Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

1969. május 2&, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kereskedők r Arukiosziás, vagy kereskedelem? Á barátság nem ismer távolságot Interjű Zagyi Jánossal vietnami útjáról Ott tartottunk... Igen, a mennyiségi szemléletnél. Mi ennek az ára? IÜ Az l-«s síz. önkiszolgáló élelmiszereidet irodájában órákon át beszélgettünk Márton Ferenc helyettes ve­zetővel. Többen csendben fi­gyelték, mire jutunk egymás­sal. Valaki aztán félhango­san megjegyezte: — Amikor még havi húsz­ezer volt a forgalmam, ráér­tem köszönni is a vevőnek. Most az ötszörösét teljesí­tem. És csak három szót használok: tessék, igen, nem. — Ez az igazság. Nálunk az eladó önmaga segédmun­kás i*. Ez egy gyárban el­képzelhetetlen. Cipekedünk, mert nines aki a kezünk alá dolgozzon. Évi 32 millió fo­rint az üzlet forgalma — mondta Márton Ferenc. — Hány óráit dolgozik he­tente a személyzet? — Mikor, hogy. Naponta másfél, két órát mindenki ráhúz. — Túlórát fizetnek? — Nem. A jutalék nő meg. A vásárló száz forint ér­tékű árut pár perc alatt ősz- szeszed. ugyanakkor a pénz­tárnál többször annyi időt tolt el a várakozással. Kicsi a bolt áteresztő képessége. A vezetők javasolták, a mos­tani raktárt csapják hozzá az üzlethez, az udvart építsék be raktárnak. Számításaik szerint így kb. 30 százalék­kal lehetne növelni a forgal­mat. Ikerpénztárak beállítá­sával sokkal gyorsabbá vál­na a számlázás. (És talán még be is csomagolnánk az árul) A vállalatnak jelen­leg egy ilyen költséges beru­házásra nincs pénze. Fejlesz­tési alapja mindössze 2,7 millió forint. Az üzletben nincs raktá­Érdekes, újszerű műsort mutatott be a Pécsi Balett ka­maraegyüttese hétfőn este a Szigligeti Színház közönségé—\ nek. Jól szerkesztett, egységes színházi produkciót láttunk, modern balett-színházat, vagy — talán nem tűnik tisztelet­lenségnek a megjelölés — ’„balett-shaw”-t. Fesztelenség, oldott légkör, fiatalos lendü­let, tudatos egyszerűség jelle­mezte az egész előadást. A pécsi együttes ismét be­bizonyította számunkra, hogy a balett nem az „elmúlt ko­rok” művészete, sőt eddig nem sejtett ragyogó lehetősé­geket rejt magában, s talán csak most. vagy nemrég in­dult el a korszerűvé válás útján. Eck Imre koreográfiái­nak épp ezek a legfőbb jel­lemzői: ízig-vérig maiak, korszerűek. Tévedés lenne azt hinni, hogy Eck új mű­vészete tudatos „szakítást” jelentene a hagyományos ba­lett világával, formai eszkö­zeivel. Ellenkezőleg. Épít a tradíciókra, csak éppen új tartalom, új mondanivaló szolgálatába állítja, s virtuóz ügyességgel ötvözi egybe a hagyományos és modern ele­meket, felhasználva érdekes pantomim- és táncmozdula­tokat is. A legszebb példák talán a lassú számokra ké­szített koreográfiák; Bach D- dúr szvitjének Air tétele, a Swingel együttes előadásá­ban, vagy a Rácz Aladár át­dolgozásában megszólaltatott Bach: Francia szvit-tétel. Ezekből a művekből, vala­ros, árukiadó, segédmunkás is csak kettő. A vezetőket leköti az áruátvétel, az ad­minisztráció és olykor ma­guk is segédmunkát (!) vé­geznek. 0 Az összehasonlítás kedvéért a Csemege Vállalat szolnoki üzletének üzemszervezésével ismertetjük meg az olvasót. Ott az eladó csak eladással foglalkoznia Minden mű­szaknak .van raktárosa, se­gédmunkása. Az igazgató mellett négy helyettes dol­gozik. ök a műszakvezetők. Az egy dolgozóra jutó for­galom kb. 70 ezer forint (Az egyesben: 10o ezer.) Az el­adók átlagkeresete 1800—2000 Ft Amikor az engedélyezett termelékenységi optimumot túllépik, jutalékukat 50 szá­zalékkal alacsonyabb kulcs­csal számolják eL Vagyis büntetik, ha valaki a kiszol­gálás színvonalának rovásá­ra akar nagy forgalmat csi­nálni. A műszakváltás olyan mint egy üzemben. A heti munkaidő 48 óra. perccel sem több. A „60-as” évi forgalma mintegy 27 millió forint, ön­elszámoló üzlet, afféle „gyár. egységként’’ fűződik az anya- vállalathoz. Vitathatatlanul Szolnok megye legjobb szín­vonalon működő élelmiszer áruháza. Azzá pedig, a „csemege” szisztéma, a korszerű üzem­szervezés emeli Üzletvitelük alapelve: kifogástalan kiszol­gálás, 0 De térjünk vissza az 1-es. hez. Az újságíró megemlí­tette, hogy nagyon gyenge a boltokban az infomáció, a vevők tájékoztatása. (Egyéb­iránt manapság más szaküz- letekben is ez a helyzet. A szőnyegosztály eladója alig­ha ajánlja az embernek, ve­gyen egy szép inget, nyak­kendőt A kereskedő ugyan nem mondja a vevőnek: ké­rem. nem az én asztalom! De úgy dolgozik.) Vígh Istvánná a figyelő az üzletben. mint a Rodgais Hart zenére összeállított duettből tűnt ki a legélesebben az is, hogy Eck tudatosan kerüli az ön­célú látványosságot, a hatás­vadász mozzanatokat. A hi­hetetlen nehéz bravúros ele­mek is szerényen, könnyen épülnek be egy-egy lágy lírai mozdulatsorba. Ezek a szép, lassú tételek talán az est csúcspontjait jelentették. A virtuóz technika- melyet a művészeknek bőségesen volt alkalmuk megcsillogtatni, a pergő, gyors számokban is tartózkodva jelentkezik, szi­gorúan a frappáns mondani­való szolgálatába állítva. Mindenesetre meg kell emlé­keznünk a John Lewis: Slam-slam-bluesára, vagy Dave Brubeck. a kitűnő jazz zongorista „Taps-fox”-ára ké­szített szellemes koreográ­fiákról, valamint a nyitó és zárószámról (Paul Desmond ,.Take-Five”, Gonda János: Finale) mint a könnyed, ele­gáns technikai bravúrok szép példáiról. A nők közül Uhrik Dóra kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott, bizonyítván, hogy már érett kiforrott egyéniség, aki sokoldalúan képes bizonyítani tehetségét. Stimácz Gabriella és Handel Edit is kitűnően megállták helyüket. Lakos Ilona kissé bizonytalannak tűnt mellet­tük. A férfiak teljesítményé­ről viszont (Csifó Ferenc, He- tényi János, Karonczay Lász­ló) csak az elismerés hangján szólhatunk. M. L. — Elismerem, hogy az áru ajánlást nem jól csináljuk. De tessék meggondolni, ami­kor háromszáz-négyszá2 em­ber tartózkodik az üzletben, egymagám mire megyek? Ha kérdeznek szívesen válaszo­lok, vagy éppen segítek a vásárlásban. Igaz, hogy havonta 18—20 lopás fordul elő. De ennek jelentősége az üzlet forgal­mához mérten egyenlő a nullával. Ezért elsősorban nem „figyelőre”, hanem ve- vökala uzokra volna szükség. — Megérné? — Egészen biztos, hogy ér­demes volna sok vevőkalauzt foglalkoztatni. Lehet, hogy a forgalom azonnal nem nőne meg. de a jobb információ, árupropaganda révén na­gyobb árrés bevételhez jut­nánk. A ..nehéz? cikkeket könnyebben értékesítenénk. Szerintünk a kiszolgálás lenne kultúráltabb. — Ügy általában mi a vé­leménye a kereskedők mun­kájáról? — kérdeztük Már­ton FerenctőL — Eveken át áruelosztó hivatalnokok voltunk. Emlék­szik rá>? „Eszi, nem eszi, nem kap mást”. Ez a nóta járta. Nincs más kiút: újból kereskedővé kell válnunk. Ügy látom azonban, mintha divattá kezdene lenni: min­denért a kereskedőket hibáz­tatni. Az iparral szemben nagyobb türelmet tanúsíta­nak az emberek. 0 Megfigyeléseink arra en­gednek következtetni, hogy a boltok, mint szervezetek nem eléggé rugalmasak. A forgalom szinte óráról órára változik, míg a belső mun­kaszervezés „állva" marad. Nemegyszer láttuk, hogy az üzlet egyik osztályán óriási volt a tumultus, a másikon meg alig-alig fordult meg vevő. A valóságban az üzlet munkaerő szükséglete a for­galom szerint módosul. A forgalom változékonysá­ga, áramlása megköveteli, a munkamegosztást, ha kell, akár óránként újjászervezzék. Ez az üzletvezető legfonto­sabb feladata. (Folytatjuk) Fábián Péter Olvasóink vetették fel, hogy már régen megkezdték Szolnokon a Tisza-ligetben a vendéglátóipari vállalat új halászcsárdájának építését, de a munka nem halad. — Sőt voltak, akik azt is tudni vélték, hogy a vendéglátó­nak nincs elég pénze az építkezésre. — Bár minden építkezés ilyen rendben haladna — válaszolt kérdésünkre De­mes István, a Szolnok me­gyei Beruházási Vállalat elő­adója. Igaz, hogy a vendég­látóipari vállalat már évek­kel ezelőtt megterveztette azt a látványnak is szép ha­lászcsárdát, amelyet a Tisza- ligetben építtet. De amit so­kan nem tudnak; egy épít­kezésnél az előkészület az egyik legnehezebb időszak. Itt is főleg addig voltak gon­dok, amíg ezen túljutottak. Tavaly decemberben azonban megkezdődött a munka és azóta minden rendben halad, csak néhány napra vitték el onnan az építőmunkásokat, amíg a leégett Centrum Áru­ház megrongálódott épületét aládúcolták. Az a hír, hogy az építke­zés pénzügyi nehézségek Zagyi János, az MfSZMP Szolnok megyi bizottságának titkára tagja volt annak a magyar delegációnak, /amely a közelmúltban Sarlós Ist­vánnak, az MSZMP KB tag­jának, a Hazafias Népfront országos alelnökének, a fő­városi tanács vb elnfckének vezetésével Vietnamban járt. Munkatársunk felkereste Za­gyi Jánost, s megkérte tájé­koztassa lapunk olvasóit út- jukról, Vietnamban szerzett tapasztalataikról. — Mi volt a delegáció lá­togatásának célja? Milyen részein jártak a távoli or­szágnak? — Tavaly Magyarországra látogatott — a főtitkár veze­tésével — a Vietnami Ha­zafias Front delegációja. Ek­kor történt a meghívás, amelynek eleget téve, „ láto­gatás viszonzásaként delegá­ciónk május 1-től 12-ig Vi­etnamban tartózkodott. A ti­zenkét napból nyolcat Hanoi­ban, négyet vidéken töltöt­tünk. Hanoi tartózkodásunk alatt fogadta delegációnkat, s tájékoztatta a vietnami helyzetről Le Tanh Hi, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnökhelyettese, va­lamint a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága agitációs- és propaganda osz­tályának vezetője, a DNFF hanoi irodájának vezetője, valamint a hazafias front or­szágos és városi vezetői Em­lékezetes számunkra * hanoi szerszámgépgyárban tartott forró hangulatú munkásgyű­lés, a városi színházban ren­dezett barásági, politikai nagygyűlés, a sportiskola ta­nulóival való találkozás. — Vidéki kőrútunk során jártunk Thanh Hoa tarto­mányban is, ahol felkerestük a magyar segítséggel épült, majd az amerikai imperialis­ták által lebombázott, de már újból üzemelő erőművet. Meglátogattunk egy légvédel­mi tüzéregységet, amely egy híd védelme közepette már eddig 99 amerikai repülőgé­pet lőtt le. Jártunk Halong öbölben és Haiphong kikötő­városba is eljutottunk, ide­érkeznek a szocialista orszá­gok segélyszállítmányai. Csu­pán érdekességként említem, hogy őserdőben is jártunk. Ez a 25 ezer hektárnyi terü­let Laoszból nyúlik át Vi­etnam nyugati határrészére. 1962-ben — tehát már a há­borús években — tárták fel, 25 kilométer utat építettek, miatt nem halad, csak vak­lárma — mondja Demes Ist­ván. Akadnak ugyan még nem várt kiadások, mert például a szennyvíz elveze­tés tervezett megoldását mó­dosítani kell, de ez a módo­sítás már része lesz az egész Tisza-ligeti szennyvíz elve­zetés rendszerének. Felme­rült az is, hogy miután a nemzetközi közúti forgalom­ban résztvevő autósoknak is kedvelt helye lehet majd ez a halászcsárda, szükség lesz a közelében egy megfelelő autóparkoló kialakítására is. Ez viszont már nem kizáró­lag a vendéglátó vállalat gondja. Az épület egyébként 2327 négyzetméter területet foglal el, egyemeletes lesz, tetején tetőterasszal, belül pedig kettőszáz fős bisztróval és kettőszáz fős étteremmel. — Mondhatni tehát, hogy az építkezés pénzügyileg meg­alapozott és az ütemet te­kintve 1970. első negyedében reméljük be is fejeződik. A napokban — előreláthatólag már a berendezések meg­rendelésére is sor kerülhet. B. E. hatalmas múzeum mutatja be a 2000 növényféleséget, a 200 állatfajtát. ősember lakta barlangot is találtak, tízezer évesre becsülik. — Milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztek a vietnami nép életéről? — Ennek a népnek a tör­ténelme az idegen hódítók, az új gyarmatosítók elleni harc története. Hanoiban megkér­deztük a forradalmi múzeum igazgatójától, hogy mikor volt utoljára béke Vietnam­ban. Rövid válasza ennyi volt: a XVII. században. Az­tán elmondta, hogy több mint ezer évig kínai meg­szállás alatt éltek, a XIII. században náluk is volt ta­tárjárás, 1862—1941-ig fran­cia gyarmat volt Vietnam, 1941—1945-ig a japánok vol­tak a megszállók, s őket ismét a franciák váltották fel, mígnem 1954. május 7-én a Dien Bien Phu-i győzelem megszabadította a vietnami népet a megszállóktól. Ebből a történelmi múltból táplál­kozik a nép harci szelleme, magasfokú tudatossága, szer­vezettsége, egysége. Minde­nütt azt tapasztaltuk, hogy az emberek győzelembe ve­tett hite szilárd, tudják, mit miért tesznek, ki hogyan se­gítheti legjobban a győzelem kivívását. Számunkra nagy élmény volt látni a hadse­reg és a nép egységét; ta­lálkozni azokkal a törékeny lányokkal, akik az egyik hanoi szálloda alkalmazottai, s egyben a tetőn elhelyezett légvédelmi géppuskák keze­lői; beszélgetni azokkal a munkásokkal, parasztokkal, akik termelő munkájuk mel­lett lőszert hordanak, har­colnak; megismerni azokat a katonákat, akik pihenés he­lyett a környező rizsföldeken dolgoznak. A szó igazi értel­mében Vietnam 34 millió la­kosa harcol a maga módján az amerikai imperialisták el­len. Az emberek között járva nyomát sem leltük a pesszi­mizmusnak, a kishitűségnek. Optimisták. tudják, hogy igazságos ügyért harcolnak, s biztosak abban, hogy a szo­cialista országok, a világ haladó emberisége — mint eddig — továbbra is támo­gatja küzdelmüket, s így biz­tosak a győzelemben. — Megemlítem, mert jól eső érzés volt számunkra, hogy mennyire tisztelik, sze­retik, igaz barátaiknak te­kintik a Szovjetuniót, a szo­cialista országokat, s köz­tük hazánkat is. Ismerik tör­ténelmünket, felszabadulá­sunk körülményeit, eredmé. nyeinket, társadalmi szerve» inknek azokat az akcióit; amelyek a vietnami nép megsegítését szolgálják. Be­széltek nekünk a magyar néptől kapott kórházi felsze­relésekről, a kerékpárokról, a tranzisztoros • rádiókról, a vietnami gyermekeknek ké­szített takarókról. Ügy gon­dolom, hogy a további, a győztes háború utáni segít­ségadás is internacionalista kötelességünk. Hazánkban is céltudatosabb, jobban össze - hangolt társadalmi akciók szükségesek ahhoz, hogy azok az anyagi javak jussanak Vi­etnam földjére, amelyekre ott leginkább szükség van. — Vannak-e már tervek, elképzelések a békés építő­munkára? — A Vietnami Dolgozók Pártja és a kormányzati szer­vek megkezdték azoknak a komplex műszaki-gazdasági terveknek a kidolgozását, amelyek a háborús károk helyreállítását, az újjáépítést, a szocialista rendszer to­vábbi építésének koncepcióit tartalmazzák. Hanoiban is­mertették például — ahol jelenleg a mintegy 200 ezer kerékpár a legfőbb közleke­dési eszköz —, hogy meg­kezdték azoknak a terveknek a kidolgozását, amelyek a közlekedés, közvilágítás, víz­ellátás, csatornázás, fűtés, la­kásépítés és kereskedelmi hálózat megalakulására és fejlesztésére irányulnak. — Mi a legmaradandóbb személyes élménye? '— Az egész utazás, a Viet­namban töltött tizenkét nap nagy élmény volt. Számomra mégis legfelejthetetlenebb az emberekkel való találkozás. Az az őszinte barátság, sze­retet, amely személyünkön keresztül „ magyar népnek szól Ezek a sokat szenvedő, nélkülöző, romok között élő, harcoló, s mégis magabiz­tos, optimista emberek nagy­ra értékelik a barátságot, a szolidaritást, amelynek a 14— 15 ezer kilométeres távolság sem lehet akadálya. Megkér­tek, hogy Szolnok megye la­kóinak, dolgozóinak tolmá­csoljam a vietnami .katonák, munkások, parasztok üdvöz­letét, s köszönetét az eddig nvújtott segítségért. Élve az alkalommal ezúton teszek eleget kötelességemnek —fe­jezte be nyilatkozatát Zagyi János. A pécsi balett műsora Vaklárma a csárdáról Jövő májusra elkészül Autóparkolóra is szükség lesz A hanoi tóparton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents