Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

1969. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Lezuhant repülőgépek o • Ösztönzés helyett korlátozás? Mezőtúri szabályrendeletek az állattartásról Kereskedők I. Mennyiségi szemlélet a vevő kárára Különös látványban volt része annak, aki a vasárnapi gyermeknapi rendezvények után felkereste a Tisza-ligeti vidámparkot. Csak a látvány veit különös, az esemény már megdöbbentő és a gyermek­naphoz teljesen méltatlan volt A gyermekek egyik köz­kedvelt szórakoztatója éve­ken át a kis repülőgépekből épített körhinta. A késő délutáni gyermeklátogatók azonban már nem élvezhet­ték* csupán roncsaiban „gyö­nyörködhettek’*. A repülős körhintában a szokásoknak megfelelően he­lyet foglaltak a gyerekek. A jegyszedő lekezelte a jegye­ket* majd indult a gépezet Alig tett azonban néhány for­dulatot, a tartószerkezet fá­ból készült merevítői recseg- ve-ropogva töredeztek ki he­lyükből. A még kis kerületi sebességgel rendelkező repü­lőgépek a bent ülő gyerekek­kel a földre zuhantak. A gépet gyorsan leállították, így komolyabb sérülés nem történt, csak a kis apróságok lepődtek meg a programon kívüli, hirtelen landoláson. Ep bőrrel úsztak meg a gyer­meknapot Elég volt néhány pillan­tást vetni a roncsokra, hogy fény derüljön a baleset okai­ra. A körhinta faszerkezete bizony elkopott, az idő vasfoga elrágta. Joggal veti fel min­den érintett és nem érintett szülő* hogy legalább a csúcs- forgalmat ígérő gyermeknap előtt nem kellett volna-e fo­kozott gonddal ellenőrizni a vidámpark szórakoztató be­rendezéseit? Mindenkit szorongó együtt­érzés kerülget* ha munka közben bekövetkezett súlyos, vagy halálos balesetekről szerzünk tudomást. Azon a napon, amikor társadalmunk szemcfényét, a gyermekeket ünnepeljük különös gondat­lanságra vall, hogy meg­csapta a gyermekét féltő szü­lőket a tragédia szele... A vidámpark két alkalma­zottja az eseményekről szól­va megállapította, hogy sze­rencsére még alig forgott a gép. De mi lett volna* ha már teljes sebességgel pörög? — Fekete —■> Mezőtúr város tanácsa ren­deletben szabályozta a város belterületén az állattartást Jogosan tiltja meg a ba- romfik főutcára engedését és legeltetését A jószágok pisz- kítanak ott és balesetveszélyt idézhetnek elő. Ám a rende­let a város belterületét egy­séges egésznek veszi, a vá­ros központtól 2—3 kilomé­terre eső, falusias jellegű la­kott területeket is oda so­rolja. A szabályrendelet helyesen írja elő a közegészségügyi, tisztasági és elhelyezési kö­vetelményeket, de egyes pa­ragrafusaival nem értünk egyet, mert korlátozza a háztáji állattartást, lehetet­lenné teszi az árutermelést. A II. fejezet 12. paragra­fusának 1. pontja szerint „Baromfi (liba, tyúk, kacsa, pulyka sib.) a házi szükség­letnek megfelelő számban... tartható”. A házinyúl úgy­szintén. A 4. pont így ren­delkezik: „Város belterületén a baromfi üzemszerű te­nyésztéséhez, illetve hizlalá­sához előzetes állattartási en­gedély szükséges. (Ezt a KÖ­JÁL, helyi szerve adja, vagy tagadja meg.)” Hogy mennyi a házi szükséglet, mit jelent (mennyiségben) az üzemsze­rű tenyésztés, hizlalás a rendelet nem szabályozza. Ha a paragrafusokat szó sze­rint értelmezzük, baromfit és egyéb jószágot piacon, vagy kereskedelmi szervek­nél nem lehetne értékesíteni, mert az már meghaladja a „házi szükségletet”, s eny- nyi már nem tartható. A különböző kormány- <*s miniszteri rendeletek a ház­táji és kiegészítő gazdasá­gokat az árutermelés növe­lésére ösztönzik. A népgaz­daság nem nélkülözheti ter­mékeiket A III-as szövetke­zeti törvény a korlátlan ba­romfitartást szintén lehető­vé teszi. Hiányostul n kiesé» Á mezőtúr! városi tanács vb mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának ada­tai szerint a háztájiban 72 ezer—82 ezer baromfit tar­tanak. A soványliba neve­lést kivéve a tsz-ekben en­nél sokkal kevesebb van. A közös gazdaságokban 1966 óta 10 ezerrel csökkent a tyúk­törzsállomány. A helyi fmsz adatai szerint a háztáji és kisegítő gazda­ságoktól 1967-ben 1431 mázsa, tavaly csak 920 mázsa baromfit vásároltak fel. A tojás eladása 1,9 mil­lióról 1,2 millióra csökkent A házinyúl értékesítés 105- ről 92 mázsára fogyatko­zott. A csökkenés itt is szembetűnő. Az értékesített áru túl­nyomó többségét a városban működő szakcsoportok, egy­szerűbb szövetkezetek adják. A libatömő szakcsoport éven­ként 10—12 ezer jószágot hizlal. Tehát számottevően besegít a hazai és export igé­nyek kielégítésébe is. Az fmsz erre az évre az OTP útján 200 ezer forint terme­lési előleget folyósított a termelőknek. Ezért a szövet­kezet vállal kezességet és kamatát is kifizeti. Mosta­nában többen érdeklődtek a szövetkezetnél, mi lesz most, a tanácsrendelet hatályba lé­pése után? Szüntessék meg a hizlalást? Hisz' az meg­haladja a „házi szükségle­tet”. Inkább ösxtönösni kellene Jártunk a városközpont­tól jó néhány kilométerre le­vő Ságvári Endre, Kiss Já­nos és Rózsa Ferenc utcában lakó termelőknél. Fejes Gyu- láné, Soltész Györgyné és Farkas Istvánné évenként 1000—1100 libát töm. Havi átlagban 800—1000 forint a jövedelmük. Kiegészítik vele a család keresetét, az idős Soltész családnak pedig az egyedüli megélhetési forrása ez. A rendelet szerint most ez is veszélyben van. No és Mezőtúr ellátása? Sajnos a háztáji baromfi állomány az utóbbi években csökkent Ha korlátozzák, további vissza­esés várható. Mi jut a piac­ra, a lakosság ellátására? A szabályrendeletről több tanácsi dolgozóval beszélget­tünk. Bene András a vb tit­kárság szervezési és gazda­sági csoportvezetője szerint azért alkották, mert a jó­szágokat őrizetlenül hagy­ták az utcán, ott piszkítot- tak és akadályozták a köz­lekedést. Ez a rendelet alap- gondolata. És a háztáji szük­ségletet meghaladó mennyi­ség nevelésének megtiltása? Meg a rendelet 1000 forintig terjedő bírságolási szankció­ja? Bene András erre azt válaszolta: „Nem fogjuk fel mereven a rendeletet.” De ezzel ellentmondásba ke­rülnek saját elképzeléseikkel. Eleve megengedik és felté­telezik a rendelkezések meg­szegését? Ügy véljük: célszerűbb len­ne, ha módosítanák a ren­delet vitás pontjait Miköz­ben szabályozzák az állat­tartást, ne korlátozzanak, ha­nem ösztönözzenek a háztáji árutermelésre. Máfhé László A kereskedelmi vállalatok 1968. évi munkáját az idén már sok helyütt értékelték, többek között a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága is. Általános megállapítás az, hogy az új gazdasági mecha­nizmus első évében pozitív előjelű változások következ­tek be állami és szövetkezeti kiskereskedelmünkben egy­aránt. A bolti munka, pontosab­ban szólva a kereskedők munkájának színvonaláról azonban ugyanez már nem mondható el. Az alábbiakban ennek okait igyekszünk feltárni az olvasó előtt. □ A problémát elsődlegesen a konkurrencia hiányából le­het levezetni. Az új gazda­sági mechanizmus életbelé­pése előtti években az élel­miszer forgalomban csak Szolnokon és Jászberényben, míg az iparcikk kiskereske­delemben Szolnokon volt verseny. A kör 1968-ban bő­vült: Jászberénnyel, Mező­túrral és Törökszentmiklós- sal. Településeink döntő több­ségét változatlanul egy szek­tor látja el áruval. Vagy az állami, vagy a szövetkezeti. Mi következik ebből? Nagy András, a szolnoki 33-as sz. ruházati üzlet ve­zetője így vélekedett: — Harminc évvel ezelőtt városunk lélekszámú a fele volt a mainak. Akkoriban legalább tizenöt kisebb-na- gyobb konfekció szaküzlet működött. Most pedig csak három van. Méterárut pél­dául nálunk, vagy a Cent­rum Áruházban lehet csak kapni. Ha jól meggondolom, még a megyeszékhelyen sem jelentős a verseny. Amikor jómagam kezdtem a szakmá­ban, minden vevőt meg kel­lett fogni az üzlet számára. Nagy gondja a szolnoki postának, hogy az egyre nö­vekvő újságelőfizetők és a rendszeres újságolvasók tábo­rához nehéz eljuttatni a la­pokat. Nincs elég újságárus és kézbesítő. A posta kényte­len alkalmilag diákokat, há­ziasszonyokat is foglalkoztat­ni. Sajnos nagyon kevés a jelentkező. Toborzás az iskolákban — A posta milyen propa­gandát fejtett ki, hogy hír­lapárusokat és kézbesítőket toborozzon? — Levélben felkerestük az A főnöktől könnyen meg­kapta az ember: „Segéd úr! Már a harmadik kuncsaft nem vásárolt magától. Mit gondol, miért fizetem, se­géd úr?!” — És ma? — Kevesebb az üzlet. Mindegyik boltra elég forga­lom jut ahhoz, hogy „megél­jen”. Több, mint amennyit kulturáltan lebonyolíthat. Egy-egy vevőre csakély időt fordíthat az eladó. Egysze­rűen örül annak, ha mind­azokat kiszolgálja, akik a pultja előtt állnak. Feke Jánosné négy év­tizede dolgozik a kereskede­lemben. — Van abban igazság, hogy a vevő mást ért ud­variasság alatt, vagy a jó kiszolgáláson, mint amit ma kap az üzletekben. Szeretné nyugodtan megbeszélni az ügyét az eladóval. Azt vár­ná, hogy türelmesen és sokat foglalkozzanak vele. Csak vele, hiszen az ő ezer fo­rintjairól van szó. Megy is ez, amikor kevesen vannak az üzletben. 0 „Amikor kevesen vannak”. Feke Jánosné szavai a fogyasztói tapasztalatokat erősítik meg. A kiszolgálás színvonala a pillanatnyi for­galom függvényében válto­zik. Még akkor is igaz ez, ha olyan eladókról van szó, akik művészei a mestersé­güknek. Az üzlethálózat kihasznált­sága a maximum körül van, holott az optimumot nem volna szabad meghaladnia a forgalomnak. Azt az optimá­lis forgalmat, amelyet na­gyon kulturáltan, magas színvonalon lehet lebonyolí­tani. Ezzel szemben például az iparcikk kisker forgalma 1960—68 között 46,6 száza­lékkal nőtt, míg üzleteinek összes szolnoki középiskola igazgatóját és kértük, hirdes­sék ki, hogy nyáron milyen munkaalkalmak adódnak ná­lunk — válaszolja Riegler László, a megyei postahivatal vezetője. Olvastam egy ilyen körle­velet Nagyon szűkszavúan tájékoztat a lehetőségekről. — Részletesen is elmond­hatom: a diákokat a napila­pok és a folyóiratok utcai árusítására alkalmazzuk. A bérük a felnőttekével azo­nos. Az eladott mennyiség után, az érték 8—IS száza­lékát kapják. Nincs kötött munkaidő, és kötött bér. Ál­talában 150—200 napilapot bízunk rájuk, ha többet el­adnak, kérhetnek még. — Hány diákot tudnának alkalmazni? — ötöt-hatot. Eddig mind­össze egy jelentkezett. Napi négyórai munkáért ezerháromszáz forint — Hány állandó hírlapki- hordóra lenne szükség? — Jelenleg harminchat há­ziasszony kézbesíti Szolno­kon hajnalban az újságokat, de még főbbet azonnal fel tudnánk venni. Munkájuk napi 4 órai elfoglaltságot és 1300 forint havi keresetet jelent. Nyugdíjban, nyereség- részesedésben, betegbiztosí­tásban, szabadságban ugyan­úgy részesülnek, mint a tel­jes munkaidőben dolgozók. Ami nehéz, az a korai fel­kelés. De ezt is meg lehet szokni. eladótere csak 4,6 százalék­kal. (A vegyesiparcikk for­galom 70,6, a ruházati 26,6 százalékkal emelkedett.) A forgalom állandó bővü­lése várható a jövőben is, hiszen az életszínvonal ja­vulása a fizetőképes kereslet növekedésével jár. A háló­zatfejlesztés elmaradása mi­att az üzletek leterheltségi mutatója talán kétszer is megkerüli majd a forgalmi optimum „számjegyét”. Ha az előbbi okfejtésből indulunk ki, prognózisunk a kiszolgálás színvonalát ille­tően: „süllyedő iránya'’,­El Következtetésünk helyessé­ge más módon is bizonyít­ható. A megye állami taná­csi kiskereskedelmének net­tó árbevétele 1968-ban erő­sen megközelítette az 1 mil­liárd forintot A forgalom növekedése az utóbbi fél évtizédben esztendőnként át­lag 6—7 százalékos volt. Amennyiben ez a növeke­dési ütem tartós, és a há­lózatfejlesztés pedig ilyen lassú marad, úgy nyilván­való: a termelékenység nagy­mérvű fokozásával lehet kompenzálni a bolti kapaci­tás és a forgalom közötti nagy feszültséget A vásár­lók rovására. A kereskedelmi munka mércéje szinte kizárólag a termelékenység, az élőmunka hatékonysága. Szükségkép­pen az eladót is eszerint íté­lik meg a főnökei. A mennyiségi szemléletnél kötöttünk ki. A fentiekben vázolt kö­rülmények között mondhatni az az igazság: amelyik ke­reskedő magas színvonalon dolgozik, nem ér rá pénzt, keresni... A vállalatának és önmagának sem. Fábián Péter (Folytatjuk.) — Vasárnap délutánon­ként, sőt hétköznapokon is két-három óra körül gyak­ran zárva találjuk az újságos pavilonokat — A jövő héttől felváltva vasárnap is nyitva lesz egy- egy árusító helyünk a vá­ros központjában. A Vörös­csillag úti ABC áruháznál és a temetőnél pedig új pavi­lont nyitunk. Ide is keresünk árusokat. — Mennyi egy ilyen új­ságárus jövedelme? — Teljesítmény után fi­zetünk. Általában 1500—1800 forintot, de forgalmasabb he­lyeken a 2500—3000 forintot is eléri, a havi keresetük. Bőripari Vállalat 3-as számú gyára IV ker( Véd út 40. felvesz női és férfi dolgozó* kát termelői munkára k< moly kereseti leheti» eel. 44 órás munkaidővé minden második szómba: szabad. Vidékieknek utazási térítést adunk, kedvezménye? étkezést biztosítunk Jelentkezés- a vállalat munkaüsvi osztályán. AJÁNDÉK Mancika már utazása előtt elkészí­tette ajándékozási listáját. Férjének, Pistának zsebrádiót vagy villanyborot­vát, Zolikának, a család elsöszülöttjé- nek távirányításos autót, a húgocská- nak, Katinak pedig hajas babát ter­vezett. Sógornőjének, Lujzának Moszk­va elnevezésű kölnit vagy rúzst. Kati névadójának, Anikónak, gyermekkori barátnőjének emléktárgyat jegyzett az ajándékozási listára. Hogy önmagának mit fog vásárolni, arról előre nem döntött. Kievberi, & város nevezetességeivel való ismerkedés közben alkalmat ta­lált arra is, hogy az áruházakba is be­kukkantson, de nem vett semmit. — Ráérek a vásárlással — gondolta —, hiszen még előttem van Leningrád és Moszkva. Ám Leningrádban is csak szép emlékekkel gazdagította magát.' A vásárlást meghagyta a fővárosra. Moszkva érdekességeinek megtekintése közben aztán hozzáfogott a vásár­láshoz. Ä vásárlás úgy alakult, hogy Man­cika önmagának vásárolt, hiszen a csodálatosan szép kék-fehér vastagcsi- kos selyemkelmének hogyan is lehciett volna ellenállni. Az áruházban a kék­fehér csíkos kelme megvásárlása közben elképzelte a készre varrt ruhát. És köz­ben teljesen elfeledkezett arról, hogy pénzének java része egycsapásra el is fogyott. így hát ajándékozási tervét át­alakította. A tíz nap gyorsan eltelt. Mancika kora esti gyorssal érkezett a családi körbe. A férj örült a Neva-önborot- vának és a hozzá tartozó zsilettpen­gének. Zolika a fürdőszobában azonnal kipróbálta a műanyag csónakot. Ka­tika a pettyes labdával pillanatok alatt célba vett egy vizespoharat. Luj- zika arcához éppen illett a rúzs. Az első élmények mesélése közben Anikó is megérkezett. — Csak egy pillanatra jöttem. Akar­talak látni. Igazán meg sem látszik rajtad, hogy hatezer kilométer van mö­götted... A színed ragyogó. — Az utazás valóban nem volt fá­rasztó. A kievi Lavra kolostor, a le­ningrádi Ermitázs, a moszkvai Lomo noszov Egyetem és a metró mind-mind felejthetetlenek... De erről majd ké­sőbb... Most hadd adjak neked is... — Ö, Mancikám, éppen ilyen asztali képtartóról álmodtam. Neked bámula­tosan jó érzéked van az ajándékvásár­láshoz. — Na és ehhez mit szólsz? — vette vissza a szót Mancika, és a kék-fehér vastag csíkos selyemanyagot is kiemel­te a bőröndből. Egész utazásom alatt szinte másra sem gondoltam, hogy egy jól kiválasztott fazonnal... — Ne is folytasd! Valóban csodá­latos... — örülök, hogy tetszik, édes Ani­kóm! — Hogyne tetszene...! És mert Anikó csak pillanatokra ér­kezett. villámgyorsan el is távozott a képtartóval és a kék-fehér csíkos se­lyemkelmével. Pista, a férj a váratlan fordulaton csak nevetett. Lujzika a csodálkozás­tól nem tudott szóhoz jutni. A gyere­kek vidáman folytatták a iátékok ayöt- rését. Mancika pedin zo':ogva borult a rekamiéra. L. S. Hírlapárusok kerestetnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents