Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

% EGY S közlekedés Középkorú hölgy áll a Járda szélén, Szolnokon a forgalomirányító lámpa alatt. Félhangosan dühöng, hogy a körülötte állók Is hallják: — Fantasztikus, micsoda idő­húzás ez a lámpa. Sohasem akar már zöldet mutatni, Pont, amikor az ember siet Aztán amikor zöldet kap, elsőként törtet át a túlol­dalra, Az állami áruház ki­rakata előtt megáll. Még ne­gyedóra múlva is a női ru­hákat szemléli. Sár Ilyen lucskos időben szin. te olvasni lehet az emberek cipőjéről. A szolnoki Kos­suth téri irodaház kapujá­ban állok és figyelem a munkába érkezőket. Akinek vastag, feketén csomós-sáros a cipője, az a külterületről jön. A Kertvá­rosból. A fehéres színű mésszel, cementtel kevert sá­ros cipőjű egyén az új la­kótelepről igyekszik Akinek a nadrágja szára oldalt is sáros, az az Ady Endre ut­cából jöhet, arrafelé vannak akkora gödrök, hogy a gép­kocsik sárcsíkot csapnak a járdára, házfalra, arra já­rókra. A női láb külön tanul­mány. Akinek a harisnyáján hátul alig van egy-két sár- csepp, az kilométereket tipe­gett lábujjhegyen. A sorsuk­ba és a sárba beletörődöttek vándlijukig pöttyösek. Teg­nap láttam a rekorder női lábat. A legmagasabban lé­vő sárfoltok a miniszoknya alá is felcsapódtak. Nem is tudtam hirtelen eldönteni, _ hogy sár-e, amit látok. A gebines Két bácsika beszélget a kis gebines vendéglőben. — Három év alatt ez a negyedik üzletvezető — mondja az egyik. — De ez biztos rende­sebb lesz. mint a többiek. — Miből gondolod? — A többiek mind mo­torral, vagy Trabanttal jöt­tek é<, Opellel meg Volks­wagennel mentek, amikor leváltották őket. — És? — Nem láttad? Ez már egy vajszínű Opellel jött. — Ennek már nincs miért haj­tani a pénzt. — És ha Mercedesre vá­gyik’ — Tényleg, igazad van — hökken meg az öreg. Azután csendesen ülnek tovább, beletörődve, hogy az Opel és a Mercedes közötti különbséghez néhány po­hárral ők is hozzájárulnak. Lift Olvasom az újságban, hogy a miskolci 18 emeletes ház­MÁS KATAPULT — En mindig mindenre felkészülökl — (A Stem ka* rlkaturája) Emlékeztető ban naponta átlag két órát működik lift, a többi Időben rossz, vagy éppen javítják. A miskolci tapasztalato­kon okulva ajánlom a szol­noki lakáskiutaló Illetéke­seknek, hogy előre fontol­ják meg, kinek adnak la­kást a majdani szolnoki 18 emeletesben. A hatodik eme­lettől felfelé csak egészsé­ges szívűek kapjanak, a ti­zediktől feljebb csak azok, akik turista igazolvánnyal rendelkeznek, a legfelsőbb emeleten pedig azok, akik hivatásos hegymászók. Biztos, hogy az országos átlagnál kevesebbet panasz­kodnak majd az új lakók. És egy új háznál már ez Is eredmény. A matőrök Véget ért az átigazolási idő­szak. A sportegyesület köny­velője elkészítette a mérle­get: Eladtak három játékost, kaptak értük tízezer forintot, négy rend szerelést és a szakosztályvezető egy fegyel­mit, mert valami kiderült az üzletből. Vásároltak négy új focistát húszezer készpén­zért, egyiküknek lakást Is kell adni. A szezon tehát ráfizetés­sel kezdődött. És a vezetők máris fogalmazták kiáltvá­nyukat a szurkolókhoz, pár­toló tagokhoz: Az amatőr sport és az új gazdasági mechanizmus nehéz anyagi helyzetet teremtett. Kérjük szurkolóinkat, támogassák az eddiginél hathatósabban a sportegyesületet... stb. Szegény amatőr sport. — egy — A hangversenyen egy lány csomót köt a zsebkendőjére, A partnere megkérdezi tőle} — Mit csinálsz? — Csomót. — Miért? — Hogy ne felejtsem el est a melódiát A szerelmesek első kézfo­gása, gyengéd románc sza­vak nélkül két kezesen. A rab vadállatnak nem kell a ketrec nagysága Iránt érdeklődnie, csupán a rá­csok ereje iránt. A demagóg a mellét veri, hogy megmutassa, hova vár­ja a kitüntetéseket. Ne törekedj a legnagyobb boldogságra. Az én kutyám négylábú emberré kezd válni. Meg­Böles mondások ugatja azt, aki pénzért Jön és csóválja a farkát a pos­tásnőre, aki a nyugdijamat hozza. Télen minden kályha Jó, ha betömöd a száját. Ha arra törekszel, hogy egyenlő légy azzal, aki lett már „valaki”, két lehetősé­ged van: vagy kényszerftsd arra, hogy Jöjjön hozzád, vagy törekedj, hogy felemel* kedj hozzá. Az északi szelet nem Ia­het kesztyűvel kivédeni. A te halálod csak mások* nak fáj. Mindig igen fiatal vagy aa első szerelemre és igen öreg az utolsóra A legborzalmasabb álom az, amelyből boldogan éb­redsz. KOOPERÁCIÓ (Zsoldos Sándor rajza)­A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 434. CSipGS Ki is ül a pénztárnál ? Nem tudom pontosan, hogy mikor van a vadkacsasze- eon. Nem vagyok tagja ugyanis egyetlen vadásztár­saságnak sem, és hogy a szolnokinak pláne nem, — ahol bakot lőttek nemrégen —, annak őszintén örülök. Nem tudom tehát, mikor van a vadászoknál vadkacsa- szezon, de a saját vadászte­rületemen úgy látszik, javá­ban áll. A vad-(sajtó)kacsák száma ugyanis szépen elsza­porodott a sajtóban. Csak egyet... Olvastam, hogy az egyik párizsi mozi pénztárában egy csimpánz majom ül. „A majom kezeli a mozijegyeket és adja vissza az aprópénzt.” -Hírül adja ugyan aa isme­retlen vad-kacsalövő kollé­gánk azt is, hogy ott van a majom mellett azért egy iga­zi oénztáros is, aki vigyáz, „nehogy a majom többet ad­jon vissza a kelleténél”. Csodálattal hajtok fejet... De kíváncsi természetű va­gyok, így kérdezek is. A hivatalos frank—forint átszámítási kulcs alkalmazá­sával vajon nálunk mibe kerülne egy Jó állapotban le­vő csimpánz-mundér? És egyáltalán, lehetne-e kapni, vagy hiánycikk az is? Mennyit kellene fizetni an­nak, aki, a majomnak beöl­tözött párizsi vagány mintá­jára, félállásban vállalná ezt a nagy horderejeű funkciót? S ha csak egész állásban vállalná az illető, mit írná­nak be a személyi igazolvá­nyába a foglalkozás rovat­ba? Mennyi szabadság jár neki, hol tölti évi rendes szabadságát, kap-e beutalót valamelyik csimpanzióba, s ki gyakorólja felette a fe­gyelmi jogkört? Végezetül azt kérdezem, hogy az a csimpánz hol ül, aki a párizsi pénztáros-maj­mot kitalálta? — ti — ÜSfgréSZeSed” e,ött- (A vadász térdel hosszú, méla lesben.) (Zsoldos Sándor rajza) Meglepetés Egy szép napon, amikor Anton hazaérkezik a munka­helyéről, a felesége gyengé­den megcsókolja és így szól hozzá: — Drágám 1 Nem akartam idő előtt közölni veled »dol­got, de most már biztosra vehető: hamarosan hárman leszünk... — ö, ez csodálatosl — kiáltja boldogan és Izgatot­tan a férj —■, de egészen bi­zonyos vagy benne? — Egészen bizonyos, drá­gám I Nézd, itt a távirat, amelyben a mamám értesít, hogy holnap érkezik. Szíves történet Minden óvintézkedésem ellenére, környezetem tudo­mást szerzett róla, hogy túl­léptem az ötödik ikszen. Ez még csak hagyján, de röpke néhány nap alatt rájöttem, hogy összebeszéltek ellenem. Feleségem kétségbeesetten szólt: „Fiam, nézesd meg a szívedet, nagyon lihegsz, mi­kor feljössz a lépcsőn”. Barátom aggódva szólt: „Cigaretta cigaretta után és az a rengeteg fekete nem tesz jót a szívednek. Mikor látott orvos?” Fodrászom diszkréten sut­togta : „Nagyon sápadtnak tetszik lenni. Csak nincs va­lami baj a szívével?” Kollégám gyanú, jóakarat­tal kérdezte: „Sok hiányzik a nyugdíj idődhöz? Rosszul nézel ki Nézesd meg a szí­vedet, öregem ebben a kor­ban nem árt...” Elmentem az orvoshoz. Hallgatta a szívemet, aztán összeráncolta a homlokát, úgy mondta: — Egy kis zörej.:. Sokat cigarettázik? — Napi harminc körül. — Az sok. És mennyi fe­ketét iszik? — Napi négy-öt duplát. — Hát az rengeteg! Az ön korában már vigyázni kell egy kicsit a motorra. Azt ta­nácsolom, hogy mérsékelje a cigarettát és a feketét. Mind a kettő méreg a szívnek, ezt jegyezze meg. (. — Köszönöm, —■ mond­tam megrendülve és kitá­molyogtam a rendelőből. A friss levegőn egy kicsit ma­gamhoz tértem, de a zörej tudata még rámnehezedett, mikor egy presszó elé ér- tam és eszembe jutott, hogy dél óta nem ittam feketét. Eh, ez az egy kávé már nem számít! Míg a kávét szür- csöltem, elszívtam egy ci­garettát is. Mind a kettő na­gyon jólesett..i A következő években eszembe se jutott, hogy mit mondott az orvos. Aztán egy­szer meghűltem és a felesé­gem elhívta őt. Megkopog­tatott, lehallgatott. — Nincs semmi komoly, — mondta — egy kis meghű­lés. Néhány aszpirin és né­hány napi fekvés. — Kis szünet után így szólt: — No és a szíve, hogy viseli ma­gát? — Nincs semmi komoly, — mondtam én is. — Na látja. Kevesebb mé­reg hosszabb élet. Hát csak így tovább! Azóta nyugodtan szívom a napi harminc cigarettát és iszom a négy-öt duplát. Nyu­godt vagyok, mert orvost bíz­tatásra teszem, ö mondta: Csak így további (váradl) DILEMMA Egy idős angol hölgy ta­nácsért fordul az ideggyó­gyászhoz. — Egy idő óta minden éjszaka Nelson admirálissal álmodom. Tegnap hivatalo­san megkérte a kezemet, s én megígértem, hogy a fe­lesége leszek. — Rendkívül érdekes eset, Mistress Jackson. Mivel le­hetek szolgálatára?-T- Adjon tanácsot, mitévő legyek: megtartsam a leány­kori nevemet, vagy Mistress Nelson legyek ?

Next

/
Thumbnails
Contents