Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

1968. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Karácsony előtt: Az ajándékozás Kedves gond tölti be ka­rácsony előtti heteinket. A töprengés oka nem is annyi­ra az ajándékozásra fordít­ható összeg (azt úgyis eleve megszabja pénztárcánk te­herbíró képessége), hanem a „Kinek mit?” — kérdés. Bárki is lesz a megajándé­kozott — családtag, kolléga, jóbarát — egy bizonyos; ajándékba mindenki olyas­mit szeret kapni, amit ön­magának nem vesz meg, mégha szeretné is. Nem ajándék az elsőrendű élet- szükséglet kielégítésére szol­gáló holmi, mert azt az ünnep­től függetlenül előbb-utóbb úgyis be kell szerezni. Igazi ajándék az, ami nélkül meg tudunk lenni, — tehát luxus. Ha köznapi használatra szánt dolgot veszünk aján­dékba (ruhanemű, edény, testápolási cikk), különlege­sebb, szebb legyen a szoká­sosnál. Fontos, hogy az ajándék egyedi legyen, tehát személy­hez szabott. Ehhez ismer­nünk kell a megajándéko­zandó ízlését, szellemi beál­lítottságát. És általában is­merjük is, de ha nem, anél­kül is van néhány biztos támpontunk: Gyermeknek műket, szórakozásukat, jólé­tüket szolgálja, örömet okoz, puha papucstól hintaszékig, dohányzó készletig, meleg fehérneműig, kucsmáig, dísz­tűig, vagy tranzisztoros rá­dióig, — ha még nem volna birtokukban. Ifjú nő és férfi azonban nem ajándékozhat bármit egymásnak, ha még nem házasok. Például diszk­rét fehérneműt — legyen az a legcsodálatosabb nylon­csipke kombiné — még ko­moly udvarló se ajándékoz­zon jövendőbelijének. Ellen­ben a férfiaknak érdemes tudni: minden nő (legyen akár 3 diplomája!) szereti a ruhát, az ékszert, mindent, amit magára vehet, ami szépségét emeli. Tehát: szőr­mevirág, retikül, gyűrű, kar­kötő, karóra, gyöngysor, se­lyemsál, rúzs, púderdoboz, kölni megfelelő ajándék olyan hölgynek, akivel kö­zelebbi kapcsolatban va­gyunk (feleség, menyasszony, nőtestvér). IVŐ férfinek vehet; cigarettatárcát, levél- tárcát, különleges sálat, fele­ség férjnek villanyborotvát. Családban és azon kívül sen­kit sem sért, nem ad okot semmilyen célzatosság felté­telezésére a kulturális aján­dék: könyv, képzőművészeti album, hanglemez, színház- bérlet, — kaphatja hozzátar­tozó éppúgy, mint udvarló, vagy a gyermek házitanítója. Jó gazdasszony nagynéni­nek, barátnőnek; szép jénai edény, szendvics-villa, üveg­készlet, kerámia-váza, népi hímzéses terítő, moderh vi­rágtartó kedves ajándék lesz. És ha nincs pénzünk na- gyobbszabású ajándékra, ne búsuljunk ezen; vegyünk va­lami apróságot, de az is lu­xusholmi legyen (parfőm, fém ékszerkitűző, finom zsebkendő), hiszen ahogyan a régi bölcsesség tartja: az ajándékban „nem az értéket ■figyelik, hanem a figyelmet értékelik", s ha néha egye­nesen kínos, hogy valakit „túlajándékozunk” és nagyon lekötelezve érzi magát. Ajándékot nemcsak ve­szünk, — rendszerint ka­punk is. Fogadjuk, köszönet­tel, mosollyal, őszinte öröm­mel, — bármi legyen az. Ez a legkönnyebb dolog, nem kell rá készülni, magától jön. Bars Sári AZERBAJDZSÁN! PIACON Ugrálj vagy ne ugrálj? Torna, játék — mozgás — Miért jó a hátitáska ? — Ami a szép ruhánál is fontosabb (ha véletlenül nem üzente meg velünk Télapónak, mit szeretne kapni) játékot ve­gyünk. Éspedig olyat, me­lyet nemcsak nézni szabad, hanem csinálni is lehet vele valamit (baba, babaedény, építőkocka, roller, fémépítő, kisvasút, kirakós társasjá­ték, kilőhető rakéta felhúz­ható kisautó, labda, futball, kerékpár stb.), foglalkoztat­ja a gyermek fantáziáját, fejleszti kézügyességét, tájé­kozódását. Fiúgyermekek kü­lönösen szeretik a technikát, s a katonásdit; vehetünk ne­kik vízipisztolyt, durranó pisztolyt, űrhajós játékot, — de csakis olyan „fegyverne­met”, mely testi épségét nem veszélyezteti senkinek. (Épp ezért nyilat nem ajánlunk!) Serdülőknek diavetítő, fényképezőgép (Pajtás), korcsolya, bicikli, tornához való gumikötél, úsz­ni tudóknak békaláb és bú­várszemüveg, — indián toll- dísz, azonkívül könyv (May Károly, Verne Gyula) a leg­kedvesebb ajándék. Idős szülőkkel ugyancsak könnyű a dol­gunk: minden, ami kényel­Ä mama ingerült: — Ne ugrálj folyton! — ripakodik rá tíz év körüli fiára, aki erre ijedt mozdulatlanságba dermed a széken... A gye­rek délelőtt legalább 5—6 órát ült az iskolapadban, érthető hát, hogy délután már ugrálni szeretne. — Ma tornaóra is volt, mozoghatott eleget — nyug­tatja meg a mama saját lel­kiismeretét, talán nem is sejtve, hogy a mozgás-neve­lésben a szülőkre is több­féle kötelezettség hárul. Kezdjük a reggelnél. Itt van rögtön a tisztálko­dás. Voltaképpen ez is egy picinyke torna, üdítő, fris­sítő testmozgás a gyereknek, ha a szülő odafigyel. A fog­tól a lábmosásig szinte min­den tisztálkodási művelet gimnasztikái mozdulatokat igényel. Ha más nem, de ez a „torna” óvodás kortól egé­szen az érettségi idejéig be­folyásolható, irányítható. Azután a rádió reggeli tor­nája. Mi az akadálya ennek? Elsősorban az, hogy a gye­rek későn ébred, s így erre nem jut idő. De még ennél is nagyobb akadály a szülői le­kicsinylés: minek az a tor­na? Persze egészen más a helyzet, ha így tesszük fel a kérdést: akarja, hogy egész­séges szervezetű, fizikailag jó teherbírású, jóétvágyú, szép testtartású, munkasze­rető, vidám legyen a gyer­mek? A testmozgás, a torna ép­pen a fenti, kérdésként el­hangzott fő célokat szolgál­ja! A szülő tehát következe­tesen és tudatosan töreked­het a mozgás-nevelői fel­adatok megvalósítására, kezdve a reggeli mosdástól a tornán át, egészen a játé­kig. Módjában áll gyermekét figyelmeztetni az étkezésnél, a leckeírásnál az egyenes törzstartásra, megtilthatja — különösen a kicsiknek! — hogy a háti táskát felnőtte- sen a kézben vigyék. Sok szülő a túlöltöztetéssel, a kényes ruhákkal gátolja a gyerek szabad mozgását. Ilyenkor tilos résztvenni va­lamilyen csapatjátékban, mert a ruhát kímélni kell. Pedig a sport lényegében a torna játékos, tétre menő, izgalmas változata, ettől til­tani a növésben lévőt a leg­nagyobb hiba! Az idegesebb természetű felnőttek szerint megenged­hetetlen a fűben heverészés, a birkózás, a bukfencezés, a futkározás, a kúszás, egyszó­val a hancúrozás, a mozgás. Pedig mindez torna a javá­ból! Akad szülő, aki a túl­zott féltéssel egyenesen a mozgásban bátortalanítja el a gyermeket, s aztán panasz­kodik, hogy az elpuhult cse­mete szervezete nem eléggé ellenálló a fertőzésekkel, a betegségekkel szemben. A bá­tortalan gyerek ugyanis ter­mészetszerűen ügyetlenebb a többinél, tehát hamarabb baj érheti. G. S. KÖNYVESPOLC Johannes Bobrowski; A szerző néhány egyéni hangú elbeszélése, főleg pedig első regénye nálunk is figyel­met keltett. A költőnek is tehetséges Bobrowski ezt a regényét közvetlenül borai halála előtt írta. Megragadó, művészi erejű eszközökkel támaszt fel embereket, régen lezajlott eseményeket, a ma­ga humanista állásfoglalásá­nak igazolására: így kellett Ambrose Bierce A századforduló amerikai láthatárán tűnik fel Bierce sötét árnya, keserű alakja; Élete, akárcsak halála komor legenda. A könyörtelen kri­tika robbanóanyagát halmoz­za fel példátlan tömegben, hogy elegendő puszitítóerőt gyűjtsön,, a bőségben és ha­mis illúziókban pöffeszkedő hatalmas újvilág felrobbantá­sára. E könyvben található elbeszélései is. mint a löve­dékek, úgy hasítanák az ol­vasóba. Modem Swift-i sza­tírák ezek, a jelen századról, szinte természettudományo­Zsoltár zongorákra volna, így lehetett volna. Mű­vében szinte zenei hangon fogalmaz. így idézi a múltat emlékeztetőül. A gazdag szimbolika, a derűs humor, a szépség és emberség, a kü­lönleges stílus művészi egy­sége forr össze ebben a sa­játos, nem mindennapi könyvben. (Európa Könyvki­adó. 1968). : Bagoly-folyó san kidolgozott helyzetelem­zésekkel, félelmetesen sötét humorral. Az írói tudósítások látszólag objektív szövegén azonban átüt a vergődő esz­ménykeresés vad és szertelen vágya. Bierce kedvenc mű­faja: a rémriport és a költői groteszk leginkább az erő­szakos halál valamely elké­pesztő esetéről. Az olvasó hátán végigfutó borzongás elsősorban nem a hatásvadá­szat velejárója, hanem a ma­radandó érvényű műveké is. (Európa Könyvkiadó, 1968.) lalták, a takarítást is. És a teljes női felügyeletet és gon­doskodást. A férjek éjfélig sakkoztak vele, már majd le­ragadt a szemük, de Samu figyelmét el kellett terelni. denki tudott mindent. Ki­lenckor bejött a helyettes igazgató, aki eddig a legjob­ban szívére vette Samu öz­vegységét s a következőket mondta: Samu hatvan éves volt már. A természet ellentétes csodája. Fekete, erősvonalú, namicsöntú arc. férfias rán­cokkal és hófehér göndör haj. Szemöldöke viszont korom fekete. Szőrmemento: ilyen voltál ember, de látod feje­den a téli világot? már hó takaró... Alakja vékony, szil- fid, de izmai kemények, lá­bai fürgék. Bánta is Samu az ilyen külsődleges ellentéteket. Sem­mit sem bánt egyébként. Bol­dog ember volt, korcsmáros. Nagy olajbarna szemét min­den reggel ötkor rámeresz­tette az első vendégre, és amikor az első féldecit kiön­tötte, már húszán voltak a korcsmában. A lakásuk is a korcsmához volt ragasztva. Időnként nagyon gondozot- tan és ápoltan kijött a fele­sége, akit a pult mögött meg­ölelgetett és ha maradt még ideje a munka és a felesége között, azt a pénz számolá­sával töltötte, illetve szóra­kozottan csorgatta ujjai kö­zött az aprópénzt a kasszá­ba. Néha aludt is, de ezt Sa­mu nem számította az élet­hez. Felesége is érdekes asszony volt Korban illet Samuhoz, de lehet azért is, hogy száz­kilós volt. hiszen az ellenté­tek vonzzák egymást. Intelli­gens, finomlelkű teremtés volt, a korcsmaügyekkel nem foglalkozott. Még 45-ben is­merte meg Samut, amikor a férfi éppen megtért a hadi­fogságból. Korcsmát nyitot­tak, nem politizáltak, ötven­hatban a régi vendégek fü­lébe súgta Samu, hogy nála most is kapni Kossuth-ot és Munkás-cigarettát. Az egyik régi ismerősétől azt is meg­kérdezte, mikor jönnek már az oroszok? Az ismerős fel­jelentette, Samut másnap be­hívatták és megverték Ki­jött és mérte a törkölypálin­kát, mintha mi sem történt volna. Pénzért a feljelentő­nek is adott. November 5-én viszont már nem hallotta meg ennek a férfinak a ren­delését és nem is szolgálta ki. — Kérem, én nem hallom, ide nem hallatszik, amit ma­ga mond. Viszont van egy baráti javaslatom. — Mától kezdve járjon maga a Szan- tofernéhoz. Az ilyen tróge- rok mind odajárnak. — Hot mondta minden > indulattól mentesen. Igaz, a baloldali vendégek is húzták, mert Samu a har­mincas években Olaszország­ban élt. Egy asztaltársaság minden alkalommal külön­külön megkérdezte őt. — Hogyis volt az, Samu- kám? Igaz az, hogy te a fasizmus elől menekültél Mussolinihez? — Marhák vagytok — rö­högött Samu és a többiek is vele röhögtek. A kisvárosban mindenki tudta, hogy Samunál lehet a legjobb pálinkát kapni. Szép pecienturával dolgozott a korcsma. A szomszédban volt a város legnagyobb bankja, onnét a zugivó banktisztvi­selők gyakorta felkeresték őt. Idők múltával megismerték feleségét, Magdát is, és ma­guk sem tudták, hogyan, csa­ládi barátságok szövődtek. — Samunak is megbocsátották, hogy korcsmáros, gyakorta összejártak. A korcsma va­sárnap délig tartott nyitva. Ilyenkor rendszerint hivata­losak voltak valamelyik csa­ládhoz ebédre. Samu oda sem figyelt, de Magda kíno­san vigyázott, hogy minden­kit visszahívjon. Samu tiszteletre méltó ta­pintatos ember volt, hitelt is adott és társaságban is tu­dott viselkedni. Volt még egy nagy erénye, amit az emberek nagyon szerettek benne: sohasem sértett senkit, őt viszont büntetlenül lehe­tett froclizni. Samunak meg­érte, mert a jobb társaság ezen az áron bevette. Boldog volt, felesége is ér­tette férje lelkét és örült an­nak, amienk a férje örült. Egy tavaszi éjszakán Mag­da menhalt. Kicsiny szíve nem tudta kiszolgálni hatal­mas testét. A hálál váratlan volt. az asszony sohasem pa­naszkodott. Amúpyis a bol­dog, egészséges embereknél senki sem várja, és nem is hiszi a hálált. A temetés után a barátok összebeszéltek, nem hagyják Samut, féltek, hogy öngyilkos lesz. Beosztották egymás kö­zölt a felügyeletet. Minden este más házhoz csalták. — Minden vasárnap más csa­ládnál kellett ebédelnie. A feleségek a patyolatot is vál­Kétszer be is rúgatták, Sa­mu másnap alig tudta mérni a pálinkát. „Szegény” — mondogatták és már vasárnap is mindenki úgy tervezte a menüt, Samu ezt szereti, Samu így szereti. Samu hálás volt, mert ész­revette ami körülötte törté­nik. Hat hónapig bírta ezt a boldogságot. Ekkor odavette magához az üzlet takarítónő­jét. Megosztotta vele magá­nyát, pénzét és ágyát. A nő értelmes, tiszta teremtés volt. És ami ennél is fontosabb: elég formás és fiatal. Égett a keze alatt a munka. És megvolt benne az okos és jó nőknek az a különös jó tu­lajdonsága. hogy elhitette a férfival, felnéz rá, örömmel fogad mindent, amit kap tő­le, s amit ő ad az csekélység« A hatvanéves férfi ismét boldog volt. A dolgot először egy eny­hén púpos tisztviselőnő vette észre, aki, más öröme már nem lévén, napestig hitelbe vedelte a kisüstit Samunál. Másnap a bankban min­— Vegye tudomásul, szé­gyellem magamat, és ha ön egyedül lesz a hortobágyi pusztán, akkor sem fogom fogadni az ön köszönését. — Egyébként mindannyian ezt üzenik önnek. — De nekem már alig van időm hátra én is szeretnék boldog lenni... -r- nem tudta tovább folytatni, mert fa­képnél hagyták. Fájt egy kicsit, hogy meg­szakították vele a baráti kapcsolatot, de fogalma sem volt, hogy mi történt. Arról különösen nem, hogy az em­berek nem szeretik, ha be­csapják őket és elveszik a játékukat. Senki sem beszélt vele, senki sem hallgatta meg, ezért később rákényszerült az ügy­védimunkaközösség segítségé­re. Bírósági úton volt kény­telen behajtani azt a néhány ezer forintot, melyei haragos barátai itlak meg hitelben valamikor nála. A városban ezután is Sa­munál mérték a legjobb kit- üstit. Suha Andor SAMU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents