Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NfiFLAP \ 1969. április » HALLAMA ERZSÉBET: Macskaköves utca cÁ Lenini qmid&lalak nyomában i A demokráciáról —• nem vezércikk stílusban Kabátujjdval dörzsölni kezdte az aolaküveget, de sehogy se akart lejönni c piszok. Ra köpött egy kicsit, úgy dörzsölte tovább. Lassan kerek folt támadt a szürke üvegen, szinte világított, mint a fény felé tartott fazékon a lyuk. özvegy Balog Imre kinézett a fényes kerek lyukon a világba. Ugyanazokat a macskakövekaí lÁtta, amiket évtizedek óta. — Szemben ugyanazt a málladozó szürke házfalat. Azt a sűrű téli szürkeséget, amit idabent a szobában is érzett, az elhagyott tűzhelytől egészen a poros ablakig. £s még beljebb. a fejében, a szívében... Délelőtt volt, a legrosszabb szaka a napnak. Délután még csak kiment néha az utcára. találkozott egy-egy ismerőssel is. illőre fcöszöre- tötték, kalapjuk szélét barát„ súgosan ' megpöccintették, olykor azt is megkérdezték: „Hogy van. Balog bácsi?’’ Téli délutánokon ki lehet menni az utcára, még mesz- szibbre is. nem látja meg egyetlen kirakatüvegben sem magát; azt a kopott, görnyedt vénembert, aki olyan idegen... Télen karán sötétedik. A délelőtt a legrosszabb szaka a napnak. Hosszú. Rettentően hosszú. A vén vekkeróra asztmás ketyegése, semmi más. Havonta egyszer a postás... Balog Imre roskodtan állt az ablaknák Nyakszirtje remegett. Biztatta magát. JNe légy ostoba... Hallottál az öreg Majerról, aki meghá- borodott az egyedüllétbe. Van teneked fiad is, családod. — Hébe-hóba levél is jön. megjön az a levél, ha előbb nem is. Imre-napra bizonyosan... Mindig a lábadon editál, mindig... A Majer az más volt...” Nézte a macskaköoeket és egy mondat csengett a fülébe: ..Minek él az ilyen”. Egyáltalán nem emlékezett rá. milyen volt az az ember, aki ezt mondta. Talán nem is nézett akkor az arcába. De a mondat, úgy csengett át a maaányos hónapok sűrű pókhálófonadékán. mintha e pillanatban mondaná valaki, itt. a szobában. A sarkon egv fiú és egy lány tűnt fék özvegy Balog Imre közelebb hajolt az üveghez. A lány derék, barna teremtés volt. hosszú haja göndörség nélkül. súlyosan esett a vállára. Hosszúszárú csizmát viselt. és igen rövid, prémmel díszített kabátkát. — Hogy nem fázik a... — gondolta Balog Imre. félig aggodalmasan, félig a régmúltból felderengő kajánság- gal. A fiú is igen fiatal volt, jóvágású legényke, kabátja a hideg ellenére, hetykén zseb- redugott karja mögött fitye- Járt a csípős téli szel E fiú kabátja meg-mealeb- Az öreg kíváncsian nézte őket. Szerelmesek ezek vagy nem szerelmesek? Es a lány... <22 a derék, magas teremtés, tud-e kenyeret sütni? Ahogy a párt nézte, az anyja kerek piros orca rémlett föl vala- honnét a nagyon-nagyon messzi múltból. Orrában egy szemernyi ideig tán még a kemencéből előbújó friss kenyerek illatát is érezte. Nem, hát ez a lány nem tudhat kenyeret sütni, szóntyolódott el az öreg. de ez a szép szál legény is biztosan csak variami irodakukac. A fiú meg a lány épp ö előtte álltak meg. láthatóan tanakodtak, a lány. hosszúszárú csizmába sarkán, játékosan körbeforgott, a fiú utá- nanynlt de a lány nem esett el. hanem csak nevetett. Aztán kisétáltak az öreg látóköréből. Üjra az üres marskaköves utc sziirl:élteit előtte Az öreg érezte, hogy ez a kis fényes kerek folt furcsa kapcsolatot teremtett ma, közte és a kinti miág között. Nemcsak 6 lát ki ezen át a világra, hanem a világ is bekukucskál a lyukon, és itt, ebben a félhomályos szobában... Erős kopogás az ajtón. — összeszorult a torka. Ugyan ki lehet? A postás, még három hétig nem jön. Amíg az ajtóig ért, már meg is találta a magyarázatot. Eltévesztették a számot és Kisjakabékat keresik. Az ajtóban a fiú állt, a zsebrerakott kezű. Arcán friss borotváltság és rosszul titkolt kedvetlenség• — Balog Imrét keresem — mondta gyanakodva. — Milyen ügyben? — kérdezte az öreg, és átfutott az agyán, hogy talán ei akarják venni a nyugdíját. — A gyárból — mondta « fiú, a. kötelességteljesítők száraz hangján. Az öreg csak most ijedt meg igazán. A gyárból — azt mondja ez a tejfeles képű. Mi köze neki a gyárhoz? Tíz éve tán, hogy feléje se nézett. Mikor először érezte, hogy láb alatt van. nem ment többé. — Maga ott dolgozik? — nézett a fiúra, és egyszeriben valahogy képtelenségnek érezte az egészei. Felrémlett előtte az élete. A hajnalok, amikor rekedt berregéssel megszólal feje fölött a vekker. Kiugrik a csikós, dined. vesüli dunyha alól, de hirtelen egy mozdulattal, még félálmában, ahogy katonáéknál megszokta. Magára löítyenii a jéghideg vizet, sokat a tarkóra, attól észhezjőn az ember. Felesége, Piroska már ott topog körülötte földigérő barket hálóingében, becsomagolja az egymásra borított kenyérszeleteket, előbb szalvétába, aztán vastag újságpapírba. A hosszú Albert utca végén jár, amikor felbúg a gyári sziréna, a sarkon feltünedeznek a többiek is, kattog a blokkolóóra, a portás megereszt egy-két régi viccet, fönt Krémer Pista kipakolja az elmaradhatatlan disznósajtját, vsatagon nevet, krákog, köhög, szidja a bagót, aztán rágyújt, ö meg odamegy a helyére, az öreg satu fölött a vaskerettel szabdalt, koszos ablakon alig jön be még kevés reggeli világosság, a vaspor, az olaj, a fényesre kopott szerszámnyelek szaga megcsapja az orrát, s úgy nyomul a tüdejébe minden reggel, mint a legtisztább hegyilevegő, lassan, élvezettel végigtörli a munka- padot. érzi, hogy otthon van... — Technikus vagyok __ a fi ú hangja riasztotta föl az öreget. Ott álltak a konyhában, a fiú lopva kőrülnézelt é$ az öreg meglátta arcán a villanásnyi komorságot. — Mivel szolgálhatok? — mondta ellenségesen. A fiú magyarázni kezdett, valami gyártörténetírásról, klubról, s a titkárról, aki .igen agilis”, és valamilyen találkozóról. Az öreg közben felmérte: divatos hányaveti- séilén kívül semmi kivetnivalót nem találhatott a fiún, mégis úgy gondolta, az arcában van valami megfoghatatlan ernyedtség, ám talán nem is ilyesmi. Mintha a fiú sima lenne, mint a halak, amiket nézni lehet csak, ahogy tovacikáznak, beléjük akadni nemigen. — Egyszóval — mondta a fiú — eljön a találkozóra? — Kik lesznek ottan... — ocsúdott az öreg. — Mondom: a fiatalok meg azok az öregek akiket még meg tudunk találni. Az öreg összerezzent. — Ezt hogyan érti? — Nem olyan könnyű, ne higgye — mondta keserűen a fiú. — Se lakcím, se semmi... Kész nyomozás. Sokan már nem is élnek. — A fiú véletlenül az öregre nézett és zavarba jött. — Azt is mondja a titkár — folytatta sebesen, — hogy ha van rá igény, körülvisszük magukat a gyáron, megmutatjuk, mit fejlődőti. A szereidét teljesen renoválták, rá se lehet ismerni. Legutóbb egy német berendezés... — Mikor kell bemenni___ — mo ndta fakón az öreg. — Ötödikén. Ott lesz a régi igazgató is, azt is én nyomoztam ki, talán tetszik is... — A Krémer Pista — az öreg a messziségbe révedt. — Nagyon szerette a disznósajtot. — Hehe — vigyorgott a fiú és megindult az ajtó felé. Az öreg megfogta a kilincset. — A lányt — motyogta bele a fiú arcába — miért hagyta hint? — Nem akart bejönni — felelte gépiesen a fiú, aztán kiült arcara a megdöbbenés. A lány meg is kérdezte odakint. — Miért nézel ilyent bambán? — Azt kérdezte: a lányt miért, hagytam kint? Es hogy a régi igazgató nagyon szerette a disznósajtot. — Megháborodtál — mondta a lány barátságosan. — Egyébként megmondhattad volna neki az igazat: a lányt azért hagytam kánt, mert nem akart bejönni, mert ideges lesz az öregektől, és mert 6 semmiesetre sem akar megöregedni. — Megmondtam — d&ny- nyögötz a fiú. A lány gyanakodva ránézett, aztán megvonta a vállát. — Adj egy cigit. — Kifújta a füstöt, és kijelentette: — Megmondhatnád annak a marha Lábodinak, hogy amit kiagyal, csinálja meg maga. Ne mással végeztesse a piszkos munkát. — Ugyan hagyj már békán! — förrríadt rá a fiú. A lány nem akart veszekedni, balékarolt, arcát a fiú frissen borotvált képéhez dörzsölte. Amikor az öreg látómezejébe értek, a lány éppen a fiú szájába dugta a cigarettát és hízelegve hózzásimult. — Vizesrongy... — gondolta az öreg szórakozottan — vizesronggyal kéru, ezt lepucolni. Ott állt sokáig a ávcsóre tapadva nézte a néptelen utcai c a szemközti málladozó házfalat. Lénia: Szükséges, hogy az érdekelteket mind egy szálig bevonjuk a kormányzás gyakorlati munkájába, a minden lépést, ami ennek megvalósítása irányába történik minél változatosabbak ezek a lépések, annál jobb —, $ Gimnazista ki* barátommal jóízűket szoktam vitatkozni. Legutóbb a KISZ-rői esett szó. Megmondta őszintén, hogy unalmasnak, érdektelennek tartja az iskolai KISZ szervezet munkáját Ellenvetésemet sem fogadta el, pedig szerintem nagyon meggyőző volt. Arra biztattam ugyanis, hogy mint KISZ-tag, a többiekkel együtt, tegyék érdekesebbé saját szervezetük életét Dolgozzanak ki olyan programot, amit valamennyien szívesen fogadnak. Befejezésül azt találtam mondani, hogy miért nem választottatok olyan vezetőséget, amelyik «me képes, vagy ha úgy látják, váltsák le « jelenlegit és olyanokat válasszanak meg, akik alkalmasabbak. No, erre kacagott csak igazán. Azt válaszolta, hogy ez jó az Újságba vezércikknek, de * valóságban ilyen lehetettos. Ugyanis — mint mondta — a választás csak formaság. Előre eldöntik a tanárok, hogy ki legyen a KTSZ-veze- tőség tagja A KISZ-tagokat meg csak szavaztatják. & elkezdte nekem magyarázni a maga szimpatikusán lelkes naivitásával, öntudatosan dühös ifjúi vehemenciájával hogy tudom-e mi a különbség a' -választás és a szevazáa között Tudom — mondom. Mire 6: nem hiszem. Mert a választásnál alternatívák vannak. Ha személyeket választunk, többen vannak, akik közül a szó szoros értelmében ki lehet választani a megfelelőt. A szavazás pedig csak a választás eszköze, a lebonyolítás egy formai kelléke. D« néni üres fikció-e vajon a szavazás, ha nem kíséri az aktust a választás lehetősége? Nekem ez a lázongó, lelkes düh nagyon szimpatikus. Mert nem szocialista demokratizmusunkat ostorozza, hanem annak talajáról a demokrácia megnyirbálása ellen harcol. Az ellen a jelenség ellen, amit Lukács György így fogalmaz meg: „■■■vannak még, akik a bürokratikus jellegű manipulágondostm fel keU jegyeznünk, tanulmányoznunk kell, rendszerbe kell foglalnunk, szélesebb körű kísérletek útján ki kell próbálnunk és törvényerőre kelj eme trúmk— dót fönn akarják tartant.” Elmondtam vitapartneremnek sok bizonyítékot arról, mennyre nem úgy van ez általában a md társadalmunkban, ahogyan őt az iskolájában a demokráciára „oktatják”. Egyet ezek közül had idézzek, az újságírószovetté* legutóbbi közgyűlésén részt vettem a jelölőbizottság munkájában. Amikor a közgyűlés a feladattal megbízott bennünket, elvonultunk egy csendes szobába, leültünk és elkezdtük egymást nézni N«m tudtuk, melyi- kőnk az, aki megkapta „valahol” a névsort, amelyet majd mi « jelölőbizottság nevében előterjesztünk. Nem volt névsor. Csupán annyi történt, hogy előtte egyikőnkkel beszélgettek az illetéke* párcsaarvek és kérték, hogy néhány általuk megnevezett élvtárs lehetőleg szerepeljen a Karma n cegyné- hány jelölt között Elővettük hát ismereteinket névsorokat böngésztünk és kialakítottuk a jelöltek listáját. M3 sem értettünk mindenben egyet, ezért jóval több név került fel a listára, mint ami a választmány tervezett létszáma volt A közgyűlés résztvevői szavazatukkal kiválasztották az általuk 1árjábbaknak tartottakat Amikor Lenin erről beszél. hogy <se érdekeltekéibe IceTl vonni a kormányzás gyakorlati munkájába, tulajdonképpen a demokrácia kiteljesedéséről szói A szocialista demokrácia megvalósításának követelményét fogaimaz- 2» meg. S ha szükségesnek tartja aláhúzni hogy a munka során mindem tapasztalatra oda keU figyelni, tanulmányozni és rendszerbe keU foglalni azokat, majd ami általánosan használhatónak bizonyul, törvényerőre emelni — ennek történelmi okai vannak. Ugyanis — mint a cári Oroszországban — ahol a demokratikus társadalmi, politikai életnek csupán minimális hagyományai vannak, mindent élőiről kell kezdeni a munkás- osztály hatalomra Jutása után. A történelmi körülményeket illetően sok különbség nincs. Magvarm-srág történelme sem bővelkedik demokratikus hagyományokban Ami kevés volt annak még frmagiát is Wnusztította a nem-edszázados fasiszta diktatúra. A demokratikusan felépített és irányított társadalmi strukhir-a feltételezi a demokratákat — mint egvede- ket. S azt hiszem, ez egv lényeges dolog. A szocialista demokrácia kiteiiesedésínek ’elenlegi legnagyobb adadá- lva érmen az. hogy a tömegek alig láriia+ták még ki a demok-éefa iskoláiét. Érért a Lenin által „érdekeieknek" neverettek bevonása a gyakorlati muneer, A tömegek igazi demokratává nevelése során két nagy akadályt, megtévesztő, ködösítő, félrevezető tévhitkomplexumot kell legyőzni. Az egyik a nyugati demokráciák felmagaszialasa. (Így zárójelbesn megjegyezzük: sajtónk nem kis részben felelős azért, hogy a tömegek azt hiszik, a legnagyobb szabadság és demokrácia az USA-ban van. Gondoljunk csak az elnökválasztás magyar sajtójára). A nyugati demokráciák valóban sok jogot adnak az állampolgároknak. Évszázados hagyományok élnek tovább, új jogokat vívnak ki a dolgozó tömegek — de a lényeg marad: a polgári táreadalom demokráciája gazdaságilag determinálz. Csak a burzsoá rendszer kereteim belül ad mozgási szabadsár god Igaz, s * mi demokráciában járatlan polgárain kai ez tévesztheti meg, hogy a játékszabályok olyan köp* mörtíoman kifinomultak, a determináltság olyan rejtett, hogy ez kívülről és messziről alig ismerhető fel Á demokrácia formális jelei — z sajtó hangneme, * választási hadjáratok, a bírósági eljárások — szinte a végtelenség. a demokrácia teljességének illúzióját adják. Ugyanakkor a valóság ennek a demokráciának a teljes manipulál tsága, azsa a polgárnak olyan választási lehetőség elé állítása, amelyben mindig szz hiszi, bőgj- saját személyes érdekeinek megfelelően dönthet a kö*- lonböző alternatívák köaötfe de valójában minden döntése a burzsoázia mint osztály érdekeit szolgálja*. A nyugati demokráciák ayes# jellegének, a valóságnak a feltárása, megmagyarázása azért fontos, mert sokakban él a tévhit: nálunk is á nyugati demokrácia átvétele jelenthetné *2 igazi demokráciát. Ez a nézet meglehetősen erősödött az elmúlt hónapokban, amikor * szomszédos Csehszlo-' vaktában egyesek nyíltan, követelték — a többi ssneia- iísta ország demokratikus társadalmi berendezkedésé, ve! szemben is alternatív», ként beállítva, a szocialista«® „európai modelljeinek* nevezve — a negyvertnyo!© előtti Csehszlovákia polgárt demokratikus randkzeréhe® való visszatérést A mi társadalmi nandsae-’ ifinkben még kísért egy másik tévhit komplexum is. A demokrácia iskoláját még SsS nem járt tömegek sokáig úgy vélték, hogy amikor a politikai hiszékenységein alapuló, áldemokratikus aktusokban résztvesznek. valóságos demokratiku* jogokat gyakorolnak. Ma már ezen régen túl vagyunk, de úgy látszik néhányan — mint az én gimnazista barátom „választást szervező" tanárai — ezt még nem tudják. Amilyen mértékben válnak állampolgáraink iskolázott demokratákká, olyan mértékben alakítják, formálják maguk is azokat a módszereket. amelyek alkalmasak megtölteni társadalmi életünk demokratikus kereteit. Ezek a keretek a legszélesebbek. hisz a szocialista társadalmi, gazdasági rendszer talaján lehet csak igazán demokráciáról — a polgárok közötti teljes egyen- jögúságról — beszélni. Eme iskolázottság érdekében viszont még sókat kell tenni, ösztönözni, biztatni, — mert mint Lenin írta: az érdekelteknek a kormányzásba való bevonására tett lépések minél változatosabbak, annál jobb. Kádár elvtárs a szocialista brigádvezetók UI. országos tanácskozásán beszélt arról, hogy előszeretettel használjuk iparunkat, mező- gazdaságunkat, kereskedelmünket illetően a „szocialista” Jelzőt. Ez lényegiben igaz és jogos is. De ha a részleteket nézzük, á kijavítandó hibákat, helyesebb várni, amíg maguk a dolgozok mondják: ez már valóban szoica lista ipar, mezőgazdaság, stb. Azt hiszem így állunk a demokráciával is. Lényégéi illesően a mi társadalmi életünkben a szocialista demokratizmus elvei uralkodnak. De ahhoz, hogy a tömegek saját tapasztalataik alapján vallják azt szocialistának, még sokat kell -tennünk. a tömegek demokratikus nevelése, s ezzel együtt a demokrácia szélesítése, teljessé , tétele, dialektikusán kettős feladatának megoldásáért. Varga, Józsefi BOKROS LÁSZLÓ: Y A * Ä ö N Ő
