Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. május 23. PIERRE GASCARt MÁRVÁNY Olaszországban a márvány kitermelése többnyire még ma is évszázados módszerekkel történik. A tömböket bezsírozott fasíneken engedik át a völgybe, s a tömbök mögött egy-egy ember hálád, aki derekára erősített kötél segítségével szabályozza a csúsztatás sebességét Ez a munka nagy testi erőt kíván, de nem lenne túlontúl bonyolult, ha nem szabdalnák fél a hegyoldalt az összefutó utacskák; a keresztezéseknél fékezni kell a teherrel, hiszen a simára csiszolódott lejtőn egyszerre többféléi zúdulnak a tömbök egymás felé. Attól kevésbé kell tartam, hogy a tömbök rázuhannak a munkásokra, s ősz- szezúzzák karjukat, lábukat — inkább az alattomos, kemény ütésektől, melyek nyomán megkékül a bár, elakad a lélegzet. A munkások ezért többrétegű anyaggal, bőrrel, vágy nemezzel burkolják törzsüket és puszta Védekező ösztönből, anélkül, hogy annak bármi gyakorlati jelentősége lenne, gyapjúsapkájukat a szemükbe húzzák. Legnagyobb részük távoli Vidékekről jött a bányába, s agglegény volt Barakklakásaikat a hegyoldalban építették, fenyvesek közé, ahonnan már nem látszik a tenger. Egyik csoportjuk feljebb, közel a csúcshoz, egy kisebb csoport a bányában fejtette a fehér márványt, amelyet másképpen szobormárványnak is hívták: ez nem tartalmazhat egy szikrányi salakot, s még sötétes ereket sem, oly fehérnek és folttá- lánnak kell lennie, mint a háj. A munkások is tudták, hogy ezt a márványt a völgyben épült kis városok szobrászai vásárolják meg, s hogy a fél országot innen látják el vallásos tárgyú szobrokkal, barokk angyalokkal, madonnákkal Fejtés közben a sok magányos férfi a nagy hófehér tömbökbe megpróbálta beleálmodni a madonnát, a női test formáit, hajlatait, amelyet magába zárt a hűvöe márvány, mint kígyót a zsák. De gyermeteg képzeletük nehezén birkózott „ feladattal Égy napon aztán megtudták, hogy á Városban, áhól vasárnapjaikat töltik, él egy fiatal nő, s á leghíresebb szobrász róla mintázza á madonnát és világi tárgyú szobrokat Clara, mert így hívták a fiatal nőt. hol a Szúzanya légiében állt modellt, hol mezítelenül, a Béke vagy az Évszakók allegórikus nőalakjaként. Szép volt telt és arányos, és jóval karcsúbb, mint a völgy parasztasszonyai. Hamarosan szeretője lett Manucenak, a szobrásznak. Sajnálkozva emlegették, állhatatlannak nevezték, de vélekedésükből sosem csendült ki megvetés: ha Clara végigment aí utcán, büszkesége, eleganciája elnémította az emberekét Inkább csak önmagukban kárhoztatták a fiatal, igéző teremtést, amiért odaadta magát Manucenak, a testes, göndőrhajú. duzzadt ajkú. fekete bajuszos szobrásznak, akiről az a hír járta, hogy kapzsi és mohó: pénzre, dicsőségre egyaránt Clara létezésé megzavarta a márványbányászokat Az arcnélküli asszony, akit oly sokáig próbáltak beleképzelni á márványba, íme testet öltött Szerettek vólná találkozni vele, de Clará keveset járt el hazulról, ők pedig ritkán juthattak lé a Völgybe. Így csak táVóli, ismeretlen alakja köré szőtt legendáik gyarapodtak, s mintegy öntudatlan bosszúként magányos estéikért, s azért, hogy nem láthatják az eleven darát, a legendák daráját gonosznak, megvásárolhatónak festették. A mái . ánybányászok csapatában a sok meglett, sorsába beletörődött férfi között dolgozott egy alig húszesztendős fiú is. Carlo Szüleinek Po-környéki birtokát tönkretette az árvíz, s így kényszerűségből állt be a márványbányászok közé. Arcának gyermekes bája különös ellentétben állt kifejlett, férfias, erős testével, s ez a gyermeteg arc, valamint csendes modora, s a természeti csapásba, valamint a kemény munka terhébe bele- nyugvó tiszta emberséget atyai érzéseket ébresztett iránta társaiban. Talán ennek köszönhette, hogy gyakran bízták meg kiváltságos feladatokkal. így történt aznap is, amikor Carlót jelölték ki, hogy elkísérje a teherautó szállítmányt, amelyet Manuce, á szobrász házánál kellett lerakniuk. Indulás előtt Carlo levetette a törzse köré csavart nemez védőt, s a nagy hőségben ingét is kigombolta. Amikor a kocsi beállt Manuce házának udvarába, ő is segédkezett a sofőrnek a hatalmas tömbök lecsúsztatá- sában. Egy rossz mozdulat következtében egy éles sarok mély, vérző sebet ejtett csüpasz mellkasán. Manuce — a fiú zavart tiltakozásával mit sem törődve — bevezette a házba, és Clarat szólította. Carlo még jobban zavarbajött, zsebkendőjét a sebre szorította, s éppen szóliii készült, hogy a vérzés már el is állt, amikor belépett Clará íésülködő köpenyben. — Tegyél rá egy kötést — fordult félé Manuce —, én majd a sofőrrel befejezem a lerakodást Ciara intett Car lónak, hogy kövesse. Felmentek néhány lépcsőn, b egy kis öltözőfülkébe értek, ahol Clara előrehajolva matatni kezdett a gyógyszeres-szekrényben Clara felegyenesedve elkapta a tekintetét De szótlanul jött közelebb, alkoholos tamponnal megtisztította a seb környékét és borogatást tett rá. Aztán ismét elfordult, hogy sebtapaszt keressen. — Carlo a foglalatoskodás közepette egyre nevetségesebbnek érezte magát. Szinte ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy rhegsímogassa Clara haját. Arrébb ment riéhány lépéssel ahol á kis erkélyről láthatta Manucet és á társát: a szobrász hangosan nevetve, kurjongatva emelte á tömböket, mintegy hétven- kedve azzal, hogy mennyire élvezi a nehéz testi munkát Amikór Clara ismét odajött Cáriéhoz, megfogt3 a fiú csuklóját, S ékkor megint tálálkozott á tekintetük: Carlo megértette, hogy neki kell leszorítani a friss kötést, amíg Clara leragasztja a tapasszal. Morgott még válámí köszönetfélét, s aztán nagyon gyorsan, és nagyon zavartan ingét gom- bolgatva kiment á házból. Este a seb fájdalma ismét darat juttatta eszébe. -— S másnap, amikor felkelt még mindig szédült egy kicsit, pedig a sebe igazán nem volt veszélyes. Társaival ellentétben Carlo sosem próbálta magában életrekelteni á márványtömböket, de közömbösen, meg- boesátóan hallgatta áj újra meg újra elismételt vaskos tréfákat Most mindén megváltozott A kétértelmű tréfák, megjegyzéseit sértették, annál is íhkáhb, mért immár Őbenne is egyre gyakrabban felötlött á módartná és Clara testének egymásba^- mosódó képé Beköszöntött a nyár. Vasárnap Cárlo lement á városba, és elbújt á Mánucé házával szemközti kapualjban. Órák hosszat várt, amíg aztán estefelé Clará és Manuce kijött a házból, mindketten beültek a kocsiba. — Amíg a férfi az indítással foglalatoskodott, Clara észrevette őt, s egy hosszú, végtelennek tetsző pillantást vetett rá. Másnap Carlo ismét elfoglalta előző napi őrhelyét. Negyedóra múlva mellette termett Clara. Keveset beszéltek. csupán a találkozó időpontjában állapodtak meg. Clara pontosan érkezett, és még aznap Carlo szeretője lett Ettől kezdve hetenként kétszer-háromszor találkoztak egy-egy városszéli kiskocsmában. Meséltek egymásnak életükről. Carlo kö- nyörgött Claranak, hogy hagyja ott Manucet, de a lány haladékot kért A bányászok egyike-mási- ka meglátta Car lot a leány társaságában. Meglepte őket a nő szépsége és eleganciája, tudakozódtak kiléte felől s hamarosan rájöttek, hogy Carlo barátnője azonos a szobrok legendás Clarajával A hír nagy megbotránkozást váltott ki az egész hegyoldalban. Annak örültek volna, hogy Carlo megtalálta a szerencsét hogy immár valóban férfivá serdült Ám sértette apai érzéseiket s valóságos szentségtörésnek tartották, hogy Clarat szereti, bűntársa lesz annak a lénynek, aki alig dobja le a Szúzanya köntösét s máris átadja magát a hívságos testi örömöknek. Carlo szótlanul fogadta a korholásukat Nem akart lemondani Clararót s ezért, amikor legközelebb találkoztak, iámét kérlelte, hogy hagyja off a szobrászt, és egész korábbi foglalatosságát s kösse hozzá az életét. Clá- ra most sem adott választ Eközben a bányában immár sértések követték a szemrehányásokat Carlo rej- tékutakon, az omladékok között mert csak lelopózkodni a városba. Aztán elhatározta, hogy nem találkozik többé ClarávaL Társai visszafogadták maguk közé, elhalmozták szeretetükkel, de ő álmatlanul kínlódott éjszakánként kiült a sziklára, a magas kiszögeíésekre, és bámulta s tengert De Clara még jobban szenvedett Carlo hiányától Most döbbent rá, hogy mindaz, amit addig átélt, amit szerétéül aminek örült tulajdonképpen halott volt úgy kapcsolódott csupán a való élethez, mint a hűvös márványszobrok a hús-vér emberekhez. Vajon miért nem jön Carlo? Gyötrődve töprengett magában, de válójában tudta a választ Elhatározta, hegy elhagyja Manucet és elindult, hogy döntése hírét maga vigye meg Carlónák. Ahol az ösvény elkeskenyedett, leállította kocsiját és gyalog vágott nekj a hegyoldalnak. Két kézzel hajtott ta szét a sűrű bokrokat úgy tört magának utat Hamarosan elviselhetetlennek tűnő szomjúság gyötörte. Vajon el- éri-e valaha is a csúcsot? Aztán égyszerre árrá gondolt hogy milyen szokatlan, mélységes csend veszi körül. Egyetlen embert, egyetlen mozgó alakot sem látott s ettől különös ijédtség szakadt rá: »ít lé kérés Ő ezen az elhagyatott, vadregényes hegyoldalén, egyedül á fehérén izzó ég álátt. Ekkor kürtjélzés hasított a csendbe. Clara a hang irányába pillantott, s észrevett egy furcsán beburkolt sapkáját szemébe húzó alakot, aki széles, izgatott taglejtésekkel integetett felé. Clará nem hallotta a mozdulatokat kísérő kiáltást, s rövid habozás után arrafelé irányítottá lépteit amerre az embert látta. nöha az integető. s néhány társa épp élléhkezŐ irányba szaladt Hamarosan el is tűntek a szeme elől Clara megállt pihenni, s hátát nekivetette egy árnyékos, hűvös sziklának ... Robbanás reszkettetté még a levegőt, s az ismét beálló csendbén a márvány finomszemcsés. fehér porfelhőié ölelte körül Clarat. Immár örökre. Pedig épp ekkor a hegy túlsó oldalán Carlo elhatározta, hogy aznap este mégis megkeresi darát... Besses* Josse/» Búzaszem Parasztok zsákjából kiestem, cingár kis búzásáéin. Ezüstgyökér szép lábain* háhtdombokra másztak De megkent fénnyel a öársáát, kis búzaáganeset, szarvat és az ég sátoros árnyat ígért Mást Sárkány-szelek dér-taraja, elcka-szalék kaka* zaja csipked, vagdos, rubinttkarmoé vadbarona kínnal Mégis, 6 tavasz, nyári Csak addig kibírjam * Párái Annát Délelőtti anziksz Égy asszony vezetve házén gyermekét úgy vitte súlyos mellét, csípónyi vagyonát Mintha a múlandóságon lépkedne át, s aszfalt-síkságba vetett nyomain perc-igézet, férfi szemben kalászosodé sugár s egy sárokbáznyi kérdSfel zárja magiba örökre és msszavonbaiatlánul talán _ * Tamás Menyhért t Eső után Részeg a fold zöld mósollyál újjong t míg jegenye-boros tás arcát á szivárvány tündökléséhez dörzsöli egyre többet góndol feszülő-vajúdó mágváira Mélyén ilyenkor énekelnek legszebben a gyökerek, Harri Kaásetlainem t Dalok A fülkagylóban Otthonra talált» * dalolta Őket a száj vad fémyvesen át hegyen át új fülbe szálltak új szívbe Új szájbá Ha vizeit látott felszívta a VÍ2 dalált letépte a nyár virágbábóri>v áaliít s a szürkület dalait Dalokat mondott mik az erdő útjain messze futottak s « nézett utánuk Szemében a felhős nap szürkesége és szomorúsága annak ki ittmaradt mint egy Őrégember szótlanul. Képes Géza fordítása Vasvári István t Holdfény Koldfény a Sziklafalakon. holdfény az eperfa alatt, holdfény a néma gabonán, holdfény a vízmosásokén. holdfény az Ifjú arcodon, sugárzói áradsz, élsuhégsz t a szád. a Szád kétívű virradat, testemen érzem puha melegét s melledet, mit simán, feszesen, mint barack hamvát, úgy simít késem — holdfény a sziklafalakon — holdíény a téli áblakoa. sugárzol áradsz, elsuhogsz, sugárzol áradsz, élsuhogsz, akkor éltem lombozva. vakon. most, hogy most vakítón lássalak! a
