Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Húzni, vagy Fogfájással kezdődött..: Elrohantam a legközelebbi kerületi rendelőhöz. Mielőtt beléptem volna, örömmel tapasztaltam, hogy enyhült a fogfájásom. Alkudozni kezdtem önmagámmal, és a közeli italboltba mentem, azzal az elhatározással, hogy iszom valami erős pálinkát. Részben bátorságot akartam meríteni arra az esetre, ha mégis fogorvoshoz kellene mennem, részben pedig abban bíztam, ameny- nyiben a pálinkát kicsit rajta hagyom a fogamon, az alkohol talán megszünteti a fájdalmat. A három centiliter cseresznyepálinkától még jobban fájt a fogam, sőt kezdeti bátorságomat is elvesztettem. De azután erőt vettem magamom és bementem a rendelőbe. Bevallom, titokban abban reménykedtem: sokan lesznek és én nem kerülök sorra. Legnagyobb megdöbbenésemre egy lélek sem volt a váróteremben. Átadtam beteglapomat az ápolónővérnek és remegve vártam a bekövetkezőket A fogorvos intésére, kitátottám a számat és ő valamivel kopogtatni kezdte a fájós fogamat. Aztán szinte nesztelen léptekkel az üveg- szekrényhez ment, elővett egy fogót és felém közeledett. Még három lépés, még kettő, még egy... Ebben a pillanatban megszólalt az ápolónő: — Nem hozzánk tartozik a beteg! A fogorvos elhúzta a fonem húzni? gót a számtól. Megmenekültem. Ez volt az első eset életemben, hogy áldani kezdtem a bürokráciát. Az utcán újra fájni kezdett a fogam. Megnéztem a telefonkönyvben a legközelebbi rendelő címét és odamentem. Mondanom sem kell, hogy a kapu alatt már szűnni kezdett a fájdalom, mielőtt azonban eldönthet- tem volán a „fog-dilemmát” , a kapus erélyesen rámszólt: — Nálunk csak délelőtt tizenegyig és délután öttől van rendelés! Itt, ezen a táblán megnézheti, hová kell mennie! Mikor a fogam újra kínzóan fájni kezdett, elrohantam a harmadik rendelőbe. Amikor leültem a székbe, mintha ismét enyhült volna a fájás. Elmosolyodtam. Hiszen a beteglap a nővér kezében van, minden pillanatban megállapíthatja, hogy nem ide tartozom. A nővér gyanakodva nézi a lapot, szeme összeszűkül. A fogorvos viszont közeledik a fogóval. Fél szemmel az ápolónőt nézem és várom, hogy felharsanjon a hangja és letiltsa a húzás műveletét. De nem! Félreteszi a lapot. Nem sokáig mérgelődhettem, mert éles fájdalmat éreztem, — s kint volt a fogam. Az ápolónő visszaadta a beteglapot és megjegyezte: — Szerencséje van, hogy ma jött! Holnaptól kezdve nem ehhez a körzethez tartozik ;.. Palásti László Muzsikusnak adjuk, vagy technikusnak? Vásott kölyök <tQ.il i A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 427. csípés Megle petés Kcp szőve g nélkül Harcias páciens — Nehogy azt állítsa, fiatalember, hogy nincs semmi bajom! Én már akkor is beteg voltam, amikor maga még a világon sem volt. MKOLAJ BULEVt Az imitátor Egy kis bábszínházba« történt az eset Ljubomirov igazgatót felkereste egy magát Gavazovnak nevező alak, s közölte, hogy őt kinevezték a színházhoz. Az igazgató kérésére — ami pedig Gava- zov képzettségét és foglalkozását firtatta — azt a választ adta hogy nagyszerű képességgel rendelkezik minden csúszó, mászó és repülő élőlény utánzására, úgy- annyira, hogy néhány élőlény még irigyli is őt e képességéért. Ugyancsak előadta, hogy még ifjú korában kényszeríteni tudott valamennyi falusi ebet, hogy csaholjon, most pedig a nap, vagy az éjszaka bármely órájában a város valameny- nyi kakasát kukorékolásra tudja bírni. Képességét bizonyítandó, kezét csípőre téve mély lélegzetet vett, s a színház nagytermében dob- hárytatépő kukorékolást hallatott. Az igazgató, — aki mellesleg komoly követelményeiről volt híres — megkérte Gavazovot, utánozná a tapír, a víziló, görény, s végül a várandós kecske hangját. A produkció után így szólt: — Nagyszerű, Gavazov elvtárs! Sajnos, azonban mi az egész fauna hangját magnószalagra rögzítettük. Zenei rendezőnk három éjszakát töltött a tyúkólban, s minden háziszárnyas hangját felvette. Aztán átirányítottuk a gabonába, a vadaskertbe, a csibefarmra, majd elküldtük az állatkertbe. Úgyhogy, — már megbocsásson — nem tudjuk... Gav.azov elvonult. Egy idő múlva az igazgató irodájában felvisított a telefon. Az igazgató felvette a kagylót, s abban felhangzott a bábszínházak főigazgatójának hangja. — Ljubomirov, az imént járt nálad egy emberem — az az utánzó. — De hiszen vannak felvételeink. .. — Igen?..., s az orrszarvú hangja is rajta van a szalagon? — Nem, az orrszarvú hangja nincs meg a repertoárban; de nincs is olyan darabunk, amiben rinocerosz lépne fel; Sőt, azt hiszem, hogy az orrszarvú üvöltésére még sokáig nem lesz szükségünk. — Micsoda beszéd ez! Ez felelőtlen viszonyulás a dolgokhoz! Azt javaslom, jobb lesz meghallgatnod, hogyan, bőg az orrszarvú, semmint megvárni, míg magad kezdesz bőgni!... s a főnök levágta a kagylót. Gavazovot felvették a színházhoz Egy esztendő múlva Ionesco ,,Az orrszarvú” című darabjában ő üvöltötte a főszerepet. A próbákon azonban annyira igyekezett, hogy berekedt, s a premieren nem tudott úgy intonálni, mint kellett volna; saját igazolására beteget jelentett. A direktor begorombult és üvöltött: — Kirúgni! Két éve semmiért kap havi húsz levát. Ezért a pénzért már két igazi orrszarvút vehettem volna! A főigazgató azonban ismét felemelte a telefonkagylót, s Gavazovot visszaállították a helyére. Egyszer valaki Gavazov ismerősei közül azt mesélte — így igaz! — hogy telefonban is ragyogóan tud hangot utánozni... Lehet, hogy neki volt igaza?..; Molnár Sándor fordítása Visszapillantó tükör
