Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

1989. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 N em tudok tragikusabbra gondolni, mint amikor az összegezésnél rádöbben az ember, hogy értelmetle­nül élt. Nincs borzasztóbb felismerés: nem marad utánam semmi, nem csináltam semmit! S az alkony derűje, boldogsága? Nem tudom, csak követ­keztetek. Ahány fiatalhitű öreget ismerek, mind attól nyu- godt-bölcs, hogy amit lehetett, megtett. Így talál harmóniára az ember... A tanítót érdekli, hogy kedves nebulója mivé lesz a gim­náziumban. A tanárt, hogy milyen mérnök, orvos vált tanít­ványából. A paraszt szántás-vetéskor a földet és a magot nézi. Ta­vaszjöttekor a vetést Aratáskor kezébe fogja a kalászt, mé­regeti, elég súlyos-e? Megmorzsolja a toklászt milyen az új mag? Ha szép, dicséri a földet és a régi magot... Aki az embersorsokban keresi az összefüggéseket és az flö generációk középhadában érzi magát, időben előre és hát­ra néz. Mit kapott a már előtte élőktől, hogyan tudja tovább­adni az örökséget; jól, vagy rosszul, hogyan becsülik azt meg. Milyennek látják az épülő házat, a fundamentum lerakói. Ilyennek képzelték-e? A köny­nyebb meg­oldás min­dig csábí­tó. Az előttem le­vő kézirat­papírok garmadát írhatnám teli, hogy Bozsó Im­re elvtárs, 1919-es szolnoki veterán, így és így néz ki... s három öreg harcostársa hogyan, akikkel szerkesztőségi szo­bámban beszélgetek. Külső morfológiájukról talán el­mondanék valamicskét, de alig többet, esetleg annyit sem, amennyit a fotóripor­ter egvetlen ujjmozdulatával megvalósíthat Máshogyan kell tehát Bozsó Imre bácsival, Hízó Gyuri bácsival, Molnár Mihály bácsival és Papp István bácsival meglevő is­meretségemet továbbadnom. Eveiben már nagyon öreg, tetteiben nagyon fiatal em­ber Bozsó Imre elvtárs. öt­ven évvel ezelőtti szándéka most jutott el a megvalósu­lás igazságáig­—egy nyurga fiatalember, a szolnoki munkástüzérüteg tűzmestere, ágyút irányzott a proletárhazát támadó el­lenségre. Börtönrács csapó­dott ezért mögötte, puskatus zuhant rá, tömegsír szélén feküdt, mozdulni sem tu­dott, s hallotta az élve el­temetett sógorok, cimborák rettenetes búcsúzását Meg­bélyegzett emberként élt negyed évszázadon keresztül. Félkaréj kenyérért gürcölt, hiába volt a lakatos mester­ség értő szakértelme. A kar­totékokat sűrűn felütötték __ vö rös volt.« Megérte-e? — majdnem kibukik belőlem a banális kérdés. Tapintatlan és baná­lis, mert az aranylakodal­mát ünneplő „ifjú” vőle­génytől sem kérdezhetném ezt áld minden ragaszko­dással szereti hitvesét s nem méricskélt hogy megérte-e az élet minden áldozatát— Legfeljebb azt kérdezhe­tem, Ilyennek képzelte-e aranylakodalmát? (Jó is, hogy így tettem.) — Még huszonkilencen élünk az ütegből. Most lesz ötven éves találkozónk. Tegnap voltam a parancs­noknál, Hegedűs Vilmosnál, Pesten. Összejövünk, itt Szolnokon, ahol csatáztunk. Lesz bőven mondanivalónk- Az idő sok mindent meg­szűrt lehiggasztott kifacsart vagy megkeményített Kér­dezték már azt is tőlem, hogy megérte-e? Hát vak, vagy nagyothalló ez az em­ber? Nézzen körűi, lásson és halljon! Én ezt akartam, ami van. Döntsön küzdel­mem rőt szenvedéseimről, hogy megérte-e? Az S6 Gábriel Périt lá­tom; Mert mind amit akart/ Azt akartuk mi is/ Azt akarjuk ma is— Tiszaugi öreg har­cos Hízó György. Sárgapa- rolis 101- es vörös- gyalogez- --edbeli ka­tona volt. Gyerkőc­fejjel — így mond­ta. Az akkori vállalás ta­lán még ösztönös volt az igazságérzet s a nyomorúság Ifjúhitű öregek hajtotta. A kezdet kezdetén. A jólmegsejtett tettek ké­sőbb tudatos cselekvéssé váltak; már nemcsak a föl­det ismerte, amibe vetett, hanem a magot is— Milyen a mérleg, most amikor már csoszogóvá vál­nak a léptek, jobban zilál a melL Nyíltan nézhetünk-e az „árva legelsők” szemébe, csak dallá haltak-e, ahogy egy félbehagyott Balázs Bé­la idézet« — Vereség és győzelem az ember élete- Ott voltam Mindszentnél. Legázoltuk az állásokat Mentünk men­tünk.« Meg sem álltunk volna * határokig, de elárul­tak bennünket. Folyt a sze­gényember vére, akár a Kurca patak vize. Megtize­deltek bennünket Ott kínlód­tam a Tisza partján a bok­rok között Csak az öklömet tudtam feléjük emelni. .Vágd U, irtsd ki az öreg vesszőket megsért a tor­zsuk, kinő arcodba csap.” Hát igy— Elünk, vagyunk, unokáink vannak. Ez a mér­leg. Mind a két oldalon van valami, az egyiken sem ka- cat Én tudom, hogy meg­érte. Áldoztam és kaptam: egyensúlyban vagyok. De nemcsak én. Elmondanék valamit amit tényleg mérni lehet: Él egy régen is mó­dos család a falumban- Azt mondják nekem a napok­ban: Hát Gyuri bácsi, ezt nem hittük volna, nekünk most jobb mint veit Jól élünk, nem görnyedünk lá­tástól vakulásig. Ezek így mondják] Ennek is örülök, hát még a régi szegények­nek— Ahányszor több tele­vízió, mosógép, meg hűtő- micsoda van a falumban, annyiszor jobban megérte nekem. Így merem én. Van­nak aztán még szeplők is persze.« Vannak. De ez már a pipere dolga, nem operá­ció; nem vér meg könny. Így mérem én«. A nyelv- tudomány, a szocioló­gia, vizs­gálja a szavak ér­tékét, de még a lai­kus is ész­reveszi, hogy né­mely el­koptatott kifejezésünknek milyen ke­vés a közlésértéke, egy-egy frázis valójában milyen ke­veset mond. S ha igaz, hogy vannak emberek, akiktől százezer igenlés és bizonyta­lanságot hagy, úgy olyanok is, akiktől egy kimondott nem, vagy igen, életünk vé­géig zászló- Molnár Mihály elvtárs, kunszentmártoni magvető ilyen ember- A ki­mondott szó megtartója. A Don menti sztyeppén tett hi­tet, fegyvertűzben. A nagy, igazi eskük mindig nehéz helyzetben születnek. A szal- maiáng-szerelem meg köny- nyen elmúlik.« Pártalapító, a 68-as vörös gyalogezred katonája volt Többszázad magával jött Kunszentmártonból Szolnok­ra, a Donnál megismert esz­mékért harcolni. — Az eszméért meg a ha­záért, A kettő akkor is egyet jelentett- Nem volt kényszer, de akinek becsüle­te diktálta, jött Még jó szá­zan élünk Kunszentmárton- ban az akkoriak közül. Cse­lekvésben már nem vagyunk a régiek. Elfárad a motor. Sokunkat közülünk más út­ra vitt az élet De akik test- ben-lélekben bírtuk, hitben nem változtunk. Nem a mi érdemünk hangoztatása a lényeges, hanem a következ­tetések levonása. A mai fia­taloknak mondom: Ki hol van, harcolja meg a maga igazát! Hosszúhaja van a mai fiatalnak, vagy nincs, legyen becsületes és dolgoz­zék. Bírálják manapság őket tegyék, ha kell, de látom, milyen szép, okos fiatal munkásaink, orvosaink, mérnökeink vannak. Kik azok, tán grófok gyerekei? Nézzék meg a mai inasokat sokkal többet tudnak, mint mi akkoribait Hát a mai paraszt az-e aki volt? De­hogy az* Ahogy jönnek a városból az új gépek, úgy megy műveltségben a váro­siasodás felé a parasztember. Ezt sejtettük, gondoltuk mi akkor. Megvalósult Szép, nyugodt öregkorunk is van-« Halkan, lassan beszél az egykori vörös harcos. — Ha élete végéig hallgatom, ak­kor sem mondana egyetlen frázist sem. Tiszta, emberi világról beszél, milyen tisz­tán! Ebben is tanulhatunk tőle, amikor nagy dolgokat hadarunk el lélektelenül, rohanó napjaink szorításá­nak engedve.». — Hogyan lettem kommu­nista? — Mindennek meg van a gyökere. — Nagy do­log ugye az ember­ség, a ba­rátság? — A legna­gyobbak közül való az! Így.. i Kint voltam az orosz fronton az első rajvolanban. Jött a húsvét kijöttek az oroszok Is a lövészárokból, meg mink is. Eldobtuk a fegyvert összeölelkeztünk. Azt mondta akkor nekem egy nagydarab muzsik: so­se láttuk egymást miért vagyunk egymás ellen? — Meg azt hogy — sosem felejtem el — „nekünk meg van már az igazi em­berünk!” Ekkor hallottam először Lenin nevét. Az­tán... Becsülettel végigharcolt út rajzolódik ki Papp István törökszentmiklósi veterán szavai nyomán. Rosztov környékén harcolt az inter­venció ellen, majd 1919-ben itthon. Csak frontot változ­tatott Az atamánok és a bojánok között nem volt semmi különbség, csak más­képpen hívták őket A forradalmi törvényszék tagja volt Héjjas kezébe került. A fegyvernek! angol kertben hosszú szenvedést szántak neki a fehértolla­sok. Egy volt front-tisztje, akiben úgy látszik feléledt az emberség csírája, meg­mentette az életét. Megszök­tette, átadta a* polgári ha­tóságoknak. Hat évig ra­boskodott a szegedi Csillag börtönben. — Amikor kiszabadultam, ujjal mutogattak rám, mint a leprásra: kommunista volt! Volt? Tévedtek, maradtam is! Pedig még a férjhezme- nendő lányok sem álltak velem szóba. Hogy értéke­lem a jubileumot, napjain­kat? öreg gazda vagyok, egy nagyon szép kertben, ahol beérett a gyümölcs. — Nem potyára szenvedtem. Pihenőnapjaim szépek, — mert még most is dolgozom ám. Tanítgatom a gyereke­ket, az unokáimat, az isko­lásokat Hogy milyenek le­gyenek, hogyan vigyék to­vább a harcot amit mi el­kezdtünk! Fundamentum 1919, erre kell építkezni, kommunistáknak. .< meg azoknak is, akik nem kom­munisták. Mindenkinek! — Most már nem csak érzem, hanem tudom is, a szocializ­mus nemcsak a kommunis­táknak épül, hanem az egész népnek. Erősödünk minden becsületes magyar emberrel, többen leszünk. Csak munka teremjen a keze nyomán! öreg har­costársam, Molnár Miska beszélt a mai fiatalokról. Mindenre odafigyelek én is, mindent elolvasok, ami ve­lük, a jövőnkkel összefügg. Megnéztem én a Fényes szelek-et is, eljárok a vi­tatkozásaikra Nincs ővelük olyan baj, amit sokan mon­danak, csoda tudja miért Férges alma persze a mi gyümölcsösünkben is te­remhet Dehát figyeljen job­ban oda a kertész. Ápolja még gondosabban a bete- gecske fákat. Azért kertész! Én még vállalom a magam kis fáit;.. * A műfaj törvényei sze­rint befejezést is kellene írnom, de leteszem inkább pihentetni a toliamat Gon­dolkozzunk .,. Meg van-e bennünk, a most élő gene­ráció középhadában, és az utánunk jöttékben az a keménység és megtéveszthe­tett enség, ami 1919 harco­saiban ma is él?! Megnyugtatás és bíztatás volt az a három órahossza, amelyet vendégeinkkel töl­töttem. Tiszai Lajos Filmszemle—’69, Szolnok A szolnoki kulturális he­tek keretében május 18, 19 és 20-án képzőművészeti rö­vidfilm szemlét rendeznek Szolnokon. Régi terv valósul meg, indokoltan, hiszen a nagymúltú, művészeti éle­tünkben ma is jelentős he­lyet elfoglaló szolnoki mű­vésztelep szinte „kiáltott” már egy ilyen, feltétlenül országos érdeklődésre is igényt tartó, később — nem üres fantázia talán a króni­kás jövőbe kalandozása — nemzetközivé válható ren­dezvényre. A szemlén a Népszerű-tu­dományos és propaganda stúdió, a Balázs Béla stúdió, a Filmhíradó szerkesztősége, a Pannónia stúdió és a tele­vízió vesz részt. A program igen színes, ér­dekes. A szemle első nap­ján nyitják meg a tavaszi tárlatot, este pedig a Vörös Csillag filmszínházban ke­rülnek bemutatásra a Szol­nok művészei, Festők városa Szentendre, és a Vásárhelyi színek című filmek. Május 19-én „Képzőművé­szet és a film” témával tarta­nak ankétot, amelynek egyik előadója Kollányi Ágoston lesz. A, délutáni és esti ve­títésre több mint húsz ret­rospektív filmet neveztek, később döntenek arról, hogy a százhúsz perces vetítési időben hány filmet mutat­nak be. Az éjszakai vetítési idő a külföldi filmeké: Rem­brandt világa, Látogatás Pi- cassonál, Van Gogh, stb. Május 20-án délelőtt tele­víziós kisfilmeket vetítenek, délután pedig folytatják a retrospektív filmek bemu­tatását. A három napos program várhatóan sokat ad a szak­mai közönségnek és a szol­noki érdeklődőknek. Az el­múlt húsz év legszebb kép­zőművészeti rövidfilmjeinek nagy szemléje lesz a ren­dezvénysorozat. — ti — Ballada, 1919. A lányok a vőlegényükért, az asszonyok a férjükért imádkoznak. Nézik a mesz- sziséget, várják haza a front­ról szeretteiket. Zúgnak a harangok, vége a háborúnak. Jönnek haza a sapkarózsa-nélküli katonák. A párok összeölelkeznek, vi­dám táncot járnak. Az öröm fokozódik, vörös fény hull a színpadra... A vígságba vörös huszár táncol be, kemény, de segít­séget kérő mozdulatokkal hívja az asszonyaikkal ölel­kező férfiakat — katonának. Fegyverbe, veszélyben a haza!... Az asszonyok vörös szekfűt tesznek a katona­sapkákra. A túrkevei vörös toborzót láttuk, az utolsó ma­gyarországi katonatoborzót. Fegyvert fog mindenki a proletárhaza védelmére» ■— A harmadik tételt is­mételjük! — A zene gyors... tessék jobban kihasználni a szín­padteret. — A huszártáncot még- egyszer! Próbán vagyunk, készül a Tisza táncegyüttes ünnepi műsora, a Ballada, 1919. A tematikus folklór kom­pozíció koreográfiáját Vár­helyi Lajos készítette: — Az együttes eddig több­nyire csak népi zenekari kí­sérettel szerepelt, az első al­kalom, hogy az egész együt­tes szimfonikus zenekari kí­sérettel lép színpadra. A Bal­lada, 1919 kísérőzenéjét Mol­nár László komponálta, a szolnoki szimíónikus zene­kart az ünnepi bemutatón Báli József vezényli. — ti — Ünnepi filmbemutató A Pokolrév című új ma­gyar film ünnepi bemutató­ját holnap este fél hat órai kezdettel tartják a kunszent­mártoni járási művelődési házban. A film. Galambos Lajos Mit tudtok ti Pille Máriá­ról? című, a Népszabadság­ban folytatásokban megje­lent regényéből készült, — Markos Miklós rendezésé­ben. Történettudósok nemxetköxi tudományos üléssxaka A Magyar Törtéaelmi Tár­sulat az MSZMP KB Párt­történeti Intézete Politikai Főiskolája és Társadalomtu­dományi Intézete az MTA Történettudományi Intézete, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum az ELTE Bölcsé­szettudományi Karának Űj- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke a Ma­gyar Tanácsköztársaság S0. évfordulójának tiszteletére hétfőtől szerdáig, március 17 és 19 között, tudományos ülésszakot rendez a Magyar Tudományos Akadémián, — Magyar szakembereken kí­vül mintegy hetven külföldi történész kutató, köztük szá­mos nemzetközi tekintélyű túdós jelezte részvételét. Az ülésszakot hétfőn dél­előtt 9 órakor dr. Ajtai Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, — a kormány elnökhelyet­tese nyitja meg. Az első ple­náris ülés elnökének dr. Pach Zsigmond Pál akadé­miai levelező tagnak beve­zető szavai után a konferen­cia két fő referátuma hang­zik eL A háromnapos tanácskozás végén, szerdán délután a záróülésen a vitavezetők be­számolnak a szekcióülések munkájáról, majd Vass Hen­rik, a Párttörténeti Intézet igazgatója mint az ülés el­nöke összegezi a megbeszé­lések eredményét» jimmnHitrummimwitn MÓLNAK KAKOLY: m 5 A LATHATO LÉGIÓ I A halál fiai vagyunk — 4000 katona eladó — Fejenként 30 esztendei fegyház — Bir Hakcim védői Március 18-tól, keddtől izgalmas, fordulatokban gazdag regényt közlünk folytatásokban.

Next

/
Thumbnails
Contents