Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Szesz egyensúly A tv legutóbbi Családi fél­kör adásában három ifjú versengő férjet azzal bíztak meg, hogy száz forintért vá­sároljon maguknak és egy vendégházaspámak esti en- ni-innivalót. A három Ifjú távozott, majd nemsokára megrakott kosarakkal tért vissza. Nem akarom rész­letezni, hogy ml mindent hordtak össze a tv asztalára, csak a legfeltűnőbbről szól­nék. Arról, hogy a tizenkét felnőtt részére összesen hat üveg sör Jött össze. Semmi más szeszesital, se bor, se pálinka, se likőr — csak hat üveg sör. Szerencsére az In- tervizió nem közvetítette ezt az adást, mert most csodál­kozhatna szegény külföldi, hogy a hat üveg sör hogyan áll arányban a magyarok közismert szeszfogyasztásá- val. Mennyit kell inni má­sik tizenkét embernek a többllteres országos átlagért? A másik tizenkettőből 1ut eszembe kettő. Két fiatal festőművészről van szó, akik közös műteremben dolgoztak, vagyis inkább csak dolgoz­gattak. Leginkább — ha volt rá anyagi fedezetük — a kis­kocsmákat látogatták. Egy­szer aztán nagyon komolyan elhatározták, hogy vége a kóborlásoknak. Egv hétre be­zárkóznak műtermükbe és al­kotnak, dolgoznak, össze­dobták a pénzüket, egvikük megvásárolta a festéket, tár­sa pedig a maradék három­száz forinttal elment meg­venni az egvheti enni- és Innivalót. Amikor megérke­zett. mindent leoakoit a konvhában, a lakást belülről bezárta, maid a kulcsot jó mélven a zsebébe süllyesz­tette; innen aztán egv hétig ki sem mozdulnak, ígv '“hot csak bezárkózva, a világtól elzárva alkotni. — Mit hoztál? — kérdi tő­le társa, aki közben már az áilvánva előtt munkálkodott. — Enni-innlvalót — vá­laszolja a beszerző. — De mit? — Vettem kétszázhetven forintért bort és harminc fo­rintért kenyeret. — Meg vagy őrülve? — fordult hátra hirtelen a tár­sa. — Minek nekílnk any- nyi kenyér? Ezt a kis történetet azért említettem, hogy megnyug­tassak mindenkit; megvan a többit teres szeszfogvasztási átlag. Ha az egvik oldalon ti­zenkét személvre jut hat üveg sör, a mérleg másik ol­dalán akár ketten is helyre­billenthetik az egyensúlyt És ez a fő. — egy — Házitündér «— A legszívesebben olyan nyakkendőt hord, ami­lyen a konyhakötője. (A Wochenpresse karikatúrája) J. Ojazlendcrt Kényszerképzet Minden alkalommal, ami­kor az utcán meghallom a rendőri sípszót azonnal oda­nézek, hogy nem nekem szólt-e? Amikor pedig este későn találkozom a hatalom képviselőjével — közönyös arcot vágok, és dalocskákat fütvörészek. Hogy miért? Állandóan bűnösnek érzem magam. Nemrég megtaláltam osto­ba félelmem okát Ez pedig apróságból adódik. Íme: Né­ha ott is átkelek az utcán, ahol nem szabad. A múltkor csikket akartam bedobni az egyik hulladékgyűjtőbe, és az mellé esett. Ha a villamoson utazom, elfeledkezem, hogy az ajtóhoz támaszkodni ti­los; a vonaton pedig káni­kulában nem állom meg, hogy ne könyököljek ki az ablakon. Ha másutt nincs hely, akkor a vizes ernyőmet, és a csomagomat a villamos lépcsőjére teszem. Nincs annyi pénzem, amennyit büntetésképpen fi­zetnem kellene Így hát hogy ne féljek, egyetlen le­hetőségem maradt — kike­rülni a rendőröket, hogy még csak ne is lássam a törvény eme képviselőit Ilyen előzmények után a napokban találkoztam egy szép lánnyal, aki pontosan olyan volt mint amilyenről álmodoztam. Azonnal a nyo­mába szegődtem. Felsegítet­tem a csomagját a villamos­ra, zsebkendőmmel letöröl­tem az ülőhelyet leszállás­nál nyitottam az ajtót át­szálláskor virágcsokrot vá­sároltam neki. A trolibuszon fizettem a menetjegyét A harmadik megállónál azon­ban a szépséges kislány meg­szólalt; — Ha nem hagy békén, azonnal rendőrt hívok! És én távoztam. Hát te­hettem egvebet? Fordította: Sügér Imre Autószerviz — Ha nem tévedek, folyik az oUJt (A Wochenpresse karikatúrája) *«r Tóni, nem tetszett a hang, ahogy Mi Jgen"-t mondtad 1 (A Wochenpresse karikatúrája) Mindent Bagcrmérért Lélektani rejtély A kis üzem Igazgatója, Rá­csai a lelkesedéstől elfelej­tett beszélni, ha meglátta se­gédmunkását, Bagamért a nehézfogású száz kilók tár­saságában. Csupán a szeme ragyogott fényesen, ahogy a férfias tetterőben gyönyörkö­dött, míg a többiek nagyokat nyögve cigarettáztak vagy rö­vid töprengés után Indultak kikérni a munkakönyvüket Éppen ezért szíven ütötte a hír, hogy az állóképes izomzat birtokosa tovább akar tanulni, agyába bele­mart a korszellem, ■ estén­ként álmodozva áll meg a technikumok kivilágított ab­lakai alatt Azonnal hivatta az oktatási felelőst, Zsiklát, a szájából félelmetes erővel suhogtak a szavak; — Maga — maga beszélte tele Bagamér fejét!? Azért, hogy szépítse a statisztiká­ját! Ezért emeltük ki — hogy kirakatpolltikát csi­náljon? A vádlott nagyokat pis­logva hallgatott nem így Rucsai, lefekvés előtt rend­szeresen imádkozott a mun­kaközvetítőhöz megfelelő se­gédmunkásokért — De ember, gondolkoz­nék! Még ha ledoktorálva meg is marad nálunk — em­lékezzék csak vissza az érett­ségizett diplomás fogd meg erőkre. 0 maga emlékezett, más­kor pirospozsgás bőre hamu­színűre változott, az Idegdú­cai, mintha mérges kutya ha- rapdálta volna, sajogtaJc Az a lötyögős báró, aki két Jancslszöget két fordulóban fuvarozott a telephelyre. A Wekerle ügyvéd, aki a BTK- ból Idézett, ha gyorsabb ügy­intézésre akarták serkenteni. Szerelemhegyi — ahogy glasszékesztyflben tapogatta« nyersanyagot Mindmegannyi Valóságos lidércnyomás — míg Bagamér? Az a két szép nagy tenyere, meg ahogy ne­kidurran az acélos lábaival « tehernek — miért kell Ilyen gyöngyszemet idő előtt megrongálni? És menteni a menthetőt azonnal hivatta is, az asz­talra kávét konyakot raka­tott, s arcára szenvedő mo­solyt terítve, elgyötörve hoz­ta nyelvét mozgásba. — Bagamér I Üzemünk büszkeségei Mit hallok? Jól értettem? Nem tetszik a ne­mes életpálya? Amaz bűntudattal osont el tekintetével az igazgatóról — Jól emlékezett hogy leg­utóbb Is nyílt utcán dédel­gették két munkás kezét Félszegen csöppen tett ti néhány restelkedő szót — Nem volna semmi baj! 6emmi se volna baj. De... — De?! — csapott le rá az Igazgató —, ha semmi baj nincs, minek ez a de? Em­ber, hát nem érzi, hogy mi­lyen szívesen cserélnék ma­gával, ha nem tesz tönkre az értelmiségi zsákutca? Néz­zen rám — fogaim helyén lukak, hátam elgörbült a sok Üléstől, hajam kihullva, na­ponta levesmerő kanállal eszem a orvosságot Nagyon erős volt a ko­nyak — Bagamér egy könny­cseppet törölt ki a szeméből. Az igazgató is elérzékenyült — Derék fiúi Látóra, meg­ért! Én is megértem! Ha megengedi, fölemelem a bé­rét! Es ej, nahát — hogy müven régen volt Jutalom­üdülésen! Bagamér töprengett — igyon-e kínálás nélkül. Rucsai a tétovázást félre­értve, tovább verte a vasat — Hiszen nem mondom én, hogy ne tanuljon, ne olvas­son! Tessék, Itt van rögtön Piszkos Fred — még én se néztem bele! Vagy vigye — itt a mai Népsport, Bajnok­ság van — tudja, milyen ne­héz kapni? Bagamér megköszönte a jóindulatot de azért kl- nyögte: — Hát.:, hát.:: a kislány szeretné, ha... Amaz tüzelt — Egek, micsoda nő le­het az! Csak az irodakuka­cok tetszenék neki! ó, ha nő lehetnék — percig nem této­váznék! Én láttam magát hő­si akcióban! Meg amikor a 150 kilót fölemelte — gratu­lálok, felejthetetlen élmény Volt Bagamér akarta mondani, hogy akkor kapott köldök­sérvet Rucsai szívósan vere­gette a vállát nem engedte szóhoz Jutni. — Na, csak gondolkozzék rajta. És legjobb lenne, ha szombaton békés családi ott­honomban megtárgyalnánk mindent Űgyls annyit be­széltem a lányomnak magá­ról. Na! Nal Nem kell azért elpirulni. Azt a másikat pe­dig felejtse ell Fantasztikus, mibe bele nem vinné ma­gát.,: Nagy 8. József Pierre beront a lakásba, mint a villám, megölelt megcsókolja a feleségét, aki csókjait szenvedélyesen vi­szonozza. A Görög- és Sárgadinnye Művek vezetői napról napra megdöbbenve olvasgatták a műhelyfőnökök jelentéseit Egy év alatt százak hagyták el a gyárat. A termelés visz- szaesett A minőség? A mű­dinnye sós volt és löttyedt Senki sem akart az éjjeli műszakban dolgozni. De a nappali műszakban sem. Az anyagmozgatók nem mozgat­tak, az újítók nem újítottak, a segédmunkások nem segí­tettek, az ipari tanulók nem tanultak. Idegesség és zúgo­lódás uralkodott az egész gyárban. A Művek legfelsőbb veze­tői éjjel-nappal tanácskoz­tak. Végül döntöttek; mi­vel kétségkívül lélektani rej­téllyel állnak szemben, munkapszichológiai labora­tóriumot kell berendezni a gyárban. Tudományos szak­értőkre kell bízni a jelensé­gek okainak feltárását és a szükséges javaslatok kidol­gozását Az új intézménynek taka­ros épületet emeltek. Nyolc lélekbúvárt szerződtettek. A laboratórium részére a leg­modernebb felszerelést ho­zatták meg, többek között egy elektronikus számítógé­pet és tucatnyi teszt-vizsgá­ló készüléket Mindez együtt lévén, a szakértők munkához láttak. A 24Ö0 dolgozót egyenként behívatták a laboratóriumba. Mindenkinek ki kellett töl­tenie egy 32 lapból összefű­zött kérdőívet A beírt ada­tokat úgy ellenőrizték, hogy hipnotikus álomba ringatták az embereket és szóban Is ki­kérdezték őket Majd a mű­szeres teszt-vizsgálatok kö­vetkeztek. Aztán egy külön­legesen árnyékolt cellában sajátságos szöveget olvastak fel a dolgozóknak, a gyer­mekmeséktől a vérfagyasztó rémtörténetekig s közben fi­gyelték, ki, mire, hogyan reagál. Végül tüzetes orvosi vizsgálatok következtek. Mi­után az embereket így „fel­dolgozták”, a számítógépek megkezdték a kiértékelést A — Most pedig mondd meg, Jeanne, milyennek találsz bajúsz nélkül? r- 0> hát te vagy?! — mondja csalódottan az asz- szony. munkálatok másfél évig xar- tottak. Virgácsy igazgató ezalatt tűkön ült, mert a gyár már a fejetetején állt Ügy várta a tudományos eredményt, hogy már horgászni sem volt kedve. A jelentés beterjesz­tését megelőző napon be­csöngette a titkárnőjét: — Pötylke, tétlenül ülök Itt, nincs valami restenciám? — Hát, ha gondolja, igaz­gató kartárs, átnézhetne né­hány beadványt. Ez a szek­rény tele van velük. A dol­gozók küldték be megannyit. Másfél éve gyűjtögetem őket, mivel nem tetszett rájuk időt szakítani. — Lássuk csak, Pötyike! A titkárnő egy tavalyelőtti levelet tett Virgácsy elé. Las- kás János éjjeliőr írta pallé- rozatlan, szálkás betűkkel „Én csak egy tanulatlan öreg­ember vagyok — kezdte —, de fáj nekem, ami a gyá­runkban van. Pocsékul ál­lunk, igazgató kartárs. De megvan ennek az oka. Már megbocsássa nekem a me­részségemet, de nem tetsze­nek szóba állni a dolgozók­kal és nem tetszenek törődni velünk, ez a baj. A műveze­tők is gorom báskodnak. Ép­pen akkor nincs anyag, terv­rajz meg szerszám, amikor kéne, az emberek meg csak lógnak. A műhelyek teteje beázik. Egv fáskamrányi öl­töző jut kétszáz emberre. É? miért nem a munka meg az érdemek szerint fizetnek ná­lunk, miért pofára. ahogy esik? Meg aztán miért nincs nekünk üdülőnk? Az étkez­dékben ünnep, ha móosing is van a csonton. Tessék ezeket meggondolni, igazgató kar­társ, mert ezek miatt ette meg a fene a mi gvárunkat Tisztelettel Laskás János.” — Olvassa csak. Pötyike! — kacagott fel Virgácsy. — Látja, milliókat költünk gyá­ri viszonyaink tudományos elemzésére, és akkor jön Las­kás bácsi... Micsoda mara­disági Másnap a gyárvezetőség fe­szült figyelemmel hallgatta a vezető pszichológus hosszú' előterjesztését amely a más­fél éves kutatómunka alap­ján végre elkészült. Csak Vir­gácsy igazgató volt szokatla­nul sápadt Ugyanis a mun­kapszichológiai laboratórium jelentése mind az okok, mind a teendőkre vonatkozó javas­latok dolgában tökéletesen megegyezett Laskás János éj­jeliőr levelével. Horváth József Csalódott

Next

/
Thumbnails
Contents