. A hitlerista párt közvetlen utóda egyre job­ban terjeszkedik Nyugat- Németországban, bár az eu­rópai béke és biztonság el­len irányuló náci és fasiszta jellegét még a bonni kor­mány képviselői és a nyu­gat-berlini szenátus tagjai is kénytelenek voltak nemegy­szer beismerni. Mi sem jellemsí jobban, hogy a bonni kormányzat és a nyugatnémet hatóságok mennyire elnézőek az újnáci párttal szemben, mint az, hogy a hatóságok hallgatóla­gos beleegyezésével a párt országszerte rohamcsoporto- kat szervezett. Ezek a „rend- fenntartó szolgálat” (Ord­nungsdienst) fedőnéven, tel­jesen a volt hitleri SA (Sturm Abteilung) mintájára katonai szervezetű terrorosz­tagok az NSZK valamennyi részében megalakultak. A szövetségi tartományokban az NPD külön tartományi megbízottja hivatott gondos­kodni arról, hogy ez a náci utódszervezet (OD) a parla­menti választási kampány gyakorlati kezdetéig bevetés­re készen álljon. „Az NPD nem hajlandó többé a vörös csőcselék előtt meghátrálni. Ezentúl nem fogunk semmit sem zsébre- vágni. Igazunkat saját esz­közeinkkel fogjuk védelmez­ni’’ — fenyegetőzött a párt lapja, a Deutsche Nach­richten. Pedig e „rendfenntartó szolgálat* Ekkehard Stuhld- rehérnék, a volt SS-tisztnek a vezetésével már eddig is nemegyszer megmutatta, ho­gyan értelmezi „igazának vé- d el mezesét’*, amikor e ro­hamosztagok több ízben is megtámadták Nyugat-Ber- linben a fasizmus újraéledé­se ellen tüntetőket A rend­őrség nem lépett fel a náci terroristák ellen, de ez nem is csoda, hisz az NPD-nek a nyugat-berlini rendőrségen belül saját pártcsoportjai vannak — és a vezető be­osztású rendőrtisztek jórésze is az újnád párt tagja. Nemcsak Nyugat-Berlin- ben, hanem az NSZK más városaiban, így München­ben is megmutatták e fasisz­ta „rendfenntartók” orosz­lánkörmeiket páratlan bru­talitásukat, amikor a De­mokratikus Akció egyik ren­dezvényének résztvevőit megtámadták és sokakat vé­resre vertek. Mindezek a tények azt bi­zonyítják, hogy az újnáci pribékeknek csak a nevük más, mint elődeiké, az SA bamainges legényeié volt. E szervezet náci szelle­me ugyanaz maradt Amikor a húszas és harmincas évek­ben az SA az utcára vonult a második világháború elő­hírnöke volt. Von Thadden, az újnáci NPD vezérének le­gényei, az OD terroristacso­portok pedig arra a veszély­re figyelmeztetnek, amely- lyel a nyugat-németországi fejlemények Európa békéjét és biztonságát fenyegetik, K. J. Egy rendőrtiszt naplójából Szántó István nyugállományú rendőrezredes feljegyzései Nem füstöl a kémény II. Az alezredes csöndben nyi­tott a szobába. Kézmozdula­tával jelezte, hogy csak foly­tassák a kihallgatást Szem­ügyre vette a tanút Izzad, ideges, mintha félne valami­től, állapította meg. — Neve? — Éles László. Ismerős név, gondolta Al­mást Nemsokára fény de­rült az ijedtség okára és ar­ra is, miért tűnik ismerősnek ez az ember. — Mór voltam büntetve, . hat évre ítéltek erőszakos ne­mi közösülésért. — Foglalkozása? — kér­dezte a nyomozó. — Fuvaros vagyok, aki felfogad, annak dolgozom. } December 20-án eljött hoz- l zám egy ember, akit látás- I bál ismerek. Neve most nem 1 jut eszembe. Elmesélte, hogy egy öregasszonyt örökbe fo­gadott, mára beszélték meg az áthurcolkodást. Körülbe­lül egy óráig tartott, míg kiértünk a tanyára. Az is­kola dűlőn mentünk végig. — Találkoztak valakivel? — Igen, egy férfival és egy növel. — Megtalálták a keresett személyt? — Nem. Az én emberem még szitkozódott is, hogy nincs itthon az öreg néni. Szóltam neki, várjunk, mert láttam, hogy az ajtó nincs lakattal lezárva. Almási alezredes már je- gyezgetett Éles László foly­tatta. — Akkor már valami tus* kém nem tetszett. Beszéltünk a szomszédasszonnyal, azt mondta; hogy a néni a kút- ban van. Megjegyzem, hogy velem is előfordult már, hogy vízmerés közben leszakadt a kútostor. De engem mindig fenntartott hónaljamnál fog­va a kút kávája. — Hogy reagált erre meg­bízója? — Azt mondta', menjünk innen. Visszafordultunk a szánnal és letettem őt a kn- vesútnál. Most jut eszembe, hogy ennek az embernek a neve; Köves Anal. Az alezredesnek ennyi is elég volt. Kiment a szobából, jegyzettömbjén Köves Antal neve állt és egy nagy kér­dőjel. Almási alezredes és Pa- csai százados vezette a ki­hallgatást. -A gyanúsított Kö­ves Antal velük szemben ült. — őszinte és töredelmes vallomást akarok tenni. Na- giion megbántam teltemet — siránkozott Köves. — Úgy történt a dolog, hogy mun­ka után hazafelé menve ösz- szetalálkoztam Énekessel. Látásból már ismertem. Nagy üveg pálinka volt ná­la. Megszólított és jócskán iszogattunk. Azt mondta, hogy szerzünk pénzt. — Hová mentek? — Letértünk a kövesűlról az Amál néni tanyája felé. Azt hittem, hogy ott lakik Énekes. Zörgettünk, Amál néni ajtót nyitott. Bemen­tünk, leültünk a konyhában. Amál néni megkérdezte Éne­kestől, hogy mit akarsz? Tudja maga azt, válaszolta. Valami tyúkokról beszélget­tek, aztán kimentek az ud­varra. Én addig azt néztem, hogy milyen jól megy Amál néninek. A ládája tele liszt­tel, krumplija is van bőven. Ekkor nagy csobbanást hal­lottam. Odaugrottam az aj­tóhoz, de már csak Énekest láttam. Nagyon megijedtem. Aztán arra gondoltam, hogy nem jön rosszul a liszt, meg a krumpli. Énekes egy kis kézikosárba berámolt né­hány üveg befőttet, az éb­resztőórát, meg Amál néni személyi igazolványát. Ügy emlékszem, azt útközben el­veszítettük. — Miért járt kinn másnap a tanyán? — Énekes azt mondta, fo­gadjak egy szánt, hogy elvi­gyük a maradék holmit. Azt ugyanis batyuba kötötte. Én másnap ki is mentem, de Énekest sehol sem láttam, ö vitt a bűnbe — kiabált Köves. „Énekes* nem volt más, mint Kántor József, a gyil­kosság felfedezője. Mint ál­talában faluhelyen szokás, megkülönböztetésül használ­ta az „Énekes” előnevet. Kántor csodálkozott, hogy is­mét beidézték. Gondolatban sorravette előző vallomását. Nagy léptekkel rótta sétáját a folyosón. Az alezredes bekérette Kö­vest. — Van, ami nem stimmel vallomásában. Kérem, tisz­tázzuk ezeket. — Tehát Éne­kessel együtt követték el? — Igen. Egy őrmester lépett a szobába. áf — Jelentem, a tanú kint várakozik. — Vezesse be. Az alezredes Köves arcát figyelte. A férfi elsápadt. Kántort Kövessel szembe ültette le. — Ismeri ezt az embert? — kérdezte Kántortól. — Nem. Köves dadogni kezdett. — Miért tagadod, én már mindent elmondtam! — Ném tudom miről van szó. — Nem ismersz meg? Kántor fölállt. — Nem ismerem ezt az embert. Az alezredes Köveshez lé­pett. — Látja Köves, ez nem stimmelt. Akar vallomást tenni ? , — Igen — hajtotta le az a fejőt. (Folytatjuk.) Közös szovjet—magyar baromfitelep A szovjet és a 'magyar nép barátságának beszédes bizo­nyítékait szolgáltatja Kárpát- Ukrajna. Itt húzódik a „Ba­rátság” olajvezeték, a „Test­vériség” gázvezeték, a „Bé­ke” energiarendszer távveze­téke. Beregszász város mel­lett, a szovjet—magyar ha­tár mentén, száz hektárnyi területet foglal el a szovjet és a magyar gyümölcskerté­szek együttes létesítménye, „A barátság kertje”. Újab­ban Kárpát-Ukrajnában ha­talmas szovjet—magyar kel­tetőgépes baromfitelep létesí­tését tervezik. A baromfite­lep, ahol évente 50 millió tojást és egymillió csirkét állítanak elő, a kárpát-uk­rajnai területen lévő zaluzs- jei baromfitelep kollektívája és a bábolnai állami gazda­ság között megkötött szerző­dés és közvetlen elszámolás alapján épül. Az ünnepélyes alapkőletételre Koncovo kár­pát-ukrajnai faluban kerül sor, mindkét fél képviselői­nek jelenlétében. A csehszlovák állami gazdaságok sikere 1968. év végén Csehszlová­kiában 343 állami gazdaság működött, az általuk művelt terület pedig 1470 000 ha volt Az ország összmezőgaz- dasági területéből az állami gazdaságok 20,8 száza­lékban részesedtek; A bruttó mezőgazdasági termelésből pedig az állami gazdaság ré­szesedése 1968. évben 16 százalék volt Az állami gazdaságok 1968. évi eredménye egészében vé­ve kedvezőnek mondható. A bruttó mezőgazdasági terme­lés nagyságát 1967, évi rög­zített árakon számítva 10 330 000 000 Kcs értékre be­csülik, amiből 5 022 000 000 Kcs értéket a növénytermesz­tés, 5 308 000 000 Kcs értéket pedig az állattenyésztés szol­gáltatott Az átlagos havi jővedelem az állami gazdaságokban 1967-hez viszonyítva 10 szá­zalékkal növekedett és elérte a 'havi 1621 Kcs-t. Ezen be­lül az állandó munkavi­szonyban lévő dolgozók átla­gos havi jövedelme 1640 Kcs volt, a műszaki dolgozóké 2252 Kcs és ezen belül a mérnöki műszaki dolgozóké 2478 Kcs. Húsellátási nehézségek várhatók Szlovákiában Mint a szlovák mezőgazda- sági és élelmiszeripari mi­niszter közölte, az élelmiszer- ellátás terén, főleg a lakos­ság húsellátásában az idén problémák jelentkeznek majd. Sertéshúsból az igé­nyeket ezidőszerint nem tud­ják és az év folyamán is alig­ha fogják kielégíteni. A hiz­lalást a malachiány korlátoz­za. A probléma csak részben oldható meg azzal, hogy ma­lacokat importálnak Lengyel- országból, s nagyobb súlyra hizlalják a sertéseket Gyenge termés Kínában A kínai parasztok az idén igen kelletlenül teljesítik ál­lami beszolgáltatási kötele­zettségeiket A külföldi szak­emberek becslése szerint a KNK-ban lényegesen rosz- szabb volt a termés tavaly, mint 1967-ben. A szemester­ményekből a termés nem ha­ladja meg a 185 millió ton­nát. Ez alig valamivel több az 1958. évi igen gyenge ter­mésnél. Ha ez a becslés he­lyes, akkor az államnak az idén sokkal kevesebb szemes­terményt szolgáltatnak be, mint az utolsó néhány év­ben. Éppen ezért fokozódó nyomás nehezedik a gazdasá­gokra, hogy az állami készle­tek javára csökkentsék sa­ját készleteiket. Számos tar­tományban, főleg a gabona- termelő körzetekben, hadjá­ratot indítottak a beadás nö­veléséért Intenzív mezőgazdasági termelés Belgiumban Nagy-Britannia után Bel­giumban a legkisebb a mező- gazdaságban foglalkoztatott dolgozók hányada, az egész kereső népességhez viszonyít­va. Mindössze 5,8 százalék, az 1950. évi 14,5 százalékkal szemben. Mindamellett a mezőgazdasági termelés érté­ke és főleg munkatermelé­kenysége rohamosan emelke­dik. 1950-ben a mezőgazdaság egy dolgozóra jutó termelési értéke 1360 dollár, 1960-ban már 2940 dollár, 1966-ban pedig 6300 dollár volt. Ezek az eredmények töb­bek közt a fokozódó gépesí­tésnek és a műtrágyák egy­re nagyobb mérvű alkalma­zásának köszönhetők. A belga mezőgazdaságban a traktorok száma az 1950 évi 1800-ról 1967-ben 70 000-re, a kom­bájnoké 600-ról 7200-ra nőtt. Egyre több speciális talajmű­velő-, répa-, burgonya- stb. betakarító gépet is alkalmaz­nak. a fejőgépek száma 1950 óta megötszöröződött és eléri az 50 000-rét. A műtrágyafelhasználás 1950 óta megkétszereződött A fogyasztás nitrogén-mű­trágyából 75 000 tonnáról 154 000 tonnára, foszformű­trágyából 78 (100 tonnáról 148 000 tonnára, káli-műtrá­gyából pedig 148 000 tonná­ról 175 000 tonnára nőtt. Az agrár szektor fokozódó racionalizálása ugyanakkor azzal járt, hogy a gazdaságok száma az 1950. évi 330 000- ról 1967-ben 210 000-re csök­kent. A mezőgazdasági föld­terület 1,54 millió hektár volt 1967-ben, az 1950. évi 1,7 millió hektárral szemben. — Ugyanakkor a mezőgazdaság termelési értéke megkétszere­ződött. (730 millió dollárról 1.5 milliárd dollárra nőtt.) A mezőgazdasági és kerté­szeti termékek kivitele 1967- ben elérte a 19,5 milliárd belga frankot Ez a belga— luxemburgi gazgdasági unió teljes exportjának 5,5 száza­léka volt, az 1959—1963. évi 4.6 százalékkal szemben A legújabb adatok szerint 1968- ban tovább növekedett a belga mezőgazdasági export. A japán mezőgazdasági export Japán mezőgazdasági (le­számítva a kaucsukot, gyapo­tot, selymet, dohányt és sze­szesitalokat) és a fafeldolgo­zó-ipari termék, valamint hal és haltermékek kivitele 1968- ban 12,7 százalékkal nőtt és értéke elérte a 652 millió dollárt Ezen belül a növényi ter­mékek exportja 14 százalék­kal (15.7 millió dollárra), a haitiké és haltermékeké 7,5 százalékkal (350,6 millió dol­lárra), a fafeldolgozó ipar termékeié 23 százalékkal (118,8 millió dollóra), az állati termékeké 10 százalék­kal (15,8 millió dollárral nőtt A nagyarányú növekedés ellenére e termékek hánya­da az egész japán exportban az 1957. évj 5.5 százalékról ü százalékra csökkent i I iMMa

Next

/
Thumbnails
Contents