Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1969. március 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 3 > Megemlékezésünk kötelezettségvállalás a harc további folytatására Díszünnepség Budapesten a Tanácsköztársaság kikiáltásának jubileumán A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön délután a Parlament kongresszusi termében ünnepi ülést tartott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Hevesi Gyula, Hunya István, Kun Béláné, Nógrádi Sándor, Szamuely Tibor- né, a munkásmozgalom régi harcosai. Az elnökségben foglalt helyet D. Sz. Poljansz- kij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Műszaki Tudományos Fejlesztési Bizottság elnöke, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Samo Faltan, a Szlovák Kommunista Párt elnökségének tagja, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökhelyettese, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője, Pjotr Jaro- szewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, miniszterelnökhelyettes, a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetője, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának tagja, az NDK párt- és kormányküldöttségének vezetője, Gheorghe Apostol, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a román párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Milivoje Ru- kavina, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője. Az elnökség tagja volt Pavel Beljajev űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse is. Az ünnepi ülést Losonczi Pál, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg. Ezután Kállai Gyula, az ünnepi ülés szónoka lépett a mikrofonhoz. Kállai Gyula beszéde Tisztelt ünnepi ülés! Kedves elvtársnők és elvtársak! Kedves vendégeink: A mai napon ünnepeljük a magyar nép újabbkori történelmének kiemelkedően nagy jelentőségű eseményét, a Tanácsköztársaság, teljes nevén a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanács- köztársaság megalakításának 50. évfordulóját. Napjaink szocialista Magyarországa — amely folytatta és teljes diadalra vitte a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett nagy ügyet — tisztelettel és megbecsüléssel adózik történelmi elődjének: meghajtja zászlaját az első magyar proletárdiktatúra hősei előtt. önfeláldozó harcuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának kivívásáért és megtartásáért a társadalom átalakításáért a magyar nemzet felemelkedéséért örök érvényű példája a marxi—lenini eszmék erejének, a szocializmus felsőbbrendűségének, az igazi hazafi Ságnak és emberségnek. Úttörő tetteik eredményei és tapasztalatai értékes segítséget és megmegújuló erőt adnak a jelen feladatainak megoldásához — a szocialista Magyarország teljes felépítéséhez. A magyarországi tanácshatalom megteremtése egyúttal igazolja azt a törvényszerűséget is, hogy a proletárdiktatúra elkerülhetetlen lépcsőfoka a szocialista társadalom megteremtésének, bár kivívásának harci útjai és formái különbözhetnek. A szocialista hatalmat nálunk fegyveres felkelés nélkül, ebben az értelemben békés úton teremtettük meg, de az akkori körülmények között ez mégsem a parlamenti harc formájában zajlott le és nem is volt „békés belenö- vés” amit akkoriban — s azamit az általános egyenlő és titkos választójog alapján megtartott választások törvényesítettek. Szabad választásokat először ekkor, 1919 áprilisában tartottak Magyar- országon. A tanácshatalom által ellenőrzött területeken 1910-ben csak hétszázezer embernek volt szavazati joga 1919-ben viszont ugyanitt négy és félmillió ember szavazhatott Ekkor szavaztak Tisztelt ünnepi ülés! 1919. márciusában a magyar munkásosztály magára vállalta a legnehezebb történelmi feladatot. Vállalta, hogy a rendkívüli kedvezőtlen külső és belső körülmények között a dolgozó nép javára oldja meg az évszázadokon át felgyülemlett társadalmi és nemzeti problémákat, hogy következetesen megvalósítja a dolgozó osztályok társadalmi forradalmát, hogy megvédi az ország függetlenségét és a szocializmus új világába vezeti el nemzetünket 1919-ben, alig másfél évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, — a világon másodikként Magyarországon győzött a proletárdiktatúra. A magyar munkásosztály győzelme igazolta, hogy az Oroszországban győztes szocialista forradalom, s annak vezérlő eszméje, a leninizmus nem elszigetelt, sajátos orosz jelenség, aminek a polgári világ ideológusai és a munkásság opportunista vezérei hirdették, hanem nemzetközi érvényű, törvényszerű társadalmi folyamat és tanítás, amelyet ideig-óráig talán késleltetni lehet, de feltartóztatni lehetetlen, mert 19Í7. októbere óta az emberiség fejlődésének fő áramát képviseli. óta is — a jobboldali reformizmus hirdet. A hatalom megszerzése éles osztályharcban ment végbe, amelynek során a fiatal kommunista párt rövid idő alatt a szocialista forradalom célja és programja mellé tudta állítani a társadalmi és politikai változást sürgető munkás, paraszt, ér- telimségi és katona tömegeket. Létrehozta a burzsoá parlamenttel szembenálló új hatalmi szerveit: a munkás- paraszt és katonatanácsokat, s a hatalom központi szervét — a forradalmi kormányzó- tanácsot. Magyarországon először a nők és a 18 éven felüli fiatalok. A Tanácsköztársaság köztulajdonba vette a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemeket, s azokat az egész prole tariátus vezetése és az'illető üzem munkásságának ellenőrzése alá helyezte. , Egy csapással kívánt végezni a magyarországi reakció évszázados fellegvárával, s a milliós fausi tömegek nyomorának forrásával: a nagybirtokkal. A forradalmi kormányzótanács kimondotta: nem lehet földtulajdona annak, aki nem dolgozik — Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Minden közép- és nagybirtokot, valamennyi felszerelésével együtt köztulajdonba vettek, s megművelésre a mezőgazdasági proletariátus szövetkezeteinek adták át. A nagybirtokot a Tanácsköztársaság nem osztotta fel, de ahogy az idő haladt, a vezetők körében egyre többen képviselték azt az álláspontot, hogy az agrárpolitikát a szegény- és középpaPéldamuiató oldotta meg az előző évszázadok történelmének sorsdöntő kérdését: a magyarok és nem magyarok — közöttük szlovákok, románok, szerbek, horvátok — kölcsönös viszonyát. Lemondott az úgynevezett „területi integritásról”. Elismerte a Kárpát-medence népeinek önálló államalkotói jogát, önrendelkezést és békét Ijirdetett anélkül, hogy lemondott volna a magyar nemzeti önrendelkezésről. Ugyanakkor e nemzetek proletariátusához fordult, védés dacszövetséget ajánlott, a szocialista tanácsköztársaságok internacionalista szövetségének megteremtésére hívott fel, amely része és alkotója lenne a nemzetközi munkásosztály eljövendő szocialista világköztársaságának. A Tanácsköztársaságot 133 napi csodálatos alkotó munka és elszánt önvédelmi harc után a belső reakcióval és az opportunista árulókkal szövetkezett imperialista túlerő leverte. Szoy- jetoroszország maga is száz sebből vérzett, s bár minden lehetőt megpróbált, hogy fegyveres segítséget nyújtson, nem tudta döntő módon befolyásolni a kialakult hadihelyzetet. A forradalmi kormányzó- tanács kényszerű lemondását úgynevezett „tiszta szocialista”, „szakszervezeti” kormány megalakulása követte, amely azt hirdette magáról, hogy a proletárdiktatúra „túlzásai és szörnyűségei” nélkül kívánja fenntartani a munkásosztály hatalmát. A gyakorlatban viszont azonnal hozzálátott a munkáshatalom alapjainak, a termelőeszközök köztulajdonának megsemmisítéséhez. « hat nap alatt a világtörténelem egyik legsötétebb ellenforradalmának a szállás- csinálója lett E kormány tettei is igazolják, hogy • rasztok közötti földosztással kell folytatni. A földosztás intézményes megvalósítására azonban már nem maradt idő. A tömegek élete megváltozott Emelkedett az élet- színvonal — nőttek a fizetések, a tanácshatalom megteremtette a dolgozók társadalmi biztonságérzetét Magyar- országon ekkor iktatták először törvénybe a nyolcórás munkanaplót, bevezették az évi fizetéses szabadságot, kiterjesztették a társadalom- biztosítást minden dolgozóra. Megszűntek a rangok, a címek és a kiváltságok. Megnyíltak a nép előtt a korábban csak az urak, a tehetősek számára fenntartott parkok, múzeumok, színházak, könyvtárak. A dolgozóké és gyermekeiké lett a Balaton — s az ország minden természeti szépsége. A Tanácsköztársaság óriási lépeseket tett előre, hogy a tudományt és a kultúrát megszabadítsa a tőkés pénzeszsák viselhetetlen nyomásától, s lehetővé tegye, hogy igazi hivatását gyakorolva, betöltse funkcióját: a nép szolgálatát A tanácshatalom kivette az iskolákat az egyházak kezéből. Jellemző a feladat nagyságára, hogy az iskolák háromnegyed része addig a különböző vallás-fe- lekezetek irányítása alatt volt. A közművelődési népbiztosság bevezette a kötelező nyolcosztályos oktatást: iskolareformot dolgozott ki és megnyitotta az egyetemeket a munkás- és parasztfiatalok előtt. Ezért üdvözölték nagy lelkesedéssel s vállaltak részt kulturális, tudományos és politikai tevékenységben a legkiválóbb elmék — írók, művészek, tudósok. A Tanácsköztársaság igazi lenini nemzetiségi politikát hirdetett meg. előrelátással pír ölet ári át us diktatúrájától nincs lépés visszafelé semmiféle „tiszta”, „igazi”, „megjavított” szocializmushoz. A proletárdiktatúrától visszafelé csak az ellenforradalmi terrorhoz, a burzsoázia ellenforradalmi diktatúrájához lehet eljutni. A magyar uralkodó osztályok — mint Dózsa György óta már annyiszor — ismét elkövették a legsúlyosabb nemzetárulást: idegen hatalmakkal szövetkeztek saját uralmuk helyreállítására. A magyar burzsoázia és föld- birtokos osztály most is azt tette, amit minden, a történelem által már pusztulásra ítélt osztály tett: véres megtorlással akarta megállítani az idő kerekét, azt gondolván, hogy a forradalmárok meggyilkolásával kiirthatják magát a forradalmat is. 1919. augusztusa után a rémuralom, a törvénytelenségek, a tömeggyilkosságok, a tiszti különítmények garázdálkodásának évei következtek. A magyar nép hű fiai, több mint ötezer ember — közöttük Korvin Ottó, László Jenő, Latinka Sándor, Szamuely Tibor — estek áldozatul a fehérter- romak. 70 ezer embert zártak börtönbe. intemálótá- borba Mintegy százezer kommunistát, szocialistát, munkást, parasztot és értelmiségit kényszerítettek emigrációba. S e szégyenteljes, vérengző terrorhadjáratnak megvolt a magyar Galliffet- ie is: bizonyos Horthy Miklós, aki Európában elsőként teremtette meg a személyi hatalomra épülő fasiszta diktatúrát Hatalmas áldozatok árán gleremtették társadalmi ^szabadulásának kedvező külső és belső politikai feltételeit. Ilyen körülmények között a magyar munkás- osztály, pártja vezetésével, 1947—48 fordulóján — szilárd szövetségben a falu és város minden dolgozó osztályával és rétegével — ismét kivívta politikai hatalmát, megteremtette a győzelmes második proletárdiktatúrát — a Magyar Népköztársaságot A felszabadulást követő évek ' óriási társadalmi, gazdasági és piolitikai fellendülését a rombadőlt ország gyors helyreállítását és a társadalom átalakítását többek között az is elősegítette, hogy népünk már megismerte a szocializmus előnyeit és szépségeit: hogy a fasiszta terror alól felszabadult tömegekben azonnal életre kelt a 25 év előtti — folytatásra váró — néphatalom emléke: hogy a Szovjetunió népünk szemében nemcsak a kis népiek iránti jóindulatú nagyhatalom, hanem a negyedszázaddal előbb megismert jóbarát, hű szövetséges, a régről ismert idősebb, tapasztaltabb osztálytestvér is! A magyar népnek a szocializmus és a szovjetbarátság melletti elkötelezettsége — immár 50 éves. Micsoda durva történelemhamisítás, milyen arcátlan megcsúfolása népünk legszentebb érzelmeinek az az imperialista rágalom, hogy a magyar népre 1945 után a szovjet fegyverek kényszerítették rá a szocialista rendszert. Testvéri barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval a történelemben gyökeredzik, s ezt a barátságot 1919-ben a magyar internacionalistáknak, 1944/45-ben és 1956-ban a szovjet hazafiaknak a közös célokért kiontott vére pecsételte meg. A felszabadulás óta országunk szocialista fejlődésének, népünk fel- emelkedésének, nemzeti függetlenségünk biztosításának legfontosabb tényezője a szovjet—magyar barátság volt és az ma is. Korunkban a Szovjetunióval való egység és szövetség nélkül semmiféle előrehaladás nem lehetséges. Éppen ezért legszentebb kötelességünknek tartjuk, hogy továbbra is ápoljuk és erősítsük népeink barátságát Pártunk és népünk okulta Tanácsköztársaság s a fel- szabadulásig eltelt 25 év harcának tapasztalatain. Világossá vált, hogy csakis egy egységes, a tömegekkel egybeforrott marxista—leninista párt lehet a szocialista forradalom vezető-irányító ereje. Pártunk következetesen harcolt a munkásegységért, 8 a két munkáspárt egységes, marxista—leninista pártjának megteremtéséért. Ez a harc 1948-ban sikerrel végződött Világossá vált az is, hogy a piárt eszmei-politikai egysége és társadalmi vezető szerepe a szocializmus építésének döntő feltétele. A Tanácsköztársaság, majd az azt követő 25 év számottevő tanulságaként pártunk és a magyar munkásosztály felismerte azt a történelmi tényt, hogy hazánk viszonyai között egybe kell ötvözni a demokratikus átalakulást és a szocialista forradalmat. E feladatot végrehajtva valósítottuk meg 1945-ben , a földreformot, amely szétzúzta az A munkásosztály A magyar munkásosztály — amely azelőtt az elnyomás. a zsarnokság elleni harc vezetőereje volt, e második negyedszázadban az építőmunkában, a társadalom átalakításában, az ország felemelésében, gazdagításában bizonyította be, hogy méltó történelmi küK detésének. Súlyos vereséget szenvedett és jórészt szertefoszlott a magyar társadalomban minden olyan nézet, amely kétségbevonta a munkásosztály elhivatottságát a társadalom tényleges vezetésére. Dicsőséges munkásosztályunk — létszámban, szakmai és politikai tapasztalatokban, műveltségben maga is gyarapodva — saját osztálycéljaiért küzdve a nemzet érdekeiért harcol, s egész népünket vezeti a félemelkedés. a szocializmus útján. Kállai Gyula ezután visszapillantást nyújtott hazánknak az elmúlt két és fél évtized alatt elért ipari, mező- gazdasági és kulturális fejlődésére, majd így folytatta: Eddigi munkánk során megvalósítottuk mindazt, amit a Tanácsköztársaság ? szocialista társadalom építésében 50 évvel- ezelőtt megkezdett. Az évforduló során azonban rá kell mutatnunk arra is. hogy a Tanárskörtár saság. a proletáriátus első nagy forradalmj műve mér mindig nem foglalta el méltó. a történelmi értékének megfelelő helyiét a nemzeti faöovékménjrbea, évszázados magyar reakció bástyáját: a nagybirtokot, megerősítette, megbonthatat- lanná tette a továbbhaladás legfontosabb társadalmi erejét: a munkás—paraszt szövetséget! Kedves Elvtársak! A Tanácsköztársaság óta 5» esztendő telt el. Ebből az első negyedszázad az éllenför-, radahni fehérterror, a kizsákmányolás, a testi és szellemi nyomor. a nemzetpusz ; tulás ideje volt. mivel az országban a világpolitika leg- reakeiósabb, legsötétebb erőivel, a német és olasz fasizmussal szövetséges hazai burzsoázia és földesúri arisztokrácia fasiszta rendszere uralkodott. A második negyedszázad a felszabadulásnak, a nép felemelkedésének, anyagi és szellemi gazdagodásának. az ország felvirágzásának ideje, mivel a világ leghaladóbb erőivel szövetséges magyar munkásosztály, a magyar nép társadalmi rendszere — a szocializmus uralkodik! mélió küldetésére Pedig a forradalom múltjához való viszony egyben próbaköve a forradalom jelenének is. A múlt forradalmi eszméi. a Tanácsköztársaság harcos példái, át kell, hogy hassák a mai nemzedéket, mert a helyes nemzeti önismeretnek felbecsülhetetlen értéke van egész népünk, egész ifjúságunk nevelésébenKállai Gyula befejezésül a következőket mondotta: Tisztelt Ünnepi Ülés! Megemlékezésünk a Tanácsköztársaság megteremtésének 50. évfordulójáról tehát kötelezettségvállalás is a harc további folytatására — a szocializmusért. a békéért, a társadalmi haladásért a« egész világon. Ma is időszerűek és aktuálisak Leninnek a magyar munkásosztályhoz intézett szavai, amelyek lényegében a világ munkásosztályaihoz is szólnak: „az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győzelméért... Legyete - szilárdak! A győzelem a tiefe* kgap Nem „békés belenövés** volt A Tanácsköztársaság a nép valóságos hatalma volt
