Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. március 30. Bartók életmű magyar hanglemezen As alig húsz esztendős magyar hanglemezgyártás fennállása ót» olyan hatalmas vállalkozásba nem fogott még, mint legutóbb, Bartók valamennyi kompozíciójának teljes kiadásával. Zeneszerzői életművek lemezre rögzítése az utóbbi esztendőkben világszerte szokássá vált A hanglemezes összkiadások haszna kettős, egyfelől kibocsátásuknál egységes művészi szempontokat lehet érvényesíteni, másfelől, mert a zeneszerzői életmű rejtettebb, kevésbé ismert alkotásaira is felhívhatja a figyelmet Bartók műveinek teljes mágyár sorozata olyan mondanivalóval fordul a világhoz, amelyet sehol másutt hasonló hitelességgel elmondani nem tudnak. A vállalkozás impozáns méreteit értékelteti, hogy néhány esztendő 'alatt 56 hanglemezre rögzítik a zeneszerző teljes hagyatékát beleértve azokat a máig is kiadatlan ifjúkori művekét, amelyek s zene- hallgató közönség előtt teljesen ismeretlenek. Bartók művei sok hanglemezkiadást értek meg az utolsó negyed évszázadban. Zenekari- és kamarazenei alkotásait neves karmesterek, aenekarofc és vonósnégyesek tolmácsolásában rögzítették. Az életmű olyan zártabb egysége; mint a zongoradarabok monumentális sorozata, a teliesség igényével került felvételre. Mindez azonban cseppet sem csökkenti a magyar vállalkozás jelentőségét, sem nemzetközi visszhangjának értfícStL Egy-két későbbi felvételen közreműködnek majd külföldi, vagy külföldön élő magyar muzsikusok, a sorozatra mégis a hazai előadóművészet produkciói a jellemzők. Valahányszor az utóbbi tíz évben magyar zenekar, együttes, vagy szólista külföldön Bartókot játszott, a kritika mindenkor hangsúlyozta azt a specifikus értéket, amelyet művészeink Bartók zenéjében megmutattak. Vannak ugyanis a bartóki muzsikának olyan elemei, amelyeket a kotta önmagában nem rögzít. Bármilyen pontossággal tervezte is meg Bartók zenéjének tempóváltásait, jelölte meg utasítás formájában a kifejezésre vonatkozó elképzeléseit, a kotta nem egyéb, mint vázlat, olyan csontozat, amelyre a mindenkori előadó rak fel ideget, izmot, vérkeringési rendszert Mint minden zenének, Bartók műveinek is vannak olyan elemei, amelyek a hiteles tolmácsolás lényegéhez tartoznak, anélkül, hogy azokat a zeneszerző valaha is írásba foglalta volna. Aki nem énekelt-hallott soha a magyar nyelv tempóhullámzásával egybefont lassú, régistílusú népdalainkból, az előtt — tisztelet a kivételnek — nemigen nyílnak meg a bartóki lassú tételek végső rejtelmei. S ugyanígy, a táncos lejtésű gyors zenék igazi lüktetésére sem igen érezhet rá az, aki a kottát ugyan a legalaposabban elsajátítja, de nem élte át azt a közösségi néptánc élményt, amely átitatja Bartóknak azokat a darabjait is, amelyekben egyetlen hangnyi népzenei idézet sincs. Breuer János CSAÍTKÓ LAJOS: Ringass csak lassan A tsdearódzó nyári ággal voltéi egy és a világgal nem törődtél. esak rejtegettél. mént önmagod elöl lelki bajaid. JWmí foltot, amit évek hagytak, tá*téllé, nem sajnált pillanatnak tSkörcserepeit és a napnak ptths fényeit, s amit rádraktak ezendesült csókok és ölelések, mit nem térnek vissza már soha, Ö, tavaszom! te hajló mandula, te messzi égnek bölcs mozdulata, te rejts él engem, magaddal együtt és ringass csak lassan, lassan a halálig, míg az a esendes, az a másik életünk ránk nem nyitja kapuját PAL1CZ JÓZSEF: A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKÉRE — RÉZKARC SOROZATBÓL A JÖVŐ ISKOLÁJÁT Egy iskola9 ahová akkor fárnak9 amikor akarnak A norvég állam már a második tanévre engedélyezte az akersgatani „kísérleti gimnázium” működését. Egészen sajátos iskola ez: a tanulóknak nem kell megjelenniük az órákon, nem kapnak házi feladatot, nem írnak dolgozatot, tegeződnek a tanárokkal. A szakértők szerint (legalábbis azok szerint, akik pozitívan értékelik a kíséri letet) ez az iskola, a világ egyetlen ilyen kísérleti gimnáziuma, az „igazi demokráciát” valósítja meg az oktatásban; Ax akersgatani iskolának 17Ó növendéke van. Mivel szabályok nincsenek, mindenki úgy viselkedik, ahogyan akar; a látogató az első pillanatban zűrzavart és rendetlenséget vél felfedezni, de hamarosan meglepve tapasztalja, hogy a tanulók milyen alapos tudást szereznek, milyen komolyan felkészülnek. Az iskola az elmúlt tanévben kezdte meg működését. A növendékek az első héten csak arról vitatkoztak, hogyan is szervezzék meg iskolájukat. Az igazgatónő, Bosse Jörgensen mindjárt azt javasolta, hogy tegeződ- jenek valamennyien. A gimnáziumban azóta is családias légkör és kölcsönös megbecsülés uralkodik. Az iskola jelszava: „Azért jársz az órákra, hogy tanulj, vagy hogy levizsgázz?” Nem kötelező tehát az órákon megjelenni. Egyetlen szabályt tartanak tiszteletben: a tanteremben tilos dohányozni, mégpedig a nem dohányzókra való tekintettel. Nincs névsorolvasás, házi feladat, dolgozatírás, A diákok elve: minden szabály csak arra ingerel, hogy az ellenkezőjét tegyük. A szabályokat és tilalmakat tehát mind megszüntették. A tanárok afféle tanácsadókként tevékenykednek. Jorgensen igazgatónő kijelentette: — Mi úttörők vagyunk. A hagyományos iskola nem tud továbbhaladni, pedig a tanulók általában sokkal érettebbek, mint az iskolarendszer elismeri. A kísérleti gimnázium reggel 9-től este 8-ig van nyitva. A tantermekben a nap minden órájában találhatók diákok, akik csoportokban vitakoznak és tanulnak. Esténként külön tanfolyamokat tartanak: Elemi pszichológia, szociológia, színművészet, konyhaművészet. A tanulók szülei azt mondják, hogy gyerekeik szívesebben tartózkodnak az iskolában, mint otthon. A kísérleti gimnáziumban mindenki egyforma szavazati joggal rendelkezik: igazgatónő, tanárnő, növendékek és pedellusok. A határozatokat szavazással hozzák, de tulajdonképpen ezek sem szabályok, hanem csak tanácsok. Az egyik tanár azt mondja: — A normális iskolákban sok tanár azért nem tud jól tanítani, mert mindig attól fél, hogy növendékei mégkritizálják vagy kinevetik; Lassacskán ellenségnek tekintik a diákokat, s így félénkké vagy agresszívvá válnak. A ml iskolánkban ilyesmi nincs; igazi barátságot kötöttünk tanítványainkkal. Ezzel mindannyian csak nyertünk: mi is, ők is és az iskola is. A múlt tanév végén 41 akersgatani tanuló tett vizsgát magántanulóként más iskolákban, közülük 39-en teljes sikerrel. eMiiiimiiiiBiaiiiiliiiiasBWiiHKifiiimMnaiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiininininnuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir.fiiiuiiiiiinirMi ■. ■>(«»*i>aiiinim>ii«iiianaiiiiiiiiiiiii,iiiiiii,:iiiiiiiiiiiiiiiliililliiiiiaiiiiili,iiil!l>ilii,ii,a,liillilii,lliai<«i>liiiiiiiiiiiiiiiiii„ii>iiiiiliiiiiiiiiiiitiitiiiliuM m Aegyetten táj «. Ha mm szél kap a meddő homokba, felleggé lesz az anyaföld més száll, hogy odább majd újra lehulljon, . s legyen föld amelybe magot szór, reményt vet az ember. Vannak, akik időtlen élnek. Tegnapjaikat senki se kérdi, holnapjuk hátnyi rozsé, lábas alján maradék étel* ■ kenyérvég, vetett rongy, ócska cipő. * Gombás Zseniről senkise tudta, hogy honnan jött, ki volt az anyja. A sínen túl élt, ; a cigányvégen alig innen. Földreguggoló kicsi háza udvarát Isten kerítette magas ranőtt szamártövissel, s díszítette nyaranta lila virággal. Félkezű Cimbalmos Mihályé volt a ház régen, ö építette, mert nagyot álmodó ember volt, és még kétkezű akkor. Otthagyta a cigányvéget és a tisztesség oda je- . - falu peremére. Oda vitt volna asszonyt is magának, de a háborúból félkézzel és vakon jött haza. Asszony helyett, — aki épnek ígérte, amit ígért, nem nyomoréknak — egy gyereklány került a házba. Tízéves forma, nagyszemű gyerek. Mosott és főzött a nyomorékra. Hűséggel szolgált, Elárvult cimbalmát adta érte Cimbalmos Mihály, aki szerencsétlenségében is szerencsés lett az együgyű gyerekkel. Koldulást a vaktól tanult Zseni. Zsákot hordott magával. Abba gyűjtötte, amit kapott. Pénzt neki sohase adtak. Szegény környéken jó, ha maradék jutott szánalomra. Később, hogy nagyobb lett, a bögréjét sem töltötték tele ingyen. Vízért küldték a kútra, felsöpörtet- ték vele az udvart, kitaka- ríttatták vele az ólat. Jól elvégzett mindent, amit megértett. Az emberek, akik beszéltek hozzá, a házak, ahová benyitott, ízek emlékével keveredtek. Az orvosék háza sokszor húst jelentett, a papék a krumplit szerették. A taní- tóéknál legtöbbször kenyér jutott. Mégis szerette a ta- nítóékat. Ócska ruhákat, ki- vénhedt bakancsot kapott tőlük, és jó szót is néha, amit nem értett, mert nagyot halló volt és hibás különben is, de csak megér- zett. És örült neki. És egyszer jószagú szappan maradékát adták a tanítóék. Zsákjában azt is hazavitte. Otthon az ócska lavórban mosdott Csodálatos játék lett a jószagú szappan. Guruló nevetések között csapdosott a hófehér habokba. Akkortól mindenütt izgalomtól akadó szóval kérte a szappant Amikor a félkezű Cimbalmos Mihály meghalt, íratlan jogon örökölte a házát Szappanos Zseni. Talán még el is adhatta volna a házat, s mehetett volna vissza • a hegyei közé, ahonnét a nyomorék cserélte, de a hegyek lábához közben határt rajzolt a történelem. Otthon nem várták, itt meg a rangját is sajnálhatta volna már, hiszen ő volt a falu egyetlen szerencsétlenje, aki után a gyerekek nem szaladtak csúfolódva. Ólat sem takaríttattak vele már. A szappanról és a tisztaságáról lett híres Disznóölésekhez hívták, esküvőknél segédkezett a konyhán. Zsákjával, kis bögréjével járta a házakat, s megélt belőle. Házára csak egyszer került lakat. Két évig nem tudni merre csavargóit. Ha kérdezték tőle, csak mosolygott, és rázta a fejét, hogy nem értk Mondják, hogy cirkuszosokkal ment el. Azokkal volt egy hibás legény. Két év után hazajött. Vette a zsákot és a bögrét és sorrajárta a valaha megszokott házakat Az orvosék háza sokszor húst jelentett, a papék a krumplit szerették, a tanítóéknál legtöbbször kenyér jutott. De minden házban volt jószagú szappan. ír A háborúból annyit tudott, hogy hígabb lett a maradék. A békéről annyit, hogy újra több lett a hús. Hívatlan már sehová se járt. — Ha megkérdezték tőle, hogy mennyivel tartoznak, csak rázta a fejét és mosolygott. Tartotta a zsákot, a bögrét. Pénzt sohase kért. Amíg a félkezű Cimbalmos élt, az kapott néha filléreket. Ivott olyankor. Bánatos lett az első pohártól, haragos a másodiktól. Verések emlékét idézte a pénz, nem az örömét. Ha sója fogyott el, kért csipetnyi sót, s örült mindennek, mint gyerek a játékainak. Bögrényi cukor, gyertyavég, gyufa..: Zsákjában gyűltek a kincsek. Amikor a régi tanító elköltözött a faluból, Zseni segített a pakolásnál. Ami lom csak a háznál akadt, azt mind neki adták. A tanító felesége sírt is a búcsúzásnál, de Zseni csak nézett, és mosolygott. Aztán az érkező tanítónak is ő segített, mert törvénnyé lett, hogy akik elmennek azok örökül hagyják Zsenit az érkezőknek. Az orvos, a pap, a tanító, a patikus. A házak ugyanazok maradtak. És akkor is ízek emlékével keveredtek. Fiatal korában csúnya és esetlen volt Zseni. Öreg korára megszépült, ősz lett és törékeny, de a gyúrótábla mellett reggeltől estig bírta, ha kellett. Házára egyszer adót vetettek. Nem tudott írást. Ismerős háztól ismerős házig ment a papírral, és nézte kerekre nyílt figyelő szemekkel azok arcát, akik az írást olvasták, mintha az arcokból többet értett volna, mint a szavakból. Küldték, hogy menjen a tanácselnökhöz. Elrendezi az majd. Hírből ismerték ott is. — Gyúratták vele a tésztát. Teknőnyi ruhát kimosattak. És hogy hazaért az elnök, asszonya szólt neki Zseni bajáról. Írást se küldtek neki soha máskor. Gallyért az erdőbe járt; Neki nem szólt érte az erdész. Szenet is gyűjtött minden évben a sínek között ép darabokat kapargatva a salakból. Vasárnaponként a templomba ment. A pap tanította erre. Mindig a legutolsó padban ült, és boldog mosolygással hallgatta, hogyan énekelnek. Volt. hogy a pap róla prédikált de ő csak hallgatta és várta, hogy vége legyen a beszédnek, mert csak azt szerette, ha énekelnek. Esők után az erdőt járta, és gombát szedett. Cérnára fűzte, megszárította, s azt ette vasárnap. Templom után. Nyugtalanná csak akkor lett, ha nagynéha cirkuszosok álltak meg a faluban. Olyankor órákig bámészkodott a kerítésnél. Keringett körbe-körbe De a bejáratig sohasem merészkedett. Aztán, ha elkezdődött odabent az előadás, leült a földre, s hallgatta átszellemültem hogyan játszik a cirkusz-zenekar. ír És egyszer nagy esők után érkezett a cirkusz. — Gombával telt kosarát haza se vitte Zseni. Úgy állt meg a kerítésnél, s nézte hogyan építik a sátrat. Az egyik cirkuszos megá GOMBÁS ZSENI
