Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. január 9. Hivatalos francia állásfoalalás és világvisszhangja Bonn aggódik — Washington bosszúja Prágai jelentés Tegnap esti helyzetkép Ky színeváltozása Több szempontból is Párizs került szerdán az események középpontjába. Egyfelől nyilvánosságra hozták a francia mi­nisztertanács szerdai ülésének állásfoglalását a közel-keleti kérdésben. A francia kormány elfogadhatatlannak és meg­engedhetetlennek tartja a bejrúti polgári repülőtér ellen intézett izraeli támadást, amelyet a BT is egyhangúlag el­ítélt. Elutasítja azt az álláspontot, amely egyenlőségi jelt tesz egy illegális szervezet terrorcselekménye és egy állam reguláris hadseregének, Izraelnek francia hadieszközök fel­használásával egy másik állam béké„ célokat szolgáló re­pülőtere ellen intézett támadása közé. A francia kormányt ez késztette arra a súlyos intézkedésre, hogy elrendelje a teljes tilalmat az Izraelbe irányuló katonai szállításokra Másfelől a francia minisztertanács ismertette a szovjet —francia együttműködési bizottság, az úgynevezett nagy­bizottság most véget ért ülésszakának eredményeit. Fontos új megállapodások születtek a kapcsolatok növelésére, a többi között öt év alatt kétszeresére növelik a két ország árucsereforgalmát. Az Izraellel kapcsolatos francia bejelentésnek élénk visszhangja van. A francia polgári lapok jelentős része bí­rálja De Gaulle döntését, s azt a bejrúti támadáshoz képest aránytalanul súlyosnak minősíti. A legérdekesebb azonban a Le Monde vezércikke, amely szerint a döntés új szakaszt nyit Franciaország és Izrael kapcsolatainak romlásában. A lap szerint Izrael kettős tévedésének árát fizeti meg; s azt, hogy éppen Libanont támadta meg, amely országot hagyo­mányos barátság fűzi Franciaországhoz. A kairói sajtó vezető helyen ismerteti Párizs döntését, üdvözli és jelentősnek minősíti azt. Az A1 Ahram vezércikke párhuzamot von: amig Franciaország embargóval igyekszik véget vetni Izrael provokációinak, addig az Egyesült Álla­mok phantom-gépeket szállít Tel Avivnak Algériában maga Bumedien nyilatkozott, hangoztatva, hogy Franciaországnak ez, a pozitív új lépése mindenkép­pen rendkívül jelentékenyen járul hozzá ahhoz, hogy a közel- keleti kérdés igazságosan megoldást nyerjen. A másik párizsi eseményt inkább a nyugatnémet sajtó kommentálja, általában nyugtalanul. Attól tartanak, hogy az újabb francia—szovjet közeledés visszaszoríthatja Bonn politikai befolyását Európában. Egyes lapok még azon is aggódtak, hogy Párizs nemcsak Moszkvához közeledik, de újabban az Egyesült Államok szidalmazása is megszűnt Franciaországban, ugyanakkor a legközelebbi De Gaulle— Kiesinger találkozóra még mindig nem jutott hely a francia előjegyzési 'naptárban. Ha igaz is, hogy az utóbbi időben De Gaulle mérsékel­tebb politikát folytat Washingtonnal szemben, talán azért, hogy udvariasan közeledjék az új elnökhöz, hiszen ő maga Nixont kívánta látni a Fehér Házban és nem Humphreyt, ugyanakkor az USA újabb barátságtalan gesztust tett Párizs felé. Éppen most követeli Franciaországtól, hogy fizessen kártérítést azokért az amerikai létesítményekért, amelyek az amerikai csapatok Franciaországból való kivonulását kö­vetően francia területen maradtak. Meglehet — ez a — talán némileg elkésett — washingtoni bosszú Párizs több éve folytatott önálló külpolitikájára. De az is lehet, hogy nagyon is friss válasz egy újabb Washingtontól eltérő párizsi lépésre az Izraellel szemben bejelentett embargóra. Prágából két fontosabb jelentés érkezett. Az egyik hang­súlyozza: a csehszlovák közvélemény konszolidációt kívánó része már nagyon várta a CSKP legfelső szerveinek állás­foglalását az utóbbi hetekben kialakult. izgatott helyzettel kapcsolatban, amely a szövetségi gyűlés elnöki székének be­töltése körül éleződött ki. A másik a Rudé Právó cikkét ismerteti. A lap leszögezi; Nixon kormánya nem jó oldaláról mutatkozik be, ha éppen az új elnök hivatalbalépésének nap­ján kezdődik az amerikai hadgyakorlat az NSZK területén, a csehszlovák határ közelében. Ml INDENFELÖL Személyi kérdés vagy politikai erők összeütközése Csehszlovákiában ? DJAKARTA Hivatalosan első ízben vá­dolták meg Sukamo volt in­donéz elnököt azzal, hogy ■tudott az 1965. szeptemberé­ben sikertelenül végződött államcsíny-kísérlet előkészü­leteiről. Három indonéz lap legalábbis azt állítja, hivat­kozva Sunardi alezredesre, aki a djakartai lapok fő- szerkesztőivel tartott érte­kezletén hangoztatta ezeket a vádakat. Az AFP emlékeztet arra. hogy Suharto elnök nem akar bírósági eljárást indítani Sukamo ellen, ha­nem inkább azt szeretné, hogy fokozatosan elfelejtsék az indonéz függetlenség! mozgalom veterán vezetőjét. GENF A Nemzetköz? Vöröske­reszt bizottság úgy döntött, hogy leállítja a Biafrába irá­nyuló segélyszállítmányokat A döntést azzal indokolták, hogy Egyen] ítői - Guinea a Vöröskereszt számára nem engedélyezi, hogy az ország­ban üzemanyagot vételezzen fel. A Reuter szerint Egyen- 1 ítői-Guinea többször élt olyan panasszal, hogy az országból kiszállított ben­zint Biafrában katonai cé­lokra használják fel. CARACAS Iri barren venezuelai kül­ügyminiszter kedden beje­lentette, hogy kormánya több mint száz. Guayanából érkezett menekültet fogadott be. Mint ismeretes, Guayana déli részén a közelmúltban lázadás tört ki. Burnham guayanai miniszterelnök az­zal vádolta Venezuelát, hogy jelentős szerepet játszott a lázadás kirobbantásában. A csehszlovák közvéle­mény valóban nyugalmat és konszolidációt kívánó része már nagyon várta a CSKP legfelső szerveinek állásfog­lalását az utóbbi hetekben kialakult rendkívül izgatott és veszélyes helyzettel kap­csolatban. Ez az állásfogla­lás — mint ismeretes, hatá­rozott formában következett be. személyi javaslatokkal együtt, a KB elnökségének január 3-i és 7-i ülésein. A helyzet tulajdonképpen a szövetségi gyűlés elnöki székének betöltése körül éleződött ki. C. Cisar, a cseh nemzeti tanács elnöke a Rudé Právonak adott in­terjújában elmondotta, hogy a sajtóban már december elején kampány indult an­nak érdekében, hogy Smrkov- skyt a szövetségi gyűlés el­nökének válasszák meg. A helyzet ilyen alakulásá­ra semmi szükség nem volt. Mint a pártelnökség keddi ülésén hangsúlyozta, e kér­désben a cseh és a szlovák képviseleteknek kell iriegál- lapodniok. Igen, de Cseh­szlovákiában megfigyelhető, hogy bizonyos jobboldali erők minden alkalmat fel­használnak, hogy akadályoz­zák a politikai koszolidációt, nehezítsék a reálisan gon­dolkodó. a helyzetet a meg­nyugvás felé vinni óhajtók munkáját. Ezek az erők, most is — mint október 28-án, vagy november 7-én, a diáksztrájk alkalmával — elérkezettnek látták az időt, hogy újra „keverjenek”. Ez a keverés egy ideig jól ment. végül is azonban a KB elnökségének nyilatko­zata „megálljt” mondott és a pártszerveknek ezt köve­tő egyetértő állásfoglalásai figyelembevételével az elnök­ség — elismerve a szlová­koknak azt a jogát, hogy képviselettel rendelkezzenek a legfelső állaimszövetségi szervekben — kedden úgy döntött, hogy Peter Colotka mindszterélnökhelyettest, a jog professzorát jelöli a szövetségi gyűlés elnöki tiszteié. (Ugyanakor a párt- elnökség Josef Smrkovskyt, aki tagja marad a párt leg­felsőbb vezető szerveinek, a népj gyűlés elnökéül és a szövetségi gyűlés első elnök­helyetteséül javasolja.) Te­hát megdőlt az az érvelés, hogy Smrkovskyt el akar­ják távolítani a politikai életbőL Most a hangulat, ha lassan is. de talán a nyuga­lom irányában halad. Milyen következtetéseket lehet — többek között — levonni az eseményekből? 1. Bizonyos erőknek az egész kérdésben nem Smrkovsky személye volt „érdekes”, hanem az a lehe­tőség. hogy újra ellentéte­ket lehet szítani. Valójában tehát különböző politikai (jobb és baloldali) erők összeütközéséről volt szó. 2. Széles körben terjed az a nézet is, hogy a szövetsé­gi gyűlés elnökének szemé­lye körüli vita megrontotta a csehek és szlovákok vi­szonyát. A tapasztalatok sze­rint azonban számos cseh vezető személyiség és cseh politikai szerv is elismerte a szlovák követelések jogos­ságát: ugyanakkor Szlovákiá­ban is jelentkeztek olyan hangok, melyek nem a „szlovák javaslatot” hanem a bizonyos cseh körökből származó javaslatot támogat­ták. Ez bizonyítja, hogy po­litikai nézetek összeütközésé­ről van sző és nem cseh és szlovák ellentétről. Nguyen Cao Ky, a dél-vi­etnami rezsim alelnöke, ami­óta csak feltűnt a politika színpadán, szüntelenül meg­lepetésekkel szolgál, a ka­landos hajlamú, Amerikában kiképzett repülőtiszt apuces- szervezéstől a kábítószer csempészetig, a plavbovság- tól a miniszterelnökösdisé- gig már mindent végigját­szott. míg azután 1967. szep­tember 3-án elvérzett az el­nökválasztáson a ravaszabb, símulékonyabb, az amerikai­aknak jobban tetsző ellenfél­lel, Thieu tábornokkal szem­ben. Azóta abból él, hogy a bábhadsereg tábornokai, s a vidéki közigazgatás hatal­masságai mögötte állnak; Ky-re tehát — bármennyire gyűlölje is őt Thieu — a rendszernek szüksége van. Így történt, hogy Ky lett a párizsi tárgyalásokra kül­dött dél-vietnami delegáció mellett az a nagyhatalmú „külön tanácsadó”, aki tu­lajdonképpen meghatározta a dél-vietnami álláspontot. Oroszlánrésze van tehát ab­ban, hogy mindeddig nem ült össze a négyes tanács­kozás, amely érdemben tár­gyalhatna a vietnami prob­léma politikai rendezéséről. Az ő nevéhez fűződik az asz­tal formájáról kezdeménye­zett képtelen vita, amelynek lényege, hogy a dél-vietna­miak nem hajlandók egyen­rangú tárgyalófélnek elis­merni a nemzeti felszabadí- tási frontot Ky a múlt héten hazatért, s azóta meglepő dolgok tör­ténnek. Otthon kijelentette, hogy mindenekelőtt kétolda­lú tárgyalásokat kellene foly­tatni Észak-Vietnam és Dél- Víetnam között Utalt arra, hogy ebben valamilyen for­mában a DNFF is részt ve­hetne. Hadd jegyézzük meg, hogy hasonló javaslatért az elnökválasztáson oly sikere­sen szerepelt ellenzéki jelölt Dzu ügyvéd öt év börtön- büntetést kapott. E héten azzal folytatódott a meglepetés-sorozat, hogy az a Ky, aki Párizsban kép­telenségnek tekintette a DNFF elismerését, most ki­jelentette: számára mindegy, milyen lesz a párizsi tárgya­lóasztal formája! A kalandos életű alel nők e színeváltozásai mögött szinte tapintható a saigoni rezsim kormányköreiben zajló ma­rakodás. Thieu puccsszerűen hazarendelte Párizsból Ky 82 tagú kíséretét, jelezve, hogy szó sem lehet az alel- nök visszatéréséről a tár­gyalások színhelyére, Talán azért, mert Thieu már látja: — ha tetszik Saigonnak, ha nem — Párizsban négyes , tárgyalások lesznek, s ha eb­ből ő kimarad, annál rosz- szabb neki? Valószműleg így is Van, s az okos Thieu semm*1’i'in=n sem on v^hef? át riválisának, — Kynek azt a szerepet, hogy ő le-. gyen jelen a politikai ren­dezésről szóló egyezkedés­nél. . Saigont egyébként alapo­san megrémítette, hogy a DNFF bejelentette kormány­alakítási szándékát a felsza­badított területeken, s hegy a dél-vietnami polgári ellen­zék is kormányalakítási problémákat vet fel: olyan békekormányt szeretnének Saigonban látni, amelyet a DNFF tárgyalópartnernek fo­gadhat el. Kétségbeesett versenyfutás folyik tehát elnök és alelnök között, ki legyen az, aki vé- gülis „szalonkéoessé’’ teheti magát arra az időre, amikor már nem lesz háború, nem lesz jelen az 540 ezer főt számláló amerikai expedíciós hadsereg, hanem szembe kell nézniök a vietnami nép aka­ratával. Azonban nem kell jósnak lenni, hogy meg­mondhassuk; sem Ky-t, sem Thieut nem sok sikerrel ke­csegteti ez a próbatétel. Szabó L. István Letartóztatások Brazíliában Mindössze , néhány órával azután, hogy a kormány be­jelentette a december 13-a óta (ekkor zárta be Artur Da Costa E Silva elnök a kongresszust) érvényben lé­vő katonai cenzúra felfüg­gesztését, a brazil rendőrség elkobozta a riói Corriero De Manha című lap keddi szá­mát és letartóztatta a lap kiadóját, valamint három szerkesztőjét. Az újság szer­kesztőségi cikkben emléke­zett meg a cenzúra bezárá­sának országos visszhangjá­ról. Ugyancsak kedden elko­bozták a Sao Paulo-i Jomal Da Tarde példányait. A lap jelentéseket közölt a fővá­rosiban foganatosított terror- intézkedésekről. Egy harma­dik újság, a Diario De No- ticias arról számol be, hogy a kormány további száz személy politikai jogainak felfüggesztését tervezi. Ed­dig 13 személy ellen hoztak ilyen jellegű intézkedést — Köztük van Carlos Lacerda volt guanabarai kormányzói Kinevezték a Cseh Szocialista Köztársaság kormányát A cseh nemzeti tanács szerdai ülésének befejezése után összeült a tanács el­nöksége és kinevezte a Cseh Szocialista Köztársaság kor­mányának 21 tagját. A cseh kormány összetétele a kö­vetkező: Miniszterelnök: Stanislav Razl. Miniszterelnökhelyet­tesek: Antonin Cervinka professzor és Ladislav Ada- mec. Tervezésügyi miniszter: Di-ahomir Dvorak, pénzügy- miniszter: Leopold Leer, munka- és szociálisügyi mi­niszter: Frantisek Toman (született: 1024), műszaki miniszter: Karel Loebl, is­kolaügyi miniszter: Vilibald Bezdicek, művelődésügyi miniszter: Miroslav Galus­ka, ifjúsági és testnevelési miniszter: Emanuel Bosak, egészségügyi miniszter: Vla­dislav Vicék dr., igazságügy­miniszter: Vaclav Hrabal, belügyminiszter: Josef Gro­es ser, iparügyi miniszter: Frantisek Cihák mérnök, építésügyi miniszter: Franti­sek Toman (született: 1918), mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter: Josef Cemy, erdő- és vízgazdálkodásügyi miniszter: Ladislav Hrftzik, közlekedésügyi miniszter: Josef Stary, postaügyi mi­niszter: Ruzena Urbankova, keréskedelemügyi miniszter: Miloslav Kohoutek, tárca­nélküli miniszter: Frantisek Jaska. Á tenger és a politika Újsághír: a libanoni kormány elhatározta, nem engedélyezi a 6. amerikai flotta látoga­tását. Egyidejűleg be­jelentette, hogy lehető­vé teszik a szovjet ha­jók libanoni kikötőbe való látogatását, amennyiben a szovjet vezetők ilyen javaslat­tal fordulnak Libanon­hoz. Az Egyesült Államok tud­valévőén a Nyugati földte- kén fekszik. Ennek a nagy­hatalomnak a haditengeré­szeti erői a második világ­háború éveiben behatoltak a köztudomásúlag a Keleti fél­tekén fekvő Földközi-tenger­re, és ott is maradtak. Ez a tény önmagában nem sérti a nemzetközi jogot, hisz a Földközi-tenger nyitva áll bármelyik flotta előtt. A nemzetközi jog parag­rafusain kívül azonban van a nemzetközi kapcsolatokban egy íratlan szabály. Ha a Szovjetunió erős haditenge­részeti hajóraja behatolna — mondjuk — a Mexicói-öböl- be, vagy a Karib-tengerre, mit szólna ehhez az USA? Ugyanakkor a 6. amerikai flotta jelenlétét az európai partok közelében az USA majd hogy nem törvénysze­rűnek tekinti. Sőt, mi több, Washington megpróbálta el­ítélni a szovjet hajók Föld­közi-tengeri jelenlétét, ho­lott ez a tenger a Fekete-ten­gerből a világtengerek felé vezető utat jelenti. O: Rivero, a NATO dél­európai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a nyugatnémet Spiegel című folyóiratnak adott interjújá­ban emlékeztetett arra, hogy a Mantreux-ban kötött egyez­mény alapján a „Fekete-ten­geri államok meghatározat­lan számú hajót küldhetnek a Földközi-tengerre, ha er­ről előzetes értesítést kül­denek.” Igaz, e nyilatkozat után az amerikai tengernagy többször is kifejezésre jut­tatta a NATO ..aggodalmát” a szovjet flotta jelenléte miatt. Mint látjuk tehát, a Szov­jetunió haiőinak jelenléte a Fekete-tengerrel szomszédos medencében jogilag megala- oozott. Tisztázásra vár a po­litikai kérdés; milyen • hatást gyakoroltak e változások a nemzetközi helyzetre, nem veszélyeztetik-e ténylegesen a békét aa Európa, Ázsia és Afrika között húzódó térség­ben? Ha végigtekintünk az el­múlt húsz éven, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a 6. amerikai flotta minden­kor az a veszélyes idegen test volt, amelyet a Föld­közi-tengeri szervezet, — ha sikertelenül is — igyekezett kivetni magából. Egy példa e flotta agresszív rendelteT téséről: 1958-ban az ameri­kai hajóraj partraszállást hajtott végre Libanonban az­zal az ürüggyel, hogy védel­mezni jött a Bejrútban élő amerikai állampolgárokat. Ez inkább a XIX..' mint a XX. századra emlékeztető „klasszikus” imperialista ak­ció volt Erre csak azért ke­rülhetett sor, mert a 6. flot­ta hosszú éveken át egyed­uralkodó volt a Földközi­tengeren. Ma már nehézsé­gekbe ütközne hasonló be­avatkozás olyan állam terü­letén, amely nem áll katonai szövetségben az USA-vaL Lássuk, mit ír a „Foreign Affairs” című amerikai fo­lyóirat: „Világos, hogy az Egyesült Államok ma, ha akarna, se tudna a korábbi nyugodtsággal végrehajtani egy, az 1958. évi libanoni in­tervencióhoz hasonló akciót”. Majdnem szószerint ez a vé­leménye a hamburgi „Spie- gel”-nek is. A „Foreign Af­fairs’* is kénytelen elismer­ni, hogy a szovjet haditen­gerészeti potenciál növekedé­se következtében „e térség kis államai nagyobb mozgási szabadsággal rende1 keznek érdekeik biztosításában”. Persze, a leghelyesebb meghallgatni a közvetlenül a tenger partján élő népek véleményét. Az csak termé­szetes, hogy Olaszország és Görögország, a két NATO- tagállam sajtója bekapcsoló­dott az amerikaiak kezde­ményezte, mesterségesen fel­nagyított aggálykampányba, hiszen ezek az országok az USA 6. flottájának a tá­maszai. Ha azonban elővesszük a térképet, azt látjuk, hogy a Földközi-tengernek mind a déli, mind a keleti partja voltaképpen arab part Az iraki „Bagdad Observer” hangsúlyozza, nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a szovjet hadi­tengerészeti erők az arab országok jóváhagyásával és érdekeikkel összhangban tar* tózkodnak a Földközi-tenge­ren. Az EAK, Algéria, Li­banon és más országok saj­tója annak tekinti ezt a flot­tát, ami, vagyis a béke biz­tosításának a Földközi-tea^ geren. 5 ] /

Next

/
Thumbnails
Contents