Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Szeberényi Leheli Tizenéves dolgok Álmodozás Zsuzsánna állandóan a rádiót bújja, ha a rádió beat muzsikát sugároz. Most éppen kikapcsolta a készüléket, csak addig, míg a vízállásjelentés tart. Gondolatai mesz- sze kalandoztak, miközben a nyugágyban hevert. —- Zsuzsánna! — kiáltott az anyja. — Mintha mondtam volna neked valamit. — Tessék? — rebbent fel Zsuzsánna— Indíts törülgetnl. — Mindjárt — mondta Zsuzsánna és nem mozdult Nehéz volt kikapcsolódnia a messzi gondolataiból. Onnan szólt ki az anyjának: — Anyuci, tudsz te valami lsztánt? — Miféle lsztánt? —- Ha nem tudsz, akkor nem érdekes. — Minek az neked? — Semminek. ■— Egy dinnvefajtát azt tudok. Turkisztán. — Országot várost tudsz-e? — Az Is van olyan, hogy Turkisztán. — Más Isztán nincs? — De van. Afganisztán, Üzbegisztán... — Mondd még egyszeri — Üzbegisztán. — Az az.., Messze lehet az? — Csak nem oda akarsz menni? — kérdezte anyja. — A — mondta Zsuzsánna —, csak ott Járt a Dobos Attila. S kelletlen felnyalábolta a nyugágyból hosszú, nyurga végtagjait Öltözködés Manapság — talán visszahatásként elmúlt évtizedek uniformizáló törekvéseire — aa egyéniség a divat A váratlan és a meglepd. Sót hajmeresztő — ha mondjuk a frizurát tekintjükDe nézhetjük az öltözködést Is. Mindenkinek önmagát divat követnie, s ez szerfölött növeli a zűrzavart Nincs Jó, nincs helyes, nincs szép. Csak az van, amit kl-kl magának állít felLáttam egy ruhaösszeállí- tást a pomázi állomáson. Egy futurista költemény volt Rózsás kendő, gumicsizma, texas kabát A modell a Po- máz mögötti hegyekbe tartott egy madársejárta faluba. Parasztmenyecske volt A kabát rengeteg zsebét, és számos villogó aranygombját úgy hordta, mint egy latinamerikai tábornok. Az embereik az egyéniség korában is emberek. Nem tudnak letenni az utánzásról. De hogy az utánzásban is egyéniek legyünk, manapság a hölgyek nem egymást utánozzák, hanem a férfiakat, a férfiak viszont a hölgyeket, öregek a fiatalokat fiatalok pedig az öregeket Gondoljunk a farmemad- rágos lányokra: csaknem le- kopaszított fő, zsebrevágott kéz, fittyedt cigaretta, míg oldalukon, a veretes műmar- habőr szíjon, amely darázsderekukat összecsípi, karabinerek csilingelnek. De a színpompás fiúkat is említhetnénk, a vállukra omló hajcsodával, míg lazán nyakukba kötött muszlinkendőjüket kapkodja a szél- Lám, az egyéniség kora megteremteni a-tökéletes uniformizálást, nemek és korok összemosódnak. Elnéztem azt az élteskés hölgyet kinek bájtájai régen elvesztették Ifjonti formájukat: lenge selyem nadrág féllábszárig, halovány égszínkék, a comboknál puk- kadáslg telve, Illa boleró, akár a pirkadat! égalj, s a nagy rózsaszín masni, mely csitrísen összefogja a gyér piros hajat a búbon, kerekre nyíló gyermekszemek felett látni ezt a régi fényképeken. Ilyenek vannak, s mindezt azért írtam, nehogy elítéljék Zsuzsannát. Zsuzsanna elhordta a térdharisnyáimat, az Ingeimet a pulóvereimet, a sapkámat Azt mondja, az a divat most a fiatalok között hogy a szüleik avitt cuccaiban járnak. Minél ócskább, annál Jobb. Ugye, hogy Itt már minden határ elmosódik. De mondhatom, ez az új divat a fiatalok közt Igazán praktikus. Tartsa meg isten a szokásukat Másképp gondban főnék, hogyan ruházzam növekvő lányaimat. Ahány ház, annyi szokás — A világ különböző országaiban emberek mástul ást szégyellenék» Olga kisasszony fgv például, ha az ember Törökországban meglep egy nőt a fürdőszobában, a hölgy mindkét kezével eltakarja az arcát. Kínában hasonló esetben a nők a lábukat takarják el- Nálunk pedig... —5 Elég már, Miskovlc űr, elég...-7 ...nálunk pedig a nők mindig bezárkóznak a fürdőszobába .. • SZOKNYA. 1969. ►* Na, van rajta? Kancsal dobos (A. Stern karikatúrája.) Nem szabad elkésni Nehogy azt higgyék, hogy stréber vagyok- Inkább megértő. Megértem » vezetők, főnökök gondjait. Tudtam már az óvodában, hogy az óvónéniknek is van éppen elég bajuk. A gimnáziumban megértettem tanáraimat (sajnos, a tanárok többsége engem nem akart megérteni) és megértem mosta vállalatunk igazgatóját Is. Tulajdonképpen erről van szó. Érthető, hogy fegyelemnek kell lennie. És nem adok igazat kollegáimnak, akik szidják az igazgatót, mert megköveteli a pontos munkakezdést. Reggel hétre jártunk évek óta, Illetve hét óra öt percre. Tudniillik az autóbusz hét óra kettőre ért a gyár előtti megállóhoz és mire besétáltunk, hét óra öt perc lett. Namármost A rendhez a pontos munkakezdés Is hozzátartozik. Világos, hogy ezentúl hét órára már a vállalatnál kell lennünk- Es Itt Jön a konfliktus! Ahhoz, hogy időre beérjünk, korábbi busszal keli utaznunk. Igenám, de a korábbi busa nem öt perccel, hanem fél órával előbb Indul. És ez csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a városközpontban már nem nagyon lehet felféml a korábbi buszra, mert a vidékről utazók az előző megállónál degeszre tömik. Megoldás csak egy van: egy megállót a busz elé kell sétálni, ahol remény Van a feljutásra. És ez nem tetszik a kollegáimnak. Azt mondják, két perc miatt kora hajnalban, háromnegyed órával korábban indulhatnak otthonról. Meg azt is mondják, hogy ez nem egy jószándékú intézkedés, hanem . •. Szóval most dúl a harc és én ebben a csatában az igazgatóm mellett állok. Ezért szidnak a kollegák. Persze Így elmondva talán tényleg strébernek látszom, de ez csak azért van, mert nem Ismerik a lényeget. Ami pedig a következő; Amit vesztek a réven azt vissza- szerzem a vámon. Mert ugye háromnegyed órát vesztek hajnalban a korábbi felkelés miatt. Legalábbis ez a látszat Pedig dehogy vesztek. Az aktatáskámba a tízórai mellé bevágom a fogkefét, a vlllanyborotvát a Népszabadságot és a Néplapot Bent aztán az irodában kényelmesen megborotválkozom, fogat mosok, mosakszom, elkészítem a reggelit és nvolc óráig kényelmesen reggelizés közben elolvasom az újságokat is. Kényelmesen és tiszta lelklismerettel, mert én soha nem kések a munkahelyemről- Meg is becsül érte az Igazgatóm. A Jövő héttől kapok egy kisegítő munkaerőt, rám is fér, mert így legalább valaki elvégzi azt a munkát, ami reggel héttől nyolcig elmarad. Egyébként sajnálom kollegáimat akik az öt perc késés miatt retteghetnek a fegyelmitől. Sajnálom őket, de nem adok nekik Igazat. Rendnek,és fegyelemnek kell lennie. — egy — Tűz a lakásban (A Wochenpresse karikatúrája) LASSÚ MUNKÁSVONAT *- Én többször nem szállók le segíteni a mozdonynak!..; (Zsoldos Sándor rajza) Szeberényi Lehel: Gyerek a ládában A tárgyakat kétféleképpen látjuk: úgy ahogy mtndany- nyian, és úgy, ahogy csak magunk. Az alakjukat kétségtelenül egyformán továbbítja u egészséges szem a tudat megfelelő rekeszébe- Hogy aztán ott ml történik velük, kinek-klnek rekeszétől függ, ahol a képzettársítások tenyésznek, és a tárgyra ra-- kódnak, miképp a víz Iszapot, homokot, csigákat hord a mélyére süllyedt gályákra, buja és kusza moszattal körülfonja. így égy ágyneműs ládának hiába van tizenkét éle, hat lapja, egy feneke és egy fedele, mégse látjuk egyformán. Mert a ládának nemcsak külseje van, de belseje Is, hová a szem nem mindig fér, annál Inkább a képzelet, a. tengeri fű buja fonadékait termő, s mint belcragadt csigaházak, kicsillan göndörü- leteik közül a korszellem. Néha elhagyott, üres mész- vázakat őrzünk, régen elszáradt, szétporlott eszmények maradványait, divatjukat múltán, babonába dermedtem De maradjunk az ágyneműs ládánál, hová Zsuzsánna, a tizenhárom éves pimasz kis fruska mókából berakta a tizennégy hónapos Gáborkát a paplanok és párnák közé — igaz; mezítláb és nem cipőstül —, de Gáborka így is fölöttébb jól érezte magát, még tapsikolt is. Hanem bejött a nagymama és elfehéredve rászólt Zsuzsannára: — Vedd ki, ne bomoljl Vedd ld onnan a gyereket! — De miért nagymama? — kérdezte Zsuzsánna, s hangjában nyoma se volt a megrendülésnek, bár nem értette, ml az, hogy „ne bo- molj'*. A nagymama nehezményezte Zsuzsánna hangját. Karja libabőrös volt. — Ezt ne látsszátok, ne játsszátok többet... Sohase fogok elfelejteni egy filmet — mondta a ládát nézve —, azóta.is hatása alatt vagyok-.. Esküvő volt és a társaság bújócskát látszott, és a menyasszony egy ládába bújt. Keresték, keresték és nem találták. És aztán már nem is keresték tovább. Már sok idő elmúlt, el is felejtették, a vőlegény is meg- örgedett, és egyszer kinyitotta a ládát hát megtalálta benne, gyermekem, a fátylat, csak ennyi maradt a menyasszonyából, a többi elporladt A nagymama arcan régi szomorúságok, régi könnye- zések tükröztek. Zsuzsánna is komoly képet vágott. — Mikor volt ez nagymama? — Ó régen, nagyon régen; még a némafilmek korában. — Persze-persze — hólln- tott Zsuzsánna —, ha hangos film lett volna, meghallották volna, hogy kiabál. És kibukott Zsuzsannából a Pimasz vihogás Melv te- nvérbemászó és tiszteletlen, és a fruska-korral jár, amikor a lányoknak nevetniük kell — okkal, ok nélkül. De a nagymama régen volt fruska, s meebántódott. — Vedd ki már azt a gyereket hallod? Vedd ki abból a ládából — mondta ingerülten. Találjatok ki más játékot.
