Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

1969. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Miről ir a Béke és Szocializmus új száma? ' A folyóirat májusi számá­ban Mihail Szuszlov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára irt: „A leninizmus és kornak” címmel tanulmányt. »Lettin eolt a legműveltebb legszilárdabb és legkövetke­zetesebb marxista, Marx ta­nításainak legnagyobb foly­tatója’* — állapítja meg M. Szuszlov. Lenin többször fel­hívta a figyelmet arra, hogy helyesen kell alkalmazni a kommunizmus alapelveit az adott nemzeti állam sajátos­ságaival összhangban. Meg­ragadni közöset, az mtema- cionálisat, ami nemzeti szem­pontból sajátos — tanította Lenin. Mohammed Barmet, a Tu­néziai Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára »Akcióegységért a2 im­perializmus ellem harcban” című írásában elemzi a jú­nius 5-én, Moszkvában ös sze­nté nemzetközi tanácskozás idén tőségét, »mádén kom­munista pánt — Írja Mo­hammed Harroei — felelős­séggel tartozik mnrikasosztá- lyánok te »épének » egyút­tal a nemzetközi munkás­osztálynak te. Beért tesznek a kommunisták egyre na­gyobb erőfeszítéseket soraik egységének fejlesztésére és erősítésére, hogy ezzel be­váltsák e népek reményeit..j 'A nézeteltérések nem küzd- hetök le egyik pillanatról a másikra, óm a kommunista és wsankáspártek arra fog­nak törekedni, hogy meg­oldják a megérett problé­mákat, hogy leküzdjék azo­kat a nehézségeket, amelyek egyik vagy másik kérdésben megosztják Őket, t azon fá­radoznak majd, hogy a nem­zetköz kommunista mozga­lom fokozatosan eloszlasson minden nézeteltérést * A szocialista tervgazdálko­dás kérdéseiről ezúttal To- tto Cokm, a bolgár-. Párái Imre, a magyar; B jam bin Rtncsinilzse, a mongol; Ger­hard Schürer, te. NDK ál­lami tervhivatalának elnöke, valamint Dimitr Sokoloto lengyel közgazdász írt elem­ző cikkeket Napról napra zajosabbá, lármásabbá válik körülöttünk az élet: az iskola, a munka­hely, a szórakozóhely. Fel­erősített hangerővel bömböl- tetjük a rádiókat, a lemezját­szókat, a tánczenekarok hang­szereit. A gépi zajjal, az élet lármájával szinte hiábavaló harcot kezd az emberi hang. Hogy beszédünk hangalakja ebben a zajos környezetben teljesíthesse szerepét, túlsá­gosan megemelve, sőt han­goskodva kezdünk beszélni. A hangoskodást lassan meg­szokjuk, nem is gondolva ar­ra, hogy a hangerő fokzása az agresszív, a dermesztőén nyers hang milyen súlyos kö­vetkezményekkel jár. Kezdjük azzal, hogy a hangos beszéd önmagában véve is idegi megterhelést eredményez, s az emberi kap­csolatokra is ez az ideges nyugtalanság nyomja rá bé­lyegét. A lármás, a hangos­kodó beszédhelyzetekben a helyes, a tiszta és érthető ki­ejtésre, hangképzésre feltét- I lenül szükséges nyugodtság hiányzik. Az emelt hang­adásban eltorzulnak a hang­zók, s a zajban a beszéd tem­pója is idegesítően gyorsabbá válik. A hangoskodás, a ma­gas hang, a megemelt hang­erő nem kedvez a nyugodt, árnyalt nyelvi formálásnak sem, s az átgondolt érvelést felváltja a kissé támadó jel­legű, a tekintélyi érvekkel operáló közlés. Az sem vé­letlen, hogy beszédünkben újabban megszaporodnak a felszólító mondatok, s e mondatok sajátos hanglejtése s bennük a nagyobb hangkö­zök jelentkezése is furcsa be­szédmodorosságot eredmé­nyez. A túlságosan megnöveli hang is arra csábítja a beszé­lőt, hogy túlhangsúlyozza a mondanivalót. Ha mindent hangsúllyal emelünk ki, va­lójában a lényegest, a fontost éppen nem emelhetjük ki. Mindennapi beszédünk hangalakja, hangzása az egy­re zajosabbá váló környezet­ben elsősorban azt a szere­pet vállalja, hogy a megnö­vekedett zajt leküzdje, s nem azt, hogy a mondanivalót ért­hetően és kifejezően közölje. Mi tehát a teendő? A leg­fontosabb a következő: A hangnem, a hangmodor mindennapi beszédünkben is legyen fegyelmezett, s találja meg a középutat a túlhangos és a túl halk hangadás kö­zött. Erre kell nevelni magunkat és beszélő társainkat. Sajnos gyerekeink szinte beleszület­nek a lármás környezetbe és a hangoskodó beszédhelyze­tekbe. Akkor, amikor példá­ul az új lakásokban a szom­szédok zaját, hangoskodását a nagy hangerőre fokozott gépi zenével, zajjal lehet kö­zömbösíteni, olyan hangos környezetet alakítunk ki, ami már otthonunkban is le­hetetlenné teszi a nyugodt, finom hangnemre, hang- modrra, az érthető hangadás­ra való nevelést. Amint lát­juk, súlyos és fontos prob­lémával állunk szemben. Nemcsak nyelvművelő, ha­nem komoly társadalmi fel­adat is a zaj elleni küzdelem. Reméljük a csodálatosan szép, zengő emberi hang mégis győzedelmeskedni fog a lárma, s a gépi zaj fölött. Dr. Bakos József a nyelvészeti tudományok kandidátusa Ssásharminehárom meg egy • . . Egy ember a Tisza partjáról A Zagyva hídtól négy gép­puska pásztázta a Gonove utcát és a Tisza-partot. Steánbrück Ottó csapatait a házak feláthoz szögezte a tűz. — Minden élet számít. Egy tapodtat sem tovább. Van-e az ezredben valaki, aki is­meri a tabáni városrészt? A csepeli, angyalföldi munkások nem ismerték ezt a környéket — Szóljatok m MÁV mű­helyt zászlóaljnak! A munkások futó lépésben érkeztek a tárház felől. Ste­inbruck elmagyarázta nekik a feladatot: hátbatimadni az ellenforradalmárokat K. Bobsó Károly negyven emberrel indult el a veszé­lyes vállalkozásra. Megke­rülték a Tabánt és a Mű­vésztelep fii közül törtek rá a fehéreikre. A munkások közül kilencen elpusztultak, de az étsó budapesti vö­24 ezer „felnőtt diákm A következő hetekben a különböző típusú középisko­lák esti és levelező tagoza­tain több mint 24 ezren fe­jezik be tanulmányaikat. A negyedik évfolyamos „felnőtt diákok” számára május utol­só hetében ér véget a taní­tás. a dolgozók gimnáziu­maiban június első hetében lesznek az írásbeli érettségi vizsgák, hasonlóképpen a közgazdaság; és kereskedelmi szakközépiskolák, valamint a közgazdasági technikumok felnőtt tagozatain; A dolgozók általános isko­láiban május végén fejező­dik be az oktatás; Hétfőn: a pécsi balett Szolnokon Nyolc évvel ezelőtt, 1961 februárjában mutatkozott be először Eck Imre, fiatal ba­lettegyüttese a pécsi Nemzeti Színházban. Első előadásuk nagy feltűnést keltett, s ha­marosan heves viták kiinduló pontja lett. Eck érdekes, a hagyományos balett formavi­lágát merészen megújító ko­reográfiái, a modern előadási technika, a fiatal zeneszerzők izgalmas kísérletei, érdeklő­dést váltottak ki nemcsak a szakma, hanem a nagyközön­ség körében is. Az együttes azóta már bejárta a világot, sikerrel szerepelt Európa nagyvárosaiban; idehaza pe­dig a korszerű zenei, tánc és színpadi törekvések valóságos kísérletezőműhelyévé vált. Hétfőn Szolnokra látogat a társulat kamaraegyüttese: az Országos Filmharmónia bér­leti sorozatában lépnek fel, a Szigligeti Színházban. A mű­sorban preklasszikus zene­szerzők műveire (Bach, Cou­perin), Liszt: Mefisztó — ke- ringőjére, valamint a modem dzsessz néhány kiemelkedő alakjának műveire készített koreográfiákat láthatunk. (Paul Desmond, Dave Bru- beck. John Lewis). — mi — MÁJUS A kislány a pádon ül és eszik. A fiú valamivel távolabb a gyűrű oszlopához támaszkodik és nézi a kislányt. Közben valószínű, hogy nagyokat nyel, mert a strandon minden egészséges ember éhes. A lány úgy viselkedik, mintha nem is látná, észre se venné ezt a szótlan hódolatot, csak néha néz fel lopva, ész­revétlen meggyőződni róla, hogy a má­sik ott van-e még. Aggasztó gyorsasággal fogy a tízórai. A fiú megrémül, hogy elfogy egészen és akkor a lány biztosan elmegy. Több mint egy órája kísérgeti már, s a tár­jak biztosan kinevetnék, ha kiderül, hogy megismerkedniük sem sikerült. Gondol hát egy nagyot és egyetlen len­dülettel feltornázza magát a nyújtóra, s ott végigcsinál mindent, amit a torna­órákon megtanult. De még fejjel lefelé lógva is a hatást figyeli. A lány abbahagyja az evést és ér­deklődéssel figyeli a mutatványt. A fiú valósággal szárnyakat kap. Leugrik a nyújtóról és a gyűrűvel próbálkozik. Az első lendület nem sikerül. A máso­dik sem... Most unottan elfordul a kislány. Az jriőbb öntudatlanul is hálás volt a pro­dukcióért, amiről érezte, hogy neki szól. De csalódott. A fiú mégegyszer megkísérli a gya­korlatot. Hiába. A szégyentől és az erőlködéstől egyformán piros. Elereszti a gyűrűt és dühösen belerúg egy papír­darabba. Arra gondol, hogy ha ez a lány focizni látta volna. Aztán szinte leesik a fiú álla. Megbabonázva nézi a gyűrűt, ahol most a lány tornázik. Hi­bátlanul végigcsinál mindent, amit a középiskolában megtanult, s aztán a fi­úra rá se nézve, visszamegy a helyére. Mélységes nyugalommal eszik tovább. Ezt már nem lehet ennyiben hagyni — gondolja a fiú — s bár egyetlen por- cikája sem kívánja, a gyűrűnek rugasz­kodik újra. A kezdet ragyogó, biztos és határozott. Gyakorlat közben, ahogy megpihen látja, hogy a lány most lep­lezetlen érdeklődéssel nézi. Befejezi a „műsort” és büszkén leugrik, de alig tesz néhány lépést, a lány már fent van a gyűrűn. A fiú dühöng, mert a másik mindent szebben csinál, s a tökéletesen biztos mozdulatokból árad a gúny. Megvárja, hát, amíg a gyűrű szabad lesz, hogy va­lami igazán rendkívülivel kápráztassa el ezt a gúnyolódó békát. Ilyen szépen életében nem dolgozott még a gyűrűn. Minden sikerült egy da­rabig, de csak egy darabig. Akkor meg­csúszik a keze, elengedi a karikát s a következő pillanatban már a földön van. Nyög e^yet, de felugrik, és szeret­ne elszaladni^ mert a lány egészségesen szívből nevet. — Megcsúsztam — dörmögi inkább, mint mondja és szeretné megdörzsölni az eséstől bizsergő hátsó felét. A lány megérez valamit ebből a bosz- szús keserűségből. Abbahagyja a neve­tést és okos női ösztönnel mentséget keres: — Nekem is nagyon csúszott. Nem lenne szabad így hagyni. Fáj? A kér­désbe a kérdező pirul bele, s a pirulás helyrebillenti a férfiúi fölényt: — Ugyan. — Tornázom a suliban. — Hányadikos vagy? — Negyedikes — mondja a fiú, mert harmadikos csak. — Én harmadikos vagyok — közli a kislány, mert még csak másodikos és nem bánja, ha negyedikes fiúja lesz. — Jössz úszni? — Mehetek. Elindulnak. A gyűrű még meg sem áll. A medence közelében már szalad­nak, s a gyűrűig elhalló hangos csobba- nás előtt azt is hallom, hogy valamin jóízűen nevetnek. Bartha Gábor rosezned visszafogta!!® a szol­noki hídfőt. 1919. május 3-án kora délután történt... A híd tövében rágcsálták a melaszios görhét Kenye­ret már csak a gyerekek, a betegek és az öregek kap­tak a városiban. Egy vöröska torna elkárom- kodta magá t — Az úristenit, túl a ?V szán meg ott a sok búza. a Geiger magtárban. — Nem vitték etj — Berakták kukoricaszár­ral a béresek. Van vagy két­száz kocsiravaló. Ha etet át lehetne hozni... Köblös Elek záslóaljpa- rancsnok felfigyelt a beszél­getésre: — A románok? Nincsenek ott? — Víz van mindenfelé. Egy Tisza az egész vidéki csak n major áll ki a ten­gerből, az magaslaton van, A városi direktórium é» Steinbrück ezredparancs­nok másnap már döntött; A gabonát át keU szállítaná az ártéren. /Tószegnél keltek át a Ti­szán a rohamcsónakok. A szolnoki hídfő ezalatt min­dig látszattámadást hajtott végre. A Geiger majorban a bére® asszonyok segítkeztek a berakodásban. Négy éj­szaka hordták a búzát a túl­só partra. A hatósági rekviráló kü­lönítmény parancsnoka K. Bozsó Károly volt Szolnokon néhány napra szűnt az éhin­Egy évvel később a sira- lomháaban volt. a szolnoki királyi törvényszék lázadá­séit és rablásért halálraítél­té. Scheftsik főhadnagy és Molnár főhadnagy, a meg­semmisített géppuskafészek parancsnokai, voltak ellene a korona tanúk. Az ügyész halált kért rá. A terroristáktól megfélemlí­tett bíróság kötéláltali ha­lálra ítélte. Fellebbezett. Az ügyész gúnyosan szólt oda neki: — Annyira fontos magá­nak. hogy két-három hónap­pal tovább éljen? Úgysem ússzn meg. összeláncolva vitték Pest­re. Múltak a hetek, a hóna­pok. már ki sem hallgatták, csak az ítélethirdetésre ve­zették bíróság elé. «-* Az ítéletet helyben­hagyjuk... Néhány hétig még közös cellában volt. Minden reg­gel várta, hogy érte jöjje­nek. Megírta a búcsúleveleit, ezt megengedték. Egy reggel, séta közben; valaki odasúgta neki: „Szín­leljen betegséget. Egyen kré­taport, mészkőport. Időt nyerni. Kintről jött utasítás.’* Rabtársai a kanalakkal ka­parták a cella mészkövét Egész nap ette az undorító port öklendezett, úgy érez­te egy csipetnyit sem tud többet lenyelni. A néhány évre elítélt elvtársai biz«- tatták, erőszakolták. „Az éle­tedről van szó. Biztos okkal mondták, hogy így csináld”: Estére belázasodott, tüzelt,1 mint a folyó acél. A cella­társai teli rakták a zsebeit mészporral, törmelékkel. Ha elviszik; holnap újra egyen, legyen mivel húzni az időt a rabkórházban is. Hátha el­viszik— Másnap a bőrtönorvos fut­tában megvizsgálta. Biztos tüdőgyulladás. Bevitték a rabkórházba. Tessék, lássák kezelték. Egy ápoló, a párt megbízásából, hosszúlefolyá­sú, de veszélytelen gyógy­szermérgezést okozott nála— Egy reggel érte jött a rendőrség rabszállító ko­csija. Civilruhába öltöztet­ték, egy veknit és egy kiló töpörtőt nyomtak kezébe, ki­vitték a Keleti-pályaudvarra. Feltették egy vagonba. A többiek már várták. — Kitoloncoljuk magúkat az országból. Ilyen embe­rekre nincs szükségünk: Csókoljanak kezet az elsó szovjet-vörösnek, nekik kö­szönhetik, hogy azóta nem lógnak. Rájuk zárták a vagonajtót; a peronon rendőrök üitek: Megmondták, ha valaki le akar ugrani, azonnal lő-y nek. Senki sem akart leugrani A határon ünnepélyesen fo­gadták őket.- 1 1937 nyara, valahol az Eb^ ró mellett. Kibírhatatlanul tűzött a nap. A folyóparti fehér sziklák szinte felemel-^ kedni látszottak a hőségben! Vizes zsebkendőt raktak a homlokukra. Perceken belül elpárolgott a víz. Moszkvában jelentkezett a nemzetközi brigádba, hogy segítse a spanyol köztársa­ság élet-halál harcát. Lukács tábornok intézte el, hogy a moszkvai gépszerelő a ma­gyar zászlóaljban harcoljon. Aztán a tábornok meghalt,’ Spanyolország tovább vér­zett. Két évig bujdosott Nyu- gat-Európában, még vissza­jutott új hazájába, a Szov­jetunióba. A Dukát dohány­gyárban dolgozott, a magyar emigráció sokat köszönhetett neki. Amikor a fasiszták megtá­madták a szovjet hazát, újra tegyvert fogott. így került Moszkva alá. A német gyalogság nehe­zen haladt a méteres hóban. A tankok meg-megcsúsztak. Fölöttük a tüzérség lövedé­kei röpültek. Magasan, va­dászgépek százai keringtek. Moszkva fölé nem juthatott be a híres Condor légió. — Még várjunk! Mind itt kell, hogy pusztuljon. A szibériai katonák bólin­tottak a furcsanevű pa­rancsnoknak. Vártak— ír A harc reggelig tartott. A németek újra falba üt­köztek. Kiégett tankjaik összekormozták a havat, ha- lottaik fekete pontok voltak a nagy fehérségben. A védőállásokban meleg éleit osztottak a szakácsok. Az ezredparancsnok a veszteséglistát kérte. — A századból helvenhárman pusztultak el. Köztük a magyar elvtárs... , Tiszai Lajos ; C^^f^lÖVELÉS) A hangnem (Beszédünk hangalakja és a zaj) Kemény orosz télben szikrázott a hó. A Kreml tor­nya hihetefclen/üa közelről látszott. Olyan tiszta volt a le­vegő, mint a kristály. A lövésaezred egy lankán ásta be magát. Alkonyai­kor az ezredkomiszár magához hivatta a zászlóaljak politikai megbízottait — Az éjszaka megint rohamot kapunk. Feld érit óink délután elfogtak néhány tisztet. Támadnak. a tét Moszkva... Harmmehatfokos hidegiben topogtak a géppuskák mellett A szibériai katonák jól bírták a kegyetlen időt, de a tüzelőálliás parancsnoka nagyon szenvedett. — Nálunk a 25—3o fokos hideg már ritka. Az már nagy hideg. A figyelő jelzett: — Az erdő mögött tankok, gyalogsággal. A parancsnok, az egykori szolnoki szobafestő, K. Boasó Károly ismételte az ezrednél kapott utasítást. — Csak közvetlen közeli célpontra lövünk. Állandó­in a célkeresztben legyenek. Moszkva a tét! Még van egy félóránk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents