Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

1969. január 16: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A MAFILM-ből jelentjük A vezetés lélektanáról Jegyzetek Pietrasinski könyvéről* A MAFILM 3-as stúdiójá­ban elkészült a ..Martfű, ci­pőváros” című 20 perces szí­nes dokumentumfilm és a Tisza Cipő” című, színes reklám-játékfilm. A színes dokumentumfil­met az üzem 25. jubileumára készítette Németh István író­rendező és Szabó Árpád ope­ratőr Érdemes művész. Rö­vid történeti áttekintést ka­punk Martfű fejlődéséről és keresztmetszetet mai életéről. A film a lehetőségek maxi­mumát igyekszik kihasználni, nemcsak a fejlődést doku­mentálja, hanem boncolgat is; kerül minden hamis idea­lizálást, az olyannyira káros szépítgetés nélkül lényeglá- tóan szól Martfű mai problé­máiról, például a korszerűt­len kereskedelmi hálózatról, a piac drágaságáról stb. Mozgalmas, szén horizon­tokat bemutató film a „Ci­pőváros”, amennyire ritmu- sos a másik martfűi film a Tisza Cipő. amelyet a velen­cei biennálén is bemutattak. A négy évszak martfűi ci­pőinek parádéiát látjuk a reklám-játékfilmen, a cioő- költeménvek légióját. Min­den erőltetettség nélkül aiánlia a film a gyár szép termékeit. (Elnézést a kis gondolati közjátékért: a film nézése közben az egyszeri ifjú férj mondása jutott eszembe, aki eképpen szólt újdonsült hit­vesének: „Szépnek nagyon szép vagy Bözsi, , de jó vagy-e...? Elkészült az egész estét betöltő Húszezer, plusz hu­szonöt év című színes me­gyefilm konzultatív forga­tókönyve is. A konzultatív bizottság a közeli napokban megtárgyalja az előzetes for­gatókönyvet, hogy annak végleges formáját mielőbb elkészíthessék. A Húszezer plusz huszonöt év-et, amely a megye történelmét és a felszabadulás óta eltelt idő­szak alatti fejlődését <J°ku- mentálja, jövőre a felszaba­dulási jubileumi ünnepségso­rozat keretében mutatják be. Jankovits Márta gyártás- vezetőtől arról kaptunk tá­jékoztatást, hogy Az utolsó hídfő című (ez is ideiglenes cím) az 1919-es szolnoki forradalmi eseményeket do­kumentáló film előzetes munkái — például az irodal­mi feldolgozás — befejeződ­tek, a jövő héten megkezdik a film forgatását. „A mi életünkről” című a középtiszavidéki és a jászsá­gi termelőszövetkezetekben készített, újszerű művészi megoldásaival kitűnő doku­mentumfilmet versenyeim­nek nevezték az áprilisban .megrendezésre kerülő X. Miskolci Rövidfilm Feszti­válra. a rangos vetélkedőn most vesz majd részt har­madszor Szolnok megyei film. — ti — Autóbusz és iguána Mai amerikai elbeszélők A népszerű Zsebkönyvek sorozatban jelent meg hu­szonhárom amerikai szerző egy-egy novellája. Közülük néhányan már nem élnek, de munkásságuk szervesen beletartozik a mai amerikai irodalomba. A válogatás — Ottlik Gé­za munkája — az amerikai irodalom minden területéről mutat be jellegzetes írásokat. Nemcsak a különböző alko­tókat, stílusirányzatokat ve­szi figyelembe, de láthatóan arra törekszik, hogy az or­szág minden tájára elvezesse az olvasók A New Yorkban és a ke­leti partvidék egyéb nagy­városaiban élő alkotók mel­lett az amerikai Dél jelleg­zetes minden mástól külön­böző világát bemutató írók, a Közép-nyugat és Kalifor­nia írói egyaránt szerepel­nek a kötetben. Néhányuk szinte közeli is­merősünk, színdarabjaik, re­gényeik, novellásköteteik már bemutatták őket a ma­gyar olvasóknak. Truman Capote Hidegvér­rel című dokumentum-köny­ve, Jack Kerouac Útónja, John Updike regénye, A kentaur, Tennessee Williams drámái egyaránt nagy könyv, illetve színházi sikereket arattak nálunk is az utóbbi néhány esztendőben. Több nemzedék képvisel­teti magát a kötetben, a leg­fiatalabbak még innen a negyedik X-en, a legidőseb­bek Henry Miller és Edmund Wilson még a századforduló előtt születtek. Az utóbbi szerző számunkra különösen érdekes, mivel mint szenve­délyes nyelvész, megtanult magyarul is. ö a Hemingway, Faulkner, Fitzgerald nemze­dék utolsó jelentős élő írója. Nagy különbség van az egyes írók között korban, környezetben, társadalmi helyzetben egyaránt, de egy valamiben mégis megegyez­nek. Szorongásaik, nosztal­giájuk, kritikája annak a világnak, amelyben élnek és dolgoznak. B. A. A hetven esztendős S. bácsi süketnéma feleségével Szolnokon, a Kisgyepen la­kik. Ott van egy fél háza — illetve volt — 1967 őszéig. Akkor eladta P. J.-nek az­zal a feltétellel, hogy az egyik szobát ő és a felesé­ge halálukig használhatják. Arra is számítottak, hogy így legalább öreg korukra tudnak kihez fordulni segít­ségért, nem lesznek kiszol­gáltatottak; Eleinte nem is volt semmi probléma, de később P. J. és a felesége egyre gorom­bább lett hozzájuk, még a verekedéstől sem riadtak vissza. Egyszóval nem tud­tak megmaradni az örökla­kásban. S. bácsi az udvaron tákolt össze egy fészert — éppen csak egy ágy és egy kis kályha fér el benne — ott húzták meg magukat. Már arra is hajlandók len­nének, hogy a vételárként kapott 10 ezer forintot visz- szaadják. Természetesen lakbérre körülbelül 2000 fo­rintot visszatartva. Csak­hogy azok a rosszindulatú P. J.-ék nem hajlandók a szerződést felbontani. Röviden ennyi derül ki S. bácsi panaszkodásából. Hí­Az örvendetesen gyarapodó hazai vagy magyar nyelven is közreadott vezetéstudomá­nyi irodalomnak sorát gazda­gítja a lengyel Pietrasinski könyvének megjelenése. Miért újszerű e könyvek sorában ez a munka? 0 A kézikönyv szerzőjének először is érdeme az, hogy szemben a polgári szerzők többségének nézeteivel — nem osztja azt a felfogást, miszerint a társadalom lénye­gében ,,vezetőkre és vezetet- tekre” oszlik, s a vezetéstudo­mány a vezetők tudománya lenne. Az a felnőtt, aki ma még közkatona, ,.holnap ma­ga is vezető lehet, és időnként részt vesz emberek vezető po­zícióba történő megválasztá­sában”. Az irányító munká­ról pedig nem egyszer érték­ítéletet keli megfogalmaznia. Kikérik mind gyakrabban véleményét, javaslatait. S ha túl akarjuk szárnyalni a lég­fejlettebb tőkés országok üze. men belüli munkaszervezését, termelékenységük adott szín­vonalát, akkor növelni kell a köztudatban — s nem csupán a vezetők tudatában — a ve­zetési, szervezési ismereteket. Egy-egy kisebb közösség (út­törő őrs, brigád, műhelyrész­leg) élén álló kinevezett vagy választott vezetőnek is a reá bízott munkát jól kell tud­nia terveznie, szerveznie s az elvégzett munkát értékel­nie. Pietrasinski a vezetésnek megkülönbözteti egy szűkebb értelmezését. Tágabb érte­lemben mindenki vezető. Nincs olyan ember, akinek példája, cselekedetei ne hat­nának másokra. Saját kör­nyezetébén akaratlanul min­denki így „vezérlő” egy kissé. Ennek felismerése növeli minden ember egyén; felelős­ségét. Szűkebb értelemben véve pedig a vezetés azt jelenti, hogy a közösség előtt álló célok megvalósítására irányu­ló kollektív tevékenységet ösztönözzük és koordináljuk. (Megtervezzük, szervezzük, s folyamatosan ellenőrizzük, ér­tékeljük a közösség, s benne az egyének tevékenységét.) 0 A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom után, a szö­vött, menjünk ki, győződ­jünk meg a tényleges hely­zetről. A látogatás megtör­tént, beszélgettünk a másik „féllel” P. J.-vel is, s végül hogy teljes legyen.a kép, ér- < - -f+ünk egy pártatlannál, a városi tanács szabálysér­tési előadójánál is. A panasz, ahogyan mi látjuk S. bácsi! Panaszuk jogta­lan. Az igaz, hogy élettársá­val együtt mindketten idős, támogatásra, szociális segély­re szoruló emberek, akik ab­ban a fészerben borzalmas körülmények között élnek. De az is igaz, hogy senki nem gátolja meg, hogy a főépületben lévő kényelmes szobájukat nyugodtan hasz­nálják; a fészerbeli életet saját maguk választották. Az is kiderült, hogy ép­pen maguk nem tartják be még az elemi együttélési szabályokat sem. A szabály­sértési előadót nap mint nap felkeresik koholt vádakkal, vélt sérelmekkel, csakhogy lakótársaikat elűzhessék. És ez sajnos nem az első eset. Két-három évvel ezelőtt már volt hasonló ügyük; El­cializmus építésének meg­kezdésekor Lenin rendkívül fontosnak tartotta a vezetés alapelveinek széles tömegek körében való tudatosítását, a vezetőknek feladataik ellátá­sára való felkészítését. Lenin több 1917. után írt cikkében, feljegyzésében, a párt, s a szovjetek és a szak- szervezetek kongresszusain s máshol elmondott beszédei­ben hangsúlyozta; a jól ter­vezett, szervezett, s ellenőrzött munkát minden területen, a legkisebb közösségeken belül is meg kell honosítani. És éppen ezért, mert az út­törőőrsöktől, s brigádoktól kezdve a műhely, az üzem, n vállalat, s az intézmények vezetéséig mindenütt az adott kollektíva irányítását mind hatékonyabban keli ellátnia a vezetőnek, nem vallhatjuk azt az irracionalista elvet, hogy a vezetésre születni kell, vagy pedig; akinek érzéke van hozzá, tudja az magától... Meg kell tanítani minden­kit a tervszerű, szervezett, s hatékony munka végzésére, s e munka végzésének szocia­lista módon való értékelésére és önértékelésére. a A kormányzás és az igaz­gatás a demokrácia és a dik­tatúra sajátos, dialektikus egysége mindenkor. Pietra­sinski ebből az alapelvből in­dul ki. S rámutat arra, hogy a munkaszervezésben, az adott, kis közösség vezetésé­ben azonban ez nem szabja meg mechanikusan a vezetés módszerét. A kormányzás és az állami vezetés osztálydik- taturája tehát demokratikus eszközökkel. módszerekkel, annak demokratikus célkitű­zései pedig olykor közvetlen, direkt utasításokkal juttatha­tók csak érvényre. A lengyel szerző ezzel az egész vezetés és szervezéstu­dományt alárendeli a prole­tárdiktatúra s a szocialista demokrácia fejlődéséért folyó harcnak, e harc elveinek, így a vezetéstudomány nem lép fel valamiféle struktura­lista elmélettől fertőzött tör­ténelembölcselet igényével, mint annak olykor példáját szolgáltatta egy-egy szakiro­dalom, hanem a munkaterve­zés, szervezés és értékelés módszertanaként fogja fel a vezetéstudományt. adták a házat egy fiatalem­bernek, akit sikerült rövid időn belül eltávolítaniuk. Visszafizették ugyan a vé­telárat, de lakbér fejében megtartottak kétezer forin­tot... P. J.-éknek három apró gyermekük van, a legkisebb pár hónapos, örültek, hogy végre otthonhoz jutottak. Még S. bácsiék önzetlen ápolását, gondozását is vál­lalták volna. Érthető, hogy elkeseredtek, amikor a szomszédviszony rosszra for­dult. Valóban elmérgesedett a helyzet; napirenden volt a szóváltás, veszekedés. En­nek ellenére nem akarják a szerződést felbontani. Hová is költözhetnének ilyenkor télen? Hajlanának a békü- lésre; S. bácsi! Elsősorban ma­gukon múlik, hogy nyugodt körülmények között, jó szomszédságban éljenek. A megoldás kulcsa: az alkal­mazkodás, a közösségi élet szabályainak betartása, amely korra és nemre te­kintet nélkül minden em­bernek érdeke és köteles­sége. D. M. 0 A vezetés két legjellegzete­sebb módja az autokratikus és a demokratikus vezetés. Az előbbi esetében éles határvo­nal alakul ki a vezetők s a vezetettek közt. A vezető egy­szerű engedelmességet köve­tel. A feladatokat maga jelö­li ki részletesen, monopoli­zálja és minimálisra, csak az elengedhetetlenül szükséges­re csökkenti a beosztottak tá­jékoztatását, hogy ezzel is nö­velje saját presztízsét. Min­denkivel érezteti: „Itt én vagyok az úr!” A demokratikus vezetés esetén nem ilyen éles a ve­zető, s a vezetettek közti ha­tárvonal. A csoportok tagjai maguk látnak el olyan funk­ciókat, amelyeket a másik fé­le vezetés saját magának tart fent. A tájékoztatás a lehelő legjobban megoldott. A cso­port tagjai feladataikat értve; tudatosan cselekszenek. A lengyel szerző megkü­lönböztetett még egy harma­dik vezetési stílust is; a lát­szólag demokratikus, valójá­ban a „semmibe bele nem avatkozó” módszert. Gyakran az ilyen vezető maximális jog- és hatáskört, s a társadal­mi presztízst biztosító előnyt harcol ki magának, de az ez­zel járó felelősséget „lefelé” maradéktalanul kiparcellázza, s így vezetése során őt nem fenyegeti semmiféle veszély, kockázat. Nagyon fontos ezért, hang­súlyozza Pietrasinski, hogy a feladatok, a hatáskörök s a felelősség a lehető legponto­sabban fedjék egymást, ír Ismertetésünk' nem terjed­het ki — nyilvánvalóan — a műben szereplő minden lé­nyeges kérdésre. Több meg­állapítása a szerzőnek a len­gyelországi viszonyok sajátos körülményei közt helytállóak csupán. De így is az az alig több mint kétszáz oldalas kézikönyv a hozzá mellékelt szakirodalomjegyzékkel, s an­nak egy külön kiegészítő ré­szével, melyben a hazai szak- irodalomról ad tájékoztatást a kiadó, hasznos munka. Segíti az előttünk álló ilyen jellegű feladatok mé­lyebb megértését és sikeres megvalósítását. Császtvai István * Zbigniew Pietrasinski: A ve­zetés pszichológiája• Gondolat- Budapest, 1968. Négy évtized a posta szolgálatában 65 nyugdíjas postás búcsúztatása A debreceni postaigazga­tósághoz tartozó három me­gyéből — Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok — hatvanöt dolgozó ment nyug­díjba. Részükre a postaigaz­gatóság, a postások szak- szervezetének területi bi­zottsága Debrecenben ben­sőséges ünnepséget rende­zett, amelyen dr. Deák Ig­nác, postaigazgató köszönte meg az ünnepeltek több év­tizedes áldozatkész mun­káját. A nyugdíjbavonulók kö­zött több Szolnok megyei postás van, közöttük Nyikos Kálmán, a kisújszállási pos­tahivatal volt kézbesítője, aki két alkalommal kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést. Ondi Gábor, a másik kisúj­szállási postai dolgozó, 1928- tól teljesített szolgálatot De­li Ferenc, mozgópostakezelő a szolnoki 2. sz. postahiva­talból ment nyugdíjba. Ö is és Boros Ferenc szolnoki kézbesítő 1935-től dolgozott a postánál. Angyal Ferenc. 1941-ben távirdamunkásként kezdte, s most körzetmester­ként vonult nyugállományba a posta szolnoki távközlési üzemétől. Kilátó Magyar könyvek az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban az ötvenes évek kezdetétől rendszeresen fordítják és népszerűsítik a magyar irodalmi terméke­ket. 1951-ben 15 kötet szép­irodalmi művet adtak ki. A listán a jelenkori írók mellett klasszikusként. Pető­fi Sándor, Jókai Mór, Vörös- Marty Mihály és mások sze­repeltek. A hatvanas évek elején a könyvválaszték kö­rülbelül 20 első—másodki­adású kötetből állt. Nagy Előkészületek a nemzetközi Az 'észt filológusok sok évi munkájának eredménye az észt népdalok antológiá­ja. Ez a négykötetes mű felöleli a sok évszázados történettel rendelkező egész észt népdalköltészetet és a mindmáig élő gazdag hagyo­mányokat. „Az észt népdalok antoló­giája” egyike annak a 25 műnek, amelyeket az Észt Tudományos Akadémia a nemzetközi finn-ugor kong­resszusra kibocsát. A kong­resszust 1970-ben Tallinnban tartják meg; népszerűségnek örvendenek az NDK-ban a magyar an­tológiák. Prózaíróink mellett József Attilát, Ady Endrét és Radnóti Miklóst oly ran­gos műfordítók, mint Franz Fühmann, Stephan Hermlin, Heinz Kalau ültették át né­met nyelvre. Az utolsó öt évben Ma­gyarország a Német Demok­ratikus Köztársaságtól körül­belül 8Q szépirodalmi mű kiadására szerezte meg a kiadói jogot. Észtországban finn-ugor kongresszusra Karrin Mark, a jeles észt tudós monográfiája, amelyet most rendeznek sajtó alá, antropológiai adatok alapján vizsgálja a finn-ugor népek származásának problémáit. A történészek a balti népek régészetével foglalkozó gyűj­teményes kiadással készül­nek a kongresszusra. Más munkák a rokonnépek szo­kásait és anyagi kultúráját ismertetik. A kongresszusra időzített számos kiadvány német és angol nyelven is megjelenik. Jugoszlávia útépítési terve Mint az Ekonomska Poli­tika című jugoszláv közgaz­dasági hetilap írja, Jugoszlá­viában nagyszabású autóút­építési tervet fogadtak el. Ennek megfelelően 1980-ig 2500 kilométernyi négy for­galmi sávos műútja lesz az országnak. Ez az úthálózat összeköti Jugoszlávia vala­mennyi fő területét, északtól délig. A legalább 24 méter széles, bővített és újonnan épített autóutakon 1980-ban már kényelmesen és gyor­san el lehet jutni például a délmacedóniai Bioljeból az olasz határra, Triesztig, vagy Hungarológiai A Jugoszláviában élő ma­gyar nemzetiség tagjai új, jelentős kulturális és tudo­mányos intézményt kaptak — a Hungarológiai Intéze­tet, amely január 1-én kezd­te meg működését Növi Szádon. Hasonló intézmé­nyek más országokban is működnek, de a szakembe­rek véleménye szerint szinte egyikük sem ilyen széles alapokra helyezett, mint ez ez újvidéki. Már hosszabb ideje érez­Zágrábból- a montenegrói Titográdba. A 250 kilomé­ter hosszú, tervezett Szlové­niai Autósztráda, amely Nővé Goriceből Ljubljanán és Ma­riboron keresztül az osztrák —jugoszláv határig, Sentil- be vezet majd, a híres „Stra- da del sole” folytatása lesz és összeköti Jugoszláviát az európai autóútrendszerrel; Az első útszakaszok építésé­hez, beleértve olyanokat is, amelyek már. elkészültek, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 110 millió dollár összegű kölcsönt nyúj­tott Jugoszláviának. intézet Növi Szádon hetővé vált egy ilyen inté­zet szükségessége, mégpedig elsősorban a társadalmi élet számos olyan problémája miatt, amelyek a nyelv, a kultúra, az irodalom, a nép­szokások alapos tanulmá­nyozását, a gazdag kulturá­lis—történeti örökség egybe­gyűjtését igénylik és külön-, féle más területek felderí­tését, amelyekre eddig nem terjedt ki a rendszeres tu­dományos kutatás, Rossz szomszédság török átok A panasz, ahogyan S. József előadta

Next

/
Thumbnails
Contents