Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

1968. december S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * Kísérlet a, Szolnoki Gépjavító Állomáson Korszerűsítik a DT—54-es traktor felújításának belső anyagmozgatási rendszerét (Tudósítónktól) A mezőgazdasági gépek ja­vításának szakosítása és az évről évre növekvő széria- nagyság indokolttá teszi, hogy a traktorok javítására beren­dezkedett gépjavító állomá­sok anyagmozgatási munká­ját jelentősen csökkentsék. A Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet már az elmúlt esztendőben részletes javas­latot dolgozott ki az MTZ és UTOS traktorok anyag- mozgatási munkálatainak korszerűsítésére. Ennek alap­ján már a munkahely kisebb mértékű átrendezésével, a szállítási útvonal hosszának 13 százalékos, az anyagmoz­gatási munkának pedig 20,8 százalékos csökkentését lehe­tett elérni. Az anyagmozga­tás eszközeiként az emelővil­lás viliamosltargonca és a megfelelően kialakított rako­dó lapok bevezetését javasol­ták. Ezeknek a szállítóeszkö­zöknek a felhasználásával a szállítási munka teljes egé­szében, a rakodás pedig túl­nyomó többségében gépi úton végezhető el. E kedvező eredményeik alapján vállalta el a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt megbízásából, a Szol­noki Gépjavító Állomáson a DT —54-es traktor felújítá­sában az új belső anyagmoz­gatási rendszer megtervezését, itteni bevezetését, az állo­más munkatársainak közre­működésével. Az új anyagmozgatási rendszert évi 5—600 traktor javítására alakítják ki, a je­lenlegi technológia figyelem- bevételével. A korszerűsítési költségeknek háromezer trak­tor javításánál már a meg­takarításokból vissza kell té­rülniük. A munka kiindulá­sául megállapítandó 5—600 traktor javításának évi elosz­lása naponkénti minimális és maximális darbszám szerint, emellett vizsgálják a javítás egyenletességének feltételeit, azt, hogy a javítási tevékeny­ség követi-e a technológiai utasítást. Végül pedig meg­határozzák a kívánatos mű­hely-elrendezést. Az anyagmozgatási rend­szer elvi kialakítását az anyag áramlása, a szállítási és rakodási munka határozza meg. Ki kell alakítani ezért az anyagmozgatás technikai eszközeit, meg kell határozni, hogy mennyi az egy gépre jutó anyagmozgatási idő, mi­lyen a produktív és az im­produktív munkára lefoglalt terület aránya, mennyi az anyagellátás átfutási ideje, megtervezendő az anyagmoz­gatás gépesítettsége, illetve meghatározandók az anyag- mozgatás költségei. Mindezek alapján az anyag- áramlást úgy tervezik meg, hogy minimális szállítási munkával járjon, minimális lehetőleg gépesített rakodási munkával legyen elérhető és biztosítva legyen az egyes munkahelyeken a zavartalan anyag- és alkatrészellátás. Hasonlóképpen az MTZ és UTOS traktorok felújításá­nak új belső anyagmozgatási rendszeréhez, az intézet munkatársai a DT—54-es traktor esetében is megterve­zik az anyagmozgatási be­rendezéseket, így a targon­cát, szerelőkocsit, és rakodó­lapokat. stb. Az új belső amyaj^nozgatási rendszer betanítását, begya­korlását a Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet Javítás­technológiai Osztályának munkatársai irányítják S. L. Négy lakásban másfélezer vendég — Ezt a izoba-gamitúrát kéri? Világosabb színben... Igen, felírtam. A nevét le­gyen kedves... Hát kérem, jövő héten megyek fel Pest­re a nagykereskedelmi vál­lalathoz, akkor megrende­lem. Majd értesíteni fogom. Gyorsan telnek a füzet lapjai; címek, színek, for­mák, darabok... A lakberen­dezési kiállítást jó ötlet volt megrendezni, itt, az épülő ti­zennyolcemeletes ház mögöt- ' ti Fáy András lakásszövet­kezet lakásaiban. Nem adták még át a boldog tulajdono­soknak („mikulási ajándék” lesz). Az fmsz megragadta a kínálkozó alkalmat, és öt napra kompletten berende­zett négy lakást, hogy bemu­tassa: ime, így kell ízléses és kulturált otthont terem­teni. Végignézve a kiállítást, a tátogatónak olyan érzése van, mintha a házigazda el­ment volna otthonról, és tár­va-nyitva felejtette az ajtaját. A modern bútorok, szőnyegek, az Aba-Novák te­remből kölcsönzött dísztár­gyak kellemes összhangja sok érdeklődőt vonz. Napon­ta több-százan megfordulnak itt. Ezt már Márvány Sán- * dór, a négy lakás ideiglenes házigazdája, a kiállítás fele­lőse mondja, és füzetébe néz­ve sorolja is: — Eddig 60—70 előrende­lésem van. Különösen a reka­miékat keresik. Elkeltek már a szoba-garnitúrák is, az egyikből hatot kell majd hoznom. — „Hoznom”? — Igen, én szerzem be az árut, én megyek a vevők után, én is adom el Szóval mozgóárus vagyok, de mond­hatjuk ügynöknek is. Nincs fizetésem, az eladott áru után jutalékot kapok. Mindennel üzletelek, ami lakberende­zési tárgynak nevezhető: bú­torral, háztartási gépekkel szőnyeggel. — Pár hónapja hagytam ott egy tízéves állá­somat, hogy ezt csinálhas­sam. Első vagyok a megyé­ben, akinek ilyen foglalko­zása van. Van egy Traban­tom, felpakolok rá egy-két dol­got, aztán megyek üzletszer­ző körútra. Az árut a helyi fmsz boltoktól kapom. — Volt már ilyen kiállítás máshol is? Hogyne, vidéken már öt­ször rendeztünk hasonló be­mutatót, nagy sikerrel. Délelőtt lévén, meglepően sok a látogató. Jönnek a há­ziasszonyok, férj feleség, pa­pa a kisfiával, fiatalok, idő­sek. Már egy kis sor is áll az ügynök, asztalkája előtt. Szorgalmasan jegyzi a ren­deléseket: — Milyen színe legyen? Zöld, vagy bordó; Igen, fel­jegyeztem.­D. M. Az a boldog két nap Mennyit ér a szabad szombat? Általános tapasztalat, hogy a szabadszombatos üzemek, vállalatok könnyebben kap­nak munkásokat, s kisebb náluk a mumkásvándorlás. A munkásfelvételt hirdető prospektusok is mind cím­szóként ígérik a szabad szombatot. Ahol még nem vezették be ott tervezik. Ahol beve­zették, ott felmérések ered­ményeivel • igazolják: nem csökkent a teljesítmény. A szabad szombat „gazdasá­gos”. A MÁV, a menetrend meg­változtatására kényszerült. A csúcsforgalom Jna már péntek délutánra esik. És a szabad szombatokhoz igye­keznek alkalmazkodni az üzletek, szómkozóhelyek nyitvatartási idői. Az eddig „halott” -pénteki nap feltá­madt. Érdemes hát megnéznünk: hogyan lesz „gazdaságos” ez a két nap, ezúttal nem a vállalatoknak, hanem a munkásoknak; ☆ ex Mit akar tudni? — Azt, hogy mit tervez most hétvégén? — Hát... Olyan különö­sebb tervem nincsen. A vo­natig iszunk valamennyi sört a haverokkal, ötkor van csak vonatom. Majd csak otthon eszek. Anyám bizto­san megfojt egy tyúkot.. Soltész Istvánnak a mun­kásszálló után varázslatos az otthon. — Este majd elmegyek valahova. A vonaton össze­akad az ember a srácokkal Ott szoktuk megbeszélni.: — Mit szoktak megbe­szélni ? — Hogy hol találkozunk. Otthon mindig azt mond­ják, hogy ilyenkor pénteken kezd ébredezni a falu. — Rexezni szoktunk. — Hol? — Hát az italboltban. Ott van asztal. Vagy ha a tele­vízióban van valami..; — Szombaton ? — Maszekotok. Bár a tél rohadt, nincsen munka. Ré­gebben vasárnap csináltam. Ha van szombaton valami bál akkor elmegyek. Ha nincsen a televíziót nézem, a Viharlovagot mindet lát­tam, vagy rexezünk.., — Vasárnap? — ? Szabó Istvánnak nincsen vasárnapi programja. Későn ébred. Ebédig „elmatat” a ház körül. Délután megnézi a meccset. Este már indul vissza.^, A szállóban össze- összejifí egy ulti parti. — Hatvan forintot nyer­tem a múltkor... Vidéki, Gézás Bél«, segéd­munkás is. Püspökladány­ban lakik. Pesten dolgozott előbb, de Szolnok közelebb van. Ha nem lenne szabad szombat nem dolgozna a vállalatnál, bár Pesten is építőmunkás volt. S ott is járt a szabad szombat. Er­re a péntek-szombatra kü­lönös terve nincsen. — Valami jó bulit mindig összeverünk a srácokkal. A péntekben az a jó, hogy másnap nem kell felkelni. — Hazautazik? — Lehet. Nem biztos. At­tól függ, hogy itt van-e va­lami. * Ez a valami bizony nem sok. Együtt járnak vagy hatan, összedobják a pénzt. Mozi, tánc és sör szerepel ebben a programban. Es ha hazamegy, akkor otthon lesz ugyanez a műsor. Ott is vannak ismerős srácok. — Nem gondolkozott még azon, hogy ezt a két napot fel lehetne használni kirán­dulásokra, utazásra:. — Majd ha tanulni fogok. Estin elvégezném a techni­kumot. Akkor. Addig? Úgyse lesz még egyszer fiatal az ember. 5. •Ír G. István azt mondja, hogy ő nem nyilatkozik. Szolno­ki. Kölünösebb terve nin­csen. A járműjavító kultúr­házába jár. — Miért? — A társaság miatt. Nem nyilatkozik, de be­szélgetünk: — Most mondjam el, hogy mit csinálok és rajtam ne­vessen a többi? Minek? Nincsen abba semmi érdé-, kés... — Akkor azt mondja el, hogy mit szeretne csinálni! — Olyan különösebbet nem. A környékükön, ahol la­kik egyetlen kocsma van. De ott csak inni lehet. A rex asztal körül annyian van­nak, hogy nem lehet oda­férni. A járműben jobb.. ( Gondolt már rá, hogy tanul­ni kellene, de szoba kony- hás lakásban élnek hatan. — Nem nagyon szeretek otthon lenni ... — Hol szeret lenni? — Különösképpen nem tudorh. AkárhoL Már tavaly is tervezte a tanulást és szeretne azért egyszer külföldre is eljutni. (Mégis van hát „terve”.) — Persze az is csak úgy lenne jó, hogy együtt az ismerős srácokkal... ☆ Hogyan lesz gazdaságos ez a két nap? Hármójuk ter­veiről aligha lehet sokat el­mondani. De mind a hárman ragaszkodnak a szabad szombathoz. Ez jobb, mint ami azelőtt volt Az elmúlt félévben egyi­kük sem járt színházban, hárman összesen négy el­olvasott könyv címére em­lékeznek. Moziban voltak többször, s a televízióban a „Viharlovag”-ot mondják kedvenc műsoruknak: Szembetűnő a program si­vársága. S csak látszatra mond ennek ellent az, hogy mind a hárman elismert, jó munkások. A sivár program inkább gyakorlatlanság, mint érdektelenség, hiszen vala­mennyien a többiek között) valamiféle közösségben ér­zik jól magukat. S jóllehet ez a három be­szélgetés semmiféle felmé­rést sem pótol, egy dologra mindenképpen figyelmeztet: az üzemek számára máris gazdaságos szabad szombat az üzemi KISZ és szakszer­vezeteknek sürgető feladato­kat jelöl: fel kell mérnünk (a kedvező tapasztalatok e beszélgetésekből például ki­maradtak) a szabadidő fel- használást. Mert alakíta­nunk csak így lehet. S jó dolog az, hogy több szabadidőt már nagyon sok helyen adunk, de most mór meg is kell tanulnunk ve­le bánni. Bartha Gábor Hűtik a cukorrépát Helyszűke miatt a cukor­gyáraikban arra törekszenek, hogy a répát minél nagyobb prizmákba rakják, így vi­szont a prizmák belseje 20— 30 fokra is> felmelegszik, s ebben a „lázas” állapotban a cukortartalom rohamosan csökken. A veszteségek el­kerülésére most ötletes eljá­rást vezettek be az ácsi cu­korgyárban. Egyetlen prizmá­ban csaknem kétezer vagon- nyi répát tárolnak, s 60 ventillátorral állandóan hű­tik a répatömeget. A hideg levegő fúvatásával mintegy téli álomra kényszerítik a ré­pát. A plusz 4 fokig lehű­tött. répa-prizmában lelassul a biológiai folyamat s a cukor­veszteség a minimumra mér­séklődik. GERŐ JÁNOS: Felismerés Ezerkilencszázharminchétben, tízéves koromban, volt nekem egy kutyám. Közönséges, •min­dennapi neve volt: Hektor. Egy tavaszi napon, amikor éppen az ártézi kútra mentem, akkor ke­rült hozzám a kis, ökölnyi jó­szág. a kútnál, a lefolyó vi­zében három, velem egyidős fiú azzal szórakozott, hogy kita­pasztalja, mennyi ideig bírja víz alatt a csepp, fehér szőrű kutya. Persze, nem sokáig bír­ta. Nyüszített, kapálózott és itta a vizet. Amikor odaérkeztem és lát­tam, mit csinálnak, nem tud­tam szólni sem, csak kiszáradt a torkom, és néztem rémülten, mint egy eszelős. Olyan érzé­sem volt, mintha engem foj­togattak volna oda a vízbe. Görcs állt minden ízembe. Csak azt tudtam, hogy én is megful­ladok, ha nem történik azon­nal valami. — Látod, milyen szívós! — mondta az egyik és rátette a lábát a kutyára, úgyhogy a kicsi jószág feje belefúródott a víz alatt a pocsolyába. Amikor, a fiú hozzám szólt, egy szempillantás alatt elszállt belőlem a merevség, feloldó­dott a görcs. Olyan rekedt, is­meretlen hangon ordítottam M, amitől én magam is meg­rémültem. Megforgattam hir­telen a kannákat a kezemben, és nekirohantam a kutya kín­zóinak. Vagy a ^kiáltástól, vagy el­torzult arcomtól azután annyi­ra megrettentek, hogy nem mertek ellenállni. Futásnak eredtek. Kiszabadítottam a meggyö­tört kis jószágot, kiszedtem szájából a sarat, melengettem. A két kannát a karomra fűz­tem, és sírva vittem haza a kutyát. De a sírás annyira erőt vett rajtam, mint még ezelőtt sohasem. Egész testem rázkó­dott a zokogástól, csak akkor emberéltem meg magam, ami­kor a kapunkon befordultam. Anyám éppen mosott, várta a vizet a konyhában. Amint megpillantotta az üres kanná­kat meg a kutyát, nagy csen­desen, ahogy csak ő tudott szólni, megkérdezte: — Hát a víz, kisfiam? Nem szóltam semmit, letet­tem a kutyát egy száraz ru­hára, és kifordultam a kony­hából hang nélkül. Szaladva mentem a kútig meg vissza, s amikorra hazá­értem, anyám már egy kerek, ócska kis kosarai kerített, s a száraz rongyokkal bélelt fé­szekből hálásan pislogott rám a megmentettem. Lehet, csak én láttam úgy, de könnyes volt a kutya szeme. Attól kezdve elmaradhatat- lanok voltunk egymástól. Mi­nél nagyobb lett, annál inkább ragaszkodott hozzám. Iskolából jövet, már az épület előtt várt, kör.ülugrált, megnyalta a ke­zemet, és jött mellettem egy lé­pés távolságban. Egyszer Debrecenbe utaztam nagyanyámékhoz, és egy nap­pal később jöttem haza, mint ígértem. Hektor mégis meg­érezte jövetelem, ott várt az állomáson. Anyámék mondták, a vonat érkezése előtt egy ne­gyedórával a kutya megugrott, és futott egyenesen az állomás irányába. Nem tanítottam Hektort egy­általán. Nem parancsoltam rá, hogy adjon pacsit, vagy fe­küdjön' le. De ha mondtam ne­ki valamit, abban a pillanat­ban megértette és cselekedett. — Hektor, merre van anyám? — kérdeztem tőle, ha nem találtunk otthon, iskolá­ból jövet, senkit. Olyankor Hektor vakkan tgatott, boldog volt, hogy szívességet tehet és elvezetett a tizedik szomszéd­ba is anyám után. Mondom, nem oktattam én semmire, mégis többet tudott Hektor sok mindenről, mint én. Volt egy szokása, amiről még én sem tudtam leszoktat­ni. A kéregető cigányokat, a főjegyzőt meg az állatorvost mindig megugatta. Másokra nem haragudott, de azokra az­tán komolyan. Ha nem húzód­tak biztos helyre Idejében, le­tépte róluk a ruhát is. Fogal­mam sincs, honnan vette ezt a szokását, de tény, magam sem bírtam vele ilyenkor. Egészen kivetkőzött barátságos formájából, és legfeljebb any- nyira hallgatott a szavamra, hogy nem ugrott egyenesen a torkuknak. Igen ám, de ez nagy hiba volt, mert mi abban az idő­ben a HANGYA épületében laktunk, s oda bizony nagyon sokszor betért a főjegyző úr meg az állatorvos is egy-egy kupica pálinkára, ök záróra után is gyakran jöttek, amikor a rolló már le volt húzva. Ilyen esetben az udvar felől kellett kerülni az üzletvezető lakásáig, fgy esett meg azután az a szerencsétlen dolog, hogy a lódoktor, az udvaron befelé jövet, mámoros fejjel a szun­dikáló kutyába botlott. Hektor. amint megérezte a szagát, egyet vakkantott, és elkapta a csuk­lóját. Másnap a HANGYA igazga­tósági elnöke — aki ismerte Hektor minden jó tulajdon­ságát, és kedvelt^ is a maga módján — kiadta az utasítást apámnak: — A kutyát el kell zavarni a háztól! Akkor én mit éreztem, mit nem, azt nem lehet elmondani. Mindenesetre hétfőn, amikor Nagy József bácsi jelentkezelt a kutyáért, hogy elvigye a ta­nyájára, bementem a kamrá­ba. megkerestem a lúgosüve­get — amiből anyám a vízbe szokott tölteni mosásnál — és megittam az üveg tartal­mát ... Nem voltam sokáig beteg, mert szerencsére akkor csak szappanos vizet töltött anyám az üvegbe. De így is nyomtam az ágyat pár napig. Enni nem ettem semmit. Elhatároztam; ha a lúg nem használt, éhen veszítem hit­vány testemet. így kínoztam magamat is, meg anyámat is, aki ismert és tudta, hogy nem játszom a szavakkal. Nem nyeltem le egy falatot sem, csak néztem az ágyból a tejet, amit velem szemben, egy kis sámlira tettek le, hátha meggondolom a dolgot, ott van, lelkem csendességére igyák belőle. Bámultam a szobában elő­re, túl látfam a falakon, túl a falun, ki a Nagy Józsi bá­csi tanyájáig. Elébem képzel­tem Hektort, amint ő éppen így emészti magát utánam, és rágja a láncát, hogy hozzám szabaduljon. Ki akartam ugrani az ágy­ból, szaladni a tanyára. De lassan, minél többet rágtam magam, megértettem, tehetet­len vagyok. Rossz volt a fel­ismerés, johban fájt a testi fájdalomnál is. Azért nem könnyeztem, és nem zokogtam. Férfiasán viseltem el a csa­pást. Akkor fogadtam meg. ha felnövök vagy nagyon gazdag leszek, vagy njegváltortatom azt az egész igazságtalan, kft» nyörtelen világot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents