Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. április 26. c4 r7jiiz(i’paritól meiize oan Erfurt 111!:! Nem bántam meg, hogy elengedtem... Bizonyára nem kellene vá­rostörténeti kutatás ahhoz, hogy megfejtsük, miért ne­vezték el a libalegelőről Er­furt egyik legforgalmasabb üzletekkel teli főutcáját. Itt, az Angereken van a legmo­dernebb ..Milchbar”, a város tizenéveseinek kedvelt talál­kozóhelye. Délután négy-öt órától lehetetlen helyet kap­ni, de néhány magyar kis­lány mindig található itt. Ez önmagában is sok témát kí­nál. De most hagyjuk — mert még valami hamis nem­zeti büszkeség kerekedik be­lőle — mennyire kedveltek a más nembeli fiatalok előtt a csinos magyar kislányok. Inkább egy prózaibb el­mélkedés engedtessék meg ennek ürügyén. A jobbnál jobb tejkoktélok, a raffinál- tan finom édességek nem túl olcsók. Két-három márkába kerülnek. S hogy mégis sű­Már este rebesgették a századnál, hogy az éjjel alig­hanem „lesz valami”. A hír hallatán izmot, ideget fe­szítő hangulat lett úrrá a lokátorosokon. Ügy aludtak, mint nyúl a bokorban, min­den kis zörejre, szóra ugrás­ra készen rándult a lábuk, karjuk. Jól tudták, ha elhangzik a riadó, nekik tüneményes gyorsasággal kell lebontani­uk a kényes lokátoranten­nát, s' olyan helyre települ­ni. amelyet az „ellenség” nem derített fel. Kemény és izgalmas fel­adatnak ígérkezett a gyakor­lat már csak azért is. mert itt dől el, megtanulták-e, amit a lokátoros katonának tudnia kell. A ..füles” igaznak bizo- nvult. Hajnalban riadózott az alegység. — Ügy kell. dolgozni fi­úk, mintha az életünk függ­ne a gyorsaságtól... — mondta komolyan Kereszte­si őrmester. A katonák nem szóltak. Tudták, miért figyelmeztet az őrmester. A hangsebesség többszörösével száguldó re­pülőgépek korszakában ha­mar nyakukon lehet az el­lenség. — Meglessünk időben..-. — bizakodott Adamcsik János, miközben olyan óvatosan csomagolta az antenna ké­nyes alkatrészeit, mintha minden darab egy-egy hí- mes tojás lett volna rűn ide látogathatnak, amel­lett, hogy jól kosztolnak, szépen öltözködnek, a kere­setek nagyságában van a magyarázata. ☆ A kislányok átlagkeresete az első negyedévben havi 401,22 márka volt. (Az ugyanilyen munkán dolgozó, de általában nagyobb tapasz­talattal és szakmai gyakor­lattal rendelkező német mun­kásoké 450 márka.) Az átlag mellett érdemes a szóródást is megnézni. Többen keres­nek rendszeresen 500 márka körül. A lányok egyharmada 400 márka felett, másik har­mad 400 körül, és ugyancsak egyharmad 400 alatt. A gyár 350 márkát garantáltan kifi­zet mindenkinek, ha a tel­jesítménye nem is volt annyi — mondván, hogy ez a meg­élhetési minimum. A kislá­— Kész!... — jelentette nemsokára Bagi Károly, amikor már útra készen állt a gépkocsi is. — Minden szabályosan tör­tént? — kérdezte kétkedve a parancsnok. Alig hitt a szemének. A lokátorosok ugyanis a kiváló címet je­lentő normaidő fele alatt készültek el a bontással. — Magam ellenőriztem őr­nagy elvtárs! — jelentette az őrmester. A tisztnek nem volt oka többé a kételkedés­re. Keresztesi őrmestert ré­gen ismerte, itt szerzett két kiváló jelvényt még sorka­tona korában, itt lett kitű­nő műszerkezelő és parancs­nok. itt vették fel a pártba is huszonhárom esztendős korában,. — Hát akkor, induljanak. De vagyon vigyázzanak, a század becsületéről van szó. Láthatatlan sugárcsápok A raj sikeresen vette az első akadályt. Amilyen gyor­san lebontották, ugyanúgy fel is építették a lokátoran­tennát és már jelentették is: várják a további feladatot. Halkan zümmögött az ag- regátor, s az antenna tempó­san forgott, láthatatlan su­gárcsápjaival tapogatva az eget. A műszerkocsi deren­gő félhomályában katonák hajoltak az indikátorernyő nyok dicséretére szói, hogy erre alig 15 százalékuk szo­rul rá. Mit ér ez a kereset? A hi­vatalos árfolyam szerint egy márka kereken négy forintot ér. Tehát a 350 márkás ga­rantált minimum havi 1400 Ft. Az 500 márkás kereset — amit a gyáriak szerint rö­videsen minden kislány elér — 2000 forintnak felel meg. A keresetek valódi értékét jobban mutatja, ha azt néz­zük, mit lehet érte vásárol­ni. íme egy kis rögtönzött árjegyzék, tessék számol­gatni. Egy pár női cipő ára 15— 35 márka. Szép, divatos ta­vaszi ruhák 15—20 márkától kaphatók. 10 márkáért már kapható komplett fehérnemű garnitúra. Egy kiló kenyér 0,90, a tojás darabja 0,30, egy pohár sör 0,45, egy jó ven­déglőben egy fél sült tyúk fölé. Jöttek, csak jöttek a repülőgépek tömegesein. Ba­gi Karcsinak alig volt any- nyi ideje, hogy a homlokát megtörölje: — Nézze őrmester elv­társ! A célok szinte ellepik a lokátorernyőt! Lehetetlen valamennyit szemmel tar­tani! Az őrmester mosolygott, s csak annyit mondott: — Velem is előfordult már, hogy azt hittem, nem bírok velük és elvesztem va­lamelyiket. De nem hagy­tam magam. Most 15—16 célt is követek egyszerre. Figyelje csak. Ha az idővo­nal nyomán felvillan a cél elektromos jele, azonnal mondja az adatot, hogy le­gyen ideje a következőre... A körzetünkben számot kell adnunk minden repülőgép­ről. Nálunk nélkül nehezen boldogulnának a vadászok. — őrmester elvtárs! Néz­ze csak! Egyenesen felénk tartanak! Kettő... négy... hét... — szólt közbe izgatot­tan Adamcsik. Kit akart bosszantani Asboth Oszkár A parancsnok az indiká­torernyőre figyelt. — Az ördögbe is! A föld közelében suhannak. Alig­hanem helikopterek. Azt hi­szemt hogy a lokátorosok burgonyával, salátával 9 márka. A kislányok szállása és üzemi ebédje összesen ha­vonta nem több negyven márkánál. Könnyű kiszámí­tani, hogy bőségesen marad költőpénzük is. Itt kell el­mondani, hogy dolgoznak kint szakmunkások is. Mint mondják 700—800 márka kö­rül keresnek általában. Meggyőződésem, hogy anyagi körülményeik jobbak, mint idehaza hasonló mun­kát végző fiataloké. Hogy ezt itthon mindenki elhiszi-e? Ide kívánkozik egy kis epi­zód. A Pannónia express első osztályú fülkéjébe Drezdában beszállt egy magyar asszony. Boldog volt, hogy magyar nyelvű beszélgető parnereket talált. Mindjobban belemele­gedett. S ömlött belőle a pa­nasz, hogy a drága kisfia milyen sanyarú sorsban ten­gődik. Amikor már egészen belelendült, előrántott egy félkilónyi kenyeret. Szabá­lyos, sötétbarna, a németek által annyira kedvelt rozs­kenyér volt. És mondta: hazaviszem, mindenkinek megmutatom, hogy ilyet kell enni szegényeknek. Otthon a háború alatt sem ettünk ilyet. Az útitársak furcsán nézték, míg végre megszólalt valaki: Miért nem eszik a kedves fia fehér kenyeret, hisz az is kapható mindenütt, miért a német ízlésnek meg­felelő rozákenyeret eszi? Er­re elhallgatott a kedves ma­ma. Mert az igazság tényleg az, hogy mindenütt legalább öt-hat féle, hófehér búzake­nyér is kapható. Az ilyen siránkozó mamák idehaza keltett hangulatával egy objektív útibeszámoló nem veheti fel a versenyt. Mert az ilyenre áll a régi mondás: „Messziről jött em­ber azt mond, amit akar”. Ezért befejezésül annak az aggódva velem együtt érkező apának a véleményét idézem, aki tömören ennyit mondott hazainduláskor: Nem bántam meg. hogy ilyen messzire ke­rült a lányom. Ha több gye­rekem volna, mind elenged­ném. Varga József bosszantására találta fél őket Asbóth Oszkár... Ada­tokat, gyorsan! Magasság, repülési irány... sebesség. — Eltűntek! őrmester elv­társ, egyet sem látok! — csodálkozott Adamcsik s megbabonázva meredt a hir­telen kiürült lokátoremyőre. — Nem hát, mert mind­járt felettünk lesznek. Fi­gyeljen! Itt kell felbukkan­niuk ismét. És valóban. Néhány má­sodperc múlva újból fel­tűntek a lokátoremyő jel­zett helyérv az „ellenséges” célok, ök pedig már adták is az új adatokat: magas­ság... repülési irány... Megjöttek a védővadászok Sebes kis fénypontok tűn­tek fel távolabb, feléjük tar­tottak. — A védővadászok!... Mindjárt beérik a helikopte­reket! — örvendezett Bagi Karcsi. A fénypontok lassan egybeolvadtak az indikátor- ernyőn. — Elkapták őket! — mond­ta szinte ünnepélyesen Adamcsik. Felszabadultan nevettek. Tudták, a célokról küldött pontos adatok alap­ján találták meg a vadászok az alacsonyan szálló „ellen­séges” helikoptereket. Parancs érkezett: „A lo­kátort kikapcsolni! A harc­feladat befejeződött...” Majd később egy másik: „Bagi Ká­roly és Adamcsik János mű­szerkezelőket kiváló munká­jukért tizedessé léptetem elő.„» Az európai közösségek sta­tisztikai hivatala legutóbbi kiadványában közölte az alábbi adatokat: A legnagyobb kalóriafo­gyasztó Dánia napi 3330-al, a legnagyobb fehérjefogyasz­tó Franciaország napi 100 grammal, a legnagyobb zsír­fogyasztó Dánia napi 158 grammal. Cukorfogyasztás­ban Anglia vezet havi 4 kg-al, halban Norvégia évi 40,4 kg-al, borban Francia- ország évi 119 literrel. Az amerikai tojásfogyasztás évenként és fejenként eléri Három egymást követő hó­napot figyelembe véve, Nagy- Britanniában emelkedtek a megélhetési költségek. Az 1962 januári összeget 100- nak véve, a hivatalos muta­tó februárban 129,8-re nö­vekedett, míg januárban Tavaly Belgiumban 1264 csődöt jegyeztek fel, túl­nyomórészt a textiliparban és az építőiparban. Amint a gazdasági kockázat tanulmá­nyozásának és dokumentálá­sának központja jelenti, fő­leg kisebb üzemek mentek tönkre. Sok építővállalat ke­rült csődbe Mons környékén, ahol a NATO katonai objek­A holland lakosság vásár­lóereje az elmúlt öt év alatt a felénél is kevesebbre csök­kent, — közölte a holland sajtó. A gazdaságügyj mi­nisztérium bejelentette, hogy 1969. január 1-től számos cikk, közöttük sok közszük­ségleti cikk ára 1—8 száza­lékkal emelkedett. Egyúttal drágult a közlekedés, több­féle szolgáltatás, felemelték a színházjegyek és a mozi­jegyek árát. Az adók is emelkedtek Hollandiában. — „Sehol a világon nincs ilyen magas jövedelemadó”, — ál­lapította meg egy holland folyóirat. Hollandiában még ma is sok érdekes adószedési ha» Friedrich Flick nyugatné­met gyáros minden nap kö­rülbelül 220 000 márkával lesz gazdagabb. A tőkés vi­lág leggazdagabb embernek Costa Ricában az utóbbi években olyan súlyossá vált a lakáshelyzet, hogy a sze­gények kénytelenek tör­vénytelen úton telket elfoglalni —, hogy lakást építhessenek rá. Erre na­gyon sok példát lehet idéz­ni. Puerto Limon tengerpar­ti városban több mint há­romezer szegény család el­foglalta a magánszemélyek tulajdonában lévő föld egy részét, s ezen építették fel viskóikat. Így jött létre egy kis telep, a „Lotez Vaglio”. Az állandóan emelkedő mennyiségű kifogott hal a halászat fejlődésének további lehetőségeit jelzi. 1967-ben a világon együttvéve kétszer annyi halat fogtak ki, mint 1157-ben, é„ háromszor any- nyit, mint 1948-ban. A leg­több halat — 10 millió ton­nát — 1967-ben Peru zsák­mányolta. A második he­lyen Japán áll 7,8 millió a 18,1 kg-ot (ha a kis tojást 17—20, a közepest 20—25, a nagy tojást 25 grammnak számítják). Húsfogyasztás­ban szintén Amerika vezet évi 88,1 kg-al, míg Európá­ban a franciáké az elsőbb­ség 82 kg-al. A tejfogyasztás fejadagja Norvégiában a legmagasabb: évi 187 liter. Második helyen a svájciak következnek 158 literrel. — Svájc vezet a lakások elekt­romos árammal és folyívíz- zel való ellátottság tekinteté­ben, 98, illetőleg 100 száza­lékos eredménnyel. 129,1 volt. Ez az ugrás nagy­részt a közvetett adóknak a múlt év márciusa és novem­bere között bekövetkezett emelkedését tükrözi. Eszerint a legutóbbi három hónapban a megélhetési költségek 3,1 százalékkal emelkedtek. tumai nyertek elhelyezést. A gazdasági szakértők szerint a csődök nagy számának rész­ben az az oka, hogy a NATO alkalmazottai nem akarják elfoglalni a számukra épített lakásokat és házakat: — A Mons környékén épült 691 lakásnak eddig csak jelen­téktelen részébe költöztek be a lakók. gyomány van érvényben, amelyek még a középkorból származnak. Julianna ki­rálynő titkársága a közel­múltban bejelentette, hogy ez év januárjától hatálytala­nítják azt a rendelkezést, amely szerint a királynőnek nyújtják át az első szalon- katojást, amit madártojás gyűjtéskor a partvidéken ta­lálnak. Ugyanakkor közöl­ték, hogy a királynő ez év májusában változatlanul megjelenik azon az ünnep­ségen amelyen átadják a ki­rályi udvarnak a halász­idény megnyitásakor az Észa­ki-tengerből kifogott első heringzsákmányt. jövedelméhez képest azon­ban ez nem is olyan sok. Henry Ford II., az amerikai autókirály napi „keresetét” négyszer ennyire becsülik. A telep építésében részt vet­tek a Costa Rica-i szocialis­ta ifjúsági szövetség tagjai­ból alakult önkéntes brigá­dok is. A hivatalos statisztikai adatok is a Costa Rica-i la­káshelyzet súlyos voltát iga­zolják. Az ország lakosságá­nak mintegy fele az egész­ségre ártalmas viszonyok kö­zött él. Több mint 750 000 Costa Rica-i lakos otthoná­ból hiányzik a villany, a vízvezeték és a csatornázás. tonnával. Ezután a Szovjet­unió következik 5 millió ton­nával, majd Norvégia, az Egyesült Államok, a Dél-af­rikai Köztársaság, Spanyol- ország, India, Kanada, Dá­nia, Chile és Anglia. Kina nem közölt adatokat, de a becslések szerint a kifogott évi halmennyiség körülbelül 6 millió tonna. Hirdessen a N E P L A P-b a n! Fazekas Marika odahaza már dolgozott néhány hónapot a martfűi Tisza Cipőgyárban. Mint „öreg szakmunkás” keresete általában 500 márka körül van. Légicsata a lokátorernyőn Drágul as élet Angliában Csőd-hullám Belgiumban Emelkedő árak és adók Hollandiában Csillagászati jövedelem Lakásválság Costa Ricában Mennyi haint fogyaszt az emberiség? imam- ^¥n£w&¥e^=i^ „Leg’'-eh a nyugati világban

Next

/
Thumbnails
Contents