Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Munkaerkölcs9 oh! Reggel háromnegyed nyolc. A két szomszédváros közötti megállóban két — ötven év körüli férfi száll fel a vonatra. A kisbajuszos, krombi kabátos a fürgébb. Előrekocog, s helyet foglal az égjük pad szélén. Nyújtózkodva integet társának, siessen, míg üres a szemben levő hely is. Pufajkás, alacsony ember a másik, öszes-szőke fején csá- léra áll a világosszürke svájcisapka, szája szögletéből kihunyt csikk lóg ki. Egyébként „lóg” a Koma teljes egészében. Kék munkanadrágjának ülepe is térdhajlatánál veri az inát. Mintha nem ért volna rá felöltözni. Mielőtt leüt, imboiyog egyet, aztán rázöttyen — íéug a bőrülésre, félig egy utas ölére. Ebből is látszik, amit nyúlós hangja is elárul, mihelyst beszéim kezű ismerőséhez. , — Ősz... osztan sokat kell dolgozni maguiuiai, oosti bátyám. azir a kis píz'ir? Amaz — restellve a közfeltűnést — halkan válaszol. Hátha ezzel is esititja a kapatos cimborát. — Hát... Dolgozni mindenütt kell. — Ez a... Lássa... Ezír akarok én elszelelni a mostani helyemről... Csak nem engedem, hogy a főnök kitoljon velem, s eltegyem az isten háta megé... Mer* ő is azt akarja, hogy menjek... Na... Én is azt akarom. De úgy, hogy én mondjak búcsút... Érti ügyi? A másik zavartah biccen- get, kerüli emennek a zavaros tekintetét. Az előadást viszont nem kerülheti el. — Tudja, nem úgy keresek mán, mint három éve... Akkor megvót a kétezeröt-, száz—háromezer... Mostmán ezerhét—ezernyóc... Ezír írom be a tíz órát az anyja sze... — Elharapja a szót, mert azért észreveszi, hogy nők is ülnek a közelben. — Érti, Jósti bátyám?... Most is bemegyek, mert elseje van... De annyit ittam az este, hallja, mint a gö- díny... Meg most reggel is... Ügy, hogy első dógom lesz, mikor beérek — az alvás... Kialszom magam, úgy megyek a főnökhöz. Ne lássa rajtam, hogy ittam... De tíz órát írok be mára is, az istenit/... — Oszt tudja, Jósti bátyám, hogy igazította ki a múltkor Is? Áthúzta a 10 órámat, és így írta be: „Nyolc óra ittasság, két óra munka”... Lássa, így ki vagyok én zsákmányolvaTóth István Egy, í TŰZ Rekordgyorsasággal szülét* nek nálunk az új viccek, ta- lálós kérdések. íme a legfrissebb: Ki gyújtotta fel a szolnoki Centrum Aruházat? Válasz: Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat, mert már nagyon nagy volt a konkurrencia: OLAJ A téli hideg hónapokban akadozott a fűtőolaj kiadása a benzinkutaknál. Most hogy a természete» meleg is besegít, ez már nem gond; Sőt A szolnoki benzinkútnál a szuperbenzin tárolására épített földalatti tankba is fűtőolajat töltöttek. Most aztán nem panaszkodhatnak az olajkályha tulajdonosok. Legfeljebb az autósok. GAZ A gázzal fűtött cserépkályhákba biztonsági szelepet építenek a vállalat szakemberei. Príma dolog ez, csak azt nem lehet tudni, hogy mibe kerül. A szerelők ugyanis azt mondják, hogy egyelőre még nem állapították meg az árát, mert előbb kipróbálják aztán döntenek, hogy mennyit kérjenek érte. Arról még nincs szó, hogy • kályhatulajdonosokat Is megkérdezzék: nekik mennyit ér? ö MECHANIZMUS Két napig zárva volt a szolnoki Kossuth téri új borkóstoló és húsáruüzlet. Bejáratán tábla fityegett: Leltár miatt zárva. Elképzelem, hogy négy, vagy hat ember két napon keresztül leltározta a húsokat, szalonnákat, borokat. És ezalatt az üzlet hasznából jónéhány ezer forintot veszítettek. Elképzelem azt is, hogy nyolc vagy tíz ember ugyanezt a leltárt egy éjszaka elkészíti. Persze úgy, hogy az éjszaka is dolgozó leltározókat gavallérosan megfizetik. Azt hiszem ez még mindig jóval olcsóbb lenne, mint a kétnapos zárvatartás. A PECHES Barátom nagyon sötét arccal járkál az utóbbi napokban. Azt mondja, hogy sorozatban éri a balszerencse. Azzal kezdődött, hogy ingyen kijuthatott volna Algé» más fiába a VIT-re. Algéria lemondta a rendezési Tavaly augusztusban Lengyelországba készült, utazása előtt néhány nappal lezárták a Csehszlovák határt, nem tudott utazni. Egy héttel ezelőtt vállalatától több szál forint értékű vásárlási utalványt kapott jutalmul, amelyet a Centrum Áruházban lehet beváltani. Erre leégett az áruház. —■ — Most mi következhet? —- kérdem tőle. — A hónap közepén egy ki* különpénzt várok a vállalattól — mondja; — De hát ez csak nem pech? — Attól félek mielőtt fizetnének lezárják a főkönyvelőt. KOCSI, VAGY Nö Társaságban szó esik aa autókról. Az egyik férfi azt bizonygatja, hogy Amerikában átlag kétévenként kicserélik a tulajdonosok kocsijukat. ßi hogy ml ettől még messze járunk. — Persze, — mondja vitapartnere — hiszen az egy iparilag fejlett ország, de azért mi se panaszkodhatunk. Nálunk a férfiak szintén átlag két év alatt cserélik ki újabb évjáratúra a barátnőiket. KÉTLAKISAG A kiadóhivatalban dolgozó kollégánk főállásban előfizetéseket szervez, magán- szorgalomból pedig a Néplapba ír rövidebb-hosszabb cikkeket A napokban a szerkesztő olvasva egyik kéziratát, szemrehányó hangon mondta neki: — Tudod, te tulajdonképpen kétlakl ember vagy. Szervező munkáddal gyűjtőd az előfizetőket, írásaiddal pedig elriasztod őket. — egy — A szórakozott csőszerelő GYASZH1R: Szolnok város méltán híres reprezentánsát, a Csarnok Utcai Italboltot rövidesen lebontják. Árnál csak ült, az állópult alatt Szeméből sűrűn törkölypálinka hullt és bágyadt agyán mélán derengett át a múlt Elröppent két évtized után most roggyantan és puhán motyognak itt a régi társak Bőkezű lumpok fukar kofák jól öltözött gyanús pofák örök rabjai a szesznek maholnap' ők is hontalanok lesznek A régi Utas Bolond Miska Lordok Háza és mind a hősi múlt nemrég e szutykos butikba hullt Most ezt is bontják a fejük felül Fájt nagyon fájt ez valahol belül... Vinkóban ázott tudata mélyén Árnál most délcegen feláll és két szeneslegény között egy karcolt rendel és muslicát böfög A benfentes Penész a kijárat felé kacsint — ő tudja már — mióta razzia nincs — hogy utoljára int a sok vihart látott szeszmarta pultnak — ő tudja már hogy vége a húsz éve itt rekedt múltnak Dózerek Jönnek és lépegető exkavátorok és tavaszi szél lebbenti szét a tömör latrinaillatot A sarokban még halk áriát dalol egy rekedtes tenor a régi díszletes poharába sírja fáradt könnyeit Pista borra) locsolja a hervadt virágokat de maguk sem tudják már hogy mit keresnek itt... A markecoló a bicskás az URH-s kocsik törzsvendégei a részeges kokott a kopott ószeres most új hazát keres... — modor —•
