Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

1969. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP "7 POGÁNY JÓZSEF: SZIGLIGETI ÜDVAR TáncvirfMázok Szolnokon A Kazal» Állami Népi Együttes műsoráról A Kazah Kulturális Napok keretében pénteken este Szolnokon, — tegnap pedig Karcagon vendégszerepeit a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Ének- és Táncegyüttese. A nyolcvan tagú művész­csoport virtuóza a népi- és népi ihletésű művészetnek. Műsorok a vokális- koreog- nafikus és dramatitus mű­vészet szintézise; — mindez magasszintű előadásmóddal kerül a közönség elé. Az együttes dramaturgja és rendezője Lidia Csernyi- seva. a Szovjetunió Népművé­sze, mint az igazán tehetsé­ges emberek általában, na­gyon «serényen válaszol a kíváncsi újságírói kérdésekre. — A Hantelet a népé, a né­peké, akiktől dalainkat, tin­táinkat kaptuk. —. Művészt szolgálat a miénk bemutat­ni, hogy az egyszerű embe­rekben milyen teheség van, éljenek Kazahsztánban, a Don mellett, vagy itt Ma­gyarországon. — A magyar folklórt hon­nan ismeri olyan jól, műso­rukból érződik, nagyon is­merik?! Mosolyog, széttárja a kö­zeit: — Van-e a szépnek hatá­ra? A messziség gátolhatja-e a nemes művészet terjedé­sét? Nagyon sok barátom van Magyarországon, tőlük tanultuk, ét mi is megtaní­tottuk őket táncainkra. A műsor egy oratőrikus dallal kezdődött. Költemény Leninről. Az énekkar és a zenekar nagyszerű összhang­zását, a szárnyaló dallamot, a téma szép kibontakozását sokáig tapsolta a közönség. A kétórás műsor csodála­tosabbnál csodálatosabb szá­mokból állt. — A szövőnők tánca lágy líra, tökéletes harmóniaáradat. A szajahal- ta, a lovastánc, bravúr, ak­robatika. Hihetetlenül fej­lett ritmusérzéket és nagy testi erőt is kíván. Fergete­ges tempót diktálnak. Ezzel a kompozícióval „hódítot­ták” meg a világot, Moszk­vától New Yorkig. Az Oj, dnba duba című ukrán összeállítás megint más hangulatú, másfajta dal­lamok, mozdulatok bájával igéző. Távoli országban élő bará­taink emlékezetes estekkel ajándékoztak meg bennün­ket. — ti -í Magyarország a műhold megfigyelési programban Egy év alatt a Magyar Tudományos Akadémia négy csillagászati megfigyelő állomásán harminc mesterséges hold 1136 átvonulásáról 29 400 megfigyelést végeztek a szakemberek. Budapesten, Baján, Miskolcon és Szom­bathelyen működik egy-egy csillagvizsgáló, melyek 1961 óta nemzetközi szputnyik-megfigyelő állomások. A többi európai szocialista országgal együtt hazánk is részt vesz a szovjet műhold megfigyelési programban. Dr. Almár Iván, a Magyar Tudományos Akadémia Szputnyik-megfigyelésj Al­bizottságának vezetője mond­ja el, hogy a szovjet aka­démia éppen most ajánlott fel egy nagyteljesítményű fotokamerát, melyet a bajai állomáson helyeznek majd eL Az eddig használatos ka­merával csak a legfényesebb műholdakat tudták fényké­pezni. Az új szovjet kamera a halványabb fényű, mozgó objektum képét is rögzíteni tudja. A távcsövet nemcsak a csillagászok, hanem geo­déták is használják majd. *— Milyen feladata van a négy magyar megfigyelő ál­lomásnak? — Az évekig tartó megfi- ígyelések célja figyelemmel kísérni a Nap hatását a Föld légkörére. A műholdak féke­ződésének mértékéből meg­állapíthatjuk, hogy a 200 kilométer feletti légsűrűség és hőmérséklet hogyan válto­zik, a Naptevékenység inga­dozásával párhuzamosan. — Évente kiadunk tudományos köteteket, melyek az állomá­sok megfigyelési adatait tar­talmazzák, továbbá nem­zetközi konferenciákon rend­szeresen beszámolunk ered­ményeinkről. Megfigyelési anyagunkat a Szovjetunióban és más országokban terv­szerűen felhasználják külön­féle kutatásokhoz, de fonto­sak olyankor is, ha egy rá­dióadó nélküli „halott” szput- nyikot kell követni, hogy el ne vesszen. *— Miért van szükség Ma­gyarországon négy állomásra? — Annyi állomás kell, hogy az időjárási viszonyok különbözősége mellett ki­egészítsék egymást. Nálunk elég ez a négy állomás, az ország 4 különböző részében. A vidéki állomások ere­detileg népszerű bemutató csillagvizsgálóként alakultak; Ahogy megváltozott felada­tuk, a város kisebb tudomá­nyos központjává váltak. A bajai állomást időközben átvette a Tudományos Aka­démia, a szombathelyi és a miskolci állomás még taná­csi kezelésben van. A Vas megyei tanács a város köz­pontjából kiköltöztette a csillagvizsgálót, az Akadémia fél millió forintért megfigye- lőtomyot építtetett, s még egy kupolát is terveznek hozzá. K. M. A CREMONAI HEGEDŰS A szakembereket ma is foglalkoztatja Antonio Stra- divarius személyének, titka Stradivarius Cremonában született 1644-ben és meg­halt 1737-ben. Már amikor Amati tanítványa volt, 1666- ban elkezdte nevével ellátni az általa alkotott hegedűt. Kezdetben ezek hasonlítot­tak az Amati készítette he­gedűkhöz, csak kisebbek és sötét sárga színűek voltak. 684-ben fogott hozzá a na­gyobb modellek készítésé­hez; azokat még sötétebbre lakkozta és számokkal látta el. Az újfajta meghosszabbí­tott formájú modelljei 1690- ben kerültek ki először ke­zei közül. A leghíresebb Stra- divári-hegedűket ma is is­merik és nagy becsben tart­ják. Antonio Stradivárius két fia, Francesco és Omobo- no folytatták apjuk tevé­kenységét. Stradivarius stílu­sát később minden hegedű­készítő utánozta, de minden igyekezetükkel sem tudták megtalálni a lakk titkát, — amellyel hegedűit bevonta. Azt a gyengéd ragyogású színt, amely a narancs sár­gától a vörösig terjed, soha senki sem tudta utánozni. A KÖNYV FESZTIVÁLJA A könyv első fesztiválját Nizzában tartják meg 1969. május 31-től június 9-ig. — Nem hagyományos könyv­vásár lesz ez, hanem a könyvvel foglalkozók összejövete­le, szerzők, kiadók (18 országból) könyvkereskedők, könyvtárosok, nyomdászok, illusztrátorok és mások ta­lálkoznak. A könyvkiállítás csupán az ünnepi napok egyike. A fesztivál témái: történelem és dokumentumok, költészet, irodalom, sportok, idegenforgalom, természet- tudomány és technika, művészetek, gyermekirodalom, — színház és televízió. A megbeszéléseket párhuzamosan bonyolítják le többek között ilyen címmel: „Könyv és alkotás”, „Könyv és személyi nevelés^, Százhcnminchárom meg egy.., „Védjük meg a Tiszát!" Délelőtt katonai teher­autók és nagy, fekete sze­mélygépkocsik álltak meg a szolnoki Nemzeti Szálloda előtt. Az őrség fegyverrel tisztelgett. Böhm Vilmos, a keleti hadsereg parancsnoka hanyagul visszaintett és fel­ment a lakosztályába. Mel­lette voltak a hadseregpa­rancsnokság törzsei, irodái. Délben magas, barna fia­talember kereste a keleti hadsereg parancsnokát A Hadügyi Népbiztosság iratait mutatta. Böhm azonnal fo­gadta. A fiatalember kato­nás tőmondatokban beszélt — Az egyes esapatrészek- nél anarchia... A székely különítmény parancsnoksága már nem is rejti véka alá szándékát. Árulásra készül. — Nem vinném ilyen messzire a véleményemet, Gábor élvtárs. Kratochwill ezredes nehéz helyzetbe ke­rült, taktikusan operát A nemzetközi ezredek po­litikai megbízottja, Gábor Mózes, fegyelmezetten végig­hallgatta a főparancsnokot, csak akkor szólalt meg újra, amikor az további helyzet­jelentést kért. — Tegnap hagytam el a frontvonalat. A helyzet za­varos. de egy világosan fel­ismerhető: a különítmény veszteségei nem olyan na­gyok, ahogy azt Kratochwill jelentette, a bekerítés ve­szélye közvetlenül nem fe­nyegette az egységet. Kra­tochwill tudatosan, a front­vonalunkat megnyitó szán­dékkal vonult visszaa. Nagy­váradról csak nagy szeren­csével menekültem meg. Em­berei le akartak tartóztatni... A fiatal politikai biztos elhallgatta, hogy csupán lé­lekjelenléte mentette meg. Egy' aktatáskában egymillió koronát vitt magával, a ka­tonák zsoldpénzét Az ellen- forradalmár tisztek vala­hogy tudomást szereztek er­ről és mindenképpen el akarták fogni Gábor Mózest. Felszálltak a nagyváradi vonatra, keresték. Egy csend­őr éppen tőle kérdezte meg, hogy nem látott-e egy ki­tömött aktatáskát cipelő, barna ruhás civilt a vona­ton. Gábor Mózesnek hívják. Nem, ezen a vonattal nem volt — mondta a politikai biztos. — Az ettenforradalmárok a nagyváradi állomáson már fegyverletételre szólították fel a vöröskatonákat. Sürgős intézkedést követel meg a- helyzet, Böhm elvtárs. # Nyugtalanul teltek a város éjszakái. A Nemzeti Szálló­ba riasztó hírek futottak be. A telefonkezelőktől kiszivá­rogtak a front eseményei. Á rémhírek szárnyra kaptak, már voltak, akik az ágyúk torkolattüzét is látták. — Jön az ellenség! — Kun Béláék miatt van. Azért éhesünk. Az árak napról napra emelkedtek. A spekuláció, a tisztesség, a jószándék ka­puit is ostromolta. A mun­kások éheztek, de bizakod­tak. A 68-as vörös gyalogez­red a Kossuth téren sora­kozott. Tömören csattant az eskü: — Én, ...becsületszavamat adom. hogy a munkáshata­lomért... A MÄV zenekar a Mar- seillest fújta. A csapatok elvonultak. Á mozdonyok már befűtve vár­ták őket. Debrecen, felől se­besültszállító vonatok jöt­tek. Az iskolákat átalakítot­ták kórházakká. Stromfeld a dísszemle után az állomásra hajtatott. Jelene test kért a visszaözönlő csa­patok parancsnokaitól. Vesz- töcópr mindenhol. — Túlerő volt! — Helytelen parancsokat 4 vezérkari főnök minden­eit meghallgatott. A törzs­tisztek fintorogtak. Stromfeld mintha észre­vette volna húzódozásukat — Tájékozódná akarok, el­sősorban a legénység harc­értéke felől. Következteté­seket kell levonnom. Bőhm legyintett, a foga között sziszegte: — Mint a csürhe! Méltat­lanok a munkásosztály bi­zalmára. Így feladni a fron­tot... A vezérkari főnök mozdu­latlanul hallgatta. Az Aka­démián hányszor elmondta tanár korában: „Az a pa­rancsnok, aki nem bízik a katonáiban, aki nem tiszteli bátornak a katonáit, önma­gát minősíti. Az ilyen tiszt nemhogy magasabb egysé­gek vezénylésére alkalmat­lan, de egy századot sem ve­zethet eredménnyel”. Bőhm tovább dühöngött, belekötött az állomáspa­rancsnokba, leszidott egy se­besült katonát, mert a ruhá­zatát szabálytalanul viselte. Az ezredes halkan mondta: — A hadsereg szolgálati szabályzata kimondja, lehe­tővé teszi, hogy a sebesül­tek úgy viseljék egyenruháju­kat, ahogy betegségükhöz1 legproktikusabb. A hadseregparancsnok sér­tődötten ült be a kocsiba Stromfeld jobbára. Az ezre­des folytatta: — A fegyelem megszilár­dítása első feladatunk, ez létkérdés, de nem alaki, lé­nyegi fegyelemre gondolok. Megfontolandó: erélyes, moz­gó hadbírói csapatra lenne szükség. — Már intézkedtek ez ügy­ben a radikális vezetőink, mondta Bőhm —, bármely órában megérkezhet fron­tunk rögtönítélő törvényszé­ke, Szamuely-véi az élen; persze.­Stromfeld nem vette észre a célzást, hogy a hadsereg­parancsnokot sérti a népbiz- tosság intézkedése. — Szamuely? Erőskezű, következetes. — Mit vár a tovább! fej­leményektől? — A székely különítmény magatartása kedvezőtlen helyzetet eredményezett. Még tájékozódnom kell, de a bir­tokomban levő helyzetjelen­tés alapján úgy látom, hogy a támadókat csak a Tisza vo­nalánál tudjuk megállítani. Addig csak késleltetés takti­káját alkalmazhatjuk. Bőhm felkiáltott: — Azt mondja, hogy... ez lehetetlen! Rettenetes-•• — Igen. A tiszántúli te­rületeink átmenetileg az el­lenség kezére kerülnek. A folyó mellett védő- és tá­madó hídfőt kell kiépíteni. Az országot csak az ment­heti meg, ha Önök.,, a párt­juk útján fegyverbe állítják a munkásembereket. A gépkocsi megállt a Nem­zeti Szálló előtt. A vezér­kar ügyeletes tisztje rövid helyzetjelentést adott. — A támadók Debrecen irányában előretörtek. í5r A fák fölött, a távolban látszott a Csonka torony; mögötte a Nagytemplom. Az osztrák zászlóalj reg­gel óta védte a várost. A parancs az volt, kitartani amíg az erősítés megérke­zik. A sorok ritkultak, az ígért utánpótlást még dél­ben sem kapták meg. Kül­dönc kúszott végig a lö­vészgödrök között. — A leveleket... adjátok a postát... A katonák odaadták a tábori lapokat. Alig egy- kettő intett nemet. Az utolsó vonat nem sok­kal később kisistergett a debreceni állomásról. A hátsó kocsikat már lőtték. Az intervenciósok frontszé­lességben támadtak. A vonat hozta Leo Rotzie­gel, Anton Egei és a többiek levelét Boldogan megyek akár a halálba is, a proletárok felszabadulásáért, boldogan és büszkén. Örömmel hul­latom véremet Szovjet-Ma- gyarországért amelyet a nemzetközi proletariátus ha­zájának tekintek...” „Kedves Szüleim! Midőn ezt a levelet megkapjátok, én már nem leszek életben; Ne sírjatok, ne szomorkodja- tok. Igaz ügyért estem ei...» A túlerő elsöpörte ** osztrák zászlóaljat. Az ígért erősítés nem érkezett meg. A magáramaradt cso­port, parancsnokával Leó Rotziegellel együtt hősi ha-. Iáit halt az első vonalban. íti A páncélvonat Püspöklap- dány és Karcag között meg­állt Szemben katonai sze­relvények visztegeltek. A tisztek ordítottak, fsnys^ gették a páncélos katonáit — Vissza, bekerítenek* Ä Lenin-fiűk visszaszáll tak a páncélvonatra. Szamuely fegyvertelenfl# ment oda a vonatok meOeitl álldogáló vőröskatonákhoe. — Beszédem volna, társak. Kikiabáltak a tömegből: — Nekünk nine» magá^ vat! Elég volt., egy énl múlva itt vannak a romá­nok. meg a franciák. Mit akar még mindig beszélni; Lőszert meg élelmet adja­nak. Azt adnának. Ki magal — Szamuely Tibor vagyokl — Akkor 1»." lőszer néft* kiil, hogy harcoljunk. BSár négy napja nem ettünk főt* ételt A tömeg felrúgott, helye­selt, gyalázkodott Szamu­ely mosolygott í — Értsünk szót, elvtár ^ sak... meghallgatnak? — Nem! Elég volt­— Halljuk! Mondja Sza­muely elvtárs... A vonatok egy óra múlva visszatolattak Püspökla­dányba. A Lenin-fiúk meg­tudták, hogy a katonai rak-, tárak tömve vannak éle­lemmel, felszereléssel. Az egységek mindent kaptak; amit kértek. Az ellenforra-, dalmár tiszteket, akik a ha­dikészleteket letagadták, hogy felbomlasszák a fron­tot főbelőtték. Szamuely újra beszélt a visszaözönlő katonákhoz. — Minden óra számít, csak az ellenséges támadást késleltetve, fegyelmezetten szabad visszavonulni. A frontmögötti területe­ken megjelent a híres L sz. Parancs. „Aki a proletáriátus ha­talma ellen emeli fel kezét, aki nyílt, vagy rejtett úton ellenforradalmat szít, vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a forradalmi kormány­zótanács és a hadseregfőpa- rancsnokság minden rendel­kezéseit végre nem hajtja, az saját halálos ítéletét írta alá.” Szamuely páncélvonata két napig járta a front mögötti kunsági területeket. A visz- szavonulás üteme valame­lyest lelassult. Stromfeld­nek maradt néhány napja, hogy elkészítse a Tisza meg­védésének tervét. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents