Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

IW8, december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s PÁRBESZÉDEK A szándék Sürgető dolgaink között siettünk egy éven át. Re­form év volt. Igényeinkhez akartuk igazítani és igazí­tottuk az ország háztartását. Nagyon komolyan és fele­lősségteljesen készültünk fel a magunkszabta új követel­ményekre. Tudjuk, jól birkóztunk meg ezzel az évvel. S most, amikor jó gazda módjára elszámolunk az eredmé­nyekkel, azt is mérni szeretnénk, amit bennünk formált, alakított, munkált ez az új óesztendő. E párbeszéd-töredékek egyenként csak résnyire nyi­tott ajtók. De együtt vajon mivé válnak? Mi tükörnek szántuk. IDŐS BOGNAK MIKLÓS tsz-járadckos, Szapárfalu 1— Bognár bá- 1 esi 70 éves el- . múlt, de még most is eldol- ; gozgat a ter- melőszövetke- II zetben. Mi újat l lát maga kö­irül? I— Vagyunk ilyen öregek öten-hatan. Nekerft az idén is volt még fogott földem. Kettőszázhatvan forintot ka­pok havonta. Nem sok. De nagy dolog. Volt nekem egy balesetem. Jártam a dokto­rokat és az ingyen volt. Ha ezt hozzászámítjuk, a két­százhatvannál többre rúgna. Meg az egy hold háztáji. A háztáji rendelet óta, ahogy én látom, csordogálnak már haza a fiatalok, öreg va­gyok, nekem mindegy. De- hát itt vagyok itthon és falut lát az ember... Van néhány szerződött jószágom. Idén jobban megéri ez is... Ennyi az új ... Nem sok, de az öreges tervekhez elég. BÓDI IMRE a tiszaföldvári Lenin Tsz Állami-díjas elnöke I — Hogyan si- I került kiépite- I ni üzleti kap­csolataikat? I— Azidéntel- j jes áruforgal- [ munkát a pia- [con bonyoli- [tottuk le. Csak ■ azokkal a vál- 1 lalatokkal kö­töttünk szerződést, amelyek az előkészítő tárgyalások so­rán tudomásul vették, hogy szövetkezetünknek is van­nak üzleti feltételei. Annak ellenére, hogy a korábbi évekhez viszonyítva ma sok­kal erősebb pozícióból ke­reskedünk, partnereink ne­hezen hagyják el a régi gya­korlatukat. Üzletfeleinket szabadon választhattuk meg. A kölcsönös gazdasági elő­nyök alapján kötöttünk szer­ződéseket a gabonafelvásár­lóval, az állatforgalmi vál­lalattal, a MÉK-kel és a konzerviparral is. Ügy vé­lem, kapcsolataink az idén valóban a piacon épültek ki. PALCSESZ FERENCNÉ tsz-tag. Kunmadaras I— Mit ér a gyermekgondo- | zási segély? í— Jaj, én azt i el se tudnám ' mondani! Múlt év novembere óta vagyok itt­hon. A na­gyobbik fiam három és fél éves. Ügy nőtt, hogy többet volt beteg, mint egészséges. Ennek a kicsinek — hogy le­kopogjam — még semmi ba­ja sem volt. A férjem is tsz- tag, én is. És a gyerekgon­dozási segélyen kívül még egy új dolog volt ebben az évben. Ilyen komolyan, eny- nyi értéssel asszonyokról még nem beszéltek az ország színe előtt, mint most. Nagy dolog ám az, hogy a ter­melőszövetkezetben is meg­valósul végre az a sokat em­legetett egyenjogúság. A háztáji föld... el se lehet azt mondani... Mi itt Kun­madarason nagyon boldog család vagyunk... Csak egy dolog van, ami nem jó. A gyermekruha árak. Azok ne emelkednének! Két gyerek sokat elrabol... MARTON JÓZSEF a Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottságának titkára |— Milyen lé­nyeges válto­zások követ­keztek be a pártmunka módszereiben? j — Végrehajtó bizottságunk J munkamódsze- jrére már nem ®a termelésben való közvetlen beavatkozás jellemző, hanem az átfogó közgazdasági elemzés és el­lenőrzés. Az idén rendsze­resen megvizsgáltuk a nye­reség alakulását tíz export- termelést. Termékeink mi­nőségének megjavítása — ami egyébként az egész ha­zai cipőiparban indokolt — szintén sokat foglalkoztatott bennünket. Fontos felada­tunknak tekintettük a dol­gozók tájékoztatásának meg­javítását. Módszerünk a kö­vetkező: negyedévenként, pártnapokat tartunk, ame­lyeken a gyár vezetői vála­szolnak a dolgozók kérdései­re. A decemberi pártnapon kereken kétszáz kérdést tet­tek fel a munkások. BODÓ ISTVÁN a községi tanács vb-elnökhelyettese, Zagyvarékas I— Hogyan ka­1 matoztatták a [ nagyobb önál- ] lóságot a köz- iségpolitiká- I bán? I— Nehéz er- |re a kérdésre j felelnem, hi- j szén tudott, a községpolitiká­hoz egyebek mellett pénz kell. Nekünk viszont éppen pénzünk nincs, mert a köz­ségfejlesztési alapunk nagy­részét még az új mechaniz­mus bevezetése előtt lekötöt­tük a falu közművesítésére. Számunkra a nagyobb önál­lóság akkor jelent majd so­kat a községpolitikában, ha gazdasági forrásaink fel­szabadulnak. Ettől függetle­nül az a helyzet, hogy a ki­sebb anyagi problémákat a költségvetés átcsoportosításá­val megoldhattuk. Gondolok itt a közvilágításra, járda- és utcaátjárók építésére. Az­előtt csak a felsőbb tanács­szervek engedélyével nyúl­hattunk hozzá a költségve­téshez. a tanácstagokat is felbuzdította az, hogy az ügyeink döntő részét a ma­gunk belátása szerint intéz­hettük. KOLÄTH SÁNDOR a megyei vendéglátóipari vállalat bizományosa [— ön nyuqdí- ! jas. Mellékál- J lásban a ven- E dénlátóipari ' vállalat bizo­mányosa. Mit is i jelent ez a bi- I zományosság? I — Kérem ez j egy egészen új 'dolog itt Kar­cagon. Ügy kezdődött, hogy minden vállalat, minden bolt keresi már a vevőket. Kar­cag külső területein kevés a bolt. a központ messze van. A bizományos olyan helyi igényeket elégíthet ki, ame­lyek különben ellátatlanok maradnának. Csak példa­ként: mi tészta rendelése­ket is felveszünk. Eddig a 'vevőnek be kellett mennie a cukrászdába, most elég, ha beszól hozzánk. Ráadásul ná­lunk, bizományosoknál ne­gyedosztályú árat számolunk. Tehát a kényelmesebb, ol­csóbb is. Mindenki jól jár ezzel kérem, a vállalat is, mert többet árul, a vevő is, mert olcsón és a lakásához közel vásárol... HOSSZÚ LAJOS a karcagi Béke Tsz kertészetének vezetője — Több-e, vagy keve­sebb-e a gond­ja egy terme- löszövetkezet- . ben dolgozó önálló fiatal 1 mezőgazdász­áénak? * SP®— Több is, ke­vesebb is. A kertészet vezetése valóban önálló feladatom. Tavaly még magam értékesítettem a megtermelt árukat. Jöttek a vevők, mondtak egy árat, s én azt elfogadtam. Jelenleg külön értékesítő szakembe­rünk van. Állandó kapcsola­tot tart a környező nagyvá­rosok kereskedőivel. Tudia az árakat. S így mi mindig oda szállítunk, ahol vala­miből hiány van. Nagyobb területet látunk el az áru­inkkal, magasabb árért érté­kesítünk. Ráadásul a kertész szakember dolga így való­ban a szakmája marad. S hogy miért van több dol­gom? Ötezer négyzetméteres új üvegházat építünk... Ter­vezni kell... de hát ez már gyönyörű munka. VARGA NÁNDOR, a törökszentmiklósi fmsz áruház igazgatója | — Mit mond a j régi kereskedő 1968-ban a konkurenciá­ról? I — A kérdés nyilván azt cé- ! lozza, hogy ! Törökszent- | miklóson ezzel az új általános áruházzal verseny kezdődhet az állami és a szövetkezeti kereskedelem között. Verseny persze van. A vevőkért, ver­senyezünk. önmagunkkal is. Ezért vezettük be az áru házhozszállítását, húsáru­ink egy részét ezért vesszük a Surjáni Állami Gazdaság­tól. s ezért alkalmazkodunk nyitvatartási időnkkel a helyben dolgozókhoz ugyan­úgy, mint a Szolnokra bejá­rókhoz. A vevőkör bővítésé­re itt van lehetőség. Szeret­nénk megnyerni áruházunk­nak az eddig Szolnokon vá­sárló törökszentmiklósiakat, ugyanakkor a környező fa­luk lakóit is. Ez pedig elég nagy feladat ahhoz, hogy az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem együtt birkóz­zon vele. KOVÁCS ISTVÁN a Szolnok Városi Tanács V. B. trv- és munkaügyi csoportjának vezetője t | — Mit tettek a [ nők foglalkoz­tatottságának megjavításá­ért? j — A végrehaj­tó bizottság határozatot ho- I zott a Szám- I viteltechnikai és Ügyvitel­szervezési Vállalattal való közös beruházásról. A Liget és a Viktor János utca sar­kán 3.5 millió forint ráfordí­tással felépítjük a vállalat szolnoki alközpontját, míg partnerünk a gépek beszer­zéséről gondoskodik. Körül­belül kétszázharminc dolgo­zót foglalkoztatnak majd; a létszám 85 százaléka nő lesz. Általános iskolát és közgaz­dasági technikumot végzette­ket alkalmaznak majd. A megállapodás értelmében a vállalat 1970—72 között to­vábbi száz nő munkábaállí- tását biztosítja. Az alközpont a jövő év végére elkészül, és az 1970-ben kezdődő nép- számlálásban már részt vesz. NÄDAS maria a Sport falatozó szakácsnője I— Ha egy ét­lapon azt lát­ja az ember, i hogy a kony- í hafőnök ez és , ez, akaratlan [is idős embert • képzel el. Ná- ’ das Mária fia­tal lány, aki éppen az el­jegyzésére készül. Mit adott magának ez az év? — Azt, hogy hazakerül­tem. Kenderesi vagyok. Konyhalányként kezdtem a mesterséget. Ebben az évben épült ez a bisztró. Nem tu­dom, mikor határozták el, de a vállalkozásnak talán köze van az új mechanizmushoz. A kőműves öcsém is ebben az évben került haza. S hogy milyen jó érzés lehet szakemberként itthon dol­gozni, azt így elmondani sem tudom. De itt bíznak ben­nem, s ez a bizalom néha többre serkenti az embert, mint amennyire másképpen képes lenne... jó itt a fa­lumban. S ez a modern bisztró, ahol dolgozom, ta­lán egy kicsit az én falum holnapja is. Mondják, hogy „séf” lettem. Szerencsés va­gyok. a vállalkozási kedvvel vagyok csak szerencsés. Kü­lönben már kétszáz forint fizetésemelést is kaptam... Ez így minden együtt az új mechanizmus... MÜLLER ISTVÁN az újszászi ktsz elnöke óamvfmsss — Kedvez-e a szövetkezetnek a többcsator­nás anyagbe­szerzés? — A többcsa­tornás beszer­zés nagyon előnyös. Való­ban módunk­ban áll az anyagokat közvetlenül a gyártóművektől megvásárol­ni, ami olcsóbbá teszi a ter­melésünket. Az igazság az, hogy a gyártó cégek szóba sem állnak egy ilyen kis szövetkezettel, mint a mienk. S ha udvariasságból meg ig teszik, olyan felárakat köve­telnek a kistételű megrende­lések miatt, amiket képtele­nek vagyunk megfizetni. Az egyik csatorna számunkra hozzáférhetetlen. A termelő- eszköz kereskedelmi vállala­tokkal sem boldogulunk job­ban. Mit tehettünk? Koope­rációs munkát vállaltunk a Magyar Hajó és Darugyár­tól. A szerződésben kikötöt­tük, az anyagbeszerzés az ő dolga. A nagy hal, a nagy halak között könnyebben úszkál, nem igaz? VÁSÁRHELYT JÁNOS a Kisú jszállási Vas- és Faipari Ktsz műszaki vezetője | — ön évek \ óta egy nagy ktsz műszaki \ vezetője. Mi újat adott a ktsz-nek 1968? [—Két és fél milliót fordí­tottunk a mű­helyek korsze­rűsítésére. Üj gépsorokat vettünk. 1968- ban — bár az év bizonyos óvatossággal kezdődött, s egy negyedévig a megrende­lők igen bizonytalanok vol­tak —, beigazolódott: a be­ruházások kifizetődtek. Kis­üzem vagyunk, termelési se­gédeszközöket gyártunk. Cik­keink ára esett. Csak a gaz­daságosabb termeléssel ma­radhattunk versenyképesek a piacon. Es 68-nak köszön­hetjük, hogy olyan nagy­üzem, mint a Győri Vagon és Gépgyár is elvállal most partnernek. 1968 nekünk na­gyobb piacot, s jobb terme­lési eredményeket adott. GORJANCZ IGNÁC a Hűtőgépgyár vezérigazgatója — Mit jelen­tett vezetni 1968-ban? — Az új gaz­dasági viszo­nyok között sokkal szebb és nehezebb egy vállalatot vezetni, mint a régi mechaniz­musban. Szebb, mert az em­ber fantáziája szabadon mű­ködhet, tehát a vezetés al­kotóbb munka, mint valaha volt. Nehezebb azért, mert kockázatosabb. Kettős fele­lősség hárul ránk; elszámo­lással tartozunk az államnak és a vállalat kollektívájá­nak egyaránt. Mondok egy példát: mi az idén bel- és külföldi megrendelésre 140 ezer háztartási hűtőszek­rényt gyártunk, a forgalom­ból, a piaci tendenciákból ar­ra következtettünk, a nagy­kereskedelmi vállalatok a negyedik negyedévben kény­telenek lesznek nagy tétele­ket törölni a megrendelésük­ből. Ebből kiindulva, és meg sem várva a sztornónyilat­kozatukat, tízezer gépet el­adtunk Csehszlovákiában, méghozzá kedvezményes áron. És valóban jól számí­tottunk, mert a belkereske­delem húszezer hűtőszek­rényt mondott le az eredeti megrendeléséből. Százmilliók­ban sakkoztunk a piaccal és nyertünk. VINC7E ISTVÁN a vízgépészeti gyáregység brigádvezetője, Kunhegyes — Mit vesz észre egy szo­cialista brigád, egy nagy vál­lalaton belül a vezetés válto­zásából? — Mit mond­hatnék? A sza­bad szombatot dicsérjem? Az az igazság, hogy még csak kéthetenként van. Hetenként lenne jó. Inkább hétközben rádolgoznánk azt a néhány órát. a kereset? Valamit ja­vult, de nem is csoda: ebben az évben elmaradt a félévi hajrá, elmaradt az év végi hajrá is. Viszont nem áll­tunk hetekig, mint régen. Idén mindig volt munkánk, és végig volt miből dolgoz­ni. Ha ez az új mechaniz­mus a vállalatnál, akkor az én brigádom rosszat aligha mond. Egy igazság azért van: a feleségünk csak rág­ja a fülünket, hogy most a többől is nehezebb... De hát a mi dolgunk, hogy dol­gozzunk és hogy hazaadjuk a keresetet... MOLNÁR LAJOS az Anrífógépgyár szb titkára Bevált-e a kísérleti kol­lektív szerző­dés? Néhány hó­nappal ezelőtt még magam is fizikai mun­kásként dol­goztam. . tehát közelről isme­rem az emberek véleményét. Ez bátorít fel arra, hogy ki­jelentsem: az idei kollektív szerződés jól kifeiezte a vál­lalat és a dolgozók érdekeit. Olyannyira, hogy az 1969— 70-re kötendő szerződésün­ket az ideire akarjuk építe­ni. Véleményünk szerint mindössze néhány részlet- kérdés szorul átdolgozásra. Azt is elmondhatom, a kol­lektív szerződést a vállalat betartotta, és a dolgozók többsége eleget'tett az abban vállalt kötelezettségeinek. CHIOYINI FERENC Munkácsy-díjas festőművész — Mi a véle­ménye a giccs- adóról? — Nagyon he­lyesnek tar­tom, hogy az állam magas adót vet ki az ízlésrombolás­sal elért válla­lati haszonra. Ügy tudom, ennek hatására számos, giccsadó alá eső cikk gyártását hagyták abba. Ez nagyon jó. Hadd tegyem hozzá, a mi szakmánkban szigorú lektorálási és adózá­si rend van. A szabad giccs- őrök viszont azt csinálnak, amit akarnak, nagy pénze­ket keresnek, s ráadásul nem is adóznak. Ezeket a kókle­reket kellene már megfékez­ni. Ügy vélem, a giccsadó bevezetése önmagában nem hozhat teljes sikert PETRAS PAL kisiparos, Kenderes — Hogyan fu­tott eszébe Pa­li bácsinak, hogy nyuadí- jas létére ivar­engedélyt kér­jen? — Története van ennek. Itt dolgoztam én évtizedekig Kenderesen. Csak a vasból t vezetője voltam 16 évig. El­járt felettem is az idő. Üve­ges a szakmám. Kenderes meg épül. A ktsz nem bírja kiszolgálni a falut. Én m°g öregemberként is eldolgoz­gatom. Volt idő, hogy ezt nem engedték. Igaz. ami igaz; akkor is elhívták dol­gozni az embert. De most így mégis más. Ki húzna szívesen a törvénnyel ujjat? Kaptam engedélyt, a ta­nácstól szóltak, hogy szük­ség van még rám. Kiváltot­tam az ipart. Nemcsak a pénz az öröm: az is, hogy kellek én még ennek a fa­lunak. Én, az öregember. MÉSZÁROS FERENC a TIT Szolnok megyei szervezetének titkára — A társulat mit tett az új gazdasági szemlélet ki­alakításáért? — A társulat még 1967-ben hozzálátott eh­hez a munká­hoz. Három­százhatvan előadást tartottunk, több mint tizenkétezer hallgató­nak az új mechanizmusról. Például a költséggazdálko­dásról, a piackutatásról, ve­zetéselméleti kérdésekről, az árképzésről, a vállalati mun­ka hatékonyságáról és ígv tovább. Az idén az első fél­évben — statisztikai adatunk csak erről az időszakról van — 189 közgazdasági előadás hangzott el, hétezerkilenr- száz hallgató előtt. A jövő­ben szakosztályainknak szor­galmazniuk kell a tudomá­nyos eredmények gyorsabb elterjesztését, hogy azok mi­előbb szolgálják gazdasági fejlődésünket A számadás Tükör ez a tizennyolc dia­lógus? Az adós érzésével tet­tük le a tollat Mert együtt más képet adnak ezek a be­szélgetések, mint külön-kü- lön. De hiszen így is van rendjén. És úgy véljük, rend­jén való az adósságunk is, mert teljes, hibátlan nem le­hetett ez a tükör. Jeleket rajzoltunk a társadalmi tér­képre, s amíg egyetlen jel is hiányzik, nem fényképszerű­én hű a térkép. De hisszük: e mozaikok­ból összerakott kép rávall mindarra, ami a reformok első évében körülöttünk, s mindannyiunkban történt. Bartha Gábor—Fábián Péter Foto: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents