Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 6. szám
I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. január 9. Hivatalos francia állásfoalalás és világvisszhangja Bonn aggódik — Washington bosszúja Prágai jelentés Tegnap esti helyzetkép Ky színeváltozása Több szempontból is Párizs került szerdán az események középpontjába. Egyfelől nyilvánosságra hozták a francia minisztertanács szerdai ülésének állásfoglalását a közel-keleti kérdésben. A francia kormány elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek tartja a bejrúti polgári repülőtér ellen intézett izraeli támadást, amelyet a BT is egyhangúlag elítélt. Elutasítja azt az álláspontot, amely egyenlőségi jelt tesz egy illegális szervezet terrorcselekménye és egy állam reguláris hadseregének, Izraelnek francia hadieszközök felhasználásával egy másik állam béké„ célokat szolgáló repülőtere ellen intézett támadása közé. A francia kormányt ez késztette arra a súlyos intézkedésre, hogy elrendelje a teljes tilalmat az Izraelbe irányuló katonai szállításokra Másfelől a francia minisztertanács ismertette a szovjet —francia együttműködési bizottság, az úgynevezett nagybizottság most véget ért ülésszakának eredményeit. Fontos új megállapodások születtek a kapcsolatok növelésére, a többi között öt év alatt kétszeresére növelik a két ország árucsereforgalmát. Az Izraellel kapcsolatos francia bejelentésnek élénk visszhangja van. A francia polgári lapok jelentős része bírálja De Gaulle döntését, s azt a bejrúti támadáshoz képest aránytalanul súlyosnak minősíti. A legérdekesebb azonban a Le Monde vezércikke, amely szerint a döntés új szakaszt nyit Franciaország és Izrael kapcsolatainak romlásában. A lap szerint Izrael kettős tévedésének árát fizeti meg; s azt, hogy éppen Libanont támadta meg, amely országot hagyományos barátság fűzi Franciaországhoz. A kairói sajtó vezető helyen ismerteti Párizs döntését, üdvözli és jelentősnek minősíti azt. Az A1 Ahram vezércikke párhuzamot von: amig Franciaország embargóval igyekszik véget vetni Izrael provokációinak, addig az Egyesült Államok phantom-gépeket szállít Tel Avivnak Algériában maga Bumedien nyilatkozott, hangoztatva, hogy Franciaországnak ez, a pozitív új lépése mindenképpen rendkívül jelentékenyen járul hozzá ahhoz, hogy a közel- keleti kérdés igazságosan megoldást nyerjen. A másik párizsi eseményt inkább a nyugatnémet sajtó kommentálja, általában nyugtalanul. Attól tartanak, hogy az újabb francia—szovjet közeledés visszaszoríthatja Bonn politikai befolyását Európában. Egyes lapok még azon is aggódtak, hogy Párizs nemcsak Moszkvához közeledik, de újabban az Egyesült Államok szidalmazása is megszűnt Franciaországban, ugyanakkor a legközelebbi De Gaulle— Kiesinger találkozóra még mindig nem jutott hely a francia előjegyzési 'naptárban. Ha igaz is, hogy az utóbbi időben De Gaulle mérsékeltebb politikát folytat Washingtonnal szemben, talán azért, hogy udvariasan közeledjék az új elnökhöz, hiszen ő maga Nixont kívánta látni a Fehér Házban és nem Humphreyt, ugyanakkor az USA újabb barátságtalan gesztust tett Párizs felé. Éppen most követeli Franciaországtól, hogy fizessen kártérítést azokért az amerikai létesítményekért, amelyek az amerikai csapatok Franciaországból való kivonulását követően francia területen maradtak. Meglehet — ez a — talán némileg elkésett — washingtoni bosszú Párizs több éve folytatott önálló külpolitikájára. De az is lehet, hogy nagyon is friss válasz egy újabb Washingtontól eltérő párizsi lépésre az Izraellel szemben bejelentett embargóra. Prágából két fontosabb jelentés érkezett. Az egyik hangsúlyozza: a csehszlovák közvélemény konszolidációt kívánó része már nagyon várta a CSKP legfelső szerveinek állásfoglalását az utóbbi hetekben kialakult. izgatott helyzettel kapcsolatban, amely a szövetségi gyűlés elnöki székének betöltése körül éleződött ki. A másik a Rudé Právó cikkét ismerteti. A lap leszögezi; Nixon kormánya nem jó oldaláról mutatkozik be, ha éppen az új elnök hivatalbalépésének napján kezdődik az amerikai hadgyakorlat az NSZK területén, a csehszlovák határ közelében. Ml INDENFELÖL Személyi kérdés vagy politikai erők összeütközése Csehszlovákiában ? DJAKARTA Hivatalosan első ízben vádolták meg Sukamo volt indonéz elnököt azzal, hogy ■tudott az 1965. szeptemberében sikertelenül végződött államcsíny-kísérlet előkészületeiről. Három indonéz lap legalábbis azt állítja, hivatkozva Sunardi alezredesre, aki a djakartai lapok fő- szerkesztőivel tartott értekezletén hangoztatta ezeket a vádakat. Az AFP emlékeztet arra. hogy Suharto elnök nem akar bírósági eljárást indítani Sukamo ellen, hanem inkább azt szeretné, hogy fokozatosan elfelejtsék az indonéz függetlenség! mozgalom veterán vezetőjét. GENF A Nemzetköz? Vöröskereszt bizottság úgy döntött, hogy leállítja a Biafrába irányuló segélyszállítmányokat A döntést azzal indokolták, hogy Egyen] ítői - Guinea a Vöröskereszt számára nem engedélyezi, hogy az országban üzemanyagot vételezzen fel. A Reuter szerint Egyen- 1 ítői-Guinea többször élt olyan panasszal, hogy az országból kiszállított benzint Biafrában katonai célokra használják fel. CARACAS Iri barren venezuelai külügyminiszter kedden bejelentette, hogy kormánya több mint száz. Guayanából érkezett menekültet fogadott be. Mint ismeretes, Guayana déli részén a közelmúltban lázadás tört ki. Burnham guayanai miniszterelnök azzal vádolta Venezuelát, hogy jelentős szerepet játszott a lázadás kirobbantásában. A csehszlovák közvélemény valóban nyugalmat és konszolidációt kívánó része már nagyon várta a CSKP legfelső szerveinek állásfoglalását az utóbbi hetekben kialakult rendkívül izgatott és veszélyes helyzettel kapcsolatban. Ez az állásfoglalás — mint ismeretes, határozott formában következett be. személyi javaslatokkal együtt, a KB elnökségének január 3-i és 7-i ülésein. A helyzet tulajdonképpen a szövetségi gyűlés elnöki székének betöltése körül éleződött ki. C. Cisar, a cseh nemzeti tanács elnöke a Rudé Právonak adott interjújában elmondotta, hogy a sajtóban már december elején kampány indult annak érdekében, hogy Smrkov- skyt a szövetségi gyűlés elnökének válasszák meg. A helyzet ilyen alakulására semmi szükség nem volt. Mint a pártelnökség keddi ülésén hangsúlyozta, e kérdésben a cseh és a szlovák képviseleteknek kell iriegál- lapodniok. Igen, de Csehszlovákiában megfigyelhető, hogy bizonyos jobboldali erők minden alkalmat felhasználnak, hogy akadályozzák a politikai koszolidációt, nehezítsék a reálisan gondolkodó. a helyzetet a megnyugvás felé vinni óhajtók munkáját. Ezek az erők, most is — mint október 28-án, vagy november 7-én, a diáksztrájk alkalmával — elérkezettnek látták az időt, hogy újra „keverjenek”. Ez a keverés egy ideig jól ment. végül is azonban a KB elnökségének nyilatkozata „megálljt” mondott és a pártszerveknek ezt követő egyetértő állásfoglalásai figyelembevételével az elnökség — elismerve a szlovákoknak azt a jogát, hogy képviselettel rendelkezzenek a legfelső állaimszövetségi szervekben — kedden úgy döntött, hogy Peter Colotka mindszterélnökhelyettest, a jog professzorát jelöli a szövetségi gyűlés elnöki tiszteié. (Ugyanakor a párt- elnökség Josef Smrkovskyt, aki tagja marad a párt legfelsőbb vezető szerveinek, a népj gyűlés elnökéül és a szövetségi gyűlés első elnökhelyetteséül javasolja.) Tehát megdőlt az az érvelés, hogy Smrkovskyt el akarják távolítani a politikai életbőL Most a hangulat, ha lassan is. de talán a nyugalom irányában halad. Milyen következtetéseket lehet — többek között — levonni az eseményekből? 1. Bizonyos erőknek az egész kérdésben nem Smrkovsky személye volt „érdekes”, hanem az a lehetőség. hogy újra ellentéteket lehet szítani. Valójában tehát különböző politikai (jobb és baloldali) erők összeütközéséről volt szó. 2. Széles körben terjed az a nézet is, hogy a szövetségi gyűlés elnökének személye körüli vita megrontotta a csehek és szlovákok viszonyát. A tapasztalatok szerint azonban számos cseh vezető személyiség és cseh politikai szerv is elismerte a szlovák követelések jogosságát: ugyanakkor Szlovákiában is jelentkeztek olyan hangok, melyek nem a „szlovák javaslatot” hanem a bizonyos cseh körökből származó javaslatot támogatták. Ez bizonyítja, hogy politikai nézetek összeütközéséről van sző és nem cseh és szlovák ellentétről. Nguyen Cao Ky, a dél-vietnami rezsim alelnöke, amióta csak feltűnt a politika színpadán, szüntelenül meglepetésekkel szolgál, a kalandos hajlamú, Amerikában kiképzett repülőtiszt apuces- szervezéstől a kábítószer csempészetig, a plavbovság- tól a miniszterelnökösdisé- gig már mindent végigjátszott. míg azután 1967. szeptember 3-án elvérzett az elnökválasztáson a ravaszabb, símulékonyabb, az amerikaiaknak jobban tetsző ellenféllel, Thieu tábornokkal szemben. Azóta abból él, hogy a bábhadsereg tábornokai, s a vidéki közigazgatás hatalmasságai mögötte állnak; Ky-re tehát — bármennyire gyűlölje is őt Thieu — a rendszernek szüksége van. Így történt, hogy Ky lett a párizsi tárgyalásokra küldött dél-vietnami delegáció mellett az a nagyhatalmú „külön tanácsadó”, aki tulajdonképpen meghatározta a dél-vietnami álláspontot. Oroszlánrésze van tehát abban, hogy mindeddig nem ült össze a négyes tanácskozás, amely érdemben tárgyalhatna a vietnami probléma politikai rendezéséről. Az ő nevéhez fűződik az asztal formájáról kezdeményezett képtelen vita, amelynek lényege, hogy a dél-vietnamiak nem hajlandók egyenrangú tárgyalófélnek elismerni a nemzeti felszabadí- tási frontot Ky a múlt héten hazatért, s azóta meglepő dolgok történnek. Otthon kijelentette, hogy mindenekelőtt kétoldalú tárgyalásokat kellene folytatni Észak-Vietnam és Dél- Víetnam között Utalt arra, hogy ebben valamilyen formában a DNFF is részt vehetne. Hadd jegyézzük meg, hogy hasonló javaslatért az elnökválasztáson oly sikeresen szerepelt ellenzéki jelölt Dzu ügyvéd öt év börtön- büntetést kapott. E héten azzal folytatódott a meglepetés-sorozat, hogy az a Ky, aki Párizsban képtelenségnek tekintette a DNFF elismerését, most kijelentette: számára mindegy, milyen lesz a párizsi tárgyalóasztal formája! A kalandos életű alel nők e színeváltozásai mögött szinte tapintható a saigoni rezsim kormányköreiben zajló marakodás. Thieu puccsszerűen hazarendelte Párizsból Ky 82 tagú kíséretét, jelezve, hogy szó sem lehet az alel- nök visszatéréséről a tárgyalások színhelyére, Talán azért, mert Thieu már látja: — ha tetszik Saigonnak, ha nem — Párizsban négyes , tárgyalások lesznek, s ha ebből ő kimarad, annál rosz- szabb neki? Valószműleg így is Van, s az okos Thieu semm*1’i'in=n sem on v^hef? át riválisának, — Kynek azt a szerepet, hogy ő le-. gyen jelen a politikai rendezésről szóló egyezkedésnél. . Saigont egyébként alaposan megrémítette, hogy a DNFF bejelentette kormányalakítási szándékát a felszabadított területeken, s hegy a dél-vietnami polgári ellenzék is kormányalakítási problémákat vet fel: olyan békekormányt szeretnének Saigonban látni, amelyet a DNFF tárgyalópartnernek fogadhat el. Kétségbeesett versenyfutás folyik tehát elnök és alelnök között, ki legyen az, aki vé- gülis „szalonkéoessé’’ teheti magát arra az időre, amikor már nem lesz háború, nem lesz jelen az 540 ezer főt számláló amerikai expedíciós hadsereg, hanem szembe kell nézniök a vietnami nép akaratával. Azonban nem kell jósnak lenni, hogy megmondhassuk; sem Ky-t, sem Thieut nem sok sikerrel kecsegteti ez a próbatétel. Szabó L. István Letartóztatások Brazíliában Mindössze , néhány órával azután, hogy a kormány bejelentette a december 13-a óta (ekkor zárta be Artur Da Costa E Silva elnök a kongresszust) érvényben lévő katonai cenzúra felfüggesztését, a brazil rendőrség elkobozta a riói Corriero De Manha című lap keddi számát és letartóztatta a lap kiadóját, valamint három szerkesztőjét. Az újság szerkesztőségi cikkben emlékezett meg a cenzúra bezárásának országos visszhangjáról. Ugyancsak kedden elkobozták a Sao Paulo-i Jomal Da Tarde példányait. A lap jelentéseket közölt a fővárosiban foganatosított terror- intézkedésekről. Egy harmadik újság, a Diario De No- ticias arról számol be, hogy a kormány további száz személy politikai jogainak felfüggesztését tervezi. Eddig 13 személy ellen hoztak ilyen jellegű intézkedést — Köztük van Carlos Lacerda volt guanabarai kormányzói Kinevezték a Cseh Szocialista Köztársaság kormányát A cseh nemzeti tanács szerdai ülésének befejezése után összeült a tanács elnöksége és kinevezte a Cseh Szocialista Köztársaság kormányának 21 tagját. A cseh kormány összetétele a következő: Miniszterelnök: Stanislav Razl. Miniszterelnökhelyettesek: Antonin Cervinka professzor és Ladislav Ada- mec. Tervezésügyi miniszter: Di-ahomir Dvorak, pénzügy- miniszter: Leopold Leer, munka- és szociálisügyi miniszter: Frantisek Toman (született: 1024), műszaki miniszter: Karel Loebl, iskolaügyi miniszter: Vilibald Bezdicek, művelődésügyi miniszter: Miroslav Galuska, ifjúsági és testnevelési miniszter: Emanuel Bosak, egészségügyi miniszter: Vladislav Vicék dr., igazságügyminiszter: Vaclav Hrabal, belügyminiszter: Josef Groes ser, iparügyi miniszter: Frantisek Cihák mérnök, építésügyi miniszter: Frantisek Toman (született: 1918), mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter: Josef Cemy, erdő- és vízgazdálkodásügyi miniszter: Ladislav Hrftzik, közlekedésügyi miniszter: Josef Stary, postaügyi miniszter: Ruzena Urbankova, keréskedelemügyi miniszter: Miloslav Kohoutek, tárcanélküli miniszter: Frantisek Jaska. Á tenger és a politika Újsághír: a libanoni kormány elhatározta, nem engedélyezi a 6. amerikai flotta látogatását. Egyidejűleg bejelentette, hogy lehetővé teszik a szovjet hajók libanoni kikötőbe való látogatását, amennyiben a szovjet vezetők ilyen javaslattal fordulnak Libanonhoz. Az Egyesült Államok tudvalévőén a Nyugati földte- kén fekszik. Ennek a nagyhatalomnak a haditengerészeti erői a második világháború éveiben behatoltak a köztudomásúlag a Keleti féltekén fekvő Földközi-tengerre, és ott is maradtak. Ez a tény önmagában nem sérti a nemzetközi jogot, hisz a Földközi-tenger nyitva áll bármelyik flotta előtt. A nemzetközi jog paragrafusain kívül azonban van a nemzetközi kapcsolatokban egy íratlan szabály. Ha a Szovjetunió erős haditengerészeti hajóraja behatolna — mondjuk — a Mexicói-öböl- be, vagy a Karib-tengerre, mit szólna ehhez az USA? Ugyanakkor a 6. amerikai flotta jelenlétét az európai partok közelében az USA majd hogy nem törvényszerűnek tekinti. Sőt, mi több, Washington megpróbálta elítélni a szovjet hajók Földközi-tengeri jelenlétét, holott ez a tenger a Fekete-tengerből a világtengerek felé vezető utat jelenti. O: Rivero, a NATO déleurópai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a nyugatnémet Spiegel című folyóiratnak adott interjújában emlékeztetett arra, hogy a Mantreux-ban kötött egyezmény alapján a „Fekete-tengeri államok meghatározatlan számú hajót küldhetnek a Földközi-tengerre, ha erről előzetes értesítést küldenek.” Igaz, e nyilatkozat után az amerikai tengernagy többször is kifejezésre juttatta a NATO ..aggodalmát” a szovjet flotta jelenléte miatt. Mint látjuk tehát, a Szovjetunió haiőinak jelenléte a Fekete-tengerrel szomszédos medencében jogilag megala- oozott. Tisztázásra vár a politikai kérdés; milyen • hatást gyakoroltak e változások a nemzetközi helyzetre, nem veszélyeztetik-e ténylegesen a békét aa Európa, Ázsia és Afrika között húzódó térségben? Ha végigtekintünk az elmúlt húsz éven, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a 6. amerikai flotta mindenkor az a veszélyes idegen test volt, amelyet a Földközi-tengeri szervezet, — ha sikertelenül is — igyekezett kivetni magából. Egy példa e flotta agresszív rendelteT téséről: 1958-ban az amerikai hajóraj partraszállást hajtott végre Libanonban azzal az ürüggyel, hogy védelmezni jött a Bejrútban élő amerikai állampolgárokat. Ez inkább a XIX..' mint a XX. századra emlékeztető „klasszikus” imperialista akció volt Erre csak azért kerülhetett sor, mert a 6. flotta hosszú éveken át egyeduralkodó volt a Földközitengeren. Ma már nehézségekbe ütközne hasonló beavatkozás olyan állam területén, amely nem áll katonai szövetségben az USA-vaL Lássuk, mit ír a „Foreign Affairs” című amerikai folyóirat: „Világos, hogy az Egyesült Államok ma, ha akarna, se tudna a korábbi nyugodtsággal végrehajtani egy, az 1958. évi libanoni intervencióhoz hasonló akciót”. Majdnem szószerint ez a véleménye a hamburgi „Spie- gel”-nek is. A „Foreign Affairs’* is kénytelen elismerni, hogy a szovjet haditengerészeti potenciál növekedése következtében „e térség kis államai nagyobb mozgási szabadsággal rende1 keznek érdekeik biztosításában”. Persze, a leghelyesebb meghallgatni a közvetlenül a tenger partján élő népek véleményét. Az csak természetes, hogy Olaszország és Görögország, a két NATO- tagállam sajtója bekapcsolódott az amerikaiak kezdeményezte, mesterségesen felnagyított aggálykampányba, hiszen ezek az országok az USA 6. flottájának a támaszai. Ha azonban elővesszük a térképet, azt látjuk, hogy a Földközi-tengernek mind a déli, mind a keleti partja voltaképpen arab part Az iraki „Bagdad Observer” hangsúlyozza, nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a szovjet haditengerészeti erők az arab országok jóváhagyásával és érdekeikkel összhangban tar* tózkodnak a Földközi-tengeren. Az EAK, Algéria, Libanon és más országok sajtója annak tekinti ezt a flottát, ami, vagyis a béke biztosításának a Földközi-tea^ geren. 5 ] /
