Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 28. Hűterem látogatás Simon Ferenc szobrász művésznél A legtöbb művész munkásságában következnek olyan periódusok, amikor kevésbé termékeny, amikor a szokottnál súlyosabbnak érzi emésztő problémáit, túlzottan gyötrik belső és külső konfliktusai. Többnyire olyankor következik be ez az állapot, amikor úgy érzi, nem értékelik megfelelően munkáját, igazságtalan mellőzésben van része. Simon Ferenc nemrég esett át egy nehéz korszakon, s most telve munkakedvvel, tervekkel, növekvő energiával dolgozik. Május 4-én a Kemenesaljái Napok kulturális programjának keretében leplezték le Ostffyasszonyfán Petőfi szobrát 1968 őszén a kiskunhalasi városi tanács pályázatot irt ki az újonnan épülő könyvtárparkjában felállítandó szoborra. A pályázatot Simon Ferenc nyerte meg Leány madárral kompozíciójával. A szobor megnyújtott alakú, fiatal ülő leányt ábrázol, aki nyitott tenyerében madarat tart A művész merészen használja ki a térben vertikálisan és horizontálisan terjeszkedő, áttört formákat A Krai kompozíció méltóképp reprezentálja a költészetet, az irodalmat, — az új könyvtár méltó dísze lesz. Simon Ferenc eredetileg két pályamunkát küldött Kiskunhalasra. Okvetlenül beszélnünk kell másik tervéről, a Pegazus és csikója munkájáról is. A kettős kompozíció gondolatilag a művészetek folytonosságát, az egymásra épülő hagyományok. továbbvitelét, a mű- vésznenizedékek kapcsolatát fejti ki, A Pegazus-fióka egyben a felnövő újat, a szárnyát: bontogató új generációt is érzékelteti. Simon Ferenc igen sok anyaggal, technikával próbálkozott már. Nemcsak az új lehetőségek izgatták, a megformálandó gondolat is más-más anyagot kívánt Több- lemezdomborítása díszíti az ország különböző középületeit. A napokban helyezte el Szegeden a Szak- szervezeti , Székház klubszobájában Kórus című munkáját, amelyet a szolnoki közönség is ismer. Meg kell jegyezni, hagy egyik legszebb domborítása, a Fürdözők még műtermében áll. Az épület homlokdíszül kínálkozó költői munka kiválóan emelhetné valamelyik modem szolnoki épület értékét. Simon Ferenc igazi területe a márvány és a bronz. Kiegyensúlyozott szabályos kompozíciói klasszikus nyugalmat árasztanak. Vallja, hogy az igazi művészet nem tűr esetlegességet, nem tűri az anyagnak a művész szándékán kívüli alakulását Az ember természetéhez hozzá tartozik a megnyugvás, a megbékélés igénye, s Simon Ferenc szerint a művésznek csak az lehet feladata, hogy ezt elősegítse. Jelenleg egy József Attila portrén dolgozik. A márványból már bontakozik a költő arca, karaktere. Utóbbi korszakának műben realizálódott gondolata a hatalmas puszta kövön apró, lámpásával az Igazságot kereső Diogenész. A polcokon vázlatok, portrék és alakos kompozíciók — várva a megvalósulást. Remélhetően Simon Ferenc lendületét nem töri meg többé az igazságtalan érdektelenség. — egri — Petőfi Sütkérező ELINDULT A RÁ Thor Heyerdahl, a világhírű norvég kutató hatfőnyi nemzetközi legénységével a marokkói Safi kikötőjéből RÁ nevű papíruszhajóján elindult az Atlanti-óceánon át, hogy a Karibi szigetekre jusson. Szerencsés hajózást! A politikai gazdaságtan új kézikönyve A tenger gazdasága A halászat a világ sok országában a gazdaság alapvető ágazatainak egyike. A halfeldolgozó ipar ennek arányában fokozódó ütemben fejlődik. Európa egyszerű lakosa ma az élelmezéshez felhasznált állati fehérjéknek mintegy 8 százalékát a vízi organizmusokból meríti, az afrikai földrész lakóinál ez az arány 11 százalék, a Távol-Kelet lakóinál pedig meghaladja a 27 százalékot. A legnagyobb halász-flottája — 2929 hajó — a Szovjetuniónak van. A második helyen Japán áll, 1611 halászhajóval. Hajó-bruttó regiszter tonna tartalom tekintetében a következő 8 helyet Spanyolország, Nagy- Britaimia, Franciaország, Lengyelország, az NSZK, Norvégia, az NDK és Portugália foglalja eL Azok az országok, amelyek halászásra alkalmas, közeli vizekkel rendelkeznek, kevesen alkalmazzák a kisebb halászegységeket A halászatban a világ első helyét Peru foglalja el, — 1967-ben 10 millió tonna hallal. Igényes és egyben problematikus vállalkozás eredményét tükrözi a Bányai Mária által megírt új politikai gazdaságtani kézikönyv. (Politikai gazdaságtani alapismeretek; Közgazdaság és Jog Könyvkiadó.) A szerző ugyanis arra tett kísérletet, hogy a marxista—leninista közgazdaságtan alapismereteit egiészen rövid, könnyen áttekinthető-tanulható, népszerű tankönyvben fogalja össze. Az általánosnak tekinthető gyakorlattól eltérően, nem népes szerzői-szerkesztői kollektíva, hanem egyetlen szerző munkája az új „polgazd” könyv. A tankönyv írója főleg a saját oktatói, ismeretterjesztői munkája során szerzett tapasztalatok, tanulságok kiértékelése alapján építette fel a könyvnek a hasonló tárgyú tankönyvekétől sokban különböző szerkezetét, hajtotta végre a marxista—leninista közgazdaságtan anyagának tömörítését, a bonyolultabb problémák vulgarizálásmen- tes egyszerűsítését. A szocializmus gazdaság problémái az utóbbi időben — mint ismeretes — különösen az új gazdaság mechanizmus létrejöttével kapcsolatban, országszerte fokozódó, a nem-szakemberek körében is egyre erősebben jelentkező érdeklődést váltottak ki. Az új politikai gazdaságtani könyv szerkezete jól alkalmazkodik ehhez az igényhez, elsősorban azzal, hogy — mint a szerző az előszóban rámutat — a tankönyv „a szokásosnál részletesebben foglalkozik egyes ágazati gazdaságtani problémákkal és a szocialista, kiváltképpen a magyar népgazdaság működésének és fejlődésének legfontosabb kérdéseivel”, A hagyományos politikai gazdaságtani tankönyvektől való eltérés különösen a tőkés termelési mód alapvető vonásait & fejlődési szakaszait tárgyaló résznél figyelhető meg (nem követi a szerző olyan szorosan a Töke felépítését, mint általában a politikai gazdaságtani tankönyvek.) G. F. Az amerikai hadiipar és a Pentagon Különösen éles és heves vita folyik március vége óta az amerikai politikai életben és a sajtóban. A szenvedélyek egy korábban sokszor emlegetett téma körül lángoltak fel. A témát nem kisebb személyiség dobta egykor az amerikai közrtu- datba, mint a nemrég elhunyt Eisenhower tábornok, az Egyesült Államok volt elnöke. 1961. január 17-én, alig három nappal azelőtt, hogy a Fehér Házat átadta volna John F. Kennedy- nek, Eisenhower búcsúbeszédet intézett az amerikai néphez. Ebben a beszédben hangzott el első ízben a „katonai ipari komplexus” meghatározás. Ebben /a beszédben hangzott el az elnöki tisztség nyolc éven át volt betöltőjének, Amerika legtekintélyesebb tábornokának ajkáról a figyelmeztetés: A hadiipar tolális befolyása „Űj tényező Amerika tapasztalatai között a hatalmas katonai elit és a nem kevésbé hatalmas hadiipar szervezett összefogása. Ennek az összefogásnak a totális befolyása — gazdasági, politikai, sőt szellemi befolyása — érezhető minden városunkban, minden államunk kormányzói palotájában, a szövetségi kormány minden hivatalában. Fel kell ismernünk a parancsoló szükségességet, amely ebből a fejlődésből adódik. Nem szenvedhetünk kudarcot, amikor arról van szó, hogy rádöbbenjünk, milyen súlyos következmények fenyegetnek bennünket... E pusztító jellegű erő felemelkedésének lehetőségei adottak, ez a hatalom létezik és ha nem védekezünk, növekedése elkerülhetetlen... De nem engedhetjük meg sohasem, hogy ez a kombináció veszélybe döntse szabadságjogainkat és demokratikus eljárásmódunkat...” Richard Nixon, aki annak idején Eisenhower alelnöke volt, 1968-as választási kampányában gyakran idézte ezeket a szavakat, s a vietnami háborút, az Egyesült Államok „világrendőri szerepe”' érdekében vállalt súlyos elkötelezettségeket hozta fel annak bizonyítékául, hogy lám, hová vezetett Eisenhower elnök szavainak, figyelmeztetéseinek semmibe vétele. Nixon választási beszédeiben szinte esküvel ígérte: megválasztása után megtöri ezt a hatalmat s Amerika erőforrásait a * nemzet” hazai szükségleteinek kielégítésére fordítja. Nixon azonban túl van már elnökségének négy hónapján — s minden maradt a régiben. Megjelent egy „bombaként robbanó” cikk az Atlantic című amerikai magazin áprilisi számában. A cikket David M. Shoup tábornok, az Egyesült Államok tengerészgyalogságának volt főparancsnoka, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának volt tagja írta. Shoup tábornok leleplezi: már nem csupán arról van szó, hogy a ..katonai-ipari komplexus” ijesztő befolyást gyakorol a politika irányítására. Shouo tábornok szerint a kulisszák mögött Amerika történelmének leghatalmasabb összeesküvése jött létre, amelyben a fő szerep „nagriratörő, magasrangú tisztek elit csoportjának kezében van, akik feltétel nélkül előnyben részesítik a háborút a békével szemben, mert ebben látják a lehetőséget arra, hogy az egész amerikai nemzetet militarista. agresszív nemzetté formálják”. Ezek az erők a lehető legprimitívebb jelszavakkal dolgoznak; „antikommunizmns — nemzetvédelem — hazafiság“ Semmit sem bizonyítanak, úgy vélik, állításaikat nem kell érvekkel alátámaszta- niok — minden állampolgárnak, minden civilnek, az utolsó farmertől az elnökig, kötelessége, hogy „valósággal isteni kinyilatkoztatásként” higgyen nekik, teljesítse követeléseiket, engedelmeskedjék. E katonák politikai tevékenységüket ráadásul titokban folytatják, és nem kételkednek abban, hogy akaratukat mindenkire rá tudják kényszeríteni, a hadügv- miniszterre és az elnökre is. William Proxmire szenátor legutóbb jelentést készített a hadseregből leszerelt és az iparban foglalkoztatott tisztekről s megállapítja, hogy a katonai megrendeléseken dolgozó 100 legnagyobb amerikai vállalat vezető apparátusában 2072 olyan ember dolgozik, aki ezredesként vagy annál is magasabb rangban teljesített szolgálatot a hadseregben. A New York Times valóságos riadójelként értékelte Shoup tábornok cikkét S hogy a jelzést a „túlsó oldalon” is megértették, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a heves saitóhadjárat. amely Shoup állításainak megcáfolására indult, s amely a tengerészgyalogság volt főparancsnokát a „katonai hivatás árulójának” minősítette. A vihart azonban nem lehetett lecsillapítani. S bár Nixon, megbízatásából Agnew alelnök egy beszédében, amely április 15-én hangzott el, „nevetséges” és „fantasztikus kohol- mány”-nak minősítette, hogy az Egyesült Államokban egyáltalán léteznék az a bizonyos „katonai-ipari komplexus”, a kormány egymást követő furcsa intézkedései csak olajat öntöttek a tűzre. Az új költségvetési tervezet — pontosabban: a még Johnson által előkészített költségvetési tervezet átdolgozott változata — kegyetlenül megnyirbálja az amerikai társadalom érdekeit szolgáló tételeket, például 420 millió dollárral csökkenti a szállítás és a posta fejlesztésének előirányzatait, 345 millióval a mezőgazdaság támogatására és a természeti kincsek megoltalmazására szánt összeget. Ez js bizonyítja, hogy a hatalmas méreteket öltő fegyverkezés mennyire rátelepszik az amerikai nép életére A vietnami háború továbbfolytatása, vagyis 1965 óta a hadiipar a termelés legnagyobb szektorává vált, és je- lenleg 8,5 millió embert foglalkoztat: 3,4 millió a hadsereg létszámához tartozik, 1,3 millió a Pentagon alkalmazásában áll (többségük civil szakértőként teljesít szolgálatot) és 3,8 millió szakmunkás. Szenátusi vizsgálat adatai szerint jelenleg minden kilenc amerikai dolgozóból egy a hadiipar vagy azzal összefüggő tevékenységet folytató intézmények alkalmazottja. Éppen ez az, ami mind több amerikait — a józanabb politikusokat is — fokozódó aggodalommal tölti el. Világosan látják — és egyre többen látják —, hogy a fegyverkezés csökkentése, a vietnami háború megszüntetése vezethetne nemcsak a békéhez, hanem az amerikai társadalmat belülről emésztő súlyos gazdasági és társadalmi problémák megoldásához is, amelynek egyik akadálya éppen a hadiipar és a katonai kiadások mértéktelen előtérbe helyezése. A jelek azonban arra vallanak, a Nixon-kormány nem egyszerűen csak tudomásul veszi a „katonai-ipari komplexus” hatalmát, de tudatod san azt szolgálja. K. h J
