Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IMNL Kéz kezet ... — De még ma is? KADAR JANOS elvtárs mondotta Győrött: „Látszat az is, mintha manapság az ügyeskedők, az élősködők többen len­nének, mint valaha, mintha a munka nélkül vagy kis mun­kával magas jövedelmet szerzők százezer számra élnének ebben az országban. Vannak ilyenek is, persze. Örököltük is őket, meg ez a típus úgy látszik, újra is termelődik. »Jog­tudósoknak” nevezem őket — kérem, ne sértődjenek meg a jogtudomány művelői —, olyan jogászoknak, akik már ak­kor tudják, hol a kiskapu, mit lehet kijátszani, amikor a törvényen.- rendeletén még meg sem száradt a tinta. Felér­nek ezek három jogi doktorral. Fel kell lépni, küzdeni kell ellenük minden lehetséges módon, mert ugyan nagy kisebb­ségben vannak a mi társadalmunkban, mégis zavarják és akadályozzák társalalmunk döntő többségét, amely áldozat­készen szocialista módon dolgozik”. fizsau ráéhezik Jákob főzt- jére, olvassuk Mózes könyvé- bői- Jákob csak akkor haj­landó megosztani bátyjával az ételt, ha az átengedi neki elsőszülöttségét. Ézsau ekkor egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségét... A későbbi szóhasználatokban: „becsüle­tét, ... eladta magát'’, stb ... Nyelvünkben több száz — vagy több ezer? — közelebbi .szólás — és közmondás van témánkra: a megvesztegetes- re, az elvtelen összefonódás­ra, a haszonnyerésre, az ön­résre. Közülük nagyon sok messzi évszázadokra utal vissza. ^Ajándékelfogadas, szabadság eladás". „Aranyke­rekeken forog a törvény”, „Egy kemencébe sütik a P®‘ esenyét", „Kéz kezet mos , „Közel van a tűzhöz, meleg­szik, „Kinek Krisztus a ba­rátja, nem kárhozik”, „Ken­ni kell a kereket, hogy fo­rogjon”. Régi betegség tehat... A korrupció olyan hivatali, közéleti politikai, erkölcsi ál­lapot, amelyben gyakorlat a megvesztegetés, a megveszte­gethetőség. Korrupt az olyan személy, akit meg lehet vesz­tegetni. Korrumpál az, aki anyagi előnyökkel világnézeti, erkölcsi felfogásában meg­ront valakit. Miből táplálkozik a korrup­ció? Az emberi gyengeség­be és a lehetőségből _• sok egyéb közepette. Van-e ma nálunk korrup­ció? A kérdésre az előző megállapításból is követke­zik a válasz- Igen, fellelhető, — hiszen az emberek erköl­csi tudata még nem fejlődött annyit, hogy a könnyű ha­szonszerzés kísértésének, a méltatlan érvényesülés lehe­tőségének mindnyájan ellen tudnának állni. A könnyű megélhetési le­hetőségeket hajszolók és tár­sadalmi rendünk erkölcsi alapállása között lényegi el­lentmondás van, hiszen min­den munka nélkül szerzett hasznot erkölcstelennek tar­tunk, semmiféle előjogot nem ismerünk eL Mikszáth mai figurái Mikszáth a korrupt dzsent­ri világ kitűnő ismerője volt. Feltáró munkája a mai ku­tatóénál sok vonatkozásban egyszerűbb volt. Társadal­mának velejárója volt a kor­rupció, — az esetek többsége önmagáért beszélt. N. gróf egyenlítette M. huszárezredes kártyaadósságát, fia gyors karrierje érdekében. Z. báró képviselőséget vásárolt ma­gának, mert politikus akart lenni. K. főtanácsos szót ér­tett a törvénnyel -.. A szocialista társadalomban elképzelhetetlenek hasonló megvesztegetések, de a bur­koltan jelentkező, nagyon jól álcázott, áttételesen ható megvesztegetések, összefonó­dás és önzés azonban megta­lálja az élet egyes területein a kiskapukat. B. ..jóemberem” halljuk manapság igen sokszor. Az esetek többségében tiszta em­beri kapcsolat van a kifeje­zés mögött, hogy annak sej­tető értelme is kicseng, an­nak is megvan a magyará­zata. Rendszerint apróbb, de a társadalom érdekeit is sér­tő szívességgel kezdődik az érdekközösség, aminek — sok példa van erre — a rendőr­ség közbelépése vet véget. Ha kiderül, hogy törvénytelen­ség történt... De ,.. Nagyon nehéz bizonyítani, hogy Z- olyan munkáért ad juttatást N-nek, amelyet az szaksze­rűtlenül, tessék-lássék alapon lát eL Tipikus esetben Z.- nek, M., a saját vállalatánál, vagy N. portáján biztosít egy kis mellékest, mert N. jóba­rátja M-nek, aki K-val lett szívességet, aki... ezek a kö­rök rendszerint nem záród­nak be. X. vidéki útjairól rendszeresen szállít egy kis „ezt-azt> Y-nak, jutányos áron természetesen, — ilyen­kor lesz az I. osztályú minő­ségű áruból selejt, — csak éppen „arra fölé menjen a kocsi’. És megy-.. Jut Y- nak és a pakliban levőknek. Amikor a vidéki jóember­nekf valami elintézhetetlen dolga akad, vagy bajba ke­rül, támogatást kér a vele összeköttetésben álló társaság legbef olyásol tabbnak vélt tag- játóL S ha a megkömyéke- zettnek nincs elég morális ereje nemet mondani, össze­köttetést keres a kérdéses irányban. Ha megveszteget­hető állami tisztségviselőre talál, úgy folt eshet a köz­élet tisztaságán, Csak egy kis kóstoló Egy kis „kóstolóként" kül­dött féldisznó, egy kis saját- termésű („a demijont majd mindig cseréljük”j, a pult alól nagyhirtelen eladhatat­lannak minősített és ez al­kalomra leértékelt divatos öl­töny, kabát, női garnitúra és még mennyi más, ... az ügyeskedők belépője a kéz­kezet mos elve szerint gon­dolkodók táborába. Sokszor a jókapcsolat nyitja a rend­szeres, parádés vendéglátás. Terülj, terülj asztalkám a „nagyf önöknek” — akire rendszerint a hízelgők ra­gasztották e titulust —, aki a valóságban nagyon is kis­ember, ingatag erkölcsű, csak éppen nagyobb az igénye. Já­kob főztjénél-.. Vagy annyi­ra vak, hogy nem veszi ész­re, mire megy a játék. Az ellenszolgáltatás; vi- szontszívesség, sokszor a tár­sadalom további kárára. Akik nagyon finoman fogal­maznak, így mondják: „köl­csönösségi alapon vagyunk’. Nem mondtak ugyan semmit, de mégis sokat. Kölcsönösen korrumpálják egymást Mit mond, aki korrumpál: „Ha nincs olyan emberünk, aki ismeri a dörgést, aki ki­járja a dolgokat, nem boldo­gulunk a vállalatokkal...” S akit korrumpálnak: „Biz­tosan megéri nekik, ha hoz­zák ...” Még ideológiát is gyárt hozzá: „Olyan mecha­nizmus van •. Mintha nem tudná, hogy az új gazdasági mechanizmus a tisztességes emberi boldo­gulást tűzte lobogójára, nem a társadalmi rendet sértő spekulációt A korrumpálókat az sem menti, hogy sokszor nem egyéni érdekükben járnak, hanem egy szűkebb ember- csoportnaK szereznek előnyö­ket. A baj ott van, hogy egy- egy közösség érdeke nem mindig egyezik az egész tár­sadalom érdekével. A bíró­ság előtt azzal védekezik a „közösségi jóember", nogy az ő kezéhez egy fillér sem ta­pad. Lehet, hogy így van — no,' hogyha nem csurran, cseppen — csak éppen mun- kanélkül juttatta haszonhoz azt aki korrumpált aki a ’juttatás fejében „átcsoporto- sította’• az elosztást a más­hol jelentkező nagyobb szük­ségletet nem elégítette ki. Vigyázat, mázolva! Régen protekciónak hív­ták, ma némi elnéző mosoly kíséretében „szocialista ösz- szeköttetés”-nek mondják. Közhasználatúvá vált sajnos ez a kifejezés, pedig tartal­ma mennyire idegen és ösz- roeegyezteth e-íe+ielveink­kel! Protekcionizmus = olyan rendszer, amelyben csak az boldogulhat akinek befolyá­sos pártfogói vannak. Mi eb­ben a szocialista?! Pontosab­bak vagyunk, ha ilyen tar­tamú összeköttetést továbbra is protekciónak mondjuk. Vagy talán szemérmesek len­nének? A jellegzetesen kis­polgári eredetű kifejezést már szégyelljük használni? De a tartalmát még gyako­roljuk, haszonélvezzük, — új névvel,.. Hihetetlen gyorsasággal, tiszta emberi hittel építünk hatalmas gyárakat — apró semmi kis ügyek viszont sok­szor elintézhetetlenek pro­tekció nélkül- A merev, bü­rokratikus, embertelen szem­lélet szülőágya a protekció keresésének. Sűrűn előfordul, hogy akinek nincs protekció­ja, az egyes hivatalokban még az előszobáig sem jut eL már a kapus elutasítja. Ér­dekes megnyilvánulása a pro­tekcionizmusnak az elsze­mélytelenedés. Megfigyeltem telefonbeszélgetéseinket Egy­re gyakoribb, hogy az elő- szobázó titkárnő nem azt kérdezi meg, hogy ki keresi a főnököt hanem azt hogy honnan keresik... Bizonyára a kapott választól teszi füg­gővé, hogy beszélhetek-e a hivatottal. Számára az ember csak annyiban érdekes, hogy hol dolgozik. Az elmondot­tak reakciója; a telefonálók nagy része jól hangsúlyozot­tan mondja a neve után, hogy honnan.. • A hivatal, az intézmény tekintélyét — vagy vélt tekintélyét — „dob­ják be”, hogy ügyüket el­intézhessék. Miért veszélyes a protek­ció? a korrupció egyik meg­jelenési formája, megfertőz­heti a közélet tisztaságát Az egyszerű munkás és paraszt emberek kívülrekedhetnek jo­gaik érvényesítésében, káro­sodhatnak a javaké elosztásá­ban ott, ahol nagyon sok a csellengő, a minden hájjal megkent ügyeskedő. Pünkösdi királyság Régi, a korrupcióvaL az ön­zéssel kapcsolatos közmondá­st*: felsorolásával kezdtük cikkünket Születhetnek-e manapság „modernizált” ki­fejezések, amellett, hogy a régieket is használjuk? Igen, többnyire slengben: megbu­lizza, megbundázza, kikapar­ja, umbuldálja, megrisztöli, kiskapu — nagykapu, a piac­ról élünk stb... még meg­annyi újkeletű kifjezése a tisztességtelenségnek. Csökkenő, vagy emelkedő tendenciát mutat-e a korrup­ció? Ha nagyobb távlatban vizsgáljuk a kérdést akkor lényegesen csökkenőt de mintha az elmúlt év nagyobb lehetőséget adott volna az előzőeknél a tisztességtelen emberi kapcsolatok alakulá­sára. Az új gazdasági mecha­nizmus hatalmas alkotó erő­ket szabadított fel, lényeges gazdasági változásokat hozott és hoz s — minden uj szü­letésénél, most is megjelen­tek az ügyeskedők, a zava­rosban halászók-.. De nö­vekszik az ellenőrzés lehető­sége is. így rajtunk múlik, hogy tündöklésük pünkösdi királyság legyen. Tiszai Lajos Baranyi Ferenc: Az elhagyott kisfiú dala FINALY OLGA: Munkáslány Apu, a kisautón elromlott a lámpa, tengelye is eltörj, nincs, ki megcsinálja, apu, nagy a csönd most, lemezt sose forgat senki a lakásban — hol a dal, s te hol vagy? Apu, a focisták összefolyó foltok, mi a nevük? Honnan tudjam, ha nem mondod? Apu, hogyha bőgök, anya megpirongat, és ő minden éjjel sírhat és szipoghat? Apu, tegnap este eljött nagyapám és nyakába vett folyton: „Gyere, te kis lángész!” Ám jobb, amikor te térden lovagoltatsz, nem fütyül más senki olyan indulókat! Legutóbb — emlékszel? — messze vitt a vágta: karamell-köveken ’ koppant a ló lába, csokoládé-hegylánc fogott körül minket, drazsé hullt a fákról, megtömted az inged, anyunak is hoztunk, mókás volt a képe, kacajától folyt a könny az édességbe, úgy ette a cukrot, könny-keseredetten, fintor volt szép arcán — olyan jót nevettem! Ma reggel kiságyam léceire néztem, mint a hárfahúrok sorakoztak szépen, jaj, közébük csaptam s dallam kelt a fából, csokoládé-hegylánc visszhangozta távol, jajgatott a léc-húr: apu, gyere vissza! Apu, gyere vissza, apu, gyere vissza... Izmos, akárcsak a sok fiatal munkásfiú, kikkel Együtt dolgozik ő, jöjjön a tél vagy a nyár, Szőke hajára bukik minden fény, s tétova szellő Játszik gondtalanul bőre sötét aranyán. Hogyha nevet, menekül minden gond, oszlik a felhő, Kék szeme kékjétől kékül a nagy, magas ég. Hogyha dalol, nagy házak közt puszták szele vágtat, Ámul a kő; fiatal fecske repülni tanul. Nem fáradt sohasem, s mi a bánat, a baj, 9 a betegség, Hírből ismeri csak. Érzi, az élet övé. S mégis néha piciny felhő szürkül szeme tükrén, S szívében suta vágy bontja sziromlevelét Látja, a réti virág mily gyenge, parányi, törékeny, Mily gyámoltalan és védelemért remegő. Csókolgatja a Nap, széltől meg a barna hegyoldal Védi s a hajnali hűs harmat üdíti tövét. S álmaiban nem erős ő sem, gyengébb a virágnál, És gyámoltalan és védelemért remegő. BARANYI FERENC: Dunáról fúj a szél Nem kérheted az óceáni széltől, hogy kun parasztok homlokát legyezze — ííí a Dunáról fúj a szél. Vizéről siet a hús az izzadt emberekre. Lehetsz világfi könnyed-franciásan, vagy angolmód közömbös is lehetsz itt, csak tedd a dolgod s itt tegyed. A vállon marék hazánk világnyi súlya fekszik. Itt szabja napjaid parányi tettét — hol hittel, hol meg erővel az észben — a milliókra osztott hősiesség. még akkor is, ha régen észrevétlen. A világ ráhktekintve arra számít. hogy vállalunk gondjából egy hazányit- 1 Forradalomról — forradalomra Grafikai kiállítás a Tanácsköztársaság történetéből Lassan kezdetét veszi a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójának ünnepség- sorozata. A fővárosi Csók Ist­ván Galéria helyiségeiben 40 fővárosi és vidéki művész 120 mozgalmi tárgyú rézkar­cát állították ki, mintegy bi­zonyságul annak, hogy mai képzőművészeink követve az 1919-es nagy elődöket, Berény Róbertét, Biró Mihályt, Poór Bertalant, Uitz Bélát és má­sokat, megörökítik a magyar munkásmozgalom nagyszerű harcait. A szocialista forradalmat Magyarországon a munkás- mozgalom küzdelmes évtize­dei készítették elő. A Kom­munista Párt állt a proletáriá- tus éléri, amikor 1919. már­cius 21-én győzött a prole­tárdiktatúra. Ez a párt ve­zette tovább a harcot akkor is, amikor a Tanácsköztársa­ságot az imperialista túlerő leteperte és vezette a harcot a fasizmus 25 évének súlyos megpróbáltatása idején, míg a felszabadulással létrejöttek a néphatalom újbóli kivívás sának lehetőségei. Ez a nagy­szerű küzdelem volt az, amely magával ragadta kép­zőművészeinket. Kiállításuk az 1890-es első május 1-i munkásünneptől az Ősziró­zsás Forradalomig, a Ta­nácsköztársaságtól a felsza­badulásig terjedő időszak ki­emelkedő eseményeit tárja a néző elé­A kiállított művek egytől- egyig arról tanúskodnak, hogy a ma művészének is van mondanivalója a ma em­berének a munkásmozgalom egy mozzanatáról. A kiállí­tók különböző stílusirányza­tot képviselnek, mégis egy­ségbe foglalja őket a szándék azonossága: a magyar mun­kásmozgalom hősi múltjának ihletett ábrázolása. Az ünnepi bemutatón olyan kitűnő művészek szerepelnek, mint-.Bálványos Huba, Czin- ke Ferenc, Ek Sándor, Gacs Gábor, Hintz Gyula, Raszter Károly, Stettner Béla, Würtz Adám és mások, akik szug- gesztív erőt sugárzó műveik­kel értékes szolgálatot tettek a magyar munkásmozgalom ügyének. « b '

Next

/
Thumbnails
Contents