Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
GÁCSI MIHÁLY RAJZAI A jövő perspektívája Most pedig bemutatom a „Lángosfejlesztési Intézet" új formatervezett protopípúsait! Variációk egy témára A járókelő megszidja a koldust: — De hiszen ma egészen más históriát mond, mint tegnap! — Természetesen, hiszen láttam, hogy a tegnapit nem hitte el.. | aggodalom Az ügyvéd így szól a klienséhez: — Kérem, semmit se titkoljon el előttem. Igaz, hogy ön betört a chicagói bankba és 120 ezer dollárt rabolt? — Esküszöm, hogy nemi — Ebben az esetben nem vállalom el a védelmet. Kt fogja megfizetni a honoráriumot? FENYEGETÉS — Mondja, ügyvéd úr, beszélt ön a volt feleségemmel? — Igen. Azt üzeni, hogy ha három napon belül nem fizeti meg a fartásdfjat, ekkor visszatér önhöz i BIOLÓGIA ÖRÄN Tanár: Megtanultuk, gyerekek, hogy a férfi agya kissé nagyobb, mint a nőé. Mit bizonyít ez, Márta? Márta: Azt, tanár úr, hogy az ember esze nem függ az agyvelő nagyságától. 3Ü2Í K ényeztetés Óvatos vezető HÉRÉSZ DEZSŐ: Jeromos, aki lelépett a Már kora délután sejtettem. Este aztán valósággá vált: Jeromos, a keresztöl- téses figura lelépett a falvédőről, és elment világot látni. Árván szomorkodott a felirat: „Az én uram csak a vizet issza, nem sírom leányságom vissza.’’ Jeromos pedig ment, men- degélt. Magában így gondolkodott: „Elég volt falra szegezett életből! Érvényesülni akarok! Pestre megyek...’’ Mikor idáig ért a töprengésben, hirtelen megállt előtte egy menetrendszerűen késő autóbusz. Jeromos szétnézett; egy autóbusz-megállóhelynél volt. „Hogy nem vette észre í — csapott a fejére — hiszen sötét vén, büdös van, a tetőt meg ellopták; Csak autóbusz-megállóhely lehet." Mivel nem akarta felváltani frissen szerzett negyven- nyolc forintosát, az aprópénzt pedig gyűjtötte, lemondott a jegyváltás gyönyöréről. Maga az autóbusz stramm kis tákolmány volt — legalábbis úgy a fehérterror idején. Most máF nem nagyon tudott lépést tartani a korral. Egyébként a röhögő lavór" névre hallgatott, mivel mindig röhögött, ha a sofőr azt akarta, hogy tolás nélkül elinduljon. Hála a szédítő tempónak, aránylag hamar megérkeztek Pestre. Jobban mondva Kőbányára, mert a városba nem engedték be csendháborítás miatt. (Egyszer régen bemerészkedett, de akkor azt hitték hogy feltámadt Góliát, az óriásbálna.) Jeromos a végállomáson lekászálódott. Megtapogatta zsebeit és erősen laposnak találta. Elhatározta, hogy dolgozni fog. Gyorsan vásárolt egy Népsportot és tanulmányozni kezdte az NB I állását, valamint a magyar munkaerőhiányt. „Na nézzük: füstlapátolás a Keletiben, púposteveegyen- getés az Allatkertben és ka- rácsonyfadíszités a Corvin előtt. Végre egy nekem való” — bökött az utolsóra. „Bár ami igaz, az igaz, az utóbbi években elég gyakran van karácsony, szinte minden évben, és ezek a díszek is olyan nehezek mostanában. Dehát valamiből csak élni kell — morfondírozgatott. Telt-múlt az idő. Jeromos beleszokott a szakmába. Igaz, akadtak néha kellemetlenségek, így például kiderült, hogy nem csak feldíszíteni kell a karácsonyfát, hanem le is, és ráadásul alacsonyabb órabérért, védőétel nélkül. Jeromos eleinte zsörtölődött, de amikor többször falvédőről kitüntették az Aranycsíllag- szóró jelvénnyel, és a hozzá való három szaloncukorral — beletörődött helyzetébe. Unalmában és kétségbeesésében hozzáfogott társadalmi életet élni. Szakállt, hajat és lúdtalpat növesztett, paraplit, zsabót és ka- locsnit vásárolt. Maradék tőkéjét, egy valódi, foltos farmernadrágba fektette. A tekintély tehát rendben. Most az osztályon felüli Intellc/- gencia szükséges. Irány tehát az abszurd színház és a nagyzenekari hangverseny. Ilyenkor Jeromos szerzett egy csomó régi kottát, hóna alá vágta és ment műélvezni. Beült az első sorba, kiterítette a papírokat, kétszer beletúrt a szakállába, és vezényelni kezdett magának. Előadás után szédelegve távozott. Hamarosan városszerte ismertté vált Sorra nyíltak meg előtte a jobb társaságok ajtajai. Belépett a büntetett előéletűek sorába is. Pedig jelentéktelen ügy volt az egész. Egyszerű félreértés. Ez abból eredt, hogy Jeromos ideológiailag nagyon fejlett volt. Túlhaladta a korát, ö eszmeileg már a társadalmi javak tetszés szerinti elosztásánál tartott. így történt meg, hogy tetszés szerint osztottak el egymás között három vagon barackpálinkát. Kiszabadulás után versengtek Jeromosért a vállalatok; Mindenki őt akarta megjavítani, mindenki őt akarta jó útra téríteni. Mikor aztán kiderült, hogy nem is barackpálinkát osztottak szét, hanem csak almuskát, mivel a palackozó üzem munkásai egy kicsit pajkoskodtak, és húsvéti meglepetésként kicserélték az üveg tartalmát, végképp rehabilitálták. Az egész ország egyenként bocsánatot kért. A palackozó üzem munkásait szigorúan megbüntették; két teljes hétre megvonták tőlük az alkoholszagot ellensúlyozó juh- túrit védőételt. Elvégre vagy van munkafegyelem, vagy nincs. Jeromos végül is a rengeteg ajánlat közül a Kávéskanál- és Teáskanál-készítö Ktsz kávéskanál részlegét választotta. Nem volt nagy Igényű, még egy íróasztal mögött Is elnyomorgott, vállalva ezzel azt, hogy kissé elszakad a termelőmunkából és a kávéskanólgyártó tömegektől. Jeromos megkomolyodott. Gyermekkora óta vonzódott a gyengébb nemhez, és így most udvarolni kezdett. Mentes volt minden karrierizmustól, hát feleségül vette először a főmérnök, majd a gyárigazgató lányát. Biztos, ami biztos alapon. Egy szép napon aztán családapa lett. Jeromos ekkor fogta a farmernadrágiát, kivitte a budai hegyekbe, és elásta jó mélyre. — Utána csendben hazaballagott, feltűrte az ingujját, és hozzá fogott gyereket nevelni.
