Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
1969. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Nemzetközi katonai képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban Marian Nowak: LENGYEL KATONA A lemini gondolatok nyomában Maradjunk a legnehezebb időkben is internacionalisták „A m. Kommunista Intemacionálé megalakulása Moszkvában 1919. március 2-án annak írásba foglalása volt, amit nemcsak az orosz, nemcsak az oroszországi, hanem a német, osztrák, magyar, finn, svájci, — egyszóval a nemzetközi proletártömegek vívtak ki" •ft Bolgár festmények, lengyel grafikák, Csehszlovákiából és Szovjetunióból érkezett szobrok, valamint magyar, román, NDK-beli képzőművészek alkotásai fogadják a látogatót a Műcsarnok- termeiben. A téma a haza védelme} mai katonákat, tegnapi harcosokat, történelmi hősöket megörökítő művek érkeztek hat országból Budapestre, a Tanácsköztársaság jubileuma alkalmából rendezett „.. .Hogy alkothasson az ember” című nemzetközi katonai képzőművészeti kiállításra. , A Varsói Szerződés államainak kétszázhúsz művésze fogadta el a meghívást. A bolgár művészek' termében érdekes művek és érdekes magyar vonatkozások is fogadják a látogatót Ivan Petrov Harkány—1945 című olajképe, Dimitri Gjudzsenov égő vörös foltoktól izzó Drá- vaszabolcs című festménye művészi erővel idézi a hazánk fölszabadulásában részt vevő bolgár harcosok emlékét A csehszlovák gyűjtemény sokfélesége még a nemzetközi változatosságban is feltűnő. Jan Kulich népművészeti mozzanatokat is idéző Janosik című művétől Oto Sukup emberi formáikat elvonatkoztató, mégis megdöbbentően tragikus Sebesültjéig tágul a szoboranyag skálája, míg a festészeti gyűjtemény legfrissebb határát Teoáor Rotrakl Végiparádé című, szkafanderben festett szuperszonikus pilótát és valóságos repülőműszereiket, géprészleteket összekomponáló „pop art” alkotása jelöli; Bőséges és sokszínű anyagot vonultatnak fel a Lengyel Népköztársaság művészei is. Stanislaw Michalkowski Határ című művének szürke, vastagon felrakott ég- és folyó-foltjait csak a nemzeti színű sasos határoszlop teszi elevenné. Komor ereje egyébként rokonit ja Marian Nowak Lengyel katona című hegesztett szobrával Az NDK festészetét például a tekintélyes nemzeti mester, Walter Womecka képviseli két katonai témájú művével, s látható a pesti kiáll'táson a nagyhírű szobrász, Fritz Cre- mer egyik plasztikája is. A román festők gyűjteményében Mihai Mustata képei, Ecaterina Zainescu Marin Határörök című csoportja és Angela Pasca Spiridones- cu Katonai gimnázium című játékos-komoly kompozíciója mindenképpen említést érdemel. A szovjet együttesben a grafikai műfajok követelik az elsőséget; a sok kitűnő litográfia, linoleummelszet, papírmetszet közül is kiemelkednek Dmitrij Visztyi színes fametszetei, amelyeket Majakovszkij Vlagyimir 11- jics Lenin című poémájához készített A házigazdára kötelező udvariasság szerint a magyar műveket említjük végül: a fiatal Vasas Károly lóról zuhanó-küzdő Harcosokat mintázó kisbronzától Ék Sándor hatalmas, ismert történelmi képeiig Művésztársadalmunk szinte minden generációja képviselteti magát az impozáns kiállításon, amelynek mondanivalója a három ponttal kezdődő cím első, szóban kimondatlan fele. Valahogy így: Katonák őrzik az életet... hogy alkothasson az ember. Zs. A. ötven esztendővel ezelőtt Moszkvában harmic ország kommunista és baloldali szocialista pártjának 52 küldöttje kongresszusra jött össze és kimondta: megalakult a Kommunista Intema- cionálé. A Marx alapította első Intemacionálé a munkásság nemzetközi szervezettségének alapját rakta le, nagy szerepe volt abban, hogy a tudományos szocializmus elmélete terjedni kezdett a forradalmi munkásság soraiban, A második Intema- cionálé széles-körűen elterjesztette ezt a mozgalmat, létrehozta a munkásosztály tömegpártjait —, de az első imperialista világháború próbáját nem állta ki. Szégyenletes csődbe juttatta az opportunizmus és az igazi internacionalizmussal szembe állított szociálsovinizmus. A dátum — amelyhez a félévszázados évfordulót kötjük — nem valaminek a kezdetét jelzi, hanem a befejezését. A proletariátus nemzetközi összefogásáért folyó harc olyan régi, amilyen rés maga a munkás- mo^lHTi. A harc ,új szervezeti kereteinek megteremtése pedig feladatként már a ámmerwaldi konferencia idején, az opportunizmus, a szociálsovinizmus elleni küzdelem során felmerült. A* internacionalisták Lenin vezetésével hosszú előkészítő munkát végeztek az alakuló kongresszus összehívása érdekében. A proletáriátus nemzetközi harcában minőségi változást eredményező, új körülményeket teremtett az októberi forradalom győzelme. Az első proletárállam létrejötte olyan bázist adott a nemzetközi összefogáshoz, amilyen eddig nem volt — nem lehetett Erre utalhatott Lenin amikor azt mondta az alapító kongresszus záróbeszédében, hogy „Megtört a jég. S ezért folyt le olyan könnyen, olyan simán, olyan nyugodt és szilárd határozottsággal a kommunisták moszkvai nemzetközi konferenciája, amely megalapította a III. Intemacionálét” A III. Intemacionálé, — amelynek születésénél — büszkén valljuk — a magyar kommunisták is igen aktív szerepet vállaltak, mint szervezeti központ, felmérhetetlen segítséget nyújtott a kibontakozó, még gyermekcipőben járó nemzetközi kommunista mozgalmaknak. Működésének első éveire Lenin zsenialitása nyomta rá a bélyegét. Nemcsak azzal, hogy az első négy kongresz- szusán maga is részt vett, hanem inkább a napjainkban is érvényes elvi útmutatásokkal. A proletárul temecionaliz- musról, annak eszmei tartalmáról, szervezeti formájáról folyó mai viták mondatják: legyünk hűek a történelmi körülményekhez Abban az időben elengedhetetlenül szükséges volt — az, ami ma már anakronizmus lenne — az önkéntes fegyelmen alapuló központi irányítás, a szigorú centralizmus. Ma könnyű kimondani — jogosan és igazul — az önálló pártok egyenlőségét; hangsúlyozni lehet és kell, hogy egy párt sem tarthat igényt a vezető, irányító szerepre, de mindez nem változtat azon, hogy akkor, abban a helyzetben az orosz- országi kommunisták lenini bolsevik pártjának vállalnia kellett ezt a feladatot A kommunista mozgalmak egyes országokban való kialakulásának, megszilárdulásának időszakában szükség volt egy olyan központra, ahol lehetőség nyílt a tapasztalatok szervezett megvitatására, értékelésére, a közös következtetések és a harci program kialakítására. Felbecsülhetetlen volt az a segítség, amit a III. Intema- cionálé, s benne az oroszországi bolsevikok nyújtottak a kommunista káderek kiképzésében és nevelésében, a szervezeti, ideológiai problémák megoldásában — általában a korszerű pártok létrehozásában és megszilárdításában. Bogy most utólag és bölcsebben bíráljuk is a IIL Intemaconálét? Ez is jogos. De nem az alapvető érdemeit vitatjuk el, hanem a 24 év azon negatívumait említjük, amelyek — főként az utolsó években — a túlzott centralizmusban, az egyes pártok —, akkor már szükségtelen — belügyeibe való beavatkozásban nyilvánultak meg. Mindezt maga a III. Intemacionálé is felismerte. De természetesen nem emiatt, hanem történelmi küldetését befejezve mondta ki feloszlatását. E világszervezet nevében hordott alapeszméje a világ dolgozóinak összefogását jelenti a tőkés rendszer megsemmisítéséért, a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcban. Ilyen értelemben a kommunista pártok és a szocialista nemzetek egymáshoz való viszonyát határozza meg, de egyúttal a kommunista erkölcs egyik legfontosabb alapelve is: kifejezője a mi kommunista humanizmusunknak. — Magában foglalja vaiatneny- nyi nép egyenlőségének és szabadságának, a szolidaritásnak, a barátságnak és megbecsülésnek, a nemzeti elzárkózás, a faji, nemzeti fölény ellenni harcnak minden kommunista és minden párt számára elengedhetetlen morális kötelezettségét E gondolatok terjesztésében és ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a III. Intemacionálé egy olyan időszakban, amikor tort ült Európában a faji gyűlölet és a sovinizmus, a nemzeti gyűlölködés. Talán ez a legfontosabb tanítás .számunkra, ha a III. Intemacionálé lenini hagyatékát elemezzük. Szívünkkel és agyunkkal, minden gyakorlati cselekedetünkkel internacionalistának lenni. — Ahogyan Lenin fogalmazta: „Nem az internacionalizmus proklamálása a lényeg, hanem az, hogy még a legnehezebb időben is tudjunk a gyakorlatban Internacionalisták lepni." A konkrét, gyakorlati tettekben megnyilvánuló internacionalizmus a III. Intema- cionálé idején a Szovjetunióhoz való viszonnyal mé- rődött Érthetően, hisz a Szovjetunió léte, harca, eredményei fejezték ki a világ dolgozóinak legegyetemesebb érdekeit Azóta a proletárinternacionalizmus sok új elemmel gazdagodott — hisa nagy változás volt a világban éppen a szocializmus erőinek hallatlan megnövekedése következtében. Ma már nem az egyetlen sze- mefénye a világ dolgozóinak a fiatal proletárállam. Most nem úgy áll a kérdés, hogy ezt az államot minden áron meg kell védeni a nemzet-« közi tőke koncentrált táma-j dósával szemben. Óriássá, a kapitalista világ által is respektált, legyőzhetetlen nagyhatalommá vált a Szovjetunió. De ma sincs internacionalizmus a Szovjetunióhoz fűződő szilárd testvéri kapcsolatok nélkül, mégin- kább nincs „szovjetellenes kommunizmus”. Pártunk, mint a kommunista intern cionálé egyik alapítója; saját történelmi tapasztalataink, tradícióink alapján; egész népünk érzelmeit W-j fejezve vallja ezt A nemzetközi kommunista mozgalomban ma az alapvető célokat illető egység mellett, sok kérdésben vita folyik. Az egyik ilyen vitakérdés éppen a pártok egymáshoz való viszonya. Más kérdésekben is folynak viták, vannak nézeteltérések. Érthető ez, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt évtizedekben milyen hatalmassá fejlődött a világon a kommunista mozgalom. A gyors növekedéssel, a harci különbségek sokféleségével és a változatlanul fennálló, az úttörők munkájával szükségszerűen velejáró tapasztalatlansággal jár ez. A lenini gondolat azonban ma is eligazít: „A III. Intemacionálé néhány hónap alatt egész sor ragyogó, példátlan győzelmet aratott és csodálatos gyorsasággal növekszik. Az egyes hibák és a növekedés betegségei ne riasszanak el”. A legfontosabb Lenin szerint: „a hibákat nyíltan és egyenesen megbírálni;A nyílt eszmecseréket, a nézetek azonosítását, az egység szilárdítását szolgáló viták ma is szükségesek és elengedhetetlenek. Ezért vallja pártunk, hogy a proletárin- temacionalizmus erősítésének ma legmegfelelőbb formái a pártok közötti két és többoldalú tanácskozások, ezért fáradozunk oly sokat az 1969 májusára tervezett nemzetközi tanácskozás sikeréért Egyetlen tanácskozás bizonyára nem hozhat minden kérdésben megoldást. De ezen az úton, a kapcsolatok, a szolidaritás, a következetes elvi, ideológiai harc útján juthatunk csak előre az imperializmus elleni harcban elengedhetetlen egység megszilárdításában. Ez a Lenin állal alapított Intemacionálé egyik legfontosabb öröksége. Varga József Vasas Károly: HARCOSOK minden érvényét elveszíti: mind a valóság, mind a róla való ismereteink alakulása folyamatos. Van, ami érvényben marad, jóllehet már nagyon régen ismertók fel, van, ami nem változik, jóllehet már nagyon régen kialakult A valóban újat felismerni, a régi, nem helytálló felismerést helyesbíteni, ez épp úgy a haladás szdlgála- ta, a forradalmár kötelessége, mint megvédeni azt, amit régen ismertek fel és ami még ma is érvényes. Máskülönben úrrá lesz a zűrzavar, a szubjektívizmus, a komolytalan és anarchikus önkényes- kedés. Hogy mindez nehéz ? Hogy az ilyen hűvösen racionális elemzés, osztályozás, rendezés, amely ezt is. azt is tekintetbe veszi, hajlik a szenvtelen objektívizmusra, hogy a két vagy több fronton való harc a taktikázgató egyensúlyozásra csábit, a langyos egyrészt-másrészt mérlegekre, amelyekből semmi sem következik? De vajon nincs-e szá7 és ezer pozitív tapasztalat, amely ennek ellentmond? Talán egyszerűek voltak azok a viszonyok, amelyek, között véghez vittük a konszolidációt vagy a kolektívizálást? Vajon nem bizonyítottuk be a kényes és nehé7. kérdések hosszú sorában, hogy van oiyan munkastílusunk, olyan politikai és ideológiai metodikánk, amely össze tudja kapcsolni az analízist, a helyzet gondos tanulmányozását, a konkrét teendők közérthető ég markáns megfogalmazásával? Ha még van bizonytalanság, nyitott kérdés, tanácstalanság, akkor ez nem azért van, mert túl sokat analizálunk, összevetünk vagy mérlegelünk, hanem mert az analíziseink az összevetéseink, a mérlegeléseink nem mindig elég mélyek, túlságosan is re" gisztrálóak, nem jutnak el az adott helyzetben lehetséges következtetésekhez. De a legtöbb esetben igen is eljutottunk időszerű teendők megfogalmazásához, annak a bizonyos lenini láncszemnek a megragadásához, amellyej az egés7 folyamatot tovább lehet lendíteni. Ahol az analíziseink alaposak, mint a gazdasági reform kérdésében, hogy a legújabbat említsem, ott az analízis eredményeit le is fordították a cselekvés programjára.- Ezt láthatja mindenki, aki a közéletben tevékeny. A dolgok bonyolultságának lehetőleg teljes számbavételétől el kell jutni az ezek megoldásának megfelelő legfontosabb alapelvek ég teendők kimunkálásához, amelyek — ez a dolog természetéből következik — nem lesznek már olyan bonyolultak, nem fogják túlterhelni az egyszerű embereket sem, viszont a helyes irányba terelik aktivitásukat. S „végtermékei’’ a7 ilyen elemzésnek persze abban is különböznek a hamis válaszoktól, hogy nem „pofon- egyszerűek”. De rém is di- lemmázó bizonytalankodások, amelyek ezt is, azt is nyitva hagyják, hanem egyértelmű és világos álláspontok, amelyek orientálnak, segítik az embereket a mindennapi munkában éppúgy, mint történelmi céljaink elérésében. A bennünket foglalkoztató, bennünket érintő összes kérdésekre ilyen válaszokat kidolgozni — bizonyára nem rövid idő feladata. Van természetes, a szükségszerűségek által diktált sorrendje ennek a munkának is, mint minden alkotó munkának, amely az energiákat értelmesen használja fel. De nem >s tolódik el ködös távlatokba, ha módszeresen dolgozunk. Egyszóval a bonyolult és bonyolódó viszonyak a mi korunkban nem szolgálhatnak indokul arra, hogy borongó hangulatok passzivitásba szorítsák azokat, akik átérzik a helyzeteket, ismerik nehézségeiket és tapasztalataiknál fogva leginkább arra hivatottak, hogy a megoldásban közreműködjenek. A marxistáknak—leninistáknak, akik harcolva és gyötrődve, kutatva ég kísérletezve munkálják ki a helyes politikát, azoknak semmi okuk sincs erre. Nemcsak azért, mert egy igaz eszméért küzdenek, hanem azért sem, mert a kor új problémáinak nemcsak érzékelésében, de felismerésében is ők jutottak a legtovább: az eszme megvalósításának pedig e7 a legfőbb feltétele. A tettnek ugyanis nemcsak halála, hanem éltetője is ledet a gondolat. A forradalmi, a haladó tettnek mindenképpen az. , Rényi Péter
