Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. március IS. Titokzatos rablás a római áilatkertben Kinek van szüksége az ellopott pingvinre, kígyókra és papagájokra Különös és megmagyaráz­hatatlan dolgok történtek a napokban a római állatkert­ben: ismeretlen tettesek el­loptak egy pingvint, majd néhány nap múlva egy pár kígyót és madarat. A trópusi hüllők és csú­szómászók egy igen tágas épületben üvegketrecekben vannak, amelyekben mester­séges módon megfelelő hő­mérsékletet teremtenek szá­mukra- A tolvajok a leg­szebb példányokat válogat­ták ld. Először is négy kí­gyó került a zsákukba Nem a legnagyobbak, de a leg­szebbek és legártalmatlanab­bak. De azért egyikük sem volt másfél méternél rövi- debb. A szomszédos ketrec­ben szundikáló több mint négy méter hosszú pitont otthagyták. Ügy látszik nem felelt meg, mert túlságosan hosszú és kövér volt. Feltörték a papagájok ketrecét is. Elvitték a ritka és igen drága guaruba papa­gájt, Cocoritot, a gyermekek kedvencét, két jandaya. meg egy ara-papagájt, majd to- vábbálltak. Két nap múlva az egyik állatkerti alkalma­zottat majdnem a guta ütöt­te meg, amikor a ragadozó­madarak ketrece mellett ha­ladva észrevette, hogy eltűnt egy igen ritka fajta bagoly­pár, meg egy közönséges ba­goly. A baglyok mindegyike fél méter magas volt, szár­nyaiknak átmérője pedig majdnem egy méter. A fur­csa az volt, hogy erőszaknak semmi nyomát sem találták, mintha a madarak nem is védekeztek volna- Vajon kik lehetnek á római állatkert kirablói? — A legkülönbözőbb fel­tevések vannak a tolvajok kilétéről — mondja Emando Bronsini, az állatkert igaz­gatója. — Furcsa. hogy olyan állatokat vittek el, amelyek egymás között sem­miben sem hasonlítanak. Egyszerűen nincs kit gyanú­sítanunk. Lehetséges, hogy valamilyen mániákus tette, de egyedül képtelen lett vol­na erre. Egész bizonyosan többen voltak. Az sem va­lószínű, hogy megrendelt rablás volt, mert ha valaki­nek szüksége lett volna ezekre a példányokra saját állatkertje számára, megve­ti ette volna őket anélkül, hogy börtönbüntetés veszé­lyének tegye ki magát. % A CIA „csendes partnere" A CIA « legismertebb, de nem az egyedüli amerikai kémszervezet. Kívüle még nyolc szervezet tartozik az USA kiterjedt hírszerző há­lózatához. Közülük a legjelentősebb a NSA (National Security Agency) — Nemzetbiztonsá­gi Hivatal, amelyet általában a CIA „csendet partneré­nek” neveznek. A világsaj­tóban szinte napota szerep­lő CIA-val ellentétben a „csendes partner” tevékeny­ségéről még az USA-ban is álig tudnak valamit 1947-ben alakult meg Tru­man, az akkori elnök utasí­tására. „A Nemzetbiztonsági Hivatal legfontosabb felada­ta szűkén szakosított mű­szaki és koordinációs tevé­kenységet végezni a nemzet- biztonság érdekében” — állt a megalakításáról szóló ren­deletben. Miután az amerikai kormány ilyen meglehetősen általáno­sított és ködös megfogalma­zásban tájékoztatta a közvé­leményt a szolgálat létreho­zásáról, az ügynökség mint­ha feledésbe merült volna — Washington legalábbis soha többé hivatalos formában nem ismertette tevékenysé­gét. Az ügynökség tevékeny­ségének eredményei az el­nök elé terjesztett jelenté­sekben és beszámolókban kap helyet, egyébként mun­káját a titokzatosság homá­lya övezi. A világlapok címoldalára először 1960-ban került A CIA-val közösen végrehaj­tott és kudarccal végződött akciók következtében. Emlé­kezetes, hogy 1960. május 1- én a Szovjetunió légterében rakétával megsemmisítettek egy U—2-es típusú felderítő repülőgépet, amelynek piló­tája Francis Gary Powers volt Még el sem ült az U—2-es kémrepülőgép csúfos kudar­ca miatti felháborodás, ami­kor július 1-én Vaszilij Pol- jakov, a szovjet légierő tiszt­je egy RB—47-es kémrepü- lőgépet lőtt le a Szovjetunió légterében. A kémiepülőgépek — amelyek útját a CIA és a NSA közösen szervezte és készítette elő — okozta nem­zetközi botrány után újabb kudarc állította a két kém­ügynökséget a nemzetközi közvélemény érdeklődésé­nek középpontjába. A Nemzetbiztonsági Hiva­tal vezető emberei valószí­nűleg még most is keserű szájízzel gondolnak az úgy­nevezett Mitchell—Martin-fé­le botrányra. Bernon Mit­chell, a fiatal rejtjelszakértő és William Martin matema­tikus 1958-ban léptek az NSA ügynökeinek sorába: — Igen tehetségesek voltak, jól ismerték a „szakmát", s így hamarosan felelős beosz­tásba kerültek. 1960 nyarán — augusztus- bon — mindketten eltűntek. Az FBI azonnal lázas nyo­mozásba kezdett felkutatá­suk érdekében, az NSA fő­hadiszállásán pedig éjt nap­pallá téve sok ezren dolgoz­tak az új rejtjel-rendszerek kidolgozásán, hiszen a két fiatalember eltűnése után a régi kódrendszert már nem használhatták tovább. Az FBI nyomozása ered­ménytelen maradt. Már-már eltűntnek, kiderítetlen gyil­kosság vagy szerencsétlen­ség áldozatának nyilvánítot­ták őket, amikor bombaként robbant a hír. A TASZSZ illetékes helyről kapott fel­hatalmazás alapján a követ­kezőket közölte: „A közel­múltban Bernon Mitchell és William Martin, az Egyesült Államok „nemzetbiztonsági ügynökségének'’ két tagja el­határozta, hogy szakit az Egyesült Államokkal, és po­litikai menedékjogot kér a Szovjetunió kormányától. A szovjet kormány teljesítette kérésüket, és megadta ne­kik a szovjet állampolgár­ságát” Az amerikai kémrendszer minden ügynökségében kitőrt a pánik, amelyet még inkább foko­zott az, hogy az amerikai titkosszolgálat két ügynöke 1960. szeptember 6-án sajtó­értekezleten ismertette — Moszkvában a szovjet és külföldi újságírók előtt az okokat, amelyek az Egyesült Államok elhagyására kész­tették őket, s beszámoltak a sajtókonferencia résztve­vőinek az NSA tevékenysé­géről is. A világ közvéleménye előtt feltárult az NSA valódi te­vékenysége, amelyet a Nem­zetbiztonsági Hivatal vezetői tizenhárom esztendőn ke­resztül eltitkoltak az ameri­kai közvélemény elől is. Va­lójában tehát, amellett, hogy az NSA központjában kidol­gozzák az USA rejtjel-kul­csait és szükség esetén mó­dosítják azokat, a földkerek­ség legkülönbözőbb pontjain felállított stabil és mozgó lehallgató állomások — (pl. kémrepülőgépek, hajók, mű­holdak) segítségével felfog­ják a kódolt üzeneteket, te- lemetrikus műszereik segít­ségével meg tudják állapí­tani a radarberendezések helyét, fontos adatokat szol­gáltatnak a rakéták, mester­séges bolygók távirányításá­ról stb. Az NSA székházát 1958- ban építették fel 35 millió dolláros költséggel a Mary­land állambeli Fort Mende- ben. Az U-alakú. háromszo­ros szögesdrót-sövénnyel kö­rülvett székház a Pentagon és a külügyminisztérium után a harmadik legnagyobb épület az USA-ban. Az ame­rikai fegyveres erők közis­merten legkegyetlenebb le­gényei, a „bőrnyalcúak"­nak becézett tengerészgyalo­gosok őrzik. (Két alközpont­ja is működik, az egyik Ja­pánban, a másik az NSZK- ban.) Föld alatti helyiségeiben több millió dollár értékű elektronikus műszer és be­rendezés kapott helyet, köz­tük olyan nagyszámú kom­puter (számítógép), amennyi talán a világon sehol sincs együtt Egy különleges, ki- lencemeletes épületet emel­tek ezen berendezések részé­re, Itt található a világ egyik legnagyobb komputere is, — amelyet az IBM-vállalat ké­szített külön az USA meg­rendelésére. Az NSA egyik osztályának valóban az a feladata, hogy gondoskodjon a bizalmas ter­mészetű amerikai hírek és üzenetek közlésének zavar­talanságáról. és hogy rejtje­leket állítson össze a diplo­máciai szolgálat számára. — Természetesen mindez nem úgy történik, mint valami­kor régen, amikor néhány ügyes, agyafúrt ember állí­totta össze a rejtjeleket — például a velencei Giovanni Soro, akit a modern kriptográfia (titkosírás) megalapítójának tartanak. Manapság erre a célra nagy teljesítményű elektronagyakat használnak, amelyek igen rövid idő alatt rengeteg megbízható válto­zatot, kombinációt készíte­nek. Az amerikai külügyminisz­térium havonta mintegy 6 millió szót tartalmazó rejt- jelzett üzenetnalmazt továb­bít külföldi diplomáciai kép­viseleteinek. Évente mintegy negyedmillió rejtjeles üze­netet továbbítanak az USA katonai szervezetein belül, kezdve az egész egyszerűek­től a roppant bonyolultakig, amelyeket például az USA elnöke használ a stratégiai légierők parancsnokához kül­dött üzeneteiben. A Nemzetbiztonsági Hiva­tal élen rendszerint magas­rangú katonatiszt áll. Az NSA igazgatója Washington egyik legtitokzatosabb sze­mélyisége : sohasem jelenik meg semmilyen hivatalos fogadtatáson, ünnepségen, s eddig még nem kellett be­számolnia munkájáról a kongresszusi bizottságok előtt sem. Még az USA-ban, a köz­életi személyiségek közül is csak kevesek előtt ismere­tes, hogy az NSA jelenlegi főnöke Marshall Carter tá­bornok. (Elődje Lawrence H. Frost tengernagy volt) Az NSA költségvetése szigorúan titkos. Nem hivatalos becs­lések szerint évi 1000 millió dollár körül mozog. Az NSA az amerikai kémrendszerben előkelő helyet foglal el, be­rendezései behálózzák az egész világot K. J. As NSZK egyik gyárából most került ki a világ első olyan búvárkamrája, amivel a búvár 500 méter mélységbe is lemerülhet. Az eddigi készülékekkel ezt a mélységet nem lehetett elérni. Az új búvárkamra az egyik legérdekesebb kiállítási tárgya az angliai Brightonban megrendezésre kerülő első Nemzetközi Oceánológiai Vásárnak. A „Drä- ger TK 500” elnevezésű „vízalatti lift” egy gömb alakú tartályból áll (átmérője 1,80 méter), amit kábelek kötnek össze a lebocsájtó hajóval. A 15 mm kazánacél 50 kilo- pond nyomást bír ki. A tenger fenekén dolgozó búvárt speciális gázkeverékkel látják el, ami az 500 méter mély­ségben fellépő nyomást kompenzálja. Az új lemerülési készülék mint a kőolajfúrások, mint a mélytenger-kuta- tás terén fontos szerepet tölthet majd be. Adatok a Szovjetunió nyersanyagkészleteiről és iparának fejlődéséről A Szovjetunió a világ leg­nagyobb országa. Területe 22,4 millió négyzetkilométer (az egész szárazföld egyhato- da). A mezőgazdasági föld- haszon-terület körülbelül 609 millió hektárt tesz ki. (Egy lakosra körülbelül 2,5 hektár jut). Ez az ország egész terü­letének 27 százaléka. A szán­tóterület — 224 millió hektár (az ország területének 10 szá­zaléka). A Szovjetunió területének körülbelül egyharmada erdő­ség. Ez az erdőállomány a világ teljes erdőterületének 27 százalékát teszi ki. A szov­jet faállomány ötször akkora, mint az Egyesült Államoké és hétszer akkora, mint Kana­dáé. A folyók száma és együttes hossza tekintetében (körülbe­lül 3 millió km) a szovjet or­szág az első helyet foglalja el a világon. Vízienergia tar­talékai 3,5-szer nagyobbak, mint az amerikaiak és ötször akkorák, mint a kanadaiak. A potenciális vízienergia készletét 420 millió kW-ra becsülik. (A szovjet vízierő­művek együttes kapacitása 1967-ben 24,8 millió kW, az összes szovjet erőműveké pe­dig 131,7 millió kW volt. A forradalom előtt Orosz ország területének csupán IC ’■ százalékán végeztek geológiai kutatásokat A szovjet hata­lom éveiben nagyszabású geo­lógiai kutató-szolgálatot hoz­tak létre. Ez a szolgálat több mint 500 000 embert foglal­koztat, s ebből 112 000 a dip­lomás szakember. A geológiai kutatók több mint 12 000 fú­rógéppel, több mint 54 000 gépkocsival és vontatóval, több mint 10 000 traktorral, körülbelül 1000 repülőgéppel és helikopterrel stb. rendel­keznek. A nagyszabású geo­lógiai kutatómunka óriási ás­ványi kincseket állított a szovjet népgazdaság szolgála­tába. 1913-ban még azt tartották, hogy Oroszország csupán a világ geológiai szénkészletei­nek 3 százalékával rendelke­zik. Ezt a hányadot 1937-ben már 21 százalékra becsülték, a legújabb becslések szerint pedig a Szovjetunió részese­dése a világ szémkészletébem eléri az 55 százalékot. A felkutatott ásványolaj- és gázlelőhelyek jelenleg a Szovjetunió szárazföldi te­rületének több mint a felét teszik ki, vagyis 27,5-szeresét az 1937. évinek. Az utolsó évek legnagyobb eredménye a nyugat-szibériai óriási ás­ványolaj- és gázlelőhelyek feltárása volt Jelentős ás­ványolaj- és gázkészleteket találtak Ukrajnában, Közép- Ázsiában és Nyugat-Kazah- sztánban is. Ugyancsak szá­mottevő mennyiségben van ásványolaj Bjelorussziában, és gáz a Komi ASZSZK-ban és Jakutiában. A jelenlegi hozzávetőlege számítások szerint a Szovjet unió hányada a világ poten ciális energia-hordozó készle teiben meghaladja az 53 szá zalékot. A világ vasérc készleteinek 41 százaléka van a Szovjet­unió területén. A szovjet hatalom éveiben megsokszorozódtak a feltárt színes-, ritka- és nemesfém­készletek. A mangánérc-kész­letek 88 százaléka a Szovjet­unióban összpontosul. Szá­mos más színesfém tekinteté­ben szintén az első helyet foglalja el a szovjet ország. Az utóbbi időben nagy réz-, nikkel-, ón-, és cinkérc lelő­helyeket találtak Kraszno- jarszk határterületen, és ha­sonló nagyságrendű rézérc­készleteket Csita-teriileten, ónérc-készleteket Jakutiában és Habarovszk határterületen, valamint arany-készleteket Üzbegisztánban. A Szovjetunió gazdag a műtrágyagyártáshoz szüksé­ges nyersanyagokban. A hi- bini apatit-lelőhelyek a leg­nagyobbak a világon. Nagy foszforit-medencét tártak fel Kazahsztánban. Kálisó-lelő- helyeket tártak fel az Urai­ban, Bjelorussziában, Ukraj­nában és Közép-Ázsiában. A világ kálisó-készleteinek 54 százaléka a Szovjetunióban található.

Next

/
Thumbnails
Contents