Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
19(59. március 1«. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 9 i BOKROS LÁSZLÓ: VÁZLATOK P ocacmg Sándorról együk barátja azt a meghökkentő megállapítást tette, hogy Poczang sikeresen konzerválta pubertáskori butaságait- Való igaz, Poczang megmaradt gyermeknek, pedig már pocakja volt és hajzata is hűtlenül cserbenhagyta koponyáját. Az élet dolgai (melyeket szokás törvényeknek is nevezni) sokszor kellemetlenül konzekvensek. Való igaz, Sándor gyermek maradt (melyet szokás ilyen karban iníantiiizmusnak is nevezni) és éppen ezért gyermeknek nézte az emberiséget is. Kinos dolog. Nem neki. Az emberiségnek. Illetve annak a néhány embernek, aki Sándor számára az emberiséget jelentette. Mert az emberiség előbb-utóbb rájön, hogy becsapják. A felesége hamar megértette. hogy a férje egy nagy kamasz, annak összes kedvességével, zsarnokságával és hiúságával. Fiai már ebben a klímában születtek és nőttek féL Apa eszik, apa alszik. apa esze. apa ízlése, apának fáj a hasa, apa sokat dolgozik. Apa... Az emberek gonoszok! A világ egy nagy csatatér. Ide megy apa minden reggel megvívni harcát a ganoszTízmillió adatból készül a szófejtő szótár A magyar szókincs legfontosabb elemeinek történetét és eredetét mutatja be a szófejtő szótár. — Három kötetben, kötetenként mintegy 1000 oldalon, összesen 12000 szócikkben több mint 60 000 magyar szóról ad pontos és könnyen áttekinthető tájékoztatást az Akadémiai Kiadó gondozásában „A magyar nyelv történeti- etimologóiai szótára” címmel megjelenő kiadvány. Honnan származna k szavaink? Milyen változásokon ment át és hogyan fejlődött szókincsünk? Ilyen kérdésekre ad feleletet a mintegy 10 millió adat fel- használásával készült első nagy méretű teljes szófejtő szótár. Szófejtő munkával régebben is foglalkoztak tudományos körökben, de az eddigi etimológiai szótárak kis terjedelműek voltak és torzók maradtak. Az idén megjelenő hiteles szótár azonban sok olyan szót is tartalmaz, amellyel edd;g senki sem foglalkozott a szófejtő irodalomban. Pl. az elefántcsonttorony magyarázata: végső forrása a bibliai Énekek éneke... Modern jelentését e kifejezés a franciában nyerte... nálunk valószínűleg Riodl Frigyes honosította meg. A gavallér jelentése: a szócsalád tagjai vándorszavak, végső soron a latin caballus „ló” szóra mennek vissza. A szó újlatin nyelvterületről, elsősorban az olaszból terjedt el számos más nyelvben is, katonai kifejezésként, illetőleg a lovagi intézmény keretében ismert A szótár fényt derít a többi között az ősi szókészletbe tartozó szavakra, mint anya, bogyó, fiú, a modem nemzetközi szavakra, mint az atom, baktérium, fesztivál, az érdekes összetett szavakra: fehérnép, gyászmagyar, a nyelvújítási szavakra, mint az elem, elv, gyár. Elavult szavakra: ilyen az emir, eresztvény. A nagyszabású szófejtő szótár a Nyelvtudományi Intézet és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem 1. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének közös munkájaként jelenik meg. E. KALANDOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN Az „Olvasó népért" mozgalom egyik jelentőé kezdeményezése: új olvasók megnyerése. A könyvkiadók már eddig is számos olyan művet jelentettek meg, amely szintén ezt a célt szolgálja. A könyvterjesztők ugyancsak fontos feladatuknak tekintik. hogy új olvasókat toborozzanak. A munkahelyi konyvterjesztéo gazdája, a Művelt Nép — mint arról hírt adott a sajtó — a kezdő és nem rendszeresen olvasók igényeink felmérése alapján, a Táncsics Könyvkiadóval közösein új kezdeményezéssel jelentkezett: „Kalandok térben és időbenf címmel sorozatot indított erre az esztendőre. Akik az üzemi, munkahelyi könyvterjesztőknél előfizetik ezt a sorozatot, havonta egy-egy műve*, decemberben pedig kettőt kapnak kézhez, a tizenharmadikát ráadásképpen — ajándékba; A sorozat, amely érdekfeszítő olvasmányok segítségével hidat akar építeni azokhoz, akik még nem váltak rendszeres olvasókká, rövid idő alatt népszerű lett. Eddig két mű jutott az olvasókhoz, januárban a világhírű vadász, Jim, Corbett kapitány műve, az Ember- evő leopárd. amely Angliában hé* kiadást ért meg, februárban az ismert szerzőpár Q. G. Lyn—A. F• Bian: Az ellentmondások bolygója című tudományos fantasztikus regénye, s rövidesen megjelenik a sorozat harmadik darabja. Balázs Dénes: Hajóstoppal az indonéz szigetvilágban. A sorozat többi útleírás-kötete —■ külföldi és hazai szerzők tollából — Madagaszkár, Afganisztán, Ceylon, az Északi Sarkvidék, Ausztrália és Japán tájaira kalauzol. A tervek között szerepel egy fantasztikus regény (Bo- tond—Bolics György: Revi- dius tüzet kér), továbbá a Nyugat-Európában hallatlan könyvsikert elért (16 kiadás, 470 000 példányban) F. L. Boschke: Hat nap alatt? című tudományos ismeretterjesztő műve. KARAMBOL szál. A főnökével, a kollégákkal, a minisztériummal, mindenkivel- És mindig apa győz. Mert apa az okosság, a bátorság, a leleményesség, az ügyesség, a gerincesség. Apa Einstein. Kutuzov, Albert Flóri, Gagarin és Karinthy egy személyben, legalábbis a házában ezeket a fickókat nem nagyon engedi szóhoz jutni. Bár ezt csupán rosszmájú intrikus barátai terjesztik, meg az irigy szomszédok. Mert ez nem egészen így van. Tudniillik, apa a relativitás elméletét, no igen és a gólt is jobban... És Karinthy kispolgári író volt, ezt is apa tudja a legjobban. Szóval apa... Porczong Sándor esténkén* megtért kicsiny családjához, a véres csatatérről, és beszámolt. illetve jelentett. Természetesen győzött, ismét győzött, mint már annyiszor, annyi napon, éven át. De ma sem volt könnyű, mert az ellenfelek ravaszak, erősek, és nem riadnak vissza az aljas eszközöktől sem. De apa stratégiája és taktikája egyszerű és világos. éppen ezért könnyen követhető. „Tudod, kisfiam, ment a Kovács az igazgatóhoz, hogy megfúrjon, de én láttam a szándékát, mert zavaros volt a szeme és a viselkedése. Azonnal fölugrottam a minisztériumba és jeleztem az elvtársaknak” — mondotta feleségének. Szóval apa győzött és a gonosz aznap Is levágott fejjel hevert a porban. & Poczang Sándor boi- dob volt. élvezte az asszony és a gyermekek tiszta tekintetét. a kerekre tágult szemeket, a tükröket, melyek őt minden oldalról szépnek, okosnak és bátornak mutatták. Csak egyszer, csak egyetlenegyszer történt, hogy az asszony nagyon félénken és halkan valamilyen kis ügyben ellentmondott. Valószínű szórakozott volt, nem figyelt oda. csak így történhetett, hogy kiesett szerepéből. — De hiszen Bartisekkel együtt végeztél, és olyan sokat voltatok együtt. Meet egyszerre rossz barát lett? És Lenke, a felesége... — Kígyót melengettem a keblemen — harsogta apa, és a fiúk is rosszallóan néztek anyjukat, a pártütőt. Ettől kezdve Sándor mindig gyanakodva nézett félesége szemébe, nincs-e benne ellentmondás, ellenkezés. De az asszony szeme tiszta volt, mert a feleségek nagyszerű színészekÉrdekesem buknak meg az ilyen emberek. Amikor fölnő a környezetük és ők még mindig gyermeknek nézik azokat, akkor érnek meg a bukásra. Poczong Sándor a biliárdon bukott meg. A zöldposztós asztal lett számára a végzetes csatatér, mint Napóleonnak Borogyi- no. Fia érettségizett. Poczong örült és meghívta a fiút a vállalat klubjába, igyanak egy pohár sört. Köszöntek, valaki elhívta apát biliárdoz- ni és ő meggondolatlanul kezébe vette a dákót A fiú nagyon örült, mert apa „spéci" volt minden játékban, a biliárdban is. Igaz. még sohasem látta őt játszani, de apa gyakran mondta, hogy ma jól ment neki a játék, ötven- hatvanas szériákról beszélt, s állítása szerint ő volt a vállalat legjobb játékosa. Apa gikszerrel kezdett; kényszeredetten nevetett és szidta a dákót. Kemény a bőr. mondotta és a smirglivél reszelni kezdte. Azután csinált két poént és ekkor a krétát szidta- Amikor az ellenfél már húsz poénnal vezetett, apa körbejárta az asztalt és megállapította, hogy a takarítónők éjszaka elmozdították azt, mert most jobbra húz. viszont tegnap még jól volt beállítva. Közben kétszer cserélt dákot — Sajnálom, hogy megvertelek, Sándor. Szívesen adok egy revansot Bár azt hiszem, fölösleges, úgyis kikapsz. Harminc év óta játszol. és nem tudod megtanulni a karambolt. Nincs gömbérzéked... — mondotta a győztes. Sándornak eszébe jutott, a nagy mondás, hogy jaj, a legyőző ttnek, de a mélyütéstől nem kapott levegő* és nem jutott szóhoz. Poczong Sándor erejéből semmire sem tellett, csupán szégyell te magát. Pedig a íia nem haragudott rá. csak akkor, abban a percben felnőtt lett és megértette,, az apját, az embereket. az életet. „ Hazaérve szótlanul léptek a konyhába. Apa csak a szobában kezdte: — Jól ment... — beszéd közben szeme a fiára tévedt és így folytatta — jól ment Kiss Pistának, csúnyán kikaptam tőle. De nem tudott teljes kegyetlenséggel igazat mondani önmagáról, ezért hozzátette még: — Kiss Pisfa, a vállalat legjobb karambolistája, országos neve vanAzért a fia elismerően nézett az apiára és felesége is fürgén, vidáman hozta a vacsorát — Suha — hogy jól is lakjanak belőle, láthatóvá vált előttük egy hallatlanul bonyolult valóság, amely meg is igézte őket, kíváncsivá is tette őket, ez a valóság azonban olyan labirintusnak mutatkozik, hogy menekülnének is előle. És abban a különös kettősségben, amely az úgynevezett nagyközönséget ma jellemzi, ezt az ellentmondást látom: az illúziókba az emberek ma nem azért menekülnek, vagy nem elsősorban azért, mert az életük nehéz, nyomasztó, elviselhetetlen, az illúzió-világ pedig szép és kívánatos; inkább azért vonzódnak az illúziókhoz, mert azok egyszerűek, egyértelműek. Igen, igy is mondhatnám: számukra ennek az illúziónak a világa az ésszerűség világának tűnik, még a valóság ésszerűtlennek, ködösnek, talánynak. Ha az elején arról szóltunk, hogy a sötét helyett a világoshoz vonzódnak, akkor ez a szó átvitt értelemben is áll: a sötéttől idegenkednek, mert homályos, a világost azért szeretik, mert érthető, Hamis ez a logika? Igen, hamis, tökéletesen hamis. De van, létezik, tehát számolni kell vele. Számolni pedig igen sokféle értelemben; Először is abban az értelemben, hogy itt korántsem egyértelmű, még kevésbé megfordíthatatlan tendenciáról van szó, vagy valamiféle „hibás” gyakorlat következményéről, amely ellen elsősorban adminisztratív rendszabályokkal kellene fellépni. Mi sok mindent tehetünk a magunk körében, de a mai világot, a mai bonyolult, olykor bizarr ellentmondásaival, nem mellőzhetjük, merthogy nekünk nehézségeket okoz a kulturális orientálásban. De ez nyilvánvaló is, ezt csak a nagyon szűk látókörűek nem értik, akik Szaltikov—Scsed- rin bürokratájaként azt követelnék, hogy a nekik nem tetsző földrészeket „csukják be”. A világot — valahogy igy mondja Marx — a filozófusok eddig csak magyarázták, mi viszont meg is akarjuk változtatni. Ezt valljuk ma is, ezt tesszük ma is; az, hogy olyan bonyolult lett, amilyen, az nem utolsósorban, sőt mindenekelőtt a szocialista forradalom következménye, az forgatta ki a régi világot sarkaiból. De ahhoz, hogy megváltoztassuk és miközben megváltoztatjuk, meg is kell érteni, magyarázni a valóságot Ha csak a legutóbbi évek meghatározó nemzetközi eseményeit vesszük, a kérdések légióját vethetnénk fel, amelyekre keresni kell a választ, amelynek rugói, indí; tékái, összefüggései csak fokozatosan világosulnak meg. Ezt a helyzetet ha tetszik, ha nem, úgy érzem, tudomásul kell venni. Vagy úgy is mondhatnám: az emberek előtt először is világossá kell tenni, hogy olyan korban élnek, amely nem nagyon világos. Nem azért nem világos, mert megvilá- gíthatatlan, mert megfejthetetlen, hanem mert mégnem sikerült átvilágítani. S itt nagyon pontosan kell fogalmazni, ugyanis az a művészet, amellyel a mi közönségünk elégedetlen, mert sötétnek, nyomasztónak érzi alkotásait, valami hasonló csengésűt mond. Nem, tévedés ne essék, nem ugyanazt mondja. Ez a művészet arról beszél, hogy ez a világ maga a káosz az áthatolhatatlan sötétség, és ezért ilyennek is kell ábrázolnia. A különös, a szinte kísérteties ebben a játékban az, hogy ez a művészet tulajdonképpen azt fejezi ki, amit az a közönség gondol a mai világról, amely éppen ezt a művészetet — elutasítja, és az Illúziók egyszerűsége, szimpla- sága felé fordul. Valósággal abszurd drámába illő szituáció! Mindketten ugyanazt mondják és az ellenkező irányba indulnak ; 1: De ellenkező-e ez a két irány? Másfelé visz-e valóban ez a két út? — Az egyik az illúziókhoz, a másik a realitáshoz? Nem, ép- penhogy nem: mindkettő, a dermesztőén sötét is, a ragyogóan világos is egyfelé visz, ha lehántjuk mindkettőről a külső burkot: mindkettő tagadja a világ megismerhetőségét, és ezzel együtt átalakíthatóságát, sőt a nihilizmushoz vonzódik, a társadalmi aktivitást értelmetlennek érzi, nem hisz az emberben, az emberi cselekvésben. Nem hisz abban, hogy a társadalom formálható és hogy az egész látszólagos káoszban is munkálnak a haladás objektív törvényei. Pedig — ezt se tagadjuk! — egyik sem akar belenyugodni ebbe a kilátástalanságba; mind a kettő keres valamit, akar valamit, és kiútnak gondolja azt, ami pedig csak zsákutca. Ebből a különös azonosság-ellentétességből persze következik, hogy ezt a két pólust nem szabad úgy felfogni, mint egymás ellenszerét, nem szabad azt gondolni, hogy az egyik csillogó derűjét a másik hite- szegett komorságával lehetne gyógyítani, vagy fordítva. Ellenkezőleg, ez a két szemlélet nem egyenlíti ki, nem korrigálja egymást, hanem fokozza, kiélezi egymás szélsőségeit. — Azt a nézőt, aki Beckettel meg más abszurd drámákkal akarnak „kigyógyítani” a csak hahotáztató vagy giccses vígjátékból, egy újabb érvet nyer majd arra, hogy eddigi hajlamainak hódoljon: hisz ha olyan a világ, ahogy nekünk Becket mutatja, akkor — úgymond — még a legjobb, ha nevetünk rajta, Illetve nem gondolunk rá. S még dühöd- tebb reagálásokra számíthatunk, ha a modem pesszimizmus híveinek a köny- nyed tingli-tanglit ajánljuk majd hitet, élet- és alkotó kedvet adó példának. — S mindkettőnek ezen a bűvös körön belül, igaza lesz! A megoldás nem itt van, nem is valami taktikai „középen”, a kettőnek valami hibrid összegyeztetésében. (Erre is van példa mellesleg és ez a legrosszabb, az a nyers cinizmus, amely a valóság groteszk borzalmaival pimaszul eljátszadozik.) A megoldás, az ellenpólus — az igazi ellenpólus — abban a művészetben van, amely nekiáll a mai világ rejtélyeinek azzal a becsületes szándékkal, hogy feloldja, eloszlassa a homályt. Az igazi ellenpólus a felszín mögött meghúzódó erőket feltáró analizáló művészei, azaz intellektuális művészet, amely demisztifikálja a kor misztikumait, amely, magyarázatot szolgáltat a jelenségekre. Az elemista oktatgató-nevelgető pszeudó- művészetnek ehhez nem lehet ma semmi köze. Az csak olyan időkben uralkodhatott el, amikor még igen szimplának látszott a világ; ma az ellenkező a helyzet: mérhetetlenül sok kérdésre vár választ a közönség, nehéz és bonyolult kérdésekre, amelyek létükkel is szkeptikussá, kritikussá tették az embereket. S ami talán még fontosabb: nem egyszerűen valami própa- gandisztikus szándék a mozgatórugója ennek a típusú művészetnek, hanem egy eleve jelenlévő, sokoldalú és erőteljes érdeklődés. — Az olyan művek fogadtatása, mint Kovács András filmjei, vagy Gyurkó László könyve, drámája, az az érdeklődés, amely a Brecht- bemu tatókat ma körülveszi —, hogy csak néhány példát ragadjak ki — ezt bizonyítja is. Milyenek ezek a művek? Fénylőek, ragyognak? Vagy sötétek, nyo- masztóak ? Erre válaszolni sem lehet: ilyen kategóriákba be sem sorolhatók. A realista művészetnek egyébként sem volt soha mércéje, hogy sötét, vagy világos színű képet festett a valóságról^ Hogy milyen aa alapszíne egy műnek, azt konkrét tárgya határozza meg, a lényeg, hogy a kép igaz legyen. Semmi mást ^
