Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

1968. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 12 A szerelmes robotember A híres népművész, a 71 éves Kiss Ernő befejezte legújabb munkáját, a Tatárjárás című domborművet. Képünkön az alkotó a 110x70 centiméteres, 70 alakos kompozí­ciójával. (MTI foto — Hadas János felvétele) ILYEN EZ A KRÓNIKA... Robi — így becézték a Ge­neral Motors Corporation egyik detroiti laboratóriumá­ban az elektronikus robot­embert — évek óta fegyelme­zetten, jámboran és engedel­mesen végezte a reá bízott teendőket, mindaddig, amíg... Amíg az utóbbi időben vá­ratlanul és megmagyarázha­tatlan módon — szeszélyes- kedni kezdett Időnként le­állt vagy pedig — amire azelőtt nem volt példa — hibásan dolgozott A szakemberek elképed­tek. Mi baja lehet Robinak? Hosszabb vizsgálódás után a szakemberek egyike kiruk­kolt azzal a szokatlan meg­figyelésével, hogy Robi csak akkor szeszélyeskedik, ami­kor egyik munkatársuk, egy fiatal nő tartózkodik a köze­lében. Ugyan, úgy — rázták a fe­jüket hihetetlenül és gúnyo­san a tudós szakemberek. — Csak nem gondolja a kolle­ga, hogy Robi, a robotember, képes volna ilyen, vagy bár­milyen más érzésekre?! Csak nem gondolja, hogy Robi, a robotember — szerelmes?! Hogy az egyébként szép kol­leganő lángra gyújtotta vol­na Robi szívét. Ugyan kolle­ga, hiszen tudja, hogy szívet nem építettünk be Robiba— Dehát — próbáljuk mégis­csak ki! A hölgy távollétében Robi kifogástalanul dolgozott, fe­gyelmezetten, jámboran és engedelmesen. Azután be­hívták a hölgyet, és Robi azon nyomban szeszélyesked- ni kezdett Hosszas vizsgálat után végre megállapították, hogy a hölgy ajakruzsának színe hat zavaróan Robi igeh ér­zékeny fotoelemeire. Meg­egyeztek a hölggyel, hogy más színű rúzst használ az üzemben. És azóta Robi közmegelé­gedésre, ismét fegyelmezet­ten, jámboran, engedelmesen és hibátlanul végzi dolgát. INNEN— ONNAN KOZMIKUS PLANETARIUM Az űrrepülések során kide­rült hogy a kozmonauták egyáltalán nem olyannak lát­ják a csillagos égboltot, mint amilyennek mi itt a földön megszoktuk. Ezért az NDK- ban a Zeiss Művek tudósai kozmikus plenátirumot kon­struáltak, amely a csillagos égboltot olyannak mutatja, mint amilyennek a különbö­ző földkörüli és bolygóközi pályákon száguldó űrhajós láthatja. ILLATOS OLAJOK A Kaukázuson túli terüle­teken és Grúziában méh­viaszból megkezdték olyan éterikus olajak előállítását, amelyek a mezei virágok és a méz illatát árasztják. Egy tonna méhviaszból 20 kilo­gramm illatos olajat nyer­nek. SZÖVETELLENÖRZÉS — PUSKAGOLYÓVAL Elhangzik a lövés, s a puskagolyó áthatol a céltáb­lán — a kifeszített fényes szövetdarabon. Közben a lö­vedéknek a szöveten való át­haladását egy speciális film­felvevő berendezéssel szalag­ra rögzítik. Előhívás után a filmet tanulmányozni kezdik. De nem a tudósok, hanem azok az ellenőrök, akik az űrhajók számára készülő ej­tőernyők szövetének minősé­géért felelősek. Az ilyen ejtő­ernyők szövetkupolája ugyan­is másodpercenként több ki­lométer sebességű légáram­lásnak van kitéve, s kiderült, hogy ebben a helyzetben a puskagolyó eszményi ellen­őrnek bizonyuL FÜTÖTT RUHA Az Ukrajnái tudósok olyan „elektromos fűtésű” ruhát konstruáltak, amelyben még hetven fokos fagyban is dol­gozni lehet A speciális védő­ruhát 12 Voltos elemmel fű­tik. Az első ilyen ruhaszállít­mányt már elküldték Szibé­riába. Különös kimenő Egynapi szabadságot ka­pott az egyik észak-karolinai fogház lakója, Harry Toiley, bonyolult családi ügyei ren­dezésére. Toiley először is a bíróságra sietett, ahol elvált első feleségétől; ezután ér­vénytelenítette a második fe­leségével kötött házasságot hogy másodszor is örök hű­séget esküdjön harmadik fe­leségének, majd visszatért a fogházba, hogy folytassa a bigámiáért kiszabott kétévi büntetésének kitöltését. Él a halott A hatvan éves David Pari Glasgow-i lakos értesítést kapott a brit hadügyminisz­tériumtól, hogy Bomeóban szolgáló John fia katonai kö­telességének teljesítése köz­ben elhunyt. A dologban meglepő csak az volt, hogy John éppen akkor szabadsá­gát töltötte otthon és amikor a postás bekopogtatott, ked­venc ételét, a bifszteket fo­gyasztotta. A nyilvánvaló té­vedést a felháborodott apa sietett közölni a hadügymi­nisztériummal. Még nagyobb meglepetésé­re két hónappal később a t hadügyminisztériumtól újabb j hivatalos levél érkezett, amelyben közölték vele, hogy John fiát Singapore-ban te­mették eL A polgár ismét felvilágosította az illetékese­ket a nyilvánvaló tévedésről, de válaszul a hadügyminisz­térium elküldte neki fia sír­jának fényképét. A história vége: a minisz­térium újabb hónapok eltel­te után a haragos apa elné­zését kérte a tévedésért... Tyúkok királya Angliában, kisebb helysé­gekben, még manapság is dívik az ősrégi brit játék: a tojástánc. Az utcán zenészek jelennek meg, nyomukban bekötött szemű, népviseletbe öltözött legények. Egy he­lyen megállnak, a zenészek játszanak, kezdetben lassú, majd mind gyorsabb dalla­mokat, a táncosok táncra perdülnek. Igen ám, de az utcai „tánc­teremben” szeszélyesen he­lyeztek el előzőleg tyúktojá­sokat, és a táncosoknak mindegyiket ki kell kerülni. Aki egy tojást eltör tánc közben, azt diszkvalifikálják — mindaddig, míg csak a győztes egyedül marad: őt kiáltják ki a tyúkok királyá­nak. Hajdanában adót fizet­tek a tyúkok királyának mindazok, akik azt kívánták, hogy tyúkjaik egészségesek és jó tojók legyenek... A legcsúnyább Jósé Parola bilbaói férfi negyedszer nyerte el a vidék legcsúnyább emberének cí­mét A bíráló bizottság véle­ménye szerint nála csúfabb teremtményt messze földön sem lehet találni, úgyhogy most már, amíg él, őt illeti ez a nem éppen hízelgő ki­tüntető cím. Parolát azonban egy csep­pet sem bántja csúnyasága, sőt éppen aion bánkódik, hogy gyermekei között egyet­len csúnya sincs, valamcny- nyien anyjukra hasonlítanak. Epizód a játékboltban Egy hamburgi játékboltba idősebb nő lépett be. A pul­ton levő autókhoz sietett, s játszadozni kezdett velük. Az eladó majd fél óráig vára­kozott, végül kifogyott türel­méből, s megkérdezte az idős hölgytől, mit parancsol. — Ö semmit — válaszolta az asszony. — Tudniillik hol­nap lesz az autóvezetési vizsgám, és sehogy sem ér­tettem, merre kell fordítani a kormányt, ha hátrafelé akarok parkolni. Most azon­ban már tökéletesen megér­tettem. Köszönöm... — zárta le a beszélgetést, és távozott. Krónikás: Révész Tibor A modern kubai szobrászattal ismerkedhet meg a közön­ség azon a tárlaton, amely nyolc kubai szobrászművész mun­káit mutatja be a Szépművészeti Múzeum márványcsarno­kában. Képünkön Enriwue Morét alkotása „Kuba ma: a cukornádat a nép aratja”. (MTI foto — Bcnkő Imre felvétele) aszúdon élt egy N ember, úgy hív­ták, hogy Amb­rus. Foglalkozá- ______ sára nézve pe­dig parádéskocsis volt a méltóságos Dessewfy gróféknál. Később, de még jóval 45 előtt, ez a Dessewfy gróf télvíz idején fehér tor­nacipőben, svájci sapkában és kiskabátban járt Ambru­séihoz házitanítóskodni, lé­vén a kisebbik Ambrus-gye- rek meglehetősen tompaeszű fiúcska, aki sehogyan sem tudta oktondi eszével a la­tin nyelvet meg a matema­tikát felfogni. Dessewfy grófon a téli vi­selet mindössze, egy hatal­mas horgolt, női kendő volt, melyet a vállára terített, hogy a nyakát is fogja elől, egy biztosítótűvel rögzítette a kendiőt, A tornacipő? A gróf imádott tavaszi délutánokon, permetező eső­ben parádés hintáján kiko- csizni a friss zöld mezőre• Elöl Ambrus hajtott, szép pitykés lajbijában. És úgy morfondírozott magában, hogy tulajdonképpen az len­ne az igazság, ha a. méltósá­gos gróf maga hajtana, ha már annyira szeret kocsikáz- ni. ö pedig, Ambrus, a pa­rádéskocsis, hátra ülne, mert nem ugyanaz a passzió me­zőt nézni az első ülésről, mint a hátsóról. A lovak mozgó, nemesívű farát nézte és még azon is elgondolko­zott, hogy miért van a mél­tóságoson finom puhaszárú lakkcsizma és őrajta disznó­hájjal fényesített, kimust­rált, katonabakancs. Rám nem is kéne az a lakkcslz- ma, megtenné a box is. Amikor a méltóságost il- luminált állapotban kellett a szomszéd kastélyból haza­szállítani, akkor Ambrus ar­ra sejdített, hogy azért lehet valami különbség a gróf úr úri szeretője és a szakácsnő szerelme között. Szó sincs róla, a szakácsnő takaros kis menyecske volt,' özvegy, el­SUHA ANDOR: dugja az étel elejét a gró- féktől, megosztja az ágyát és van egy kis spórolt pénze is. Tulajdonképpen a torna­cipő akkor indult el a gróf úr finom, hosszú, bütykök­től nem csúfított lába felé. amikor Ambrus a lajbi zse­bébe rakta a szakácsnő pén­zeszacskóját azzal a határo­zott. jól megrágott célzattal, hogy megalkuszik Csépány gazdával arra a darab földre ott, a Páskomban. Jó föld volt az, a szakácsnő is tud­ta. szívesen adta a pénzt. Aznap viszont a méltósá­gos a városba hajtatott. Elin­tézte ) olyó ügyeit és felment a kaszinóba kártyázni. Ilyen­kor nem lehetett vele bírni. Késő délutánig háromszor haikurászta haza Ambrus ko­csist pénzért. Amikor az utolsó summát is elvesztette Dessewfy méltóságos, a ko­csis felajánlotta a magáét kölcsönbe, mert sajnálta a lovakat, azokért a nagy trappokért. A pénzről papírt kért. Mikor elkészült, nagy akkurátusán elolvasta, meg­nézte a üróf aláírását, hogy valódi-e, aztán gondosan a lajbi zsebébe csúsztatta az okmányt. Éjfélkor a méltóságos tel­jes letargiában tántorgott ki a kaszinó kapuján és bele­huppant a hintó hátsó ülé­sébe. Ambrus nem hitt az ilyen úri nyavalyákban, meg aztán érezte a méltóságos szájában a konyakszagot. Ütközben azt mondta a gróf­nak. hogy még nem adott papírt arról a pénzről, adjon hát most, amíg nem késő és meg nem felejtkeznek az egészről. A gróf lekászáló­dott a hintából és ott az úton, a kocsi petróleum lám­pájának pislákoló fényénél kitöltötte az újabb adósle­velet. De ezen már két nul­lával többet írt• Lehet, hogy ebben Ambrus parádéskocsis kapzsisága is közrejátszott, de megeshetett véletlenül is, már hogy a konyaktól. Min­den esetre a falu népe Amb­rus kapzsisodéra esküdött. Karácsonykor Ambrus megvette a méltóságos úr legjobb földjét, egy tagban 50 magyar holdat. Jó föld volt ez is, szépen adta a bú­zát. Igaz, kellett még né­hányszor hajtani érte a vá­rosba, a kaszinóba, de Amb­rus úgy okoskodott, hogy megérte. Az esküvőt csendben tar­tották. A szakácsnő is fel­mondott, a méltóságos mind­kettőjüknek szép kielégítést adott. A szakácsnő megpa­kolta sültcsirkével és édes süteménnyekkel á szatyorját, aztán távoztak. Hanem a grófon már nem lehetett se­gíteni, teljesen megszállta az ördög és a férfi egyre csak a bibliát forgatta. Méltóságos Dessewfy gróf utolsó estéjét a kastélyban egy kínos incidenssel zárta. Megírta búcsúlevelét, Grúz­ban élő bátyjának• a felesé­gének semmit sem irt, ' úgy gondolta, mindent elmondott már neki, amit akart 30 éves házasságuk alatt. A bo­rítékot megcímezte, kezébe vette pisztolyát, melyet tel­jesen váratlanul egy pimasz adóvégrehajtó ütött ki a kezéből. Kapott ■ két borzal­mas nagy pofont is a dula­kodás hevében, de ezt ké­sőbb nem kívánta senkinek megemlíteni. Az incidens után az adóvégrehajtókat, akik kora reggel óta a kas­télyban matattak, a képeket, szekrényeket mustrálgatva. és összeírandó, megkínálta francia négycsillagos ko­nyakkal. A gróf később le­feküdt és nyugodtan álomba merült. Másnap kora reggel elgyalogolt Ambrusékhoz s megkérte, alkalmazzák őt-va- lamilyen munkára. — Hiszen nem voltam rossz gazdája, Sándor... — Hát, mit tud a gróf úr? „.Az ám, mit tudok én?" — gondolta Dessewfy és elég szomorú végkövetkezte­tésre jutott. Megint a pa­raszt győzött. — Latinusul is biztosan tud? Meg tán számolni is. Hiszen járt oskolába a mél­tóságos. Laci fiamat tanít­hatná. Minden nap kap ebédet, meg havonta húsz pengőt. Tudja maga, hogy főz az Árnál. A gróf tudta ezt, csak azt nem, hogy Sándor már a kas­télyát is megvette, hozzá a maradék 300 holdat. Ambru- sék másnap hurcolkodtak, ettől kezdve Dessewfy min­den délben megjelent ná­luk, a kastélyban. Később a gróf rákapott a törköly pá­linkára és szomorúan kellett megállapítania, hogy a húsz pengő havi bér semmire sem elég. Emelést kért, de Amb­rus azt mondta, hogy ne igyon annyit a méltóságos. — György bácsi, miért jár tornacipőben? Megfagy a lá­ba. Látom, kileli az isten hi­dege — mondta neki aznap délután Lacika. A gróf fi­noman mosolygott: — A négyzet, plusz bé négyzet, az annyi mint... — Hozom apóm cipőjét, neki sok van... Most is vett magának a vásáron egy fé­nyeset. — Ne így mondd Lacikám, hogy apóm, hanem szépen óval, úgy, hogy édesapám. 45 őszén Ambrus képvise­lőnek jelöltette magát. A választási hadjáratban korte­sei fellelkesülve a korszel­lemtől, meg a töménytelen mennyiségben elfogyasztott disznópörkölttől, rizlingtől, ékes szólással ecsetelték: „Ambrus a falu esze, be­csülete. Megbízható, kipró­bált, ellensége az uraknak. Minden időkben a latifun­diumok urai ellen használta az eszét." A szomszéd falu­ban Dessewfy volt Ambrus legjobb kortese. Amikor be­jött képviselőnk, a gróf ka­pott tőle egy új öltönyt és egy vadonatúj bőrtalpú ci­pőt. Űtravalónak egy fiaskó seprőpálinkát, boldoguljon a méltóságos is valahogy a demokráciában. A gróf vi­szont úgy gondolta, hogy Grátzban próbálja meg sze­rencsésebbé tenni életét. * Naszádon él egy ember, úgy hívják, hogy Ambrus. Foglalkozásra nézve pedig ál­lami alkalmazott, azaz. hogy nyugdíjas. Hosszú ideig ki­próbált kisbíró volt a falu­ban• Ügyesen verte a kisdo- bot, ezért most tisztesen megél nyundüából. Az em­bereknek ráérősen, jókedvű­en azt mondja: — Elvtársam, idefigyel­jen... Mondhatja, jó meleg kabát van rajta és lábán masszív, vastagtalpú csizma, kerülhe­tett nagy 5—600 forintba. Parádéskocsis korában pont ilyen fáin lábbeliről álmo­dott. Tornacipőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents